A XVIII. században élt Donathien Alfonse Francois Sade márki, a francia nemes neve- legalábbis az utolsó- ismerősen csenghet sokunknak, hisz’ a híres- hírhedt férfiról nevezték el a perverzitás egyik kiemelkedő példáját: a szadizmust. De Sade márki 1740- ben született és 1814- ben halt meg, és életének meghatározó részét- 27 évet elmegyógyintézetben töltött.
A márki gazdag életművet hagyott maga után, a pornóirodalom legjavának szolgálhat ma is alapul perverzióra épülő munkássága, filozófiája.
Saját korában komoly felháborodást keltett írásaival és életvitelével, a korabeli erkölcsi normák semmibe vételével, de elsősorban az egyház erős támadásával. Lerántotta a leplet gátlástalanul a képmutató papokról, akiket kéjvágyó, erőszakos alakoknak tüntetett fel, a szerzeteseket pedig szabados életmóddal vádolta. Vad szexuális fantáziája valamennyi könyvének vezérfonala, egészen naturálisan, aprólékos részletekbe menően írt pl.: az anális szexről, szodómiáról- állatokkal létesített aktusról-, homoszexualitásról és a különféle szexuális eszközök használatáról.
Életművének legelső és legismertebb darabja a Justine, avagy az erény bukása című írás, melyet szinte megjelenésével egy időben már be is akartak tiltani és megsemmisíteni a korabeli, megbotránkoztatott erkölcscsőszök. Azonban már akkor is akadtak kíváncsi, nyitott szellemiségű rebellisek, akik titokban, kéz alatt adták tovább könyveit, így maradtak meg az utókornak. Angliában betiltották, de a British Múzeum őrzött egy példányt belőle, melyet csak a canterbury érsek jelenlétében volt szabad olvasni a XX. századig.
De Sade márki számos követőre talált az irodalomban, a Lady Chatterly szeretője című művet pl.: a mai napig nem adták ki Angliában és Apollinaire: Tizenegyezer vessző- je is csak az erős gyomorral és idegzettel rendelkezőknek nyújthat kellemes időtöltést, brutális, pedofíliával fűszerezett felhangja miatt. Leghíresebb hazai költőink pedig Magyar Erato címmel gyűjtötték egy kötetbe erotikus verseiket. A Szodóma 120 napját Pasolini filmesítette meg.