Ha ő masszírozna meg, biztosan nagyon kellemes lenne.
Megbeszélnénk az időpontot és itt találkoznánk nálam.
Valószínűleg nem késne, mert nem szokott.
Én pedig valami kényelmes, de azért izgalmas itthoni cuccban várnám őt és talán még főznék is valamit.
Nem az a típus, aki rögtön a közepébe vág, úgyhogy először megmutatnám neki a lakást, körbevezetném mind a harmincöt négyzetméteren. Fecsegnénk, illetve ő fecsegne, mert neki mindenről eszébe jut valami klassz kis történet. Elsütne egy-két viccet is, mert már ez is hozzátartozik a beszélgetéseinkhez és érdekes, egyáltalán nem fáraszt, pedig annyira azért nem vagyok oda a viccekért.
A szobában leültetném és megkínálnám valamivel. Megennénk a vacsorát és egészen a vacsora végéig valószínűleg egy-két kellemes ölelésen kívül nem történne semmi. Az ölelés vele nagyon jó, már legelőször is az volt, holott mindketten tudtuk, hogy csak a szívcsakrák találkozásáról van és lehet szó.
Mégis puha volt, biztonságos és érzéki egyszerre.
Egészen biztosan zavarban lennék egy picit, az is lehet, hogy ő is.
De azért valahogy mégis lekerülne rólam a ruha és az ágyon kényelmesen elhelyezkedve élvezném kezének mozdulatait.
Szerintem a lábamnál kezdene és onnan haladna felfelé.
Először végigfuttatná a kezét az egész testemen, hogy tapinthassa a körvonalakat és érezze, hogyan reagálok. Ahogy csökkenne részemről a feszültség, úgy válna egyre finomabbá és egyre érzékibbé minden mozdulata. Úgy simogatná végig a hátam, a fenekem és a combom, hogy éppen csak a szőrszálakat érintse, még a bőrhöz se érjen hozzá. Olyan helyeken időzne el a keze, melyekről nem is gondolnám, hogy izgatni is lehet. Mondjuk a lábujjakon, vagy a gerincen.
Aztán amikor már a fejem búbjáig libabőrös vagyok és végre megfordulok, akkor kezdődik csak az igazi játék a testtel, az erogén zónákkal és az érintéssel. Annyit már tudok róla, hogy pontosan tisztában van azzal, hogy egy nő nemcsak mellekből és punciból áll. A női test is összességében érzékeny, nem érdemes egy kiemelt pontra összpontosítani, úgy kisebb hatás érhető el.
Először valószínűleg a nagy mozdulatokkal kezdene, hogy elölről is feltárja a reakcióimat és mintegy véletlenül érintene meg a lábam között és a mellbimbóimat.
Egészen biztos vagyok benne, hogy nem kellene erőszakkal széttárni a lábam, alig várnám, hogy végre ott is megérintsen. Tudom, hogy simán tudná fokozni a vágyat nagyjából a végtelenségig, mert pontosan tudja, hogy a melleim nagyon érzékenyek, imádom ha körkörös, gyengéd mozdulatokkal kezdik és erőteljesebb masszírozással folytatják. Mellbimbóim valószínűleg majd szétpattannának a feszültségtől, főleg ha a tenyerét kinyitva épp csak hozzáérne és úgy simogatná.
A feszültséget csak növelni tudná, ha közben a lábam között is feltérképezné a terepet. Az érzéki érintés ott is jól esik, először enyhén, alig érintve és vissza-visszatérve oda.
Majd a sokadik alkalommal elidőzve. Ilyenkor már az enyhe nyomás is finom és borzasztóan izgató.
Aztán valószínűleg eljönne az a pont is, amikor már nem bírnám ki, hogy ne rántsam magamra, no nem vadul, csak olyan finoman, hogy valamit én is vissza tudjak adni neki abból a jóból, amit kapok.
És itt véget is ér a történet, mert ez nem történhet és nem is fog megtörténni soha.
Pedig jó lenne. Egészen biztosan.