Még mielőtt belevágnék önként vállalt keser[édes] gruppenembe [és még mielőtt bediliznék, a dátum közeledtével], összegezni támadt kedvem az elmúlt 2-3 évben elkövetett azon törekvéseimet, hogy megismerjem a mindenkori párkapcsolat mindkét oldalról való paráját: az igényeimet. Eddigi huszonpár, hosszabb-rövidebb bejegyzésemben érintettem már egy részét, de most a T. olvasóra erőltetek egy konklúziót is.

Nem állok ellen a különböző pózoknak, felőlem mindegyik jöhet, sőt. Első éjszakám alkalmával a misszonárius óta már vagy tizet kipróbáltak velem [rajtam], kedvencem nincs, szeretem, ha váltogatjuk. Volt alkalmam, ezért a valóságra hagyatkozva állítom, hogy az ágyon kívüli, a fekvő helyzeteket elkerülő együttlétek még a fantáziámat is jobban megmozgatták.

Magamnak is meglepő, de sikerült megszeretnem az orál műveleteit. Fel kellett hozzá nőlnöm, és kellett egy olyan férfi, akinek nem taszít a szaga. Szeretnivalónak találom, hogy erotikusan feltölt [engem], amíg játszadozom, és audiovizuálisan megtapasztalom a sikereimet. Jó érzéssel tölt el, ha jól csinálom, és dícséretet kapok érte… felforrósít. Amíg feltétlenül kellemes.

Testékszer, tetoválás, a saját jóízlésemen belül, vagyis túlzások nélkül, „természetesen”. Öltöztet :-) Szexi. Az ujjak szerepének különböző területein értékelhetőnek találtam az anális pluszmunkát, illetve szándékozom meglepni szeretve gyűlölt majmocskámat is hasonlóképpen [amit valahogy úgy neveznek, prosztata-izgatás]. Úgy érzem, illene hozzá, mivel már kért [és kapott] tőlem végbél puszit, ráadásul, mint ez már párszor elhangzott, tőle még így sem undorodom…

A magömlés kérdésében a szaftosabb dolgokat a „nem” címszó alatt helyeztem el, ide az kerül, amit szeretek: ha a dolog utódnemzésre alkalmas. Másszóval belém, hagyományosan, vele együtt érezve a csúcsot [az övét], boldogan tűrni, hogy közben ölelget, csókolgat. Ez a szeretet legintimebb kifejezőeszköze, jó érezni és tudomásul venni.

A zokni [óvszer] elhagyása elég korai balesetem, felelőtlen hozzáállásom csimborasszója, mármint, hogy egy tulajdonképpen nem állandó partnerrel kérés nélkül képes vagyok gumi nélkül lefeküdni, és nem félek. Az igazság az, hogy jobban félek a magamramaradástól, az intimitás hiányától és a másik fél emiatt érzelmileg gyengébb teljesítményétől. Kevés jutott, lehet, hogy még levesebb fog, az legyen nagyon…

Első és talán különös felfedezésem, hogy nem szeretem a sötétet. Nem szeretem, ha nem látom, hogy mi történik. Nem szeretem a meglepetéseket… viszont annál jobban szeretem vizslatni a partnet testét, arcát, szorosan hozzátartozik az élvezethez és nem utolsósorban a kommunikációhoz. Amiben az „állat vagyok, most jól megduglak” szerepet sem kultiválom, velem örüljön, ne rajtam.

Hogy engem kinyal, vagy nem [sosem], eddig még nem okozott fejtörést. Valahogy nem hiányzik. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor akart valaki odaférkőzni, és általában csak az első alkalommal. Köszönöm, nem kell, csak ha önállóan, és igazán szeretné. Arra ritkán volt példa, tehát hagyjuk.

Nem szeretem, ha valaki [leginkább férfi] magához nyúlkál édeskettes közben. Ha kókad, „használjon” engem… az ilyesmi a maszturbáláshoz kell, tehát arra emlékeztet, hát rám ne rejszoljon senki, ha kéznyújtásnyira vagyok. Ha százkilóméterekre, az más. Úgy én is szoktam. Szorosan a témához tartozik, hogy a ejakuláció hol ér véget. Kireszeli a hasamra, netán bele a számba, bónuszként kéri, hogy le is nyeljem. Szexuális felfedező utamnak még jócskán az elején topogok, tehát nem mondhatom halálbiztosra, hogy senkiért nem tennék ilyesmit önként dalolva, de most egyáltalán nem vagyok rá felkészülve, sértőnek, undorítónak találnám, a kapcsolat végének kezdete stb.

Mezei műfalloszomon kívül nem próbáltam, párban pláne nem, semmilyen úgynevezett szexuális kelléket, játékszert. Nem igénylem, meggyőződésem, hogy orgazmushiányom ellenére szükségtelen, nem emeli a szex élvezeti értékét, inkább lealacsonyítja, nevetségessé teszi. Vannak ujjaink, elképesztő dolgokra képesek. Műdákó helyett ott az igazi, vagina is akad a száj mellé, a meztelen tesnél pedig ebben az esetben nincs izgatóbb… amúgy is szürkébb vagyok az átlagnál, ne akarjon belőlem senki sem fétisbabát csinálni lakkcsizmával, kilyuggalt csipkefehérneművel. Ha pedig a férfi állna elő valami lokális érdekességgel, egy kiadós röhögés után levetkőztetném pucérra.

Ebből majdnem egyenesen következik az S/M [szado-mazo], egész kisgyerekként [6-8 éves] még voltak „szégyenletes” és megmagyarázhatatlan álmaim, de huszas éveimre nyomtalanul kinőttem. Én bántani senkit sem akarok, a gyengédséget többre értékelem. Egy-egy erősebb odaszorítás még jó is tud lenni, de a megalázás-megalázottság engem inkább dühítene, mint gerjesztene. Nem, még egy rózsaszín, prémes bilincs sem. Akkor nem tudnám közben simogatni…

Nem arra akarok kilyukadni, hogy ezek mind beteg perverzitások, csak örülök, hogy nekem a számos lelki problémám mellett nem kell még olyanokkal is foglalkoznom, hogy belevetem magam a Dunába, ha nem bilincsel az ágyhoz egy latexruhás nő, gyertyát csepegtetve rám, gésagolyókat dugdosva a seggembe.. vagy valami ilyesmi.

Gruppen férfival kiegészülve. Ez az én szolíd lelkivilágomban azon hölgyeményeket juttatja eszembe, akik vagy pénzért csinálják [gratulálok], vagy nimfománok [orvost], vagy aggyal nem rendelkező, általános elismerést [megbecsülést] ezen az úton szedegető libák. Vagy… eszembe jutott még az érzelmi zsarolás, majmocskámhoz például az lenne az utolsó szavam, amikor nemet mondok. Szerencsére sosem kért ilyesmire [eddig].

Lelkes tanulója vagyok a mélytoroknak. Még mindig úgy vagyok vele, hogy az öklendezés az egyik legkellemetlenebb közérzeti állapot, de felcsigáz, ha a partner [gyengéden, uraim, csak gyengéden] kéri, érezhetően új domenziókat nyújtanék neki. És ugye nem kell hozzá kellék, csak mi ketten. A kérdés ott lappang, hogy egyáltalán képes vagyok-e rá. Nekem még a manduláim is megvannak.

Egy sajnálatos baleset miatt eddig ellenálltam [és most is] az anális behatolásnak [valakinek sikerült teljes sebességen mellédugnia, orvos rakott össze], de ha megfelelően elő van készítve, még nem tudom, de lehet, hogy belemennék… sokan úgy érezhetik, hogy kettesével szedem a lépcsőfokokat, én fontosnak tartom, hogy minél hamarabb kiderüljön a számomra, hogy valamiből kell, vagy nem.

Gruppen nővel kiegészülve. Nővel más, az nem is közösülés, csak babráljuk egymást, oszt csá. A Férfi meg odavan, és ez a lényeg. Az örömszerzés… egyébként ez egy fájó pont, mivel már megtörtént, ezért nem írhatom, hogy nem. Mert nem mindegy, kivel, kiért és miért… azt, ott, akkor nem bántam meg, őérte tettem, rá figyeltem. De fáj, hogy nincs még vége… Mindazonáltal az érintést nagyon értékelem. Évtizedeket éltem le érzéki simogatások nélkül, ha így fogom fel, több jót kapok, mint rosszat. Testileg… érzelmileg nem biztos.

Összességében nem vagyok túl bevállalós. A természetesen megrendezett, mosolygós [páros…] együttléteket szeretem, amik önmagukért vannak, de nem zárkózom el jópár, sokaknak még mindig tabunak számító huncutságtól, a titok a megfelelő partnerben van. Nem elsősorban, vagyis nem kizárólag majomemberemre gondolok, bár kétségkívül jelenleg – pár „szépséghibával” – ővele érzem ideálisnak a szexuális bujálkodást, inkább erősen remélem, hogy míg ő két dugásunk között [közben] körbebassza a baráti körét, én titokban kijárom az iskoláimat egy következő, értékesebb kapcsolathoz.