A képen Jorek-Sárosi Benzon ellentranszvesztita véleménye látható az operabálról. Szabad fordításban talán: szarok az operabálra, vagy faszom a bálozóknak.
A bál: A celebek többségét nem zavarta, hogy az utcán nyomorgó emberek tüntetnek, többek között Kiszelt, Serdült Orsit, Horváth Évát, Karafiáth Orsolyát, Berta Szófiát, Szabó Patríciát sem. Voltak akik bojkottálták a bált.
A művész: Andy Duchamp szkatovizuális projektje: az ellentranszvesztita művész munkásságának minden mozzanata vérbeli kortárs gesztus, amelynek centrális rendezőelve az a felfedezés, miszerint egy nő akkor a legnőiesebb, ha a transzvesztiták által szorgalmasan összegyűjtött manírokat maradéktalanul visszasajátítja. Jorek-Sárosi akkor került először a nemzetközi művészeti élet látókörébe, mikor egy 1986-os svájci kiállításán fagylalttá transzmutáltatta a lelkét, majd azonnal színlelt mohósággal el is fogyasztotta, miközben nagy címletű bankjegyeket osztogatott. Ezzel felhívta a figyelmet a fajok közti egyenlőtlenségek lehetséges okaira, mely széles körű társadalmi vitát robbantott ki. Ennek egyik következményeképp azóta is töretlen népszerűségű talkshowját vezeti egy belga kereskedelmi tévében, melyben kizárólag transzvesztitákat készít ki idegileg, illetve saját mélységeibe hatol be, hogy határait feltérképezze – olykor a két tevékenység nem válik el egymástól. Alkotásai, magatartásművészete nem csak megreformálja a performanszok porosodó hagyományát azáltal, hogy szenvtelenül továbbgondolja a kreatív életidőt a lukrativitás mentén, hanem mindeközben a bioetika magasabb szintjeiről tekint le rájuk. Andy Duchamp, a kiállítás kurátora, Gertrude Stein díját a szkatovizuális projektjére kapta. Az elképzelés lényege a befogadásesztétika és a gyermekpszichopatológia átjárhatóságára tett kísérlet volt: a projekthez csatlakozó felnőtt önkéntesek a nadrágjukba székelnek kiállítótermekben egy-egy híres festmény előtt, annak szemlélése közben, múzeumi nyitvatartási időben. Megkötés nincs azt illetően, hogy mennyire kell elszínészkedni azt, hogy az adott műtárgy hatása volt ilyen fokon átütő, ezáltal az a különös szituáció jön létre, amikor elidegenedik önmagától a befogadó személye és a műtárgy észlelete kiváltotta hatás megéltsége. 1972-ben – technikai feltételek hiányában – az alkotás nem valósulhatott meg; ezt a hiányt pótolva valósította meg Jorek-Sárosi Benzon 2008-ban egy újabb értelmezési réteget hozzáadva a műhöz, a párizsi Musée de Merde-ben. Az anyagi feltételek hiányában Jorek-Sárosi aktualizációja azzal a különbséggel realizálódott, hogy figyelmen kívül hagyta – az eredeti tervben egyébként komoly hangsúllyal jelzett – székletellenőrzési beszarási műszeres fázist. Az erről készült dokumentációt kiállítja. A művész honlapja itt
[Baszdmeg]
14 thoughts on “Operabál a’la ellentranszvesztita: Szegénység kint, csillogás bent”