Lassan őszbe fordult az idő. Sárgulni kezdtek a levelek, de még kellemes meleg napokat hozott az „indián nyár”… Már három hónapja voltunk együtt. Az első hónap a „rózsaszín ködbe” burkolt eufóriáé volt, a másodikban nevetve próbáltunk éjszakákon át olyan dolgokat keresni, amiben nem illünk össze, mostanra pedig már mindketten elkönyveltük magunkba, megtaláltuk életünk párját…
Péntek este volt. Éppen a Te régi barátnőd nyaralójához igyekeztünk, ahol este lesz egy kis hússütéses, borozgatásos buli.
Te már jártál többször is a kis hegyi házikóban, de inkább csak sejtetted, melyik erdei úton kell lekanyarodni. Már legalább 10 perce mentünk az egyre szűkülő erdei csapáson. Útnak nem lehet nevezni, mert az erdő már annyira visszahódította magának a területet, hogy a kocsi oldalát már 1-2 perce folyamatosan kisebb ágak simogatták.
– Nézd! Ott egy szikla, amiből csordogál a víz! Fordulj meg a kocsival, addig megtöltöm az üveget friss forrásvízzel. – mondtad.
Megálltam. Kiszálltál a kocsiból kezedben az üres Colás flakonnal és elindultál a szikla felé. Rövid fekete bőr szoknya volt rajtad valami mintás pólóval, amit a hasadnál összecsomózva hordtál. Egy darabig még néztem utánad, mert így, három hónap után sem tudtam betelni a szépségeddel. Aztán újra elindultam, hátha találok egy kis tisztást, ahol megfordulhatok. Elég sokat kellett mennem, de végül sikerült ép bőrrel a visszavezető irányba állnom. Lassan gurultam lefelé az úton, amikor megláttalak az egyik fának támaszkodva.
A bal lábad behajlítva a fa törzsét támasztotta… a szoknyád egészen felhúzódott ettől és a kis fekete bugyi kilátszott alóla. A pólóddal nem is tudom mit csináltál, de alig takart el valamit a melleidből. (Szóval játszani akarsz?) Szabad ég alatt még sosem csináltuk, de az biztos, hogy ennél megfelelőbb helyet nem is találhattunk volna!
Mosolyogva néztél felém és a jobb kezedet lassan, de feltűnően húzogattad a bal hüvelyk ujjadon… a nyelvecskédet lassan végighúztad a felső ajkadon…
(Akkor játszunk!) Lefékeztem előtted és leengedtem a feléd eső ablakot… Őrjítő csípő ringással jöttél a kocsihoz… Még meg sem szólaltál, de már bizony nagyon szűknek éreztem a nadrágom… Egészen behajoltál az ablakon… Az egyik melled ki is bújt a pólód alól. Ránéztél, de mintha nem is érdekelne a dolog, újra megnyaltad az ajkaid…
– Ötezerért azt teszel velem, amit akarsz!
– Rendben kislány!
Szó nélkül átjöttél az én oldalamra.
Leengedtem az ablakot, erre minden előzmény nélkül benyúltál és a nadrágomon keresztül megmarkoltad a farkam…
– Bassz meg! – mondtad csak úgy egyszerűen, mintha egy pohár vizet kértél volna, odamentél a legközelebbi fához, lehúztad a bugyid a bokádhoz és mélyen előre hajoltál.
(Sokat játszottunk eddig is az elmúlt három hónapban, de ilyennek még sosem láttalak. Meg sem tudnám számolni, hányszor mondtam köszönetet a sorsnak Érted, de most újra csak ezt kellett tennem! Hát játsszunk most ilyet!)
Elővettem egy ötezrest. Lassan odasétáltam Hozzád, hogy minden percét kiélvezzem a látványnak, amit ebben a pózban nyújtottál. Bedugtam a bankjegyet a pólódba és közben két ujjammal rászorítottam az egyik mellbimbódra.
– Előbb dolgozz meg a pénzedért, kurva! – mondtam, és most mindkét mellbimbódat megcsavartam.
Hangosan felhördültél, de pontosan tudtam, hogy imádod, ha megkínozlak. Mivel vendégségbe mentünk, ezért nem volt nálam a kis táska, aminek a tartalmát az elmúlt három hónapban Te is kiegészítetted ezzel-azzal.
És itt az erdőben olyan fákat láttam magunk körül, amikkel szintén nem tudtam mit kezdeni.
– Vedd le a pólód, ribanc!
Megfordultál és szó nélkül engedelmeskedtél. Két végénél összefogtam a ruhát és összesodortam. Az egyik végét átdugtam a combjaid között és odaszorítottam az oldaladhoz a kezemmel. A másik végét pedig egy erős rántással felhúztam, amitől a póló nemcsak belevágott a puncidba, de el is csúszott rajta. Láttam az arcodon azt a mostanra ismerős kis grimaszt, amivel a számodra kéjt kiváltó fájdalmat honorálod.
– Fogd meg! – szóltam Rád és a pólód hasadnál lévő végét a kezedbe adtam. – Mondtam, hogy dolgozz meg a pénzedért! Kínozd a pinád magadnak kurva!
Vágre felszabadult az egyik kezem amivel azonnal simogatni kezdtelek. A tested hirtelen mozdulataiból láttam, hogy „megdolgozol a pénzedért”. Mikor a karod megfeszült, lenéztem a combjaid felé és láttam, hogy a pólód mélyen belevág a puncidba. A légzésedből már azt is tudtam, hogy kezdesz „vadulni”…
A lágy simogatást időnként hirtelen abbahagytam és megcsavartam a mellbimbód újra. Mivel már csukva volt a szemed, ez váratlanul érhetett, mert felkiáltottál. Aztán hirtelen hátat fordítottál nekem és felvetted azt a pózt, amivel kezdődött az egész aktus.
– Bassz már meg! – kiabáltad és hallottam a hangodon, hogy az őrület határán állsz. Ahogy meghallottad a zipzár hangját, azonnal hátranyúltál és anélkül, hogy megfordultál volna, megkerested a farkam. Tudtam már jól, hogy ha egyszer megvadultál, akkor nincs időhúzás.
A farkamnál fogva rántottál magadhoz és már be is nyomtad magadnak… Nagyon élveztem a helyzetet… Megint egy új oldalad ismertem meg. De ezen persze csak most gondolkodok el, visszatekintve arra a csodálatos erdei kalandra. Akkor és ott csak élveztem… Az együtt töltött idő alatt már annyira egymásra hangolódtunk, hogy szinte mindig sikerült egyszerre elélveznünk. Most is így volt… Éreztem, hogy hatalmas adag spermát spricceltem Beléd és Te is két óriási sikollyal élveztél el. De most más volt a folytatás!
Ahogy elélveztél azonnal felegyenesedtél, amitől kicsúsztam a puncidból, még mindig lüktetve. Felrántottad a bugyidat és felvetted a pólód amit kissé megviselt, hogy kínzóeszköznek használtuk. Felvetted a földről a pénzt, ami persze ott hevert, amióta a felsőd lekerült, és felmutattad.
– Ez már az enyém! – mondtad mosolyogva és egyszerűen beszálltál a kocsiba. -Na, jössz már? El fogunk késni!
Megráztam a fejem mosolyogva és beszálltam melléd.
(Imádtam Benned ezt a kiszámíthatatlanságot, az életörömödet… Mindent imádtam Benned!!!)
Újra elindultunk… Ahogy a kocsi ablakait felhúztuk, éreztem, hogy valószínűleg patakokban folyik ki a puncidból amit Beléd spricceltem. Te is megérezted a semmivel sem összekeverhető illatot, felhúztad a szoknyád, benyúltál a lábad közé és megsimogattad a puncid.
– Hmmm… Imádom! – és nevetve rám kacsintottál. Aztán elővettél a kesztyűtartóból egy tollat, ráírtál valamit az ötezresre, amit ma kerestél és egy mozdulattal betetted a cicijeid közé.
Fél óra késéssel érkeztünk meg a megbeszélt időponthoz képest.
– Remélem, éhesek vagytok? – köszöntött a házigazda.
Egymásra néztünk és összekacsintottunk.
– Értem! – szólt nevetve a házigazda és az asztalhoz vezetett minket…
[Történetek]