Tamásnak hívják, bár sosem szólítottam így. Ő sem szólított a nevemen, pedig tudja. Sok mindent tud rólam. Ismeretlenül bár, de ismerjük egymást. A síri csendet kopogás töri meg. Tudom, hogy csak ő lehet.
– Nyitva van! Gyere be!
Az ajtó kitárul, felcsillan egy barna szempár, igen határozottan belépsz, magad mögött becsukod az ajtót. Felállok, lassan elindulok feléd. Szinte tapintani lehet a közöttünk lüktető feszültséget. Már egészen közel értem hozzád, de megállok két lépésre tőled. Amint mélyen belemerülök tekintetedbe, látom és érzem minden belső gondolatodat. Mindenre elszánt vagy, mint a kitörni készülő vulkán, tüzes és forró vagy, mégis félsz. Félsz, mert tudod, mi vár rád, de elszántan és rendíthetetlenül akarod minden percét. Lassan a hátad mögé sétálok, szemeddel követsz, amíg tudsz, de fejedet nem fordítod hátra. Két kezem a válladra teszem. Egy pillanatra megremegsz, a kabátodon keresztül érzem, ahogy testedet végigjárja a láthatatlan, de finoman érezhető remegés. Leveszed kabátod, felakasztod a fogasra, majd ismét felém fordulsz. Szűk izompóló van rajtad, csillogó barna hajad szépen megfésülve. Megtöröm a feszült csendet.
– Örülök, hogy végre személyesen találkozhattunk. Gyere beljebb, hozok valamit inni.
Látom rajtad, hogy megszólalnál, de inkább mégsem mondasz semmit, talán nem tudod igazán, mit kellene mondani, úgyhogy inkább nem szólsz, csak követsz a nappaliba.
– Ülj csak le nyugodtan.
A bárpulthoz megyek, brandyt töltök mindkettőnknek, majd elindulok feléd. Leülök melléd, mire te zavartan felállsz, de miután leültem, visszaülsz mellém.
– Úgy gondolom, már elég jól ismerjük egymást. Térjünk tehát a lényegre. Ha vissza akarsz lépni, most még megteheted!
– Maradni szeretnék – mondod magabiztosan, de már lehorgasztott fejjel.
– Látom, tényleg komolyan gondolod. Most meg kell beszélnünk egy forgatókönyvet.
– Nem akarom Úrnőm, én n bízom benned.
Talán nem tudod, milyen nagy örömet szereztél nekem a feltétlen bizalmaddal, de ugyanakkor hatalmas felelősséget jelent számomra a továbbiakban ez a helyzet.
– Rendben van. Azt hiszem, itt az ideje fürödni. Elkísérlek a fürdőszobáig.
– Itt találsz tusfürdőt és törölközőt. Aztán ne időzz sokat a zuhany alatt!
– Sietni fogok Úrnőm.
Közben visszamentem a nappaliba, pontosan tudtam, mit fogok tenni. Gondolataimba merülve észre sem vettem az idő múlását. Neszt hallottam, megfordultam. A tekintetünk egy pillanatra találkozott, te azonnal térdre estél, fejed lehajtottad. Csak egy törölköző volt rajtad.
– Gyere ide.
A lábaim elé kúsztál. Az íróasztalfiókból elővettem egy nyakörvet. Rendkívül elegáns volt: piros, széles, indaszerű nyomott mintákkal. Különleges nyakörv volt, éreztem, hogy kapcsolatunk is különleges lesz. Felcsatoltam a nyakadra a nyakörvet.
– Most már az enyém vagy – közben a nyakörv csatjától kezem lejjebb vándorolt, ujjaimmal végigszántottam a hátadon, majd ahogy a törölköző sarkához értem, egy hirtelen mozdulattal lerántottam rólad. Ott térdeltél előttem, lehajtott fejjel, kívül-belül meztelenül.
Éreztem azt a megmagyarázhatatlan érzést, mely azt súgta nekem, hogy nagy izgalmak következnek. Egy piros kendőt vettem elő, megkerültelek, majd mögéd léptem. Bekötöttem a szemed. A nyakörvednél fogva a szoba közepére vezettelek. Bizonytalanul másztál utánam, azonnal észrevettem, mennyire bizonytalannak érzed magad bekötött szemmel, ezt igyekeztem kihasználni. Vezettelek körbe-körbe, az ajtóig és vissza, majd ismét a szoba közepére. Akkorra már azt sem tudtad, hol vagy, talán abban sem voltál biztos, hogy ugyan abban a szobában vagy. Élveztem a bizonytalanságod, és tudom, hogy te is. Határozott mozdulattal a hátadra löktelek. A kötél akkor már a kezemben volt. Jobb csuklódra hurkoltam az egyik kötelet, majd szorosan megkötöttem, ügyelve arra, hogy ne szorítsam el teljesen a csuklódat, de érezd, amint a kötél belevág a húsodba. Majd a csuklódhoz húztam a jobb bokádat és összekötöttem, ügyelve arra, hogy a kötél feszesen tartson. A másik kötelet a bal csuklódra kötöttem, szorosan mellékötöttem a bal bokádat. Térdeid szétfeszítettem, combjaid között előtűnt kéjrudad.
Még semmi nem történt de már nedves vagy. Végigsimítom a combod, majd a hasad, a melled és a nyakad, hallom, ahogy egyre nagyobb és mélyebb levegőket veszel, majd felállok és az íróasztalhoz megyek. Várakozással teli csönd következik. Közben meggyújtok egy gyertyát. Te még semmit sem sejtesz. Lassan elindulok feléd, gyertyával a kezemben. Látom, ahogy figyelsz a lépteimre, megpróbálod kitalálni, hol lehetek. Belenyugszol, látásod nélkül csődöt mond térérzékelésed. Fölötted állok, egész magasról pár csepp viaszt ejtek a hasadra. Szinte már a levegőben megszilárdulnak a cseppek, mégis váratlanul érnek.
Minden viaszcsepptől megremegsz, libabőrös leszel. Közelebb engedem hozzád a gyertyát. Egyre gyorsabb ütemben érkeznek az egyre forróbb cseppek. Majd hirtelen megszűnik minden, vége a forró viaszesőnek. Azt hiszed végleg vége, pedig csak most kezdődik igazán. Megvárom, míg nagyobb mennyiségű viasz gyűlik össze a lángnyelv körül. Közvetlen közelről a köldöködbe öntöm a forró viaszt. Felsikoltasz, mindened összerándul, szabadulni próbálsz a kötelektől, de azok csak mélyebbre hatolnak a bőrödbe. Nem tudsz menekülni. Ez alatt még egy gyertyát meggyújtottam, s most dupla annyi égető csepp potyog a bőrödre. Felfelé a hasadon, majd a melleden. Helyenként egy-egy csepp eléri a mellbimbódat.
Megrándulsz és felszisszensz, majd újra nyugalom következik, de már tudod, ez csak a vihar előtti csend. Hirtelen égő láva önti el mindkét mellbimbódat, felsikoltasz. Újra meg újra összerándulsz, dobálod magad. Kis idő múlva lecsillapodsz, légzésed még mindig szapora. Pihegsz és remegsz. Könyörtelenül megindulnak a forró cseppek mindkét combodon, egyre közelebb és közelebb érve ágyékodhoz, majd egyszerre és kíméletlenül végigfolyik farkadon és herezacskódon a forró tüzes láva, befolyik feneked vágatába is. Csak folyik és folyik, szűnni nem akaró forróság és fájdalom árasztja el testedet, és a fájdalom hirtelen kéjjé változik. Felsikítasz, de már magad sem tudod, hogy a fájdalomtól, vagy a gyönyörtől szakad ki belőled a mindent elborító sikoly. Teljesen elernyed minden izmod a kimerültségtől.
Már a gyertyák sem égnek. Tested páncélként borítja a kemény, megszikkadt viasz. Ismét elmegyek, de nemsokára újra fölötted állok, kezemben egy ceruza vékonyságú pálcával.
– Nem végzek félmunkát… a viaszt bizony le kell szedni.
Tested még mindig ernyedt, gondolataid valamiféle rózsaszín ködben úsznak, de hamar vissza kell térned a valóságba, hiszen a pálca bizony hasítja a levegőt, sivít és lecsap. Felsikoltasz, hiszen teljesen váratlanul ért a fájdalom. Az első ütést sorra követi a többi, számolatlanul. Az ütések lassacskán felrepesztik a viaszpáncélt, ami kisebb-nagyobb táblákban pereg le megkínzott bőrödről. A lepergő viaszréteg alatt felcsillan az egyöntetűen pirospozsgás bőr. A pálca egyre többször csap le olyan helyre, ahol már nincs viasz, az ütéseket piros csíkok, kiemelkedő hurkák követik. Hasadról, melledről már minden viasz lepergett, a pálca néha eltalálja egyik-másik mellbimbódat, ekkor a folyamatos nyöszörgést megtöri egy-egy fájdalmas, vagy inkább kéjes sikoly.
A verés abba marad. De csak kis időre, amíg helyzetet változtatok. Most combjaidat veszem célba, egyre lejjebb és lejjebb, mígnem a sivító pálca hatalmas lendülettel falloszodon csattan. A csattanást követően elcsuklik a hangod.
Sikoltani szeretnél, de nem jön ki hang a torkodon. Szád kiszáradt, hangszálaid elfáradtak, már csak nyöszörögni tudsz, és sorozatban sivít és csattan a vessző, céklavörösre festve péniszedet, herezacskódat, míg egy igazán nagy ütést követően nedved elfolyik, tested elernyed.
Hatalmas levegőt veszel és másodszor is felérsz a csúcsra. Öröm, kéjittas mámor tölt el és érzed, hogy valami kemény hatol beléd. Popsid lyukánál egyetlen lüktető és egymásba folyó fájdalmat érzel, minden érintés fáj, de mégis örömmel adod át magad nekem. Érzem, hogy mindjárt én is elmegyek, minden lehomályosul, ködbe burkolódzik.
Ahogy a köd kitisztult, talán jobban értem és érzem, hogy mit és hogyan érzel, amikor tök pucéron kikötözve, szemed bekötve, szád betömve négykézláb vagy előttem, teljesen kiszolgáltatva minden kényemnek és kedvemnek. Egyik kezemben a vibrátor, másikban a lovaglópálcámmal már nem egynegyed erővel sújtok le csupasz fenekedre, hanem egyre erősebben, hogy megtapasztald a fájdalomnak és élvezetnek olyan fokát, amekkorát egyedül magadnak soha nem tudnál okozni. Szemedből a könny kicsordul. Feneked egyre pirospozsgásabb.
Élvezeted nőttön-nő! Hiszen már túl vagyunk a bemelegítésen, amikor a forró viasz végigsimogatta hátadat, karodat, a combodat, lábadat, jólesően nyaldosta végig a finom bőrt testeden. Túl vagyunk a kezdeti ismerkedésen a lovaglópálca hatalmával. Még friss az emlék, hiszen alig néhány perce történt, hogy bejöttél a szobába, s rád szóltam, hogy vetkőzz le!
Figyelmem nem kerülte el egyetlen mozdulatodat sem. Igyekszem leplezni kíváncsiságomat, hiszen most látlak először meztelenül. Fürödni küldtelek, és nyitva hagyatom veled az ajtót. Míg Te fürödtél, módosítottam egy kicsit az öltözetemen és előkészítettem a szükséges új játékszereket. Utána odaálltam az ajtóba és figyeltem, hogyan tisztogatod magad. Jó alaposan a testnyílásokat, testhajlatokat. Elnézegettelek szívesen sokáig, de még sok élmény várt ránk.
Megtörölköztél, és utasítottalak, hogy menj vissza a szobába. Persze én nem mozdultam az ajtóból. Így gondba kerültél. Hogy tégy eleget az utasításnak úgy, hogy ne viselkedj tiszteletlenül, és ne lökj fel? Megoldottad. Hozzám érve átcsusszantál köztem és az ajtófélfa között. Kikötöttelek, szemed elé maszk került, hogy vizuális ingerek ne zavarjanak.
Megvizsgáltam testedet, kézzel, lovaglópálcával, mely betekintett popsidba, s magadra hagytalak egy kicsit az érzéseiddel. Addig én is lezuhanyoztam és újra felöltöztem.
De térjünk csak vissza a jelenbe!
Látom, lassan kezded úgy érezni, hogy már nem bírod tovább a vesszőzést, legszívesebben szólnál, hogy hagyjam abba, de nem teheted, hiszen betömtem a szád. Éppen azért, mert most senki sem kíváncsi a véleményedre és a jajgatásodra. Különben is mindez a Te élvezeted és vágyaid kiélése érdekében történik. Örülj, hogy végre szenvedhetsz! Meglepődsz, hogy többet bírsz, mint gondoltad volna, s ezt még mindig lehet fokozni. Csipeszek kerülnek a mellbimbóidra, amelyek stabillá és állandóvá teszik a fájdalomérzetedet. A könnycseppek kijutnak a maszk alól, éppen akkor, mikor újabb, minden eddiginél erősebb ütés éri a fenekedet, és el is hagyja valamiféle tompa elnyújtott űű – féle hang a fekete golyóval kipeckelt szádat.
Tulajdonképpen tetszik nekem a visítási próbálkozásod, és ez újabb csapásokra ösztönöz. Úgy látom itt az ideje váltani. Újra előkerül a korbács, amellyel most a lábad közé becsapkodva kényeztetem heréidet. Egyre jobban remegsz!
Mi van veled?
Tudod jól, hogy minél előbb elélvezel, annál előbb szabadulsz a csipeszektől, a fájdalomtól, az ütésektől. Segítek neked! Bal kezemmel megragadom farkad, herezacskód és környékét masszírozom, előre- hátra körbe-körbe. Az jár a fejemben, hogy milyen szép, formás és kívánatos a csinosan kipirosított feneked. Te persze ezt nem tudhatod, a külvilág megszűnik létezni számodra, mert elborít a kéj. Az idő is elveszítette jelentőségét. Csak az élvezet pillanata létezik. Hosszú, folyamatos, mérhetetlen pillanata. Középről indulva le- és felfelé haladva végigjárja egész testedet valami kellemes érzés, amit már ismersz régről, de így még soha nem élted át. Ez most valami más. Vágyaid beteljesedésének estéje, amire örökké emlékezni fogsz. Minden jónak vége szakad egyszer.
Átadja helyét valami másik jónak. Leveszem a csipeszeket a mellbimbódról. És a szájpecket is. Gyönyörű az arcod. Bár szemed eltakarja a maszk, de így is gyönyörű. Barázdákat szántottak rajta a könnycseppek. Egyszerre érezhető rajta az öröm, a fájdalom, és valamiféle dac is, büszkeséggel párosulva. Azt hiszed, kicsit haragszol rám az erős suhintások miatt, egyben boldog és hálás is vagy nekem az átélt élményekért. Az én arcom is boldogságról árulkodhatna, de ezt most senki nem látja. Dicséretes az önuralmad. Persze véleményem megtartom magamnak.
Tudod, hogy a szájpecek levétele még egyáltalán nem jelenti azt, hogy neked jogod lenne megszólalni. Jogod annyi, hogy jogodban áll feltétel nélkül engedelmeskedni, hiszen az enyém vagy testestől-lelkestől. Belemarkolok a hajadba és hátrahúzom a fejedet. Megcsókollak. Finom. A sós könnyed és az édes nyál íze keveredik ajkainkon. Ismét és ismét, míg már alig bírok uralkodni magamon, és így épp itt az ideje, hogy megszolgáld, amiért ennyi időt fecséreltem rád, és vesződöm a neveléseddel.
Lehúzom a butyimat. Kíváncsi lennél rá? Érezheted, de nem láthatod. Még nem érdemled.
Azt sem tudod megállapítani a zajokból, hogy pontosan mi történik. Nyisd ki a szád! – utasítalak, s te szolgaian engedelmeskedsz. Most végre érezheted puncim ítét a szádban.
Újra megmarkolom a hajadat. Én szabályozom a ritmust. Te nyalod a puncimat. Az ütem gyorsul. Nyugodj bele, nem lesz sétagalopp! Kiélvezem elég ideig a szád kényelmét. Ez az!
Erre most nem találok szavakat. Még jó, hogy ki vagy kötözve, mert most már magamon se tudok uralkodni és elélvezek a szádba. Hú! Kell egy kis idő, míg visszatérek a földre. Eloldozlak és megparancsolom, nyalogasd a bugyimat, és simogasd vele a farkad. Boldogan megköszönöd a kegyet és amint kis tangám a farkadhot ér, nyűszítve élvezel el. Megbeszéljük, jelentkezni fogsz újabb szolgálatomra és boldogan csókolod hálád és elismerésed jeléül a lábamon lévő tűsarkú cipőt.
[Domina történetek]
Szerző: Domina
A szado-mazo és a csoportszex alapnak számít!
Amikor Molnár Anikó a nem túl sikeres könyvben vallott az előéletéről, a hazai „celebek” közül néhányan attól tartottak, hogy kiderül: ők is érintettek. Itthon modellnek nevezik magukat, és csupa csillogás az életük. Drága autókkal járnak, luxushelyeken nyaralnak és drága lakásban laknak. De honnan van erre pénzük? – teszi fel a kérdést a hot! magazin és az informátor fejből tudja diktálni a névsort. Mit keres pl Horváth Éva, vagy Bódi Sylvi Dubajban? Tény hogy a magyar lányok ribanckodnak ott.
A hazai dubajkák, ha éppen nem privát partira rendelik őket, szállodákba járnak ki. A lányok menedzserekkel dolgoznak. A menedzser kíséri a lányokat, és megvárja őket az aktus színhelye előtt, vagy a megbeszélt időben visszamegy értük. Az arabok nem sokra becsülik a nőket, a magukat árusító fehér nőket meg különösen nem, úgyhogy nem árt az óvatosság” – figyelmeztet az informátor, majd így folytatja.
„A Maldív-szigetekre is járnak magyar celeblányok, csapatostól. Aztán itthon újságokban fotókkal számolnak be az egzotikus nyaralásról. Vannak ügynökségek is, ahova leadják a portfóliós képeiket, majd érkeznek a telefonok, hogy melyik napon, hány órakor várja őket a magánrepülőgép Ferihegyen, milyen országban kell eltölteniük egy vagy több napot. Külföldön limuzin várja őket. Bármit vásárolhatnak a legdrágább boltokban, cserébe viszont mindent teljesíteniük kell, amit a megrendelő kér. A szado-mazo, az erőszak, a csoportos szex is szerepel az igények listáján.”
[Domina]
Sztárok és luxusmadámok
Az amerikai Heidi Fleisst még a Wikipédia is így jegyzi: Hollywood madámja. A kitűntető címet azzal érte el, hogy miután befejezte saját kéjhölgy-pályafutását, a filmipar legnagyobbjainak és Los Angeles előkelőségeinek szállított luxuskurvákat, elképesztő pénzekért: önnön bevallása szerint a „leglassabb napon” is keresett 10.000 dollárt. 1993-ban tartóztatták le, végül 20 hónapot ült börtönben, majd nagy médiafelhajtás közepette hirdette meg, hogy Amerikában és Európában luxusbordély-hálózatot kíván létrehozni, ezúttal legálisan, ám egyelőre nem sikerült a projekt, mindössze egy mosoda-lánc és egy szexuális játékszereket forgalmazó bolthálózat jött össze. Két éve kábítószer használaton érték, és kényszer elvonókúrára kellett vonulnia.
Fleisshez hasonló botrányt kavart egy Renáta nevű luxusmadám: egy oknyomozó riporterének diktálta tollba kuncsaftjainak szokásait, aki a vallomásból könyvet szerkesztett. Eszerint a legmocskosabb fantáziájú ügyfél az immár hetvenen túljutott Jack Nicholson volt; a legnagyobb étvágyú Marlon Brando, aki olykor naponta több ügyfelet is rendelt (gyakorta fiatal, szép arcú fiúkat is), valamint Charlie Sheen, aki már Fleisstől is négyesével vitte a lányokat. Elmondása szerint a szupermadámtól rendelt magának motoros külsejű, lehetőleg nagydarab tetovált csajokat Angelina Jolie, és kuncsaftjai közé tartozott a U2 néhány tagja is, ám őket nem nevezte meg név szerint. Elvégre diszkréció is van a világon.
[Domina] A magyar lányok szeretnek olaszországban kurválkodni – Ketrecben hordta a prostituáltakat – Nemzetközi elfogatóparancs Keleti Györgyi ellen – Magyar modelleket futtatott a szépségverseny rendező – Tiger Woods szétbaszott ribancai – Dubaiban ribanckodnak a magyar lányok 1. rész 2. rész – Stricik és megkéselt, eltört karú, letépett körmű örömlányok
A nadrágja alatt bugyit hordott
Zoltánt egy házibulin ismertem meg. Fekete hajú. magas fiú volt, és amikor egy lassú számnál hozzám símult, éreztem, hogy nem mindennapi méretei vannak. Hamarosan a teraszon kötöttünk ki, ahol nem zavart senki bennünket. Remekül tudott csókolódzni, és az egyik lábamat felemelve, a puncimon éreztem azt a dudort, amiről tudtam, hogy a nadrág alatt ágaskodó hatalmas farkától van. Legszívesebben akkor, és ott odaadtam volna magam.
Már nem is sok hiányzott hozzá, de amikor gombolni kezdtem a nadrágját, hírtelen ellökött magától. Nem tudtam mire véljem a dolgot, de nem akartam eröltetni. A buli után találkozgattunk, és egyszer feljött végre a lakásomra is. Leült velem szemben, és zavartan, de minden szégyenkezés nélkül elmondta, hogy neki egy furcsa szokása van, és szeretné előre tisztázni velem a dolgot. Nem akarja ugyanis, hogy váratlanul érjen. Hírtelen minden végigfutott az agyamon, és gondoltam minden rosszra is. Kár volt. A furcsa szokás csupán abból állt, hogy hogy Zoltán imádott női bugyiban járni.
Azt mondta, izgatja a női fehérnemű, különösen a bugyi. Szóval, nincs is férfi alsónadrágja. Az eddigi barátnői kinevették érte, ezért fél minden új kapcsolattól.
Természetesen azonnal látni akartam, és alig tudtam kivárni, amíg leveti a nadrágját. Háttal állt nekem, amikor letolta a farmert. Hát, mit mondjak? Elakadt a lélegzetem, amikor megláttam a fenekét, benne egy tanga bugyi vékony pántjával.
A gyönyörű, egyenletesen barna, enyhén szőrös, arányos férfi test teljesen elbűvölt. Meztelennek tünt, csak amikor megfordult, akkor láttam meg a falatnyi bugyi elejét is. Hatalmas farka még így, nyugalmi állapotban is alig fért bele. Nem tudtam uralkodni magamon. Térdre rogytam, és azonnal csókolgatni kezdtem a hófehér bugyi elejét. Vörös csipkemintáival, nagyon erotikus volt. Ujjaim végigszaladtak a pántokon, és rendkívűl felizgatott a dolog.
Persze, csókjaim nem maradtak hatástalanok. Emelkedni kezdett Zoltán nem mindennapi farka. És egyszer csak kibukoptt a pici bugyiból. Azonnal a számba vettem, bár alig tudtam tőle mozdítani a nyelvem. Közben a tenyeremet mind a két oldalon Zoltán csípőjére tettem, és lassan lehúztam a combjáig. Bugyija összetekeredve csúszott le róla, már csak a fenekéből kellett kiszabadítani a keskeny, finom pántot. Teljesen lehúztam róla, és én is dobálni kezdtem le magamról ruháimat. Csókolóztunk és én egy pillanatra sem engedtem el a farkát. Szinte hihetetlen, de az ujjaim alig érték át, mire teljes nagyságra dagadt.
Gondolataim már azon vibráltak, mi lesz, ha ez az óriási szerszám a puncimba csúszik? Még soha nem volt dolgom hasonló méretű doronggal. Már abszolút csúcson lobogtam, mint a jelzőtűz, mikor hanyatt fektetett, és finoman belém nyomta farkát.
A biztonság kedvéért én sem engedtem el, remegő kézzel tartottam a tövénél fogva. Nehogy hírtelen az egészet belém nyomja, mert azt nem bírtam volna ki. Nem volt felesleges az óvatosság. Mindent betöltött a hatalmas hímtag. Nem tudta az egészet a puncimba nyomni, de valószínűleg már megszokta, mert roppant ügyesen bánt a szerszámával így is, hogy negyed része kilógott, illetve kinn is maradt.
Én nem tudtam, és nem is akartam visszafogni a viharként kitörő élvezetet, amit ez a farok okozott nekem. Megfordultunk, és én négykézlábra álltam, hátha mélyebbre hatolhat belém. Sajnos, nem tudtam vele foglalkozni, mert fél percen belül elélveztem ismét. Lázas kábulat vett erőt rajtam, mintha valami narkotikumot vettem volna be. Még akkor sem igazán voltam magamnál, amikor hanyatt fekve a melleim közé tette a szerszámát. Mind a két kezemmel megragadtam, és a melleim közé nyomtam teljes erőből, hogy érezzem minden porcikáját.
Ebben a pillanatban, mintha egy pohár kávéval öntöttek volna nyakon, úgy ömlött rám a forró sperma. Az egész éjszakát végig szeretkeztük. Szerencsére másnap vasárnap volt, mert délig nem tudtam lábra állni. Mielőtt elment Zoltán, én magam húztam fel rá a piros-fehér bugyit, és helyeztem vissza fáradt farkát a csipke mögé. Búcsúzóul egy nagy csókot nyomtam a bugyi elejére, mintha tudtam volna, hogy utoljára látom ezt a ritka példányt.
[Domina történetek]
Dominák szolgái többnyire diplomások
A szado-mazo szex iránt érdeklődők, önmagukat szolgaként felajánló férfiak regisztrációs adatlapja javarészt átlagos, csak kevés bemutatkozó szöveg utal a szexuális orientációra. Többségükben diplomás, vezető beosztású emberek, akik komoly kapcsolatra nem feltétlenül keresnek domináns partnert, de amint feltűnik a színen egy mistress, egyből lecsapnak rá. Legismertebb a budapesti Lady Jenny. Vannak viszont olyanok, akik nem kertelnek, és egyből közlik a szándékaikat. Mert a felesleges körök lefutása nélkül időt spórolnak. Tovább a teljes cikkre
[Domina] Bondage kikötözlek és megalázlak – Fityma kínzás – Szex, pornó és forradalom – Wass Albert Kard és kasza fenekelés – Boszorkánypöröly– Extém szex képek videók – BDSM Dominák megalázzák szolgáikat – Extreme BDSM torture szadó mazó szex – Men in Pain amikor a férfit erőszakolják meg
Szadómazó, tűkkel átszúrt fityma
Durva menet következik. Aki nem bírja, most azonnal forduljon vissza, mert nem szólok többször… Nem is olyan rég történt ez az eset: eleinte az volt a terv, hogy elmegyek a legközelebbi plázába felújítani a sminkkészletemet, mindenképpen kellett szemceruza, valami vadító rúzs meg alapozó, mégse nézhetek ki úgy, mint a saját öreganyám. De az élet úgy hozta, hogy ma ne plázacica legyek. A vilin inkább csak néztem ki az ablakon, nem akartam látni a rengeteg fásult arcot. Ahogy nézek-nézek, egyszer csak bódító parfümillat csapja meg az orrom, és szinte ijedten fordítottam el az ablaktól a fejem, annyira meglepő volt. Ugyanis a fásult emberekhez rendszerint valami megmagyarázhatatlanul büdös emberhús-szag is társult. Nem ragozom, a szemközti helyen ott ült előttem egy makulátlanul öltözött, húszas évei végén járó pasi, valami szuperpuha szürke öltönyben – azonnal láttam, nem angol használtruha boltban vette. Lábán szögletesen elvékonyodó hegyű, trendi fekete bőrcipő, tükörsimára suvickolva – pedig odakint a szél hordta a port, mint a homokot a sivatagi vihar. Ezek a gazdag fiatal vezető típusok mindig olyan tipp-toppok, mint állat…
Nagyon stírölt, szemlátomást tetszettem neki. Dögös kis fekete csipkeblúzban voltam, olyan mély dekoltázzsal, hogy a faszi majdnem a bimbóimig belátott. Szűk, segghez simuló farmergatya, vádliközépig feltűrve, alatta neccharisnya, legalul vérvörös, magas sarkú, szalagos cipellő. Ja, fölül még feszes kis összegombolt világoszöld blézer, rövid ujjú, ami még jobban kiemelte a cicim formáját és a karom gömbölyded puhaságát.
Nem is teketóriázott sokat – az ilyenek nem szarakodnak, mint a széplelkek –, rögtön rákérdezett: – Nem akarsz ma keresni egy húszast?
– Már hogyne akarnék – vágtam rá, meg sem gondolva, hogy most ribancnak nézett, mi a fasz? De a következő mondata enyhítette az előzőt: – Nem is kell csinálnod semmit, csak nézned…
– Így már jobban hangzik! – feleltem. – Aztán mit kellene néznem? Biztos nem azt, hogy hogyan malmozol otthon a karosszékben…
– Hát, nem éppen! De ha megengeded, ez legyen meglepetés!
– Legyen!
Egy rákosborzasztói kellemes családi ház nappalijában kötöttünk ki fél óra múlva, amelynek közepén egy hatalmas, zöld baldachinos franciaágy terpeszkedett. De ágynemű helyett valami ugyanolyan zöld műanyag szarral volt leterítve az egész.
– Most csak figyelj, de ha kedved lesz, beszállhatsz… – módosította ajánlatát a házigazdám, aki idefelé jövet Andrásként mutatkozott be. Eddig észre sem vettem, de a félárnyékba borult ágyról most felkászálódott egy fekete tűsarkú latexcsizmás, bőrszerkós, hosszú szőke hajú, zöld szemű csaj, „Anikó”. Fekete kutyakorbács volt nála, amivel kőkeményen odaterelte Andrást az ablak alatti radiátorhoz, és ráparancsolt, hogy vetkőzzön le. De hiába teljesítette a pasi a parancsot készségesen, a nő egyre-másra rásózott a meztelenné vált tagjaira, és azt is láttam, nem kamuból, mert mire végzett a vetkőzéssel, Andrásnak már emberes hurkák képződtek a karján, a vállán, a hátán meg mindenhol, ahol érte a csaj.
– A radiátorra hajol! – rivallt rá aztán Anikó. Én egy babzsákra ültem, onnan néztem őket. András engedelmesen tűrte az ezután következő csapásokat, amelyek immár nem a korbáccsal, hanem mogyorófavesszővel folytatódtak András seggén. Csak úgy süvített a vessző, valahányszor lesújtott. Öt perc alatt péppé, vagy ha úgy jobban tetszik, szarrá verte a picsa a férfi valagát, amely hamarosan olyan lett, mint Jézus teste a Mel Gibson filmben. Már kezdtem elunni magam, de akkor Anikó abbafejezte a műveletet, és sűrű parancsolgatások közepette lánccal a mellénél jó szorosan kikötözte Andrást a radiátorhoz, és a padlószőnyegre ültette. Na, aztán felélénkültem, mert olyat láttam, mint még soha.
– Miért jó ez neked? – faggattam a leláncolt házigazdát, míg Anikó kiment steril grillezőtűkért a konyhába.
– Hogy miért? A munkámban főnök vagyok, állandóan én parancsolgatok mindenkinek, jó néha alávetettnek lennem… meg aztán ettől indulok be… – adta meg a választ András, és merően nézte a dudáim közét – jut eszembe, meredezni is elkezdett a fasza közben. A kezem lassan elindult szegény, elárvult fasza felé. De közbeszólt az ördög.
–Hohó, lassan a fasszal ám… – figyelmeztette a felbukkant Anikó, és a vesszővel jól főbe kólintotta először Andrást, majd a faszfejére is csűrt egy rendeset. Visszazavartak a helyemre.
– Áá! Hülye picsa!
– A parancs az parancs! – felelte Anikó. – Azért vagyok, hogy fájdalmat okozzak –, s azzal fogta az első tűt, és András fitymáját durván fölhúzva a makk fölé, majd átszúrta két helyen. Mármint annak fitymáját. Aztán a másik és a harmadik tűvel is ezt tette.
Hú, ez durva, gondoltam, és mi a faszra jó ez? Merő kegyetlenség?
– Gyere, Csilla baba, hadd lássa András, mennyire szerethetik egymást a lányok… –, és Anikó kézen fogott, majd az ágyra ültetett, és gyengéden gombolni kezdte a blúzomat, míg ki nem buggyant András árgus tekintetétől kísérve a fél mellem. Anikó nyalogatni, harapdálni kezdte a bimbómat, úgy hogy a pasi jól lássa. Bár nem kérdezték, hogy „be akarok-e szállni”, de végül is húszezerbe ennyi belefér.
Oldalt sandítva egyszer csak látom ám, hogy András répája ágaskodik, de nem tud rácsbörtönéből kiszabadulni, csak nekifeszül a tűknek, és ott elakad. – Áá! – adta tudtunkra fájdalmát András. Ahogy hagytam Anikót nyalogatni, jobban megnéztem szerkóját: a sok bőrszíj között szabadon volt a mellbimbója és a pinája is, a játék kedvéért odanyúltam, és birizgáltam a pöckét, meg benyúltam ujjazni. Hamar tocsogott, András guvadt szemmel stírölt, véresre kínzott fasszal. Ez eltartott még jó darabig, de nem szaporítom a szót, utána Ancsa-picsa megkönyörült a pasin, és anélkül hogy eloldozta volna őt, a tűket kihúzva leszopta a hatlyukú faszt, illetve ha a gyárilag beépített lyukat is számítjuk, akkor hétlyukút. Hatalmasra duzzadt a szerszám, és a vérzés meglepően hamar elállt. Hiába, a nyál gyógyító hatású. Anikó utána beleült a sérült faszba, mire András hatalmasakat nyögött: elképzelem, milyen érzékeny lehet a sérült fitymát súrolni lágy picsaredővel… Ennyi képzelőerőm nekem is van… Ekkor valahogy megszállt engem is a perverzitás ördöge, és egyenesen odamentem hozzájuk, odafeküdtem melléjük, és közelről néztem, hogyan basznak.
– Na, beszállsz, ribi? – kérdezte Ancsa, és egy pillanatra kihúzta a picsájából a fénylő faszt, és mintegy felém nyújtva megkínált vele. Gyorsan lekaptam a gatyámat, és a fekete, áttört csipke bugyimat le nem húzva, csak félrehúzva, beillesztettem magamba az andrásfaszt. Nem sok kellett már neki a spricchez, és amikor András azt nyögte, hogy jön, lepattantam róla, és az egész geci az odatolakodó Ancsa képére fröccsent. Ondópatakban úszott, de élvezte.
Utána a szomszédos fürdőszoba szecessziós, álomzöld csempéi alatt „tisztálkodás” következett. András lepisálta Anikó képét, hogy megszabadítsa a nő által addig szétkent ragacstól…
– Egyébként a pisa is gyógyító hatású, Anikónak szép lesz a bőre… – viccelődött András. – Két ilyen homeopátiás szer mint a geci és a pisa kombinált hatását nem überolhatja egyetlen francia szépségápoló krém sem. Hálából Anikó is, meg én is lepisáltuk András lábadozó faszát, hogy a sebe el ne fertőződjön.
Kicsit évődtünk még, aztán a megfejelt stexszel – harminc rugó ütötte a markom végül – és a felejthetetlen tapasztalattal eljöttem a perverz kéjlakból.
Holnap csuda vicces dologról fogok mesélni, nem kevés műfasszal.
[Domina történetek]
Fedom történet: Megtanultam nyüszíteni
Egy őszi délután találkoztunk először, szerelmi bánatom volt. Barátot láttam benne elsősorban és nem nőt, hiszen a neten több hónapja érintkeztünk és tudtam, van partnere, akit hercegeként emleget. Az éjszakát együtt töltöttük ébren. Reggel szex. A kezdetek óta tisztában volt vele, hogy az erősebb fájdalmak okozása és a félelem látványa az, ami e szado-mazo kapcsolatban örömet okoz.
Azt mondta, Ő ‘soft’ és nem is valószínű, hogy valaha más lesz. Egy hét múlva túl volt az első tűkön, ezután saját kérésére szúrtam át mellbimbóit… Aztán történtek olyan dolgok, hogy jobbnak láttam, ha leállok. Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, de kezdett elgyengülni a bennem lévő Domin és kezdte átadni a szerepét más valakinek…
Szerettem volna valami hardot, amit nem ismerek még. Akkoriban már hetek óta nem történt semmi. Utólag derült ki, hogy „lelki rákészülés” volt az oka. Még akkor sem volt biztos benne a kedvesem, hogy végig tudja csinálni, amikor belekezdett. Az ágyon ültem, és a hátam mögött bilincselte össze a kezem. Aztán hanyatt fektetett, ez már önmagában is enyhén szólva kényelmetlen. Jó alaposan összekötözte a bokáimat, de csak a bokáimat! Majd oldalra fordított, és a bilincshez kötötte azokat. Újra hanyatt fordított és a fülembe súgta, hogy „szeretlek, ugye tudod?”
Végezetül egy-egy ruhacsipesz került a mellbimbóimra. Azt mondta, lesz menekülőszavam. De nem én határozom meg, hanem Ő. Féltem, hogy valami megjegyezhetetlent ad. Nem, a safeword az lett, hogy Csaba! (Hercegem neve).
Behozta a fürdőszobából az előzőleg beáztatott vesszőt (erről sem tudtam semmit), és nagyon hamar kerültem olyan állapotba, hogy nem emlékszem pontosan, mik és milyen sorrendben történtek. Azt tudom, hogy a talpamra is kaptam, kétszer is. Puncira, csiklómra is. Ha összezártam a térdem, finoman széthúzta újra. Néha tartott egy kis szünetet, simogatott, puszilt, megcsókolt. De ez mindig csak pár másodperc volt. Emlékszem, próbáltam forgolódva elkerülni az ütéseket. Vagy ha már többet kaptam ugyanoda, akkor úgy mozogni, hogy máshol érjen. Többször oldalra fordultam, sőt, egyszer hasra is, amennyire tudtam. A fájdalomtól még azt sem éreztem, hogy a melleimen lévő csipeszek nyomnak. Annyira fájt, hogy még sírni sem bírtam, csak vinnyogtam, meg nyüszítettem. Piros csíkos lett a mellem, a fenekem, majdnem feketén lila foltos a combom és vérzett a mellbimbóm, mert több helyen felhasadt. Hogy miért nem mondtam ki a menekülőszót? Mert annyira el voltam foglalva a kínommal, hogy egyszerűen nem jutott eszembe, hogy van. Nem a szó maga, hanem az a tény, hogy egyáltalán van és kimondhatnám. Fogalmam sincs, mennyi ideig tartott az egész, és mennyi ütést kaptam.
Azután eloldozott, felitatta a szivárgó vért, és óvatosan belém hatolt. Háááát, nem voltam száraz. Elképesztően gyengéd szex lett vége.
Sex and Submission
Bondage, kikötözlek és megalázlak
A kötözés a szadó-mazó játékok kelléke. A mell körüli kötés, egy tipikus, a bondage mesterek körében kedvelt kötözési mód, különösen alkalmas rabszolganők összekötözésére. Ez a kiszolgáltatottság a rabnőt izgatja, továbbá a kötés erejétől függően lehet alkalmazni büntetésként, vagy büntetés kiegészítéseként. Most, mivel egy leszbikus lányt kell megbüntetnem engedetlenségért és pimazságáért, eldöntöttem, ezt fogom alkalmazni. Magamhoz szólítottam egyik rég bevált rabszolgámat, hogy kedvére gyönyörködhessen, illetve segítségemre legyen.
A rabnő felkészítése abból áll, hogy bizonyos testékszerektől eltekintve vegye tudomásul, e kötél lesz egyetlen öltözete. A kötél megfelelően hosszú és vastag kell, hogy legyen, és nem túl durva. A túl vékony kötél a szoros kötés miatt felsértheti a bőrt, kidörzsöli, és bele is vágódhat, míg a túl vastag ezeknek a kellemetlen érzeteknek még a látszatát sem kelti, és szorosan megkötni is nehezebb. A megfelelő vastagságú kötél kiválasztása mindig az Úrnő feladata.
A hosszú kötelet először a rabnő nyakán kell hátul átvetni, és hagyni elöl lelógni a vállakon át. Nem tekeredik a nyak köré, csak lazán át van vetve, mint egy sál. Eközben a rabnőnek terpeszben, lehajtott fejjel és hátratett kezekkel kell állnia. A kötél két végét hónaljak alatt kell hátra vinni, hogy az a vállizületekre szorosan ráfeküdjön. A kötél szoros meghúzásakor hátrahúzza a vállakat, és ezzel kiemeli a rabnő melleit. A kötelet keresztezzük a hát közepénél, és a csípő fölött előre hozzuk, majd a lábak között megy ismét hátra. A hát az egyetlen pont, ahol a kötél két szára keresztezi egymást, és ez az utolsó olyan pont, ahol a kötél eligazítása közben laza lehet. A két láb között erősen meg kell húzni, ügyelve arra, hogy az mindenhol megfelelően feszes legyen. Ellenkező esetben a kötél egyes helyeken laza marad, így nem éri el a kívánt hatást, ezzel a gyakorlatlan mestert tenné nevetségessé a nézőközönség-, rosszabb esetben a rabnő előtt.
A köteleket a két láb között ajánlott a nagyajkakon kívül, vagy a nagyajkak és a kisajkak közé fektetve vezetni. Ez utóbbi kellemetlenebb a rabnő számára, és a kötél feszülése minden egyes mozdulatnál figyelmezteti majd, hogy a mocorgás számára tilos! Amikor eddig a pontig eljutottunk két lehetőség is van a kéz megkötözésére. Az egyik: a két két egymáshoz kötése. Ez sok rabnő esetében nagyobb kiszolgáltatottság érzést okoz. Mégsem ajánlott gyakorlatlan mesterek számára, mert nehéz úgy megcsinálni, hogy közben a kötél feszes maradjon, és a későbbiek folyamán a középen levő kéz gátolhatja az érzékeny területek vesszőzését is. A kezek egymáshoz kötözése megfelelően szoros kell, hogy legyen, és az említetteken kívül azzal az előnnyel is jár, hogy a rabnőt hanyatt fektetve további homorításra kényszeríti. Természeseten a kötélnek meglehetősen szorosnak kell lennie.
A másik lehetőség az, hogy a kezeket külön-külön kötözzük meg. Ekkor a kötelet csak egyszer körbehurkoljuk a csuklón, és utána, most már feszesen tartva előrevisszük. Így a kezek a fenék két oldalán, hátul helyezkednek el, és sok rabnő számára nem olyan szoros, mint a hátrakötött kéz, ezért hajlamosabbak vesszőzés, vagy egyéb büntetés alatt mozgatni a kezüket, megpróbálni odakapni, ami persze lehetetlen, de nagyon megalázó. További előnye ennek a módszernek, hogy így a kötél a végső csomó megkötéséig külön halad a két oldal felé, és a csomó szoros meghúzása előtt eligazítva széthúzza a farpofákat, és láthatóvá, könnyebben elérhetővé teszi az érdekes részeket.
Végül a kötelet a csípő körül körbevisszük, és elöl megkötjük. Ilyenkor ajánlott egy másik kötéllel a has fölött szorosan körbekötni a rabnőt, ami a karok mozgását gátolja jobban. Ezt a kötelet néhányszor a két kar köré húzzuk, a rabnő háta mögött meghúzzuk, hogy a két könyök egymás felé, a hát közepe felé mozduljon, majd csak ezután kötjük össze elöl. Esetleg néhányszor az egész test köré kötjük. Te megpróbálnád?
A rabnő ezzel tulajdonképpen fel van öltöztetve, sokféle parancsot végre tud hajtani, és bárhogy is izeg-mozog a mellei minden esetben elérhetők maradnak, nem tudja a vállait előre húzni, és megpróbálni védeni a melleit mesterétől, úgy, mintha csak egyszerűen hátra lenne kötve a keze. Ezért ezt a kötést melltartó kötésnek is nevezik.
Ha a kötés nem lett elegendően szoros, vagy szorítást a lehető legnagyobb mértékre akarjuk növelni, két helyen is lehetőség van pótfeszítések létrehozására. Az egyik a fenék közepénél a két kötélszár összehúzása. Ez azzal jár, hogy a kötelek rendkívül feszesek lesznek a nemi szerv táján, és könnyen becsúszhatnak a kisajkak közé. Ugyanakkor elvész az eredeti kötésnek az a tulajdonsága, hogy a szétfeszíti a feneket, ez lehet, hogy hátrány. A másik feszítés a fenéknél megkötött zsinór felfelé, illetve a nyaknál átvetett zsinór lefelé való húzása a könyököket összekötő kötélhez. Ezekkel a kiegészítésekkel teljesen kész a melltartó kötés. Természetesen hátra van a lábak megkötözése, amennyiben ez a rabnő fenyítéséhez, oktatásához szükséges. Ez után a rögtönzött bemutató után megengedtem, hogy régi rabszolgám büntesse meg őt. Persze ott álltam, miközben szájpecekkel látta el, melleit megkínozta, és csipeszeket tett a nagyszájú, engedetlen lány nemiszervére és élvezettel néztem végig, amint nemi szervét, melleit, szabadon maradt fenekét jól elpáholja. Szívem boldogsággal telt meg. Hát hiába, az én tanítványom! Minden szükséges kellék megvásárolható az Intim Center Szexshopban. 1052 Bp. Károly krt 14. Tel: 317-0918
[Domina] Normális szex a szadó-mazó – Extrém BDSM – Üss kedvedre bassz szét – Amikor a férfi szenved
Grotesque – Pornó és szadizmus a művészfilmekben
Grotesque (2009) Ez egy beteg, öncélúan erőszakos film, amelynek kb. a 70%-a kimerül a testi és lelki kínzásokban. Tömören ennyi. Aki ennyivel nem elégszik meg, annak ott a tovább gomb. A készítők nem teketóriáznak, fél perc alatt előkerül egy kalapács, amivel egy andalgó párocskát meg is támad egy csúnyán néző úr. Majd egy kis kocsikázás után megkötözve, függőleges helyzetben, szájpecekkel elnémítva térnek magukhoz egy lerobbant szobában, természetesen rosszul kivilágítva. Nem kell sokat várnunk elrablójukra, aki egy -nincs jobb szó- szadista állat. A szituáció adott, kezdődik a móka, ami alatt hosszú, fájdalmas kínzások veszik kezdetét. Csak néhány említésre méltó: ujjak láncfűrésszel történő eltávolítása, kasztrálás, zsigerelés.
A történet kb. ennyi, szerintem a forgatókönyv és a szövegkönyv két összekapcsozott A4-es lapból állt, de hát egy ennyire nyíltan torture porn filmnél mit várunk? A karakterek nem tudnak igazán kibontakozni, vannak pillanatok, amikor el akarják velünk hitetni, hogy pedig igen, mi megmutatjuk, hogy miről is van szó, de azok is felemásra sikeredtek. Igaz, volt egy-két igazán szép pillanat -itt a szó romantikusabb értelmére tessék gondolni-, amikor azt éreztem, hogy ez a film több annál, aminek látszik, hogy kicsit romantikus, kicsit bájos, de ezek sem voltak kellően mélyek. Ráadásul tegyük hozzá, hogy ennek a párocskának ez az első randevúja, de már a srác kész lenne meghalni érte… Jó, értem én, más kultúra, a becsület náluk sokkal többet jelent, mint pl. kis hazánkban, amit, khm hagyjunk is, na de akkor is.
Igazából a cím roppant találó, groteszk minden ízében, nagyon jól kihasznált lehetőségekkel, amit leginkább a zenével érnek el a készítők. Ne, ne aláfestő zenére gondoljunk, olyan igazán nincs is, a zene itt magnóból szól, és nem azért, hogy az esetleges szomszédok ne hallják a síkoltásokat, hanem mert hóhérunk egész egyszerűen beteg, aki élvezi, ha klasszikus zene keveredik a fájdalom hangjaival. Igen, szexuálisan izgatja. Szexualitás is van ám biza’, sőt. De még maradjunk a groteszk megjelenésére, ami ott van minden apró részletben: az alkotók képesek voltak még (számomra) egy elég durva poént is belerakni, sőt, még egy eltúlzott, már-már mangás erőszak jelenetet belecsempészni a filmbe. A befejezés meg már egészen abszurd, én azon is felnevettem (de nem csak én).
Az igyekezett abban is megvolt, hogy meglepő fordulatokkal tarkítsák a történetet, csak ez sem sikerült, az nem igazi fordulat, amit az ember jó eséllyel számításba vesz. Ha érthetőbben akarom leírni, hogy miről is szól a film, akkor úgy mondanám, hogy ez olyan, mintha egy átlag horrorfilmben a szokásos, 2-3 percnél nem hosszabb haláltusát kihúznánk másfél órára. Maguk a visszaemlékezésekről szóló felvételek is csak ugyanannak a napnak a történéseiről szólnak. Így nem csak a szereplők, de a néző is be van zárva, nem tudjuk az előzményeket, nem ismerünk senkit -és nem is fogunk-, továbbá a végén szembesülünk azzal, hogy csak annyi történt, amit egy negyedórányi filmbe bele lehetett volna sűríteni.
Nem tudom, hogy hazánkban ki fogják-e adni valaha DVD-n, nem hiszem, még X-kategóriás lógóval sem. Miért? Mert az angoloknál sem adták ki. Nálunk meg már a Fűrész VI.-t se lehet majd látni a mozikban a brutalitása miatt. Megvágni meg szinte lehetetlen lenne ezt a filmet, hiszen akkor jóformán nem lenne mit a mozikba/DVD-re rakni. Kiknek ajánlom? Elsősorban azoknak, akik szeretik a torture porn műfajt, másodsorban pedig azoknak, akik gyakorta látogatnak valódi halálesetekről beszámoló oldalakat. Figyelem! Az egyik tesztalanyom majdnem elhányta magát a film nézése közben és nem is volt hajlandó tovább nézni, szóval tényleg csak saját felelősséggel tessék fogyasztani.
Drágám, fogadjunk örökbe egy kurvát!
Hétköznapi amazon – S/M történet
Móninak hívták, 29 éves, 160 cm magas, hosszú fekete hajú lány volt. Az Interneten, egy chat-szobában találkoztunk. Először csak semleges témákról beszélgettünk, ahogy mindenki más is: merre laksz, mivel foglalkozol? Másnap is ott volt, és harmadnap már direkt azért léptem be, hogy rákeressek. Naponta beszéltünk, része lett az életemnek. Képet és telefonszámot cseréltünk.
Pár hét múlva, amikor már jól egymásra hangolódtunk, mellékesen megemlítette, hogy találkozhatnánk, ha nem bánom, de van valami, amit el kéne mondania. Bíztattam, mondja bátran.
– Kicsit S/M vagyok… – írta.
– Ez Nálad mit jelent? – kérdeztem. Tényleg kíváncsi lettem.
– Szeretek küzdeni – közölte. Csodálkoztam kicsit, mert a képein egy teljesen átlagos, hosszú hajú lányt láttam. Igaz, sportosabb kiállása volt, mint a többieknek, és a szemében is volt valami érdekes és vonzó, de most tényleg meglepett.
– Hogyan? Igaziból? – kérdeztem.
– Aha, hogy legyőzzelek – felelte. – Ez csak komolyan izgalmas…
Később már nem említette a témát újra. Aztán le kellett utaznom éppen abba a városba ahol lakott. Megbeszéltük a találkozót munka utánra egy presszóba. Egyszerű kis beszélgetésre gondoltam, minden további nélkül. Bár a leveleinkből elég jól kiismertük egymást, de a személyes találkozás mégiscsak más…
Fél öt volt, amikor a cukrászdába érkeztem. Negyed órával korábban érkeztem, és úgy ültem le, hogy szemmel tarthassam a bejáratot. Aztán elmúlt a megbeszélt idő, de senki hasonló nem lépett be az ajtón. Kicsit letört lettem, hogy megint lyukra futottam, amikor a legtávolabbi félhomályos sarokból felállt Ő, és odajött hozzám.
– Szia – mondta. – Onnan figyeltelek kicsit, nem baj?
– Mikor jöttél be? Észre sem vettelek! – mondtam.
– Még előtted – mosolygott, és leült mellém.
Kicsit vontatottan indult a társalgás, mind a ketten zavarban voltunk. Később, amikor már felszabadultabban beszélgettünk, megkérdezte, hogy hazaviszem-e. Természetesen igent mondtam.
Ahogy a kocsi felé mentünk, belém karolt. Éreztem a testét a vékony ruhán keresztül, ahogy hozzám simult. Pár perc alatt a házhoz értünk, ahol minden ablak sötét volt.
– Nincsenek itthon? – kérdeztem.
– Egyedül élek. – mondta. – Csak a neten írtam, hogy van két gyerekem, mert a komolytalanokat ki akartam szűrni. – mindezt pajkos mosollyal mondta. – Bejössz?
– Ha szabad… – mosolyogtam én is.
Bekísértem, néztem, ahogy ajtót nyit, és felkapcsolja a villanyt. Átlagos, kényelmes ház volt, minden túlzás nélkül.
– Hol a birkózószőnyeg? – kérdeztem, visszautalva a hetekkel korábbi beszélgetésre.
Felkapta a fejét, hosszan és furcsán nézett rám. Megijedtem, hogy valami óriási hibát követtem el. Aztán végigmért, alaposan, tetőtől talpig.
– Máris harcolni akarsz? – kérdezte.
– Persze, hogy nem, nem akarlak lerohanni – próbáltam menteni a menthetőt.
– Nem baj, ha gondolod, ne húzzuk az időt. Több mered a lényegre – mosolyodott el végre. – Hoztál valami ruhát hozzá? – kérdezte.
– Hülye kérdés volt, nem volt nálam semmi a kocsi kulcson kívül.
– Na jó, gatyában leszel – döntötte el, és ledobálta a ruháit.
Egy szál bugyiban állt előttem, én pedig a meglepetéstől szólni sem bírtam. Nagyon jó alakja volt: kicsi, kemény, hegyes mellek, vékony fiús csípő, hosszú, elegáns, hosszú combok. Látta rajtam, mennyire meg vagyok lepődve, és hogy teljesen leblokkoltam, és felnevetett.
– Na, készülődj már neki – mondta. – Segítsek?
Én is levetkőztem, csak az alsónadrág maradt rajtam. Kicsit tartottam ettől a pillanattól. Én teljesen átlagos pasas vagyok, és itt állok szemtől-szemben egy helyes, kedves lánnyal, egy szál gatyában, egy fényesen kivilágított szobában. Hülye egy helyzet…
– Gyere már – mondta, és a kezemnél fogva húzott a hálószoba felé.
A háló sokkal nagyobb volt, mint gondoltam. Hatalmas, tágas szoba, nagy franciaágy a fal mellett.
– Ott hátul van az aréna – mosolygott. – Ha akarod, kipróbálhatjuk…
Egy másik helyiségbe vezetett, ami az ágy mellől nyílt. Ilyet még nem láttam! Normális méretű, de ablaktalan szoba, amit elöntött a mennyezetre szerelt neoncsövek hideg fehér fénye. Valaha gardróbnak épülhetett. A padlón szabályos, zöld birkózó szőnyeg, amit utoljára az iskolában láttam. A falak mellett szintén.
– Egy barátom csinálta, klassz, mi? – kérdezte. – Kipróbáljuk?
– Persze – nyögtem ki. A szám teljesen kiszáradt az izgalomtól.
Felálltunk egymással szemben. Hagytam, hadd kezdeményezzen, nem tudtam, mire gondol valójában, igazi harcra vagy csak játékra.
Hirtelen hozzám lépett, a nyakamba kapaszkodott. Én is a nyakához nyúltam, amikor szabályosan felugrott rám, a derekamra fonta a lábát, és lerántott a földre. Térdre estem, éreztem a combjainak szorítását a derekamon. Meglepően erős volt, alig kaptam levegőt. Próbáltam benyúlni a derekam és a combja közé, hogy lefejtsem magamról.
– Húzhatod a hajam, ha akarod – suttogta.
A háta mögé nyúltam, belemarkoltam a hajába, és finoman meghúztam.
– Keményebben – suttogta ismét. – Így nem mész semmire!
Erősebben húztam a haját, teljesen hátrafeszült a teste. A mellei a szemem előtt ugráltak, és éreztem, hogy tovább erősödik a szorítás a derekamon. Lassan a hátára döntöttem, és közben sikerül a kezemet lenyomni az oldalam mellé. Kezdtem kicsúszni a szorításból. Későn vettem észre, hogy ez csapda: ahogy a jobb lába a vállam fölé került, ismét összezáródtak a combok. Egyik oldalt a karom alatt, másik oldalt pedig a nyakam mellett volt a lába, amit a bokájánál össze is kulcsolt. Alig kaptam levegőt, de a haja még mindig a markomban volt. Mozdulni sem tudtam, a haját pedig hiába húztam, most már teljes erőből. A másik kezemmel fogást kerestem a combján, éreztem az izmokat a selymes bőr alatt.
Már arra gondoltam, hogy szégyenszemre két perc után feladom, amikor rájöttem, hogy a teste valószínűleg a majdnem a lábam között van, de a haját húzó karom útban van ahhoz, hogy én is átfogjam őt. Elengedtem a haját.
Felkacagott, azt hitte győzött. A földre tette a kezeit, oldalra akart fordítani a combjaival. Ekkor kulcsoltam át végre a testét valamivel a dereka fölött a lábaimmal. Izgalmas és furcsa érzés volt, éreztem a vékony, de erős, szívós testet, ahogy szabadulni próbál. Erősítettem a présen, és lassan szorítottam ki belőle a levegőt.
Nem tudom, meddig feküdtünk így a szőnyegen összefonódva. Sem neki, sem pedig nekem nem volt esélyem a szabadulni.
– Oké, ez döntetlen! Kezdjük újra, vagy így maradunk reggelig? – kérdezte.
– Kezdjük újra – egyeztem bele, és elengedtem.
Amikor újra kaptam levegőt, feltérdeltem. Ő már térden állva várt, és rögtön rám vetette magát. Nem hagytam magam, átöleltem a karjai alatt és a hátára döntöttem. Vigyáztam, hogy ne tudjon közben ismét ollóba fogni, a lábai közé nyomtam a térdemet. A combjai az enyémre fonódtak, és éreztem, hogy innen nem könnyen fogom tudni kiszabadítani. Az államnál fogva feszítette hátra a fejem, miközben a másik kezével a hajamba markolt. Én is megtaláltam az ő haját, a csuklómra csavartam, és húzni kezdtem. Éreztem, ahogy lassan forogni kezdünk, és fölém kerül.
Egészen felemelkedett, eltávolodott tőlem, de a lábamat keményen fogva tartotta még. Oldalra húztam a haját, a forgás folytatódott, már oldalt feküdtünk. A tenyeremmel próbáltam lefelé nyomni a lábát, hogy kiszabadítsam a magamét… de nem igazán sikerült, ezért keményen a combjába markoltam. Ez hatott, aprót sikoltott, és elengedett. Most én próbáltam ollóba fogni a derekát, és sikerült is. Megszorítottam, ahogy az előbb. Erre keményen belecsípett a mellbimbómba, közben a szemembe nézett, húzni és csavarni kezdte.
– Hé! Ez nem ér! – mordultam rá.
– Dehogynem ér! Védd meg, ha tudod! – mosolyodott el, és folytatta a szadizást.
Érezte, hogy jó úton jár, mert a lábaim szorítása teljesen erőtlenné vált, annyira meglepett ez a támadás. Elengedtem a haját, és fesztettem hátra a kezét. Közben éreztem, hogy a másik keze a másik mellbimbóm felé tapogatózik.
– Visszakapod – leheltem felé, amitől csak szélesebb lett a mosolya.
– Nekem bejön, ha keményebben nyúlnak hozzám – mondta két csavarás között.
Nem vártam további bíztatásra, megmarkoltam a mellét én is, és megszorítottam. Óriásit vonaglott, és éreztem, hogy átnedvesedik a nadrágom. Ismét átfogtam a derekát a lábaimmal, ő pedig minden újabb szorításnál megvonaglott. De nem adta föl, tovább kínozta a mellbimbómat ő is. Aztán éreztem, ahogy a lábam közé préseli a kezét és megmarkolja a farkamat. Erősen húzta felfelé, attól tartottam, hogy letépi… és akkor éreztem, hogy elélvezek.
Elengedtük egymást, szótlanul ziháltunk. Lassan négykézlábra álltam, hogy felemelkedjek.
– Ez klassz volt! – szólt. – Még egy menet?
Nem várt válaszra, elém állt. Én még négykézláb voltam, amikor benyomta a fejem a lába közé, és a térdével fojtogatni kezdett. Éreztem a tarkómon, hogy az ő bugyija is tiszta lucsok. Próbáltam felállni, de a súlyával a nyakamon nem ment. Aztán ő is letérdelt, a fejemet lenyomta majdnem a földig, és hátulról átölelt a derekamnál. A nadrágomba nyúlt, és két kézzel kapaszkodott a farkamba. Határozottan verni kezdte, közben a tarkómhoz dörzsölte a punciját. Már nem fojtogatott a combjaival, csak határozottan tartott. Aztán hirtelen elengedett és felegyenesedett.
Levette a bugyiját, és elém állt.
– Vetkőzz le! – utasított.
Levettem a gatyámat. Közben végigmértem és észrevettem az ujjaim nyomát a combján és a mellén, ahol belemarkoltam.
– Bocsánat – mondtam a foltokra mutatva.
– Hülye vagy? – kérdezte nevetve. – Nézz magadra!
Végig néztem magamon, és láttam, hogy rajtam is nyomot hagyott a küzdelem. A jobb mellbimbóm tiszta vörös volt, mintha kirágták volna, és sajgott is rendesen.
– Nagyon klassz voltál – mondtam.
– Voltam? – kérdezte. – A java még hátra van! – mondta mosolyogva. – Vagy csak ennyire vagy képes? – kérdezte gúnyosan.
Kihívóan közelebb lépett. Én átkaroltam a térdénél, és kirántottam alóla a lábait. Hanyatt esett, én gyorsan rámásztam, de ő közben ollóba fogta a nyakam a lábával, és fojtogatni kezdett. A fejemet közben nyomta a lába közé, az orrom és a szám a hasára szorult. Nem kaptam levegőt, felnyúltam, és megmarkoltam a melleit. Éreztem a vonaglását a nyakamon. Homorított, a melle kiszabadult, és már nem értem el. A lábával fogást váltott: jobbját behajlította, a bokáját a bal térdhajlatába fogta, szabályos 4-est formálva. Közben a lábam közé nyúlt, és keményen meghúzta a farkamat.
Nem láttam, mit csinál, vaktában próbáltam elkapni a kezeit. Ezt nagyon élvezte, meglepetésszerűen hol itt, hol ott csapott le: csipkedte és csavargatta a mellbimbóimat, szorította a heréimet, húzta a farkamat. Persze csak mindig rövid ideig, hogy ne tudjam elkapni a kezét, de annál keményebben. Néha kicsit felemelkedett, és a szemembe nevetett, aztán folytatta a kínzást.
Amikor már nem számított rá, hirtelen a hasára fordítottam, és ránehezedtem. A nyakam nem engedte el, megfeszítette a combizmait, alig kaptam levegőt. A kezeimet benyomtam a hasa alá, és megkerestem a melleit. Sejtette, mi következik, mert kétségbeesetten próbált menekülni, lefordítani magáról. Nem hagytam, keményen belecsíptem mind a két mellbimbójába. Akkorát rándult, hogy azt hittem, letépi a fejemet. Egy erősebb csavarásnál elengedte a nyakamat.
Levegő után kaptam, ő kihasználta a pillanatot, és megpördült alattam. Most elölről fogta ollóba a nyakam, nedves puncija az arcomra szorult. Én is megpróbáltam átkulcsolni az ő nyakát, amikor éreztem, hogy bekapja a farkamat és vadul szopni kezdi. Én is nyaltam őt, de ettől a szorítása csak keményebb és ütemesebb lett. Aztán a remegéséből tudtam, hogy elélvezett, majd pár pillanattal később én is.
Reggelig maradtam, és bár az éjszaka további részében már nem harcoltunk, csak simogattuk egymást, nagyon jó volt. Amikor eszembe jutott egy-egy pillanat a küzdelemből, ismét a magamévá tettem…
Sajgó testtel, kellemes fáradtsággal eltelve utaztam haza. Állandóan Ő járt az eszemben, a formás teste, a szorítása, a vonaglása, a hogy szex közben a fülemet harapdálta…
Mánap kerestem a chat-en, de nem jött föl többé. Az e-mailokra sem válaszolt, a telefonszáma mindig azt mondta, hogy ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Annyira hiányzott, mert amíg beszéltünk, észrevétlenül része lett az életemnek. A napjaim sokáig kábulatban teltek a hátrahagyott űr miatt. Aztán hetek múlva kezdtem eszmélni, észrevenni a világ dolgait ismét.
Öt hónap telt el a küzdelem óta, amikor ismét abban a városban volt dolgom. A ház elé értem, amikor egy ismeretlen asszonyt láttam kijönni a kapun. Odasiettem hozzá, és megszólítottam.
– Jó napot kívánok, Mónikát keresem. Nem tudja, itthon találom? – Az ismeretlen nő végigmért és azt kérdezte:
– Maga az a pesti ember?
– Igen, azt hiszem – válaszoltam.
– Említette magát, mielőtt elutazott. Tudja, kiment a férje után Írországba. Nem mondta magának?
– Mintha említette volna, azt hiszem – motyogtam, inkább csak magam elé.
Aztán elköszöntem az asszonytól. Nagyon lesújtott a hír, hogy családja van… Mindent fel tudtam volna adni érte. Soha többé nem láttam, de minden héten eszembe jut az a csodálatos éjszaka, amit ezzel a csodálatos lánnyal tölthettem.