A férfiak 35 százaléka az élete során legalább egy alkalommal találkozik a prosztatagyulladás (prostatitis) tüneteivel. A krónikus prosztatagyulladás hasonló hatással van az életminőségre, mint a koszorúér-szűkület miatt jelentkező mellkasi szorítás (angina pectoris), a szívinfarktus vagy a sokízületi gyulladás! Kóroktanában a fertőzéseknek, az immunrendszer zavarainak, a stressznek és a hormonális tényezőknek tulajdonítanak szerepet, de más okok is szóba jöhetnek (pl. prosztatába került urátkristályok, prosztatakövek stb.).
Anatómiai és élettani alapok: A dülmirigy vagy prosztata a belső nemi szervek egyike. A normálisan szelídgesztenye alakú és nagyságú prosztata (súlya 20–25 g) a húgyhólyag alatt, a végbél előtt, a hímvessző gyökénél helyezkedik el, a medencealapra támaszkodik, és körülfogja a húgyhólyagból a vizeletet elvezető húgycső kezdeti szakaszát. Idős korban a prosztata igen gyakran erősen megnagyobbodik, ún. prosztatatúltengés (prosztatahipertrófia) alakul ki. Ilyenkor a dülmirigy súlya a normálisnak akár tízszeresére is megnövekedhet. A megnagyobbodott prosztata a húgycső rajta áthaladó szakaszát összenyomva súlyos vizeletelfolyási, vizeletürítési problémákat okozhat. A prosztata simaizomból és mirigyekből épül fel, melyet kívül kötőszövetes tok vesz körül. A mirigyek nyúlós, tejszerű váladékot termelnek, ami hozzáadódik az ondóhólyagok tartalmához és az ondóvezetékeken át a herékben termelődő férfi ivarsejtekhez. Így jön létre az ondó végleges változata.
Hogyan alakul ki a prosztatagyulladás? A prosztatagyulladás leggyakrabban úgy jön létre, hogy a nemi élet során különböző kórokozók (leggyakrabban baktériumok) jutnak be a húgycsőbe. A klasszikus, ún. Gramm-negatív baktériumok (Escherichia coli, Klebsiella spp., Pseudomonas aeruginosa, Proteus spp.) mellett az utóbbi időben mind többször derül ki Chlamydia, Mycoplasma, Ureoplasma vagy Trichomonas okozta fertőzés is. Gyakori, hogy a partnernél ezek a baktériumok nem okoznak jelentős tüneteket, a férfiaknál viszont a húgycsövön át fölfelé vándorolnak és gyulladást hoznak létre. Amíg csak a húgycső gyulladt, addig a fő tünet a húgycsőből való váladékozás, és a vizeléskor érezhető égő érzés. Ekkor még a fertőzés általában könnyen, gyorsan és véglegesen gyógyítható.
Ha azonban a férfi ilyenkor nem fordul azonnal orvoshoz, akkor a kórokozók néhány nap alatt általában a prosztatába is bejutnak, és ekkor már csak hosszas antibiotikumos kezeléssel lehet a fertőzést megszüntetni. Ilyen esetekben gyakran hónapokig vagy akár évekig tartó idült prosztatagyulladás alakul ki. Idült prosztatagyulladás esetén a gyógyuláshoz hónapokon át tartó speciális antibiotikumos kezelés szükséges. Sajnos a legkorszerűbb és legalaposabb kezelés ellenére is a gyulladás gyakran kiújul, amit meghűlés (felfázás), nemi élet, fűszeres ételek, tömény alkohol fogyasztása idézhet elő.
Ritkábban a fertőzés a hólyagról mintegy „lefelé” terjed át a prosztatára, de előfordul hematogén (azaz a vér útján) és limfogén (azaz a nyirokutak általi) terjedés is. A hematogén fertőzés oka gyakran egy furunkulus, mandulagyulladás, bélgyulladás vagy influenza, szakszerűtlenül végzett katéterezés, hólyagtükrözés is lehet. A végbél betegségei a nyirokutakon terjednek a prosztatába.
Akut és krónikus gyulladás: A gyulladás lehet akut és krónikus. A prosztata heveny fertőzése fájdalmat okoz a lágyékban, a gáttájon (a herezacskó és a végbélnyílás között lévő területen), és a deréktájon, továbbá hidegrázást és lázat okozhat. A betegnek esetleg gyakran és sürgetően kell vizelnie, valamint vér is megjelenhet a vizeletben (gyakran csak mikroszkopikus mértékben). Ritkábban vizeletürítési zavarok, gyakori vizelés, vizeletcsepegés, ritkán vizelési képtelenség és váladékozó húgycső is megfigyelhető.
Ha az akut fertőzést nem megfelelő módon és ideig kezelik, az krónikus fertőzés fennmaradásához vezet. Az idült prosztatagyulladás nem jár lázzal, legfeljebb kezdeti szakában kisebb hőemelkedéssel. Legjellemzőbb tünete a gáttáji és alhasi érzékenység, mérsékelt fájdalom és érzészavarok (a nemi szervekben és azok környékén: a kereszttáji területen, a szeméremcsont fölött), valamint véres és/vagy gennyes ondó is megfigyelhető. A felsoroltakon túl libido- és potenciazavarok, valamint ún. általános tünetek is felléphetnek, mint pl. izzadás, általános gyengeség, alvászavar, „belső nyugtalanság”, funkcionális hasi panaszok.
Diagnózis: A beteg gondos kikérdezése, a kórelőzmény felvétele után teljes körű fizikális kivizsgálás következik. Ennek során mindenekelőtt elvégzik a prosztata ún. rektális digitális vizsgálatát (RDV), amely abból áll, hogy az orvos gumikesztyűt húzva a kezére a végbélen keresztül ujjával áttapintja a prosztatát. Ezt leggyakrabban úgy végzik, hogy az álló beteget felszólítják, hogy hajoljon vagy dőljön előre. Máskor viszont a beteget lefektetik és a felhúzott térdekkel oldalt fekvő betegen vagy ún. térd-könyök helyzetben végzik el a vizsgálatot. A tapintással az orvos érzékeli a prosztata nagyságát, állagát és érzékenységét. Ha az orvos a prosztatát megnagyobbodottnak, érzékenynek, aszimmetrikusnak, a szokásosnál tömöttebbnek, keményebb tapintatúnak találja, vagy ha állományában rendellenes tömöttséget, körülírt csomót észlel, további vizsgálatokat végez.
A prosztata megtapintása mellett a másik alapvető vizsgálat az ún. alhasi ultrahangvizsgálat, melyet először telt hólyag mellett végeznek, majd a beteg kiüríti a hólyagját, és ekkor megnézik, hogy maradt-e vissza vizelet a hólyagban (retenció). Normális esetben nem marad vissza vizelet a hólyagban. Természetesen a retenció meghatározása mellett az ultrahanggal meg lehet határozni a prosztata nagyságát, alakját és szerkezetét, a többi szervhez való viszonyát is (pl. részben beemelkedik a hólyagalapba).
A hasfalon át végzett vizsgálatnál specifikusabb a dülmirigy végbélen át történő ultrahangos vizsgálata (ún. TRUS), amikor az ultrahangkészülék erre a célra kialakított vizsgálófejét a végbélbe vezetik. Ezen eljárással még precízebben meghatározható a prosztata nagysága, formája és hangvisszaverő képessége.
A rutin laboratóriumi vizsgálatok mellett a harmadik alapvető vizsgálat a prosztatamasszázzsal nyert prosztataváladék mikrobiológiai vizsgálata, vagyis a konkrét kórokozó kitenyésztése és antibiotikum-érzékenységének meghatározása. Érdemes az ondóból is baktériumtenyészetet készíteni. A húgycsővégből váladékot Mycoplasma és Chlamydia kórokozók vizsgálata céljából szoktak venni.
A kezelés: Az akut prostatitis kezelése antibiotikummal (sokszor azok kombinációjával) történik. Ha tályog alakul ki, azt sebészileg kell feltárni.
A krónikus bakteriális gyulladás – az ondó és a masszázs után nyert prosztatanedv tenyésztési vizsgálatai alapján – antibiotikus kezeléssel gyógyítható. A krónikus prostatitisben nagy szerepe van a különböző úgynevezett nem szteroid típusú gyulladásgátlóknak is (pl. Brufen, Diklofen, Movalis, Naproksen stb.). Szóba jöhet a prosztatamasszázs is, amelynek az a lényege, hogy a pangó váladékot kipréseljük a húgycsőbe, és ezzel elősegítjük a gyógyulás folyamatát. Mivel az eljárás általában fájdalmas, ezt a kezelési formát Nyugat-Európában például nem alkalmazzák. A szexuális aktivitás csökkentése nem szükséges („Legjobb masszázs a házasélet”). A gyógyulás érdekében bevethetők még különböző növényi kivonatok és cinktartalmú készítmények is. A tünetek enyhítésére alkalmas még a meleg ülőfürdő is. A krónikus dülmirigygyulladás gyakran visszatérhet, ilyenkor a tömény alkohol, az erős fűszerek, a koffeintartalmú és szénsavas italok fogyasztása, a lovaglás, valamint a kerékpározás kerülése ajánlott.