Gyerekkorunkban játszottunk papást-mamást, meg doktorost, és persze mindig arra ment ki a dolog, hogy megszabadulhassunk egy-két felesleges ruhadarabtól, és megérinthessük egymást itt-ott, de semmi komoly nem történt. Így volt ez a testvéreimmel és a közelben lakó unokatestvéreimmel is. Csak én voltam fiú köztük. Akkoriban nem rázott meg bennünket a dolog, és szép lassan leszoktunk róla. Azt hiszem, csak kíváncsiak voltunk egymás testére. Aztán jött a verekedős korszak, amikor nem tudtunk egymás mellett elmenni egy kis piszkálódás nélkül.
Mikor tizenhat éves lettem, „hugyaimnak” – ahogy korábban megvetően hívtam őket – szépen dudorodott a mellük, és elkezdtek érdeklődni a fiúk iránt. Klárinál két évvel voltam idősebb, Zsófinál öttel, és már saját barátnőim is voltak. A nővérem annyival idősebb volt nálam, hogy anyámnak számított, de a család fiatalabb nőtagjai gyakran felcsigázták ártatlan érzékeimet. A lányoknak egész jó testük és vadító szőke hajuk volt. Egy napon Zsófival birkóztam, amikor alám került. A misszionárius póz tudatára ébredve azonnal felállt a farkam. Bár csak hét centi volt, de akkor jó kemény, úgyhogy nem lehetett nem észrevenni. Azt vártam volna, hogy szabadulni akar, ehelyett elkezdett körözni a csípőjével. Azt hittem mindjárt elcsöppenek.
Ijedtemben felugrottam, és mintha valami halaszthatatlan dolgom lenne másutt, kihúztam a szobából. Valahogy túl gyorsan történt a dolog és én nem voltam rá felkészülve. A manzárdba menekültem, mint mindig, ha egyedül akartam lenni, csak most nem volt szükségem a pornófüzeteimre. Azonnal letoltam a gatyám, és amikor kemény lettem, kegyetlenül elkezdtem rázni. Nem jutottam tovább tíz húzásnál és telefröcsköltem a mellem.
Az eset után állandóan a hugiék körül járt az eszem. Egy évre rá, mikor hazaérkeztem a gimiből, éppen telefonálás közben kaptam Klárit, akit hazaküldtek a suliból, mert rosszul érezte magát. Ott ült a nappaliban egy széken, háttal nekem, és éppen a barátnőjének mesélte, hogyan úszta meg a dolit, mert a tanár beszopta a lázat, meg minden egyéb. Mikor közben megfordult, és látta, hogy én is ott vagyok, majdnem leejtette a telefont.
Sietve végzett, és utánam jött a szobámba.
„Nem mondod meg anyának, ugye?” – kérdezte sápadtan.
Mondtam hogy ne izguljon, aztán nemsokára már felszabadultan nevetve mondogatta, hogy majdnem becsinált, mikor meglátott. Az ágyamra telepedett, elszórakoztatott az iskolai történetekkel és egész baráti hangulatba keveredtünk. Belementem és élveztem is a dolgot, bár tudtam, hogy az egész csak azért van, nehogy elköpjem az ősöknek a betegség igazi okát. A végén egész jót dumáltunk, talán ez volt az első őszinte beszélgetésünk. Egyszer csak megszólalt, ahogy a limonádémat kortyolgattam:
„Péter egyre többet célozgat a testi kapcsolatra. Szerinted mit csináljak?”
A farkam persze azonnal reagált, de én közben majdnem megfulladtam, persze közben áldottam a szerencsémet, hogy idáig fajultak a dolgok. Miután visszanyertem a komolyságomat, azt mondtam neki:
„Szerintem ez természetes, de egyelőre ne nagyon merülj bele.”
Rám nézett, és habozva azt kérdezte, mi az, hogy „ne nagyon”. Nem tudtam, hogyan válaszoljak neki, de aztán úgy döntöttem, nem beszélek mellé:
„Hát, elég biztonságos, ha kivered neki, vagy hagyod, hogy megujjazzon, de ha ez nem elég, leszophatod, vagy kinyalhat.”
Erre nem számíthatott, mert nagyon elkerekedett a szeme.
„Kérdeztél, én meg őszintén válaszoltam” – mondtam neki.
„Jó, de nem gondoltam, hogy ennyire nyers leszel.”
„Jobb, ha mindent tudsz, mielőtt túl késő lesz.”
Aztán rám nézett és nagyon nyugodtan azt mondta:
„Az igazi bajom az, hogy bár hallottam ezt-azt a szexről, valójában nem tudom, hogyan kell nekifogni, és ismered a srácokat a suliban… Ha elterjed, hogy ügyetlen tyúk vagyok, ezt az isten se mossa le rólam, amíg ide járok.”
„Ccc … Mondjam, vagy mutassam?” – csúszott ki a számon.
„Mi van?” – kérdezte és érezhetően lemerevedett, én meg zavartan elkezdtem magyarázkodni:
„Izé, úgy értem, most kaptam egy pornókazettát, amit megmutathatok, aztán a többi a te dolgod.”
Úgy tett, mintha nem érdekelné, aztán mégis azt mondta, hogy jöhet.
– Ezt megúsztam – gondoltam, de nem tudtam, mit képzel rólam ezután.
Felpattantunk az ágyról, én előhalásztam a polcról a kazettát, és irány a nappali. Még három óránk volt a többiek hazaérkezése elott. Visszatekertem a kazit, bezártam a bejárati ajtót, és behúztam a függönyöket, mint rendesen, ha mozizok. Elindítottam a szalagot, és a húgom mellé huppantam a díványra. Elvileg az ő kedvéért csináltuk, de én is fel voltam ajzva rendesen, hogy együtt nézzük a filmet.
Úgy indult, hogy egy csaj hatalmas műfarkat járatott magában. Klári álla azonnal leesett. Nyilván ez volt az első pornófilmje. Aztán ahogy a sztori alakult, mindig figyeltem a hatást az arcán. Bár a száját becsukta, a szemét le nem vette a képernyőről. Végül megtörtem a csendet:
„Na, mit szólsz hozzá?”
„Nem gondoltam volna, hogy mindent megmutatnak, ráadásul ilyen szenvtelenül” – mondta, éppen amikor egy gyönyörű szőke csaj nyeldekelte a kigyúrt pasija méteres kékeresét.
A testvérkém csípője alig észrevehető mozgásba kezdett, szerintem lenn már teljesen nedves volt. A gondolat az én farkam se hagyta nyugodni. Mintegy véletlenül a combjára tettem a kezem, erre anélkül, hogy rám nézett volna, arrébb húzta a lábát. Ennek lőttek, gondoltam magamban. Még a farkam is visszahúzódott. A francba, ezt elsiettem.
– Szedd össze magad, mi baj történhet? – gondoltam aztán.
Addig nyugtatgattam magam, míg a filmet nézve félóra múlva már megint keményen ágaskodtam. Klári még mindig a tévét bámulta, de én már úgy éreztem, nem bírom tovább. Végre összeszedtem a bátorságom, és miután többször is pisszegtem neki, rám emelte a ködös tekintetét:
„Zavarna, ha közben magamhoz nyúlnék? Már fájnak a golyóim!” – kérdeztem egy szuszra.
„Nem” – mondta a fejét ingatva, és visszameredt a képernyőre. Erre aztán minden szemérmet félredobva letoltam a nadrágom és elkezdtem húzogatni a bőröm a kőkemény farkamon. Magam is meglepődtem, milyen jó volt, pedig csak magamnak csináltam. Klári észre se vette, mi folyik mellette, amíg be nem fejezodött a videó első része. Ekkor felém fordult:
„Ez aztán … Jézusom, Gabi, mit csinálsz?”
„Megkérdeztelek, hogy kiverhetem-e magamnak közben, te meg azt mondtad, hogy nem zavar. Úgyhogy ha nem akarok a nap hátralevő részében kék mogyoróval mászkálni…” – válaszoltam a legnagyobb természetességgel.
„Ó …!” – mindössze ennyit mondhatott, mert közben elkezdődött a második rész, és ez azonnal elterelte a hugi figyelmét. Láttam rajta, hogy nem tér napirendre a dolog felett, de hát kit zavar? Engem aztán cseppet nem! Pár perc múlva észrevettem, hogy néha lopva a fütykösömre pillant. Közben úgy helyezkedett el, hogy a puncija a sarkához feszüljön és újra kezdte a csípőmozgást. Látni lehetett a vonagló arcán, hogy legszívesebben beledörzsölné magát valami hegyesbe. Egyszer csak felpattant, a hálószobába rohant, majd egy kis pléddel tért vissza:
„Kezd itt hűvös lenni” – vetette oda.
– Akár a pokolban – vigyorogtam magamban.
Nemsokára hallom, amint a bugyija a csípőjéhez csattan. Gyorsan rápillantottam.
„A csajok sincsenek fából” – mondta belepirulva.
Ránéztem és nagyon nyugodtan így szóltam:
„Lazulj hugica, sose szégyelld! Mindenki maszturbál!”
Erre széles mosollyal felemelte a csípőjét, hogy kibújhasson a bugyijából. Magára terítette a plédet, úgyhogy semmit se láttam, de a gondolattól annyira felizgultam, hogy nem tudtam tovább tartani, lespricceltem a combom. Klári elismerő tekintettel nyugtázta az eredményt, én meg kirontottam a fürdőbe, hogy letakarítsam.
Pár pillanat múlva visszatértem, és még mindig letolt nadrággal elfoglaltam az előbbi helyzetet, csak éppen a farkam zsugorodott a felére. Klári ránézett, és sajnálkozva megjegyezte:
„Ilyen puhán egész esendőnek látszik.” Ezzel odanyúlt és két ujjával felemelte, majd visszaejtette. Meglepetésemben megrándultam.
„Ne haragudj” – mondta ijedten.
„Semmi gáz, csak nem számítottam rá! Igazából nem bánnám, ha simogatnád egy kicsit, mert akkor újra megkeményedne és folytathatnánk a masztizást. Egész más érzés így csinálni, hogy te is itt vagy!”
Némi habozás után megfogta és nagyon lassan húzogatni kezdte. Közben éreztem, hogy a punciját sem hagyja ki a játékból, ugyanabban a ritmusban mozgott a keze a takaró alatt.
Újra a képernyő felé fordult, de én alig tudtam figyelni a simogató keze, meg a pléd alól hallatszó cuppogó hangok miatt. Nyilván már merő lucsok volt, én meg ismét megkeményedtem, bár próbáltam késleltetni a dolgot, nehogy abbahagyja a masszírozást. Ennél hosszabb már nem lehettem, de Klári még mindig húzogatta, fel-le, fel-le. Átnyúltam és lehúztam öléből a takarót, de a húgom semmi pénzért nem hagyott volna ki egy ütemet se. Rámeredt a képernyőre, bal kezével verte a majmot, a jobb keze mutatóujjával meg jó mélyen a nedvesen csillogó szilvájában ki-be, ki-be. Hát ez tökéletes volt. Még sose láttam ilyen közelről a vékony szőr borította cuniját, a nedves, összetapadt szőrszálakat a nyílása körül. De jólesett felszippantani a pinája félreismerhetetlen illatát, amint megcsapott a plédet felemelve!
Onán paradicsomában éreztem magam!
Megsimogattam a lapos hasikáját, a punciszőréhez araszoltam a jobb kezemmel. Én is becsúsztattam a középső ujjamat a nedves nyílásba, mire Klári halkan felnyögött. Azt vettem észre, hogy lassan rám hagyta a punciját, és már csak velem foglalkozott a keze. Egyre gyorsabban húzogatta, de én se akartam lemaradni a masztizásban. Már két ujjam volt benne, és néha köröztem a csiklója felett, majd le egész hosszan a nyílás végéig, közre fogva a kisajkakat. Nagyon akartam, hogy jó legyen neki! Becsukta a szemét, teljesen szétterpesztette a lábát, a csípője vadul izgett-mozgott.
Ez már sok volt! Hirtelen eléfordultam a térdemen és felcsókoltam neki, pont a csiklóján. Aztán folytattam a kinyújtott nyelvemmel, lassan nyalogattam körbe-körbe.
Klári meglepetésében eltartotta a fejem, de lassan a tarkómra simult a keze, egyre közelebb fészkelődött és a végén szinte belepasszírozta az ölét az államba. Tiszta lucsok volt, de én nyaltam, mint a nektárt. Miután olyan mélyre dugtam a nyelvem, amennyire csak tudtam, lassan felderítettem a másik lukacskáját is. Megőrjítette, ahogyan a szűk kis járatot tágítgattam a nyelvemmel.
Egyszerre hallottuk meg, amikor a garázsajtóhoz ért apámék kocsija.
Felpattantunk, kitéptem a kazettát és rohanás a szobáinkba. Klári felvette a „beteg vagyok” pózt, én meg a leckémet mímeltem, de közben vadul vert a szívem és lázasan járt az agyam a történteken. Azt hittem szétrobbanok a csalódottságtól, szerintem a szüleim nem nagyon értették, miért nem vagyok velük kedvesebb. Vacsora után jött a megkönnyebbülés: egy meleg fürdő, és a jó öreg Marok Marcsa. Lefeküdtem, de még hajnali egykor se tudtam elaludni. Újra és újra elképzeltem Klárit, ahogyan dobálja magát a díványon széttett lábakkal.
Hirtelen kinyílt az ajtó, és Klári surrant be rajta és leült az ágyam szélére.
„Ébren vagy?”
„Persze, nem tudok aludni.”
„Bátyó, én el se hiszem, ami köztünk történt, olyan ciki.”
Próbáltam laza lenni, de nem volt könnyű:
„Ne hülyéskedj, ebben a korban ezt mindenki kipróbálja így vagy úgy.”
Pár percig hallgattunk, aztán hugi így szólt:
„Olyan üresnek érzem magam, nem ölelsz meg? Csak hozzád akarok bújni.”
Ezzel felemelte a takarómat, és hozzám fészkelődött háttal, ahogy régen aludtunk együtt. Szótlanul átkaroltam, és így maradtunk mozdulatlanul egy ideig, aztán összeszedtem magam, és megjegyeztem:
„Bevallhatod, hogy amíg tartott, nem volt piskóta…”
Klári mintha csak erre várt volna, kuncogott és nagyon kurvásan azt mondta:
„Meghiszem azt!”
A farkam erre önállósította magát, és elkezdett ágaskodni. Klári észrevette, ahogy a hátának nyomódik és odaszólt:
„Bátyó, már megint kezded?”
Teljesen fölöslegesen elvörösödtem, és végül kifakadtam:
„Nem is képzeled, milyen, ha nem tudod elrejteni, mindig elárul és alig fér a gatyádba. Mintha minden véred oda gyűlne…!”
„Ha olyan baromi kényelmetlen, vedd le a gatyád, de viselkedj rendesen!” – szólt hozzám egy kis szünet után, ingerültséget színlelve.
Azonnal legyűrtem magamról a nadrágot, a pöcköm megkönnyebülten ugrott a szabadba. A hátához simultam, de nem mondhatnám, hogy megnyugodtam.
„Mit szólnál, ha a lábaid közé tenném? Ígérem, nem erőszakoskodom, de mindkettőnknek kényelmesebb volna, és olyan klassz lenne így elaludni…”
„Na jó, de ne merd betenni!” – szólt végül, megemelve a lábát.
Sokkal kényelmesebb volt, hogy nem feszült annyira, de alig bírtam megállni mozgás nélkül. Legszívesebben állandóan pumpáltam volna, de megígértem, hogy nem leszek rossz fiú.
„Na, és mit fogsz mondani Péternek a mai dolgok után?” – suttogtam.
Nem válaszolt. A francba! Elaludt. Nem volt mit tenni. Ha nem akartam elkúrni a kapcsolatunkat, legjobb volt, ha alvásra adom a fejem, ami persze nem volt könnyű, tekintettel a meredező karómra, dehát azzal nyugtattam magam, hogy biztosan lesz még alkalom, hogy megint összejöjjünk, plána egy ilyen jó start után.
„Gábor” – suttogta később. Nem hittem a fülemnek, de alvást színlelve megmerevedtem. Aztán megint csend. Éppen kifújtam a levegőt, amikor hirtelen hátranyúlt a farkam alá, ami még mindig mereven állt a combjai között. Próbáltam lassan, alvó ritmusban lélegezni, de ehhez minden önuralmamra szükség volt. Lassan simogatta, de közben felemelte a lábát is, hogy jobban hozzáférjen a dákómhoz. Egyre gyorsabban vette a levegőt, én meg azt hittem, mindjárt elájulok. Végre erősen megragadta, és a fejet fel le csúsztatta a puncinyíláson. Mindig felnyögött, mikor a vérdús pöckéhez ért, de nekem csendben kellett maradnom.
Hirtelen abbahagyta. Szétterpeszett, amennyire az ágy engedte, és visszatartotta a lélegzetét. Csoda, hogy megálltam magömlés nélkül, ami ezután következett. Kezében tartva a szerszámom, a bunkómat szépen bevezette a pinusába, ami olyan síkos volt, mintha bepisilt volna, vagy ilyesmi. Tartotta a kezével és közben a csípőjével körözve lassan ráhúzta magát a farkamra. Már a fele bent volt, amikor nem bírtam tovább mozdulatlanul, bár a farkam végig lüktetett. Sietség nélkül teljesen feltoltam neki. Hihetetlen, de annyira könnyen ment, mintha nem szűzet tömtem volna. A húgom nem szólt
egy szót se, de a csípőjével bezzeg egyre vadabbul lovagolt az ölemben.
„Na, ilyen lehet a mennyekben” – gondoltam. Azt kívántam, bárcsak örökké tartana, de tudtam, hogy nem húzom tovább két percnél. Amikor már nem bírtam tovább, kirántottam, és végre ráélveztem a hátára. Feltámaszkodva megfordult, nagyon mélyen a szemembe nézett, és ráhajolt a számra. Hosszan, szenvedélyesen csókolóztunk, és a végén azt mondta:
„Ezt azért kaptad, mert te vagy a legjobb bátyó a világon. Nem tudod, mennyire szeretlek!”
Erre a mondatra mindig emlékezni fogok, mint ahogy mindarra, amit ezután történt velünk (nem beszélve az éjszaka hátralevő részéről)!
Mondanom se kell, hogy másnap én is kihagytam egy napot. Anyám meg is jegyezte:
„Biztosan a húgodtól kaptad el!” Hát kaptam tőle valamit, az biztos.
[Családi]