Tinireménységek nélkül maradt a The Voice, a Tv2 tehetségkutatónak is nevezett énekversenye. Tegnap egy adásban hullottak ki a Szécsi-ikrek és istenfélő Henderson Dávid, a legjobb nyolc közé pedig csak olyanok kerültek be a jógaoktató tatár nő mellé, akik már legalább egy tehetségkutatóban kipróbálták magukat, vagy évek óta a zenéből igyekeznek megélni jól-rosszul.

A múlt heti bulvárosabb, lazább műsort a szerkesztők unalomra hangolt három órára cserélték, ami továbbra is a Voice legnagyobb baja – nem pörög eléggé, amin a random bejelentkező vériporter és Somló sem segít már sajnos. Somló két hét alatt lett az internet népének új kedvence, nem is értettük, miért nem kérte ki a véleményét Szabó Kimmel Tamás az első 45 percben, és miért kellett megint a néha a Harry Potter Voldemortjára hajazó, póthajtalanított Malek Andrea modoros ámokfutását hallgatni. A nőben ijesztő mértékű exhibicionizmus dolgozik, ami a szakmájában (énekel, ugye) nem hátány, de egy ilyen műsorban igen. Kényszeresen beleszól mindenbe, és amikor spontán kellene vicces lenni, akkor is messziről látszik, hogy előre megírt, tükör előtt begyakorolt poénokat igyekszik elsütni, ami nagyon kínossá teszi a műsort.
A döntő felé menetelő énekesek közül elsőként Schwartz Dávidot láthattuk, és nem is volt semmi baj a Crazy című agyonjátszott slágerrel addig, míg a verzét énekelte, sőt, de a refrénnél elszabadult a pokol és a vinnyogó kappanhang, tátott szájjal hallgattuk a rettentő előadást, amin a vörös bőrdzseki és a színpadon tekergő táncosnők sem segítettek. Schrott Péter egy Hevesi Tamás-nótát énekelt el szarul, igaz, ezt a számot nem is lehet igazán jól előadni, mert eleve rossz. Igazán kaphatott volna csak egyszer egy igazi rocknótát, de mindegy, akadémikus vita, hiszen Malek nem vitte tovább az elődöntőbe. Azért a búcsúja legalább stílusos volt, megjegyezte, hogy öt rockszámot énekelhetett el egy kereskedelmi tévében, és ez azért nem semmi.
Nádor Dávid és Berkes Olivér a megfejthetetlen kategória két indulója is lehetne, mindketten elrontották produkcióikat (Dávid a Queen Somebody to Love című nótáját, Olivér egy Bruno Mars-slágert), de a közönség továbbjuttatta őket, mintha mi lennénk a tízmillió süket országa. Nem sikerült a tegnapi este Henderson Dávidnak sem, aki pedig az előadásához egy gospel-kórust is kapott, és sűrűbben nézett az égre, mint egy tévéevangelista a vasárnapi műsor alatt – a hangja viszont pont olyan éretlen és bizonytalan, mint a Szécsi-lányoknak, akikből viszont öt év múlva talán lesz valami, míg Dávidot láthatólag nem nagyon izgatja a popkarrier, és egykedvű vigyorral vette tudomásul kiesését is.
Szécsi Böbe és Szécsi Saci kiesése sem nagy meglepetés, bár előbbi tegnap este sok fokkal jobb volt, mit Nika, aki a Flashdance egyik betétdalát ugrálta végig (kár, hogy a hangja viszont nagyon stimmelt). Végig más hangnemben énekelt, mint amiben a zenekar játszott, ami rettentő zavaró volt, bár azt nehéz lenne elvitatni tőle, hogy van hangja – a stílusát viszont nem találjuk, nagyítóval sem.
Pál Dénesnek hangja, stílusa és bugyinedvesítő kék szeme is van, a dolgok jelenlegi állása szerint ha találnak neki két olyan nótát, amit jó mélyen dörmögve elő tud adni, akkor meg is nyeri a Voice-t két hét múlva, bár nagyon úgy tűnik, ő az az énekes, aki bármelyik Guns ‘n’ Roses nótát is képes lenne búsongva előadni, miközben egészen a petefészekig hatoló pillantásokat vet a kamerába. Én, ha tehetném, elénekeltetném vele a Jézus Kisztus Szupersztár egyik betétdalát (ezt), abban nem csak dörmögni kell, hanem énekelni is. Persze úgyis a Wicked Game-t kapja a döntőben (ne legyen igazam).
Husnullina Regina és Gájer Bálint is tisztességesen odatette magát, előbbi egy Beatles-nótát adott elő angolul és oroszul, utóbbi pedig megállta hogy szvingesítse Adele Skyfallját, és egészen jól el is tudta énekelni a dalt, amibe Keresztes Ildikó közmondásos bicskája is beletört. Igaz, az, hogy a megszokott stílusból kilépve énekelt, a színpadi mozgás rovására ment, és az előadáson nem segített az X-Faktorban is látott „dobjunk be egy random nőt az egy helyben álló énekes mellé” showelem sem. És ha már show, Radics Gigi és Falusi Mariann Jimmy-duettje a vártnál kicsit szétesőbbre sikerült, de az tagadhatatlan, hogy mindkettőjüknek kiváló hangja van – Radics Gigi úgy énekli ki a magasakat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, és közben olyan arcot vág, mintha vajas kenyeret kenne a konyhában.
A mentorok ezen a héten leginkább csak dicsértek, amivel alapvetően semmi baj nem lenne, de amikor előjön a „jegyet vennék a koncertedre”, vagy az „én már most megrendelek egy raklapnyi CD-t tőled” és az obligát „jobb vagy, mint az eredeti”, akkor felmegy az ember vérnyomása. Jó, valahol ez a dolguk, de az is, hogy próbáljanak hasznos tanácsokat adni, vagy mittudomén, de az tuti nem, hogy nemtelenül tolják a saját portékájukat. Somló legalább megmaradt annál amit eddig is hozott, Regina előadását követően azt tartotta a legfontosabbnak, hogy az énekesnő elhozta magával az anyját, Welcome to in the Voice, mondta a mama felé intve, én meg sírtam a röhögéstől – írja a Comment.blog.hu