Lilla magára maradt a tanácstalansággal a félhomályos szobában, amit csupán a könyvespolc három spot-lámpája világított meg halványan. Eltűnődött az imént hallottakon. Mindent, amit tudott a szexről, jórészt a férfi mutatott meg neki… mindig az ő akarata érvényesült, az ő játékait játszották, még ha ő élvezte is mindet. És ó, igen, néha mennyire élvezte. Akkor most ez mi a fene? Kitalált valami új játékot? De mi lehet az? Vibrátor, kötél, bilincs, ostor, szemkendő így vagy úgy, de már mindet kipróbálták együtt… Esetleg valami hülye szerepjáték? Nem, az biztos nem. Valahogy nem tudta elképzelni, ahogy Gábor rendőrtisztnek öltözve igazoltatja a nappaliban, vagy vízvezeték-szerelőnek öltözve kérdezi meg, hogy elromlott-e a saját mosógépe, nem, ez marhaság. Biztos ami biztos, közben gyorsan lekapta magáról a szoknyát és a topot. Mást nem, annyira azért mégsem akart kitárulkozni, és már így is túl rámenősnek érezte magát.
A férfi hamar visszatért és nyugodtan, egymás után, akkurátusan tette le az asztalra a kezében tartott tárgyakat: egy boltban kapható masszázs-zselét, egy vastag férfimutatóujj-méretű, bordázott, fekete vibrátort, egy péniszgyűrűt és egy lapos dobozt, rajta arab kalligráfiával. A tárgyak egy része kellemes emlékeket ébresztett Lillában, ahogy a kanapén elnyúlva szemlélte őket… A kis vibrátort a férfi gyakran próbálta ki rajta, mert bár messze elmaradt férfiasságától, a lány mégis mindig élvezte változatosság gyanánt. (Igaz, megérinteni nem nagyon merte, úgy gondolta, az egyáltalán nem illedelmes dolog magában titkolni való perverziónak érezte az apró játékszert.) A gyűrű… mindig eszébe juttatta, hogy nem tudta a férfi ujjára húzni a megfelelő párját… mégis, az ágyban kitartóvá tette őt és amúgy sem kis farka még nagyobbnak tűnt tőle… hmmm, csak úgy duzzadtak az erek, ha rajta volt. A dobozka is ismerős volt, sejtése szerint keleti fűszerektől illatos síkosító lehetett benne egyszer egy csiklójára simított csepptől is tüzelni kezdett az egész teste… De ennek halvány rózsaszín volt a címkéje, nem úgy, mint annak a másiknak, régen. A masszázszselét nem látta még (csak távolról, odasandítva, egy drogériában), de vaskos hímtagra emlékeztető formáját megigézve bámulta. Magában Gáborhoz próbálta hasonlítgatni, de olybá tűnt, mereven a férfi széltében is, de hosszában mindenképp centiket ver a lila flakonra. (Lila… megborzongott, ahogy eszébe jutott a férfi fiókjában egykor meglesett, hatalmas lilás-rózsaszín vibrátor és keserűséggel gondolt arra, akivel Gábor azt használhatta… De a rossz emlékek a hangulatfényben közszemlére tett játékszerek mellett pillanatok alatt elhalványultak.)
Ezek…? kérdezte félénken.
Ezek… hisz szinte mindet ismered… és szeretted valaha.
Igen… suttogta elhalóan. Gábor közelebb húzta a fotelt, immár közvetlenül a kanapén fekvő Lilla mellett ült meztelenül, farka nyugodtan, szinte normális méretében nyugodott enyhén szétvetett lábai között.
Akkor meg mitől félsz…? mosolyodott el. Lilla nagyot nyelt, rebbenő pillantása nyugtalanul konstatálta, hogy a férfit szemmel láthatóan nem nyűgözi le sem megemelt, duzzadó dekoltázsa, sem a sportnak köszönhetően leadott kilók. Hallgatott.
Na ugye. Ezek csak régi, elveszett játékok duruzsolta halkan és mi ma nem csinálunk mást… csak játszunk. Kár lenne, ha ezeket baj érné… suttogta, és két gyors mozdulattal megszabadította a melltartótól és bugyitól.
Lilla rettenetesen szégyellte magát, de nem tudta kivonni magát a férfi mély, zsongító hangjának hatása alól. Látta, ahogy az végigpillant a testén, és egy pillantásával felméri őt. Hirtelen tudatára ébredt, hogy már nem húszéves és egyszeriben szégyellni kezdte magát. Testén annyi igyekezet és edzés ellenére is meglátszottak az eltelt évek, telt, súlyos keblei megereszkedtek valamelyest, hasának régi feszessége helyén a gyors fogyókúrák és hirtelen meghízások hurkái és csíkjai éktelenkedtek… Vastagnak érezte a combját és karjait, úgy érezte feneke szétfolyik a kanapén. De a döbbenet akkor érte, amikor felnézett a férfira.
Gábor tekintetében őszinte csodálat ült, álságossá téve a magára erőltetett nyugalmat. Látta a szemeiben a… nem, nem szerelmet, tűnődött. Inkább a kívánást. Ó nem, nem a mostani teste iránt, persze… De szemeiben a régi tűz parázslott, mint amikor először látta őt ruha nélkül, amikor kutató ujjai először járták be testének valamennyi rejtett zugát. Rájött, hogy a férfi csak a szemeivel nézi őt, de lelkével valójában egyszerre látja benne a valamikori csitrit, az érett nőt… és ki tudja? Talán ez az ember akkor is így nézne rá, ha már fonnyadt és ráncos lenne… Könny szökött a szemébe annak a gondolatára, hogy milyen lehetett volna mellette megöregedni, és a pillanat törtrészéig sajnálta ezt a férfit, aki alighanem lelki nyugalmával fizet azért, mert képes szinte minden nőben megtalálni a szépet és a jót, mindben valamiféle `örök nőt` látni… Lassacskán megsűrűsödött körülöttük a nyári naplemente homálya.
Tévedsz, mondta halkan a férfi, akárha a gondolataiban olvasna és mélyet szívott a cigarettájából. Megmondtam. Ma az én szabályaim szerint játszunk. Ma neked kell tenned a gyönyörért. hangja ostorcsapásként érte a nőt, csöndes határozottsága olyan fenyegető volt, mint a morajló jégtáblák recsegése…
Nem! Azt nem kívánhatod…! tört elő belőle fojtottan a felismerés Nem vagyok hajlandó, azt sosem…
Dehogynem. egy kurta szippantás… előgomolygó aromás füstfelhő… Látod, te is érted a szabályokat és pontosan tudod, mire gondolok. Nos, most sem kértem semmi olyat, amit magadtól ne tettél volna már meg eddig, vagy amitől irtózol. Rettegtél, hogy egyszer a gömbölyded fenekedet akarom. Nem. Nem akarom. De ezt igen. Azt akarom, hogy magadnak csináld… és ezzel. Tudom, hogy valójában nagyon is szeretnéd ezt.
Nem… nem szeretném! Én… nem… Sose lennék képes előtted… úgy értem bárki előtt… ilyet.
Nem…? a kérdés hosszan zengett a levegőben Látod, máris elárultad magad.A lány megrázkódott a hangtól Pontosan tudom, hogy amikor egyedül vagy, szégyenkezve bár, de magadhoz nyúlsz. Szánalmasan szorítod közben magadhoz a párnádat, mintha az képes lenne visszaölelni, és mire a csücskéből csak egy szikra gyönyört facsarsz magadnak már bánod, hogy belekezdtél. Azt akarom, hogy életedben egyszer kezdd el igazán. És aztán fejezd is be.
Én nem… suttogta izgatottan a fekete rudacskára meredve nem, erre sosem veszel rá.
Ugyan… akarod, hogy én is csináljam? A szemed láttára? Ezt akarnád?
Nem… nem… a lány egész testében remegett.
Gyáva vagy, mosolyodott el Gábor, de nem baj. Pedig nem megy másképp… A szabályok világosak. De legyen, megkönnyítem a dolgod…
Lassan, mintha egy tollpihét húzna végig rajta, mutatóujja körberajzolta Lilla keblének alsó ívét. Előbb a balt, aztán a jobbat. A lány ismét megrázkódott, mellbimbói megmerevedtek. Elnyíló sóhaját szenvedélyes csók tapasztotta be, amit ő hevesen viszonzott. A férfi tettetett erőszakkal markolta meg begöndörített fürtjeit és visszanyomta őt a kanapéra. Szája buján siklott végig Lilla nyakán, óvatosan meg-megharapva a puha barna bőrt, lehelete bizsergette a lány érzékeit. Egyik keze a tarkóját simogatta, másikkal a combjain kalandozott. Kínos lassúsággal csókolta végig a kulcscsontját, mély sóhajokat gerjesztve. Lilla megnyugodott… az ismerős, kedves mozdulatok, amelyeket szenvedély követ.
Gábor óvatosan nyúlt a rózsaszín fedeles, piktogramos tégelyért. Halvány cseresznyeillat töltötte be a levegőt. Mielőtt Lilla felfoghatta volna mi történik, mindkét mellbimbóján tűz lángolt fel, majd egy pillanattal később egész szemérme lángba borult. Telt kebleit hatalmas tenyerek terítették be, masszírozó, simogató mozdulattal. A kezek folytatták útjukat, miközben a másik flakonból hasára, combjára, vállára más, hűs, ragacsos folyadék spriccelt, majd a simogatás nyomán a túlhevült bőrön izzó lávává vált. Lehunyta szemeit és felnyögött. Combján ismét ujjak araszoltak puncija felé kínos lassúsággal, majd elérték és sziromszerűen széthajtották ajkait. Hihetetlennek tűnt a dolog, mintha nem öt, de tucatnyi ujj kényeztetné egyszerre, ahogy a férfi finoman játszadozott vele. A kanapéba tapadva szinte égett a teste, minden porcikája nagyobb és nagyobb gyönyörért ordított. Hirtelen megérezte, hogy a kis fekete vibrátor lucskos ajkai közt mélyen beléhatol. Halkan felnyögött. Az intim kényeztetés nem maradt abba, Gábor egyszerre volt `kint és bent`, miközben láthatatlan ujjaik fogták finoman satuba mellbimbóit.
Basszus… nyögte ezt hogy csinálod…?
Nehezen… jött a válasz egészen közelről, megborzolva tarkóján a tincseit Egyébként elfelejtettem még valamit… nem élvezhetsz el, amíg nem vagy hajlandó segíteni nekem…
Azt… lesheted… te… perverz. szedte szaporán a levegőt, miközben a tapogató kezek a mellein egyre durvább játékba kezdtek.
Tapogatták, masszírozták, alányúltak súlyukat becsülgetve, majd forró, irdatlan csóközön borította be mindkét keblét, hogy valószínűtlennek tűnt, egyáltalán ennyi elfér rajtuk. Közben két másik kéz ujjai (de vajon kié?) végigszántottak a combján, alányúltak és a fenekébe markoltak. Saját kezei, akárha maguknak engedelmeskednének, lefelé vették az irányt, mígnem ujjai a szabadon rezgő fekete vibrátor végét érintették. Mi ez? Hol van Gábor? Ujjai önkéntelenül is rákulcsolódtak a magányosan rezgő játékszer végére, miközben ritmikusan igyekezett mind mélyebbre taszítani magába. Úgy érezte egész teste verejtékben (síkosítóban?) fetreng, miközben körülötte elfogy a levegő. Váratlanul durva karmolást érzett a lapockáján, amit nem értett, hiszen a hátán feküdt… Valaki a bal mellébe markolt úgy, hogy egy pillanatra lélegzethez sem jutott meglepetésében, fájdalmában és gyönyörében, majd szempillantással később sikítva felrobbant körülötte a világ. Ahogy magához tért, már csak a feszítő rezgést érezte ott lent mélyen, és a kebleit lágyan simogató kezet… Akárkik voltak a többiek, mostanra már csak Gábor maradt. Farka hívogatóan meredezett a félhomályban.
Ne haragudj… suttogta neki bocsánatkérően, közelebb húzódva Nem tehetek róla… nekem most ezt muszáj…
Csak nyugodtan dörmögte a férfi azt akarod, hogy nagy legyen? Igazán nagy? Olyan, amilyennek szereted?
Igen… tapogatóztak tovább a lány kezei. Gábor gyors mozdulattal magára varázsolta a péniszgyűrűt és teret engedett a kutató ujjaknak, amelyek nem tétlenkedtek. Valahol messze mélyen a rezgés erősödött és Lilla észre sem vette, hogy ujjai immár önállóan, ritmikusan húzogatják ki-be a kicsiny, fekete rudat, miközben bal kézzel igyekezett körbefogni a markába simuló, eres szerszámot.
Ahh… mennyire szeretem a farkad… jajj, el sem hiszed… Olyan jó formájú… áhh… és méretű… a legjobb farok amivel életemben találkoztam…
Igen? Akkor add ide a kezed… a lány engedelmeskedett, szorítása gyengült Fogd át itt, a golyóim alatt. Gábor finoman vezette Lilla tétova, vörösre lakozott körmű ujjait …kicsit feljebb… ott. Szoríts meg. Érzed? Lilla elbizonytalanodott, ujjai alatt keményen érezte a férfi lüktetését.
Nem is tudom… félek, hogy a körmeim…
Érzem a körmeidet. Nem fáj. Szoríts erősebben. Karmolj, ha akarsz… Még. MÉG! Ez az. Érzed, ahogy megnő a kezedben? – Lilla mindent elfeledve hagyta, hogy hüvelye szinte beszippantsa a zizegő vibrátort és két kézzel markolt rá a kezében megnövő, lüktető hímtagra.
– Úristen… én ezt… ezt nem hittem volna… gyere már közelebb! Akarom ezt a számban is érezni.
A lány szinte őrjöngve esett neki az arca felé meredő fasznak, két kézzel pumpálta teljes erejével, egész hosszában. Mohón kényeztette ajkaival a hatalmas, érett szilvaként duzzadó makkot és igyekezett az egészből mind többet és többet a szájába gyömöszölni. Gábor kezei eközben ismét táncba kezdtek, jobbjával Lilla melleit kényeztette és kínozta egyre durvábban, amit a lány fojtott sikolyokkal honorált, míg balja szakadatlanul ostromolta az immáron lédúsan tocsogó bejáratot, amely mögött változatlanul folytatta ritmikus körtáncát a vibrátor… Nedvességben ázó ujjai felderítő útra indultak Lilla ánusza felé, finoman simogatva körbe barnás árnyalatú rózsáját, és mivel akadályba nem ütközött, bár megígérte, de ígéretét szegve finoman mégis beléhatolt. Lilla megrándult és a hímtagot szájából kiengedve, görcsben fetrengve, hörögve élvezett el. Levegő után kapkodva préselte ki magából a szavakat.
Te rohadék! Tudtad, hogy hogyan élveztess el… Csak adj egy percet és… rámarkolt Gábor farkára Nem. Ahogy látom neked egy perc sem kell…
De nem ám… húzta ki szerszámát a nő kezéből, miközben sima mozdulatokkal izgatta tovább magát Hogyan is szeretnéd…?
Hát… tétovázott…
Ó, persze… hátulról mosolyodott el azt mindig is imádtad. De ez így túl sok lesz…
Eh mit… gyere már türelmetlenkedett a lány és feltérdelt a kanapéra.
Igen? Add ide a kezed ragadta meg Lilla csuklóját Gábor és karját hátrahúzva ismét rákulcsolta ujjait lüktető péniszére.
Uramisten… hiszen át sem érem… sóhajtott Lilla, majd dacosan odavetette Na mire vársz?
Gábornak több sem kellett, vigyázva, de határozott mozdulattal hatolt a lányba, aki felszisszent.
Aztarohadt… már el is felejtettem, hogy ekkora is tudsz lenni… Nem, nem jól vagyok. lihegte, mert a férfi egy pillanatra megállt Csináld csak…!
Partnerének több sem kellett, lassú lökésekkel ügyeskedte magát egyre beljebb a forró, lüktető alagútba, amely az iménti orgazmus után elképesztően szűknek tűnt. A lány hüvelye minden mozdulatára szorosan, remegve ölelte körbe, miközben Lilla halkan sóhajtozott. Gábor a lány hátára hajolva a fülébe suttogta: `ugye nem baj, ha nem sietem el?`. Lilla szótlanul rázta meg a fejét, egész lényével a kezdődő élvezetekre koncentrálva. A férfi percekig némán, elnyújtott, kényelmes mozdulatokkal dugta őt. Anélkül hogy kihúzta volna, farkát teljes hosszában végigjáratta hüvelyében, fokozva a lány gyönyörét, időnként körkörösen körbesimítva belülről, amitől Lilla kis híján eszét vesztette. Lélegzete kapkodóvá vált, majd hirtelen elöntötte a gyönyör és a párnákra rogyott.
Még? duruzsolta a fülébe Gábor.
Hát… pihegte, ha bírod…?
Bírom… az elképesztő szerszám ismét táncolni kezdett benne, hogy Lilla felhördült.
Az… Istenit… préselte a szavakat ho… hová tudsz még nőni?!
Te teszed ezt velem… a férfi szuggesztív hangja megbabonázta a lányt a te fantasztikus tested miatt ilyen… ettől a forró, szerelemre termett testtől… dünnyögte.
Valahol mélyen pár pillanat múlva ismét felrobbant benne a gyönyör, örömsikolyai betöltötték a szobát. Ezúttal gyorsabban lett úrrá testének remegésén, miközben hüvelyében továbbra is lassan zakatolt Gábor farka. E… ennyi…? mozgatta meg fenekét az őt felnyársaló hímvesszőn zihálva Tőled azért többet vártam. Óóó… mint például a tánctanártól? mondta Gábor és bal lábát észrevétlenül Lilla teste mellé támasztott a kanapéra. Akáááááár… sikoltott fel a lány, ahogy a srác farka teljes erőből belévágódott, mélyebben, mint eddig bármikor.
Gábor elképesztő tempót diktált, megragadta Lilla csípőjét és egyre gyorsuló ütemben rántotta őt magára. Hagyott magának időt, pihenésképpen kezével ritmikusan mozgatta a lány fenekét körbe, miközben tenyerével meg-megpaskolta, kiszámított fájdalmat és gyönyört osztva. Baljával megragadta Lilla vállát, ujjai erősen tartották a teniszen edződött izmokat, miközben jobb keze szorosan, de gyengéden a lány nyakára kulcsolódott. Lilla elértette a mozdulatot és oldalra hajolva vadul szopni kezdte Gábor ujjait. A férfi egy darabig kéjesen figyelte, de hamar elunta a dolgot és mindkét tenyerével Lilla szabadon ringó kebleit ragadta meg, vasmarkának ölelésébe zárva és gyorsított. Igyekezett változatosan mozogni, újabb és újabb szögből hatolva a lányba, mígnem a legérzékenyebb pontján érte el, amitől az megvonaglott. A lány megingott, karjai felmondták a szolgálatot, csak a férfi ölelő keze tartotta már… De a szűk alagút ostroma egy pillanatra sem maradt abba. Sikolyai fájdalmas, falrepesztő összhangzattá erősödtek, majd megtörtek, mint a dagály a hullámtörőn és Lilla magatehetetlenül hanyatlott a kanapéra, pihegve tűrve, ahogy a férfi is rángva elélvez benne…