Ismertem egy lányt

Kicsi volt, éppen csak vállamig ért, pedig én se vagyok egy kosaras termet. Teste formás, keble telt. Sohase hordott melltartót, így még ruhán keresztül is mindig örömet szerzett hullámzó mellei látványa. Vállig érő haja és szeme fekete, bőre viszont szinte teljesen fehér volt. Szemöldöke nem volt túl vastag, de orrnyergénél a szálak szanaszét álltak. Orra egyenes volt és nagyobb, mint amit arca mérete indokolt volna, ettől egy kicsit olyan hatást keltetett, mintha mindig szimatolna. Ha ugratni akartam, akkor kopónak szólítottam. Ilyenekkel azonban nem lehetett megbántani, – akkor persze nem is mondtam volna, – szinte teljesen hiányzott belőle a hiúság. Mondhatnánk erre, hogy könnyű neki, hiszen igen vonzó volt, de tapasztalatom szerint a csinos nők a leghiúbbak. Ő úgy viszonyult a saját testi megjelenéséhez, hogy ez van, akinek nem tetszik, keressen magának másikat. Öltözködésére viszont nagyon adott, mindig nagy odafigyeléssel vásárolta ruhaneműit. De valahogy ezt se hiú módon csinálta, ízléses holmikban érezte jól magát.
Fizikailag nem volt valami erős, hamar kifulladt egy kis megerőltetéstől. Próbáltam valami sportra rábeszélni, de nevetve elutasított, akkor még nem tudtam miért.
Elementáris bujaság sugárzott belőle, amitől a férfiak rajzottak körülötte. Ennek ellenére nem volt könnyen megkapható, csak a kevés kitüntetett részesült kegyeiben. Ha viszont valakit kiválasztott, akkor teljes odaadással vetette bele magát a kapcsolatba és sokáig kitartott az illető mellett még akkor is, ha már régen kiderült, hogy nem méltó hozzá.
Habzsolta az életet, de nem a rossz értelemben: nem ivott, nem drogozott.
A legkülönbözőbb művészetekhez vonzódott. Rendszeresen járt színházba, kiállításokra és koncertekre, sokat olvasott. De nem csak passzív befogadó volt, nagy lelkesedéssel zongorázott és festegetet is. Laikus volt – valójában angolt és németet tanított egy nyelviskolában -, de szerintem volt tehetsége az alkotáshoz is. Különösen a képei tetszettek. Első pillantásra realistának tűntek, de mindig volt bennük valami nem élethű, valami nem fényképszerű, amitől a képek életre keltek.
Szeretett világot látni. Európát már bejárta, csak Albániában és Finnországban nem volt még. Nagy álma a távol kelet volt: Kína és Japán.
Imádott enni – aki nem ismerte, mindig meglepődött, hogy milyen mennyiséget magába képes tömni ez a csöppnyi teremtés. Teljes átéléssel tudott aludni, szinte képtelenség volt felébreszteni.
És persze a szex. Olyan szenvedéllyel adta át magát az örömöknek, hogy az ember már féltette, hogy valami baja lesz. Mindene – talán még a fülcimpája is – élvezett. Hihetetlen élmény volt őt kielégíteni.
Megállás nélkül, elképesztő intenzitással élte az életét, mindig száz százalékon pörgött. Azon az estén valami afrikai dobzenekar koncertjén voltunk. Igazi kuriózumnak számított, nagy nehézségek árán sikerült csak jegyet szereznünk az előadásra. Én magamban egy kicsit fanyalogtam. Bár a ritmusok a zenében nekem is nagyon fontosak, de valahogy már a rövidebb dobszólók se jönnek be igazán. Próbáltam jó képet vágni ahhoz, hogy most egész este csak dobokat fogok hallgatni. Párperc alatt a rabjukká váltam, döbbenten hallgattam őket. Fogalmam se volt addig arról, hogy kizárólag ütős hangszerek érzelmeket és érzéseket válthatnak ki a hallgatóságból, akárcsak az „igazi” hangszerek.
Hazafelé Klári hosszan magyarázta, hogy mit is hallottunk, mitől volt ez olyan csodálatos. Nem volt tudálékos, egyszerűen csak segíteni akart nekem, hogy megértsem. Velem ellentétben neki volt némi zenei képzettsége, zenei általános- és középiskolába járt.
Nem igazán érdekelt a mondókája. Egyrészt nem értettem az általa használt kifejezések egy részét, másrészt én a művészetekről ebben a formában nem nagyon tudok és szeretek beszélgetni. Nem érdekelnek a technikai részletek. Egyetlen dolog számít. Ha hat rám, akkor jó, ha nem akkor nem jó. Szerintem csak arról érdemes beszélgetni, hogy mit vált ki az emberből.
Ennek ellenére érdeklődve figyeltem Klárit. Nem azt, amit mondott, hanem ahogy mondta. Lelkesen magyarázott, szeme tűzben égett és minden bizonnyal „lelki füleivel” újra hallotta azt, amiről éppen beszélt. Imádtam. Szerettem volna magamhoz ölelni, össze-vissza csókolgatni. De ez most szentségtörés lett volna, komolyan bólogatva végig kellett hallgatni.
Hazaérve ettünk néhány falatot, majd letusoltunk. Én meg is borotválkoztam, mindig odafigyeltem az ilyen részletekre. Szokásunkhoz híven még letelepedtünk egy pohár könnyű borral a nappaliban. Klári most már elcsendesedett, alig váltottunk néhány szót. Szeme csillogott, vágy sugárzott belőle. Egymáshoz bújtunk. Meleg, bensőséges volt a hangulat.
Bevetette jelzései egyikét, „véletlenül” lecsúszott a válláról a fürdőköpeny, amit természetesen nem vett észre. Formás melle fedetlenül maradt. Nem tudom, miért tartotta ezeket a kis trükköket fontosnak, de mindig szerét ejtette, hogy valami „lényeges” kilátszódjon. Hol melle, hol feneke vagy fanszőrzete bukkant elő. Lehet, hogy jelezni akarta, hogy ő készen áll, de az is lehet, hogy a vágyamat akarta felkelteni. Mindenestre az utóbbi felesleges volt, ágyékom már figyelmeztetően bizsergett.
Felálltam, és könnyedén a karomba kapva bevittem a hálószobába. Hanyatt fektettem az ágyon. Fölé hajoltam, csókolózni kezdtünk. Egyre szenvedélyesebben öleltük egymást. Pillanatok alatt lekerült rólunk a rajtunk lévő egy-két ruhadarab. Szám fülét és nyakát kényeztette. Hangosan lihegett. Ráérősen indultam el a következő cél, melle felé. A két lágy halom kicsit két oldalra csúszott saját súlyától. Kezeimbe fogtam őket, imádtam rezdüléseiket, hullámzásukat és tapintásukat. Rücskös bimbóudvarát nyalogattam gyengéden. Meredező bimbója vége lapos volt, közepén, – mint egy aprócska vágás – a tej nyílása látszott. Lélegzete elakadt a várakozás izgalmától. Amikor nyelvem rácsúszott, elégedetten felnyögött. Nagyon érzékenyek voltak a mellbimbói, szerette, ha sokáig kedveskedek nekik. Nem is fukarkodtam soha, a rájuk fordított idővel.
Hosszú idő után végül tovább indultam, mágnesként vonzott illatozó ágyéka. Alulról közelítettem meg. combjai közé telepedtem. Bársonyos belső felüket puszilgattam, feneke alá nyúltam és markolgattam. Hívogatóan szélesre nyitotta lábait. Gyönyörű volt a lábai tövénél feltáruló szentély. Szőrzete nagy része összetapadt nedveitől, az egész punci csillogott a hangulatlámpa fényénél. Kisajkai barnán türemkedtek elő a nagyok közül. Kicsit szétnyíltak, belátást engedve hüvelybemenetéhez, ahonnan további nedű szivárgott. Felső találkozásuknál hosszan elnyúlt megnövekedett csiklója, mely már nem fért rejtekébe, borsónyi feje védtelenül előbújt. Mutató és középső ujjamat két oldalt a kis- és nagyajkai közé helyeztem és teljes hosszában gyengéden le-föl mozgattam a csúszós vágatban. Nagyon tetszett neki, hangosan nyögött, csípője előre hátra mozogva diktálta ujjaimnak az ütemet.
Hüvelykujjaimmal széthúztam nagyajkait. Mintha egy rózsa nyílt volna ki, szemérme kéjsóváran felvöröslött. Kisajkai belső oldalán járattam nyelvemet egyre mélyebbre merülve szeméremrésébe. Barlangjához értem, lassan belehatoltam. Felkiáltott és éreztem, hogy hüvelye összerándul. Sokáig kényeztettem így kéjes jajgatását figyelve.
Kihúztam a nyelvemet. Teste remegett az izgalomtól. Lassan elindultam felfelé. Nyüszítő hang hangzott fel, amely egyre hangosabb és vékonyabb lett, míg egy sikolyba nem torkollott, amikor duzzadt csiklójához értem. Először csak a törzsét cirógattam hosszan. A csuklyája alól kikandikáló csupasz kis feje mohó várakozással figyelte az eseményeket. Újabb sikoly hangzott fel, amikor végre rácsúsztattam a nyelvemet. Gyengéden nyalogattam, hol le föl, hol pedig körkörösen. Sikoltásai állandósultak. Ujjaimat hüvelyébe toltam és elülső falát masszíroztam. Ágyéka heves párzó mozgásba kezdett. Erősítettem nyelvem nyomásán és most már egyenletes tempóban nyaltam. Hüvelye ritmikusan rángatózott, birtokba vette a gyönyör. Alig tudtam vergődő teste mozgását követni, amíg orgazmusa minden pillanatát ki nem élvezte. Artikulálatlan kiáltásai betöltötték a szobát.
Elcsendesedett, de még sokáig zihálva kapkodott levegő után. Mellé bújtam és magamhoz szorítottam izzadt testét. Intenzív öröme látványától szinte én is kielégültem. Egymást átölelve csendben feküdtünk.
Kezdett magához térni. Finoman puszilgatni kezdte az arcomat. Fülemet simogatta, lecsukott szememre nyomott csókokat. Ajkaimat nyalogatta, majd rátapadt és nyelve számban kalandozott. Szenvedélyesen viszonoztam csókját. Nyakamon keresztül haladva mellbimbóimhoz ért és nyalogatta őket. Farkam már igen csak meredezett, mélyeket sóhajtottam. Lejjebb húzódott, herezacskómat vette kezelésbe. Az először szinte kellemetlen csiklandozó érzést, hamar felváltotta az élvezet, hangosan nyögtem. Finom puszik indultak el rudamon, amely szinte szétrobbant a vágytól. Feljajdultam, amikor a végéhez ért. Forró szájába vette, többször megszívta. Továbbra is szájában tartva lassan visszahúzta a fitymámat. Makkom közvetlen érintésétől kéjesen felnyögtem. Fejét nem mozdítva, csukott szájjal nyalogatta makkomat. Végül bólogatni kezdett rajta, de nyelve továbbra se maradt tétlen, saját külön táncát járta a fitymafékemnél. Csodálatos volt, éreztem, hogy már nem bírnám sokáig.
Felültem. Nekem háttal térden állt. Bár szerettem ezt a pózt, kicsit csalódtam. Nagyon szerettem nézni az arcát sex közben. Látható volt rajta a teljes átélés, ágyéka görcsei arcán visszatükröződtek. A beteljesedés pillanataiban fejét hátrafeszítette, szemei fennakadva a semmibe néztek.
Most előre hajolt és a fejével támaszkodott meg, kezeivel széthúzta magát hátul. Ismét elém tárult a lucskos punci csodálatos látványa. A szopástól ő is mindig beindult. Végbélrózsáján jól látszott, hogy alteste izmai időnként összehúzódnak a vágytól. Áttetsző nedv buggyant ki hüvelyéből, az összehúzódások ütemére. A kis patak előre szivárgott csordultig megtöltve rését.
Fejét félre fordította, vállát a lepedőhöz préselte. Háta homorú ívbe megfeszült, feneke magasan az égnek meredt. Próbálta mindnél elérhetőbbé tenni tüzelő szemérme legrejtettebb zugait.
Fél térden helyezkedtem el mögötte, meredező hímtagomat a forró puncihoz érintettem. Simogatni kezdtem vele szemérem rését, a bejáratától csiklójáig és vissza. Egyre jobban felkorbácsolódó izgalmát mély, szaggatott sóhajok jelezték. Megálltam a hüvelybemenetnél néhány pillanatra. Erősen reszkető lábai és feneke elárulták, hogy pattanásig feszültek idegei az őrjítő vágytól, elfehéredett ujjai a lepedőt markolták görcsösen. Kéjesen felkiáltott, amikor elkezdtem belecsúszni. Teljes erejével összeszorította hüvelyét, mintha meg akarná akadályozni a behatolásomat. A síkos vagina azonban nem volt képes igazi ellenállást kifejteni, csak az élvezetünket tette még intenzívebbé. Csodálatos volt, ahogy péniszem az izmos hüvely falát szétfeszítve utat tört magának. Végig értem, erősen a méhszájának feszültem. Puncijában önkéntelen rángások futottak végig. Lassan, mozogtam a hüvely teljes hosszában, miközben ő továbbra is erősen szorongatott.
Mintha először lennék nővel, döbbenten koncentráltam az élvezetre, úgy éreztem, hogy még sohase volt ilyen élményben részem. Egyszerre mozdultunk, egyszerre lélegeztünk, egyszerre élveztünk. Eggyé váltam szerelmemmel. Villámcsapás erejével sújtott le ránk a gyönyör, véget nem érő adagokban pumpáltam magomat kedvesem vonagló ágyékába. Boldogan hallottam önfeledt sikolyait.
Élettelenül feküdt mellettem. Hagytam, hogy kipihenje magát, csak a haját simogattam. Gyengéden csókolgatni kezdtem az arcát. Nem mozdult. Ájultnak látszott. Kicsit megijedtem. Hanyatt fektettem a tehetetlen testet, próbáltam élesztgetni, de semmi se történt. Jeges rémület hasított belém. Pulzusát tapogattam, szívét hallgattam. Alig tudtam kinyögni a szavakat, amikor a mentőket hívtam. Bár csak pár perc telhetett el, óráknak tűnt mire kiértek. Kizavartak a szobából. Amikor kihozták a hordágyon, csak annyit voltak hajlandók ismételgetni, hogy „Nyugodjon meg Uram!”.
Pár napig a kórházban tartották. Mivel nem voltam hivatalosan hozzátartozó, az orvosok nekem nem mondtak semmit. Csak ő mesélte nevetgélve, hogy úgy látszik az influenza legyengítette egy kicsit a szervezetét – egy héttel korábban még tényleg lázas beteg volt. Nem igazán nyugtatott meg a magyarázata.
Ez a trauma rátelepedett a kapcsolatunkra. Nem tudtam már úgy elengedni magamat vele, mint előtte és az őrá figyelésem is inkább aggodalom formájában jelentkezett. Ez így hosszú távon nem volt működő képes, kapcsolatunk véget ért. Bár felszedett egy –, mi tagadás – rokonszenves srácot, én továbbra is úgy éreztem, hogy igazából hozzám tartozik.
Szakításunk után néhány héttel halt meg. Az új partnerével szeretkezett éppen. Csak a boncolásnál derült ki, hogy veleszületett szívrendellenességben szenvedett. Az intenzív megterheléstől szinte szétrobbant a szíve, azonnal meghalt. Tudnia kellett róla, hogy a szívével súlyos problémák vannak, de nem tudott, nem akart fél lángon égni.