Apámat nem ismertem. Még egészen kicsi voltam, mikor lelépett. Azóta sem hallottam felole. De nem is érdekel. Anyám gyönyöru asszony. Ad magára, törodik a külsejével. 24 volt, amikor megszült. 26, mikor apám elhagyta. Emlékeszem, sok udvarlója akadt volna, de amikor a dolgok kezdtek volna komollyá válni, o mindig meghátrált. Engem halmozott el minden szeretetével. S bevallom, elkényeztetett. De jól megvoltunk. Nagyon jól. Csak mi ketten.
Mindig csodálattal néztem rá. Biztos voltam benne, hogy nekem van a világon a legszebb anyukám. Sudár termet, mosolygós, szép arc, fekete, göndör haj, fekete, szomorú szemek. Telt, asszonyos, ám mégis feszes keblek, karcsú derék, széles csípo, feszes fenék, hosszú, izmos lábak. Még a korombeli fiatal fiúk is megfordultak utána az utcán, olyannyira vonzó volt.
Mióta az eszemet tudom, nálunk mindig természetes volt a szoros kapcsolat. Ölelések, puszik, simogatások. Szerettem, ahogy dédelget. Gyakran aludtunk el az ágyában, összebújva. Gyönyöru gyermekkorom volt.
Ám lassacskán kezdtem felnoni, kamaszodni. És a testi kontaktusok kezdtek számomra egyre kényelmetlenebbekké válni. Tizenegynéhányévesen az embert fokozottan érdekli a szexualitás. És engem rettenetesen zavart, hogy egészen másképp reagálok anya közeledéseire, mint régebben. Gátlásossá tett, hogy az ölelései, csókjai nemi izgalmat váltanak ki belolem. Míg régen természetes volt, hogy otthon alsónemuben, esetenként meztelenül járkál, most zavarni kezdett a dolog, mert elobb – utóbb magára vonta a tekintetemet, és nem úgy néztem rá, ahogyan egy gyermeknek az anyjára néznie illik.
Mikor ráébredtem a testiségre, és maszturbálni kezdtem, a fantáziáimba mindig bekúszott anya alakja. Emiatt buntudatom volt, de hiába próbáltam elhessegetni, képe mindig vissza – visszatért. Megszoktam. És beletörodtem.
Na, rátérek a konkrét eseményre. Bár nem könnyu errol beszélni. 17 éves, langaléta kamasz voltam. Végre elkezdodött a nyáriszünet. A haverokkal azt terveztük, hogy augusztus elején két hétre leugrunk a Balcsira, lazítani egyet. Ám ehhez pénz kellett. Nem kevés pénz. Viszont mi sosem voltunk olyan hajdenagyon elengedve lóvéval, ezért néhány hasonszoru barátommal egy kis idénymunkát kerestünk magunknak. Egy építkezésre szegodtünk, segédmunkásnak.
Nem akarok ebbe a részbe túlzottan belemenni, lényeg az, hogy baleset történt. Ostoba voltam, nem engedtem el idejében egy kötelet, amivel különbözo dolgokat kellett felhúzni a tetore, és az mindkét tenyeremrol leégette, lehorzsolta a bort. Gyönyöru, hófehér „kesztyuket” varázsolt nekem a doki.
És hogy miért lényeges ez? Drága Emesém, gondolj csak a tisztálkodásra. Kénytelen voltam elfogadni, hogy anya fésül, o mossa a fogam, öltöztet, vetkoztet, és… Igen, o fürdetett. És tulajdonképpen itt kezdodött az egész.
Ültem a kádban, anya a hátam mosta, én pedig zavarban voltam. Mi lesz, ha…
– Állj fel, hogy be tudjalak szappanozni.
Amikor a farkam kezdte el mosni, éreztem, hogy a vér odaözönlik, és merevedésem lett. Rettento zavarban voltam. Lopva rátekintettem anyámra, láttam, hogy lesüti a szemét, és elpirul, de azt mondta:
– Ne aggódj kisfiam, ez természetes dolog. Csak úgy reagál a tested, ahogy kell. Nincs semmi baj.
– Dehogynincs. – gondoltam magamban. – Ha tudnád, mit érzek.

Aznap egész éjjel álló fasszal forgolódtam az ágyamban, s sajna bekötött kezeim miatt még könnyíteni sem tudtam magamon. Másnap este már könnyebben viseltük a helyzetet. Viccelodtünk, nevetgéltünk, de ott mélyen, a legbensomben vad gondolatok kavarogtak. És azt vettem észre, hogy anya egyre többet, és alaposabban foglakozik a genitáliáim tisztogatásával.
Ahogy teltek a napok, úgy vált az esti fürdetés valamiféle rituálévá. Vetkoztetés, be a kádba, mosdatás, farok feláll, törölközés, öltöztetés. Mikor végre a kötés lekerült a kezemrol, én még mindig úgy tettem, mintha nagyon fájna. Gondolom sejted miért. Végül aztán elérkezett az a nap, mikor is képes voltam egyedül tisztálkodni, ám ekkorra teljesen befészkelte magát az agyamba az a tudat; kívánom anyámat, orületesen, eszeveszetten kívánom. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a puha, gyöngéd, meleg kezére, ahogy végigsimogatja ágaskodó farkam, tövétol a hegyéig, óvatos masszírozással keni szét a szappanhabot a heréimen, végigsiklik fenekemen. Nos tehát túl voltam az elso önálló fürdésemen, gyógykrémmel kenegettem a tenyerem, anya pedig, mint oly sokszor már, nem zavartatva magát elottem, levetkozött, s beállt a kádba, hogy letusoljon. Óvatosan sandítgattam oldalra, hogy ismét megcsodálhassam gyönyöru, érett asszonyi alakját, ám érezvén, hogy erekcióm támad, pánikszeruen kimenekültem a fürdobol, és bezárkóztam a szobámba. Bebújtam az ágyamba, magamra húztam a takarót, és maszturbálni kezdtem. Azaz pontosabban próbálkoztam, mert a tenyerem még mindig nagyon érzékeny volt, s így csak viszonylag hosszú ido után következett be a magömlés. És épp, pont éppen mikor ejakuláltam, nyílt az ajtó, és belépett anya. Iszonyatos zavarba jöttem, éreztem, hogy elpirulok, és fogalmam sem volt róla, hogy mit csináljak. Anya persze eloször semmit sem vett észre, csak állt ott az ajtóban, testére egy törölközo csavarva, egy másikkal a haját szárítgatva. Mosolyogva nézett rám.
– Kérsz egy teát, kisfiam?
Én csak elakadó hanggal hebegtem.
– Nnnn. Neee. Neem.
Gyanútlanul közelebb lépett, és pajkos hangsúllyal, szemöldökét tréfásan összehúzva rámszólt.
– Ricsikém, mi van veled? Csak nem egy leányzót rejtegetsz a takaród alatt? – azzal egyetlen gyors mozdulattal lerántotta rólam a paplant.
Egy percre megfagyott körülöttünk a levego. Feküdtem ott, kiszolgáltatottan, félig merev, ondós farokkal, és néztem, ahogy arca falfehérré válik. Pillanatok alatt megértett mindent, ahogy tekintete végigfutott rajtam, látta az állapotom, és az elokészített papírzsebkendoket.
– Bocsáss meg kisfiam, bocsáss meg. – suttogta, és kifordult a szobámból.
Nem hiszem, hogy el tudnám mondani, milyen gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben rendbe szedtem magam. Úgy saccoltam, kb. egy óra telhetett el, mikor halk kopogást hallottam.
– Bemehetek?
– Persze. – válaszoltam rekedten.
Halványkék selyemköntös volt rajta, kezében pohár, ha jól sejtem, konyakot tartalmazott. Tudtam, csak nagyon ritkán, ha valami bántja, akkor iszik.
– Ricsikém, beszélnünk kell.
– Mirol, anya? – kérdeztem elcsukló hangon.
– Tudod te azt nagyon jól. – mondta, és leült az ágyam szélére.
Alig bírtam parancsolni magamnak, hogy ne nézzek az izmos, barna combjára. Kipécéztem magamnak egy pontot a szoba falán, és azt bámultam.
– Nézz rám kisfiam!
Kissé ködösnek tunt a tekintete, gyanítottam, hogy nem az elso itala remeg a kezében.
– Eloször ismét bocsánatot kell kérnem az elobbiért. Tényleg nem tudtam, hogy izé…
– Oké anya. El van felejtve.
– De nem szeretném, ha emiatt… Tudod, valamiféle gátlásosság, vagy ilyesmi. Szóval érted, ugye?
– Ne aggódj!
– Ricsikém, ebben a korban ez természetes és normális dolog. Nem lenne jó, ha buntudatod, vagy szégyenérzeted lenne. Nekem viszont van. Bocsáss meg, kérlek.
Az utolsó szavaknál elhalt a hangja, és megjelent két nagy könnycsepp a szemeiben. Poharát két halk szipogás között kiürítette, letette az éjjeliszekrényre, majd azt kérdezte:
– Melléd fekhetek? Beszélgetünk? Tényleg nem haragszol?
Odébb csusszantam, és felemeltem a takarót. Mellém bújt.
– Nem is tudom, mit mondjak, kisfiam.
– Nem kell mondanod semmit anya, minden rendben.
– Köszönöm.
Hosszú ideig feküdtünk így, fejét a vállamon nyugtatta, én pedig haját, homlokát, arcát simogattam, tudván mennyire szereti. Lélegzete egyenletessé vált, azt hittem elaludt. Talán így is volt. Mocorgott kicsit, köntöse szétnyílt, alig takarta formás kebleit, s én csak bámultam azt a csodaszép völgyet. Kezem bátortalanul lesiklott az álláról a mellkasára, ujjaimmal ott köröztem a kulcscsontján, majd egyre lejjebb, épphogy a bimbóit nem érintve. Valami rózsaszín köd lepte el az agyam, nem is tudtam mit csinálok. Abban a hiszemben, hogy alszik, óvatosan kivettem a feje alól a kezem, majd leemeltem róla a paplant. Szeme csukva maradt. Remego kézzel kioldottam a köntösének övét, és széthajtottam. Csodálva bámultam nagy, kerek melleit, melyek épp csak alig ereszkedtek meg, épp csak annyira, hogy a nagy udvarú bimbók nem a mennyezet felé meredeztek, hanem kissé oldalra. Hasa határozottan laposnak tunt, csak alapos megfigyeléssel lehetett néhány ráncot felfedezni rajta. Dús, fekete, göndör, bikinivonalra fazonírozott szeméremszorzete láttán már nem bírtam magamnak megálljt parancsolni, simogatni kezdtem ezt a gyönyöru testet. Épp csak az ujjaim hegyével, lassan, finoman, gyengéden, nehogy felébresszem. Olyan lágy és sima volt a bore, akár a bársony. Nem, ezt nem lehetett bírni, csak egyetlen csókocska a mellbimbójára, aztán irány a WC, muszáj újra kivernem a farkam. Ráhajoltam, ajkaim közé vettem, egészen finoman, szinte alig érintve.
– Ezt nem lenne szabad. – hallottam meg anyám suttogását.
Megdermedtem. Azt vártam, hogy eltaszít magától, ám e helyett beletúrt a hajamba, és rányomta a fejem a keblére.
– Ezt nem szabad, kisfiam! – zihálta, de amikor éreztem, hogy a mellbimbója megkeményedik a számban, elvesztettem a maradék önuralmamat is, és csókolni, nyalni kezdtem, eszeveszetten.
– Nem szabad, nem szabad, nem szabad! – skandálta anya, de semmi olyat nem tett, amivel megállíthatott volna.
Éreztem, hogy átszakad bennem egy gát, és ez az érzés erot adott. A puncija felé csúsztattam a kezem, s o önkéntelenül is szétnyitotta combjait. Amikor középso ujjam megérintette a csiklóját, felnyögött. Éreztem, hogy nedves, tanulmányoztam már könyvekben a noi test anatómiáját, hát tudtam nagyjából, hogy mit hol kell keresni. Finoman simogatni kezdtem a szeméremajkait, míg teljesen ki nem nyílt, aztán ujjamat apró mozdulatokkal a hüvelyébe csúsztattam.
– Nem szabad, nem szabad. – suttogta állhatatosan, de testének reakciói, ahogy megemelte a csípojét, hogy mélyebben bele tudjak nyúlni, egészen mást mondtak. Szám a mellén, szívtam, szopogattam, ujjammal pedig a G pontját kerestem. Olvastam már róla, elméletben egyszerunek tunt, de a gyakorlat… Az más.
Hirtelen kifordult a karjaim közül. Azt hittem, elrohan. Ehelyett azonban hanyatt fordított, leráncigálta rólam a gatyám, keresztülvettette rajtam a combjait, elkapta a farkam, magába igazította a végét, és ráhúzta magát. Olyat éreztem, mint azóta sem, soha. Elmondhatatlan. Mindössze négyszer, vagy ötször mozdult rajtam, s én egy artikulálatlan üvöltéssel elélveztem. És bogni kezdtem. Anya rámhajolt, haja sátrat borított arcunkra, s lecsókolgatta könnycseppjeimet, majd ajka rátalált ajkaimra, én pedig, mint ahogy éhezo koldus veti rá magát az odadobott élelemre, úgy csókoltam vissza.
Egy darabig ringatózott még rajtam, aztán lecsusszant rólam, kezei közé vette a farkam, és szopni kezdte, erosen vadul, mélyen, s ennek hatására a szerszámom újra kokeménnyé vált. Néztem, ahogy a számomra a világon legjobban szeretett lény ajkai a péniszemre tapadnak. Szopott, járt a feje föl s alá, egészen a tövéig benyelte, egyik kezével rásegítve a mozgásra, másikkal a golyóimat masszírozva.
Amikor érezte, hogy altestemet megfeszíti a közeledo orgazmus, kivette a szájából, csak a kezével dolgozott, egyre gyorsabban, egyre erosebben markolva. Azt hiszem, látni akarta, mikor kitörök. Az elso hullámban érkezo spermaadag az arcára fröccsent. A második már a szájába, mert épp azon volt, hogy újra bekapja. A következo hullámok már mind a forró, nedves ajkai közé spricceltek. Csak szopta anyám a farkamat, már – már fájdalmat okozva az orgazmustól érzékennyé vált péniszemnek, de mint késobb rájöttem, azért tette, hogy megorizze a merevedésem. Szorgalmas ténykedésének hála, hamarosan eloszlott a testemben a kielégülés gyönyöre, és újra lángra kapott a vágy tüze. Felemelkedtem, és szelíd eroszakkal hanyatt fektettem anyát. Azt hiszem, megérezhette, hogy most én akarom ot kényeztetni, mert elengedte magát, teste elernyedt, szemét lehunyta, és nem mozdult. Eloször az arcát, homlokát kezdtem puszilgatni, lágyan, finoman, ajkaimmal alig érintve. Nyelvem hegyével végigsimogattam szájának finom ívét, majd haját félresimítva a fülcimpáját harapdáltam gyengéden. Anya mellkasából halk sóhajtások buktak fel, kalandozó ujjaim érezték, hogy mellbimbói megkeményednek. Lejjebb csúsztam, csókoltam, körbenyaltam a bimbóit, majd hasát csókolgattam, köldökébe merítettem a nyelvem, combjait simogattam. Felfedeztem csípojét, medencéjét, bebarangoltam borének minden négyzetcentiméterét, csak csókolgattam, fáradhatatlanul, lábujjait szopogattam, kiélveztem testének minden ízét, illatát. Azt hiszem, órákon át tudtam volna még babusgatni, kényeztetni, de anya elvesztette a türelmét.
– Gyere már kisfiam, nem bírom tovább. – szólt, és széttárta a combjait.
Nem kérettem magam, belenyaltam a vágy nedveitol csillogó puncijába, aztán lábai közé kúsztam, és farkam végét a szeméremajkai közé irányítottam. Lassú, apró, ringatózó mozdulattal hatoltam belé, egyre mélyebben és mélyebben, és minden kis döfésem egy – egy apró sikolyt csalt anya szájára.
Felemelte lábait, a vállamon nyugodott a vádlija, így egészen mélyen, teljesen tövig belé tudtam nyomulni. Hüvelyizmait ráfeszítette a farkamra, s én úgy éreztem, hogy a mennyekbe kerültem.
Szeretkeztünk, lassan, hosszan, gyengéden, túlvilági mámorban. Ajkunk csókban forrt össze, anya nyelve táncot járt a számban, édes – sós veríték borította el a testünk. Nem tudom mennyi ido telhetett el, nem voltam tudatomnál, csak élveztem, elképesztoen élveztem ezt a hihetetlen gyönyört.
Anya lélegzete egyre hevesebbé vált, éreztem, hogy izmai megfeszülnek, s hallottam, ahogy a fülembe lihegi:
– Gyorsabban kisfiam! Kérlek!
Fokoztam az ütemet, s közben arra koncentráltam, nehogy hamarabb süljek el, mint ahogy elérkezik a megfelelo ido. Néhány perc után anya egyre mélyebb lélegzeteket vett, zihálni kezdett. Belemarkolt a hajamba, csípomozdulatai felvették a ritmust az én lökéseimmel, szeme elhomályosult. Ösztönösen éreztem, hogy itt az ido, hát szabadjára engedtem a szenvedélyt. Anya beleharapott a nyakamba, körmeit a hátamba mélyesztette. Elemi erovel tört ránk az orgazmus, szinte majdnem egy pillanatban. Testünk egymásnak feszült, mindketten üvöltöttünk a gyönyörtol, rángatott az élvezet, egymáséi lettünk testestol – lelkestol. Fiatalságom minden energiájával spricceltem bele az ondómat oda, ahol annak idején megfogantam, s hihetetlenül boldog voltam. Ez szavakkal nem elmondható.
Amikor már teljesen kiürültem, és mindkettonkben elcsitult a gyönyör, fáradtan lihegve lefordultam anyáról. O hátat fordított nekem, én mögé fészkelodtem, úgy, mintha az ölemben ülne, spermámtól csúszós – ragadós farkam a fenekéhez tapadt, haját, fülét, arcát, nyakát, felkarját cirógattam. Így aludtunk el.
Már pirkadt, mikor arra ébredtem, hogy anya zokog.
– Mi a baj? – kérdeztem suttogva.
– Nagy hibát követtünk el Ricsikém. – válaszolt szipogva. – Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
– Tudom. De annyira kívántalak.
– Én is téged. De ez bun.
– Miért? Szeretjük egymást, még ha nem is úgy. Tudom, hogy ezt nem szabad, de annyira jó volt.
– Soha többé nem történhet meg! Érted?
– De…
– Semmi de! Soha többé! És senkinek nem beszélhetsz róla.
– Tudom, de…
– Istenem, kisfiam, mit tettünk? – zokogott fel újra.
Nem tudom miért, de újra merevedésem támadt.
– Kérlek anya! Csak még egyszer! Csak egyetlenegyszer! – könyörögtem, és hóna alatt átbújtatva a kezem, megmarkoltam a mellét.
– Nem lehet! Nem! – suttogta elhaló hangon, s fészkelodni kezdett az „ölemben”, egészen addig, amíg álló farkam be nem csusszant a puncijába.
[Családi – Történetek]