Van a dilisségnek egy olyan változata, ami elsőosztályúvá teheti a szolgáltatót.
Vagy három éve már írtam egy bolond nőről, mely beszámolóm áldozatául esett a blog fejlődésének és amit a poszt páratlan kommentjei miatt sajnálok a leginkább, de oké, személyiségi jogok, meg masszázsinfó szerkesztőség, meg minden, a hölgynek tényleg ott volt az arca a poszthoz és valóban csúnya dolog kifecsegni egy azonosítható hölgy hálószoba-titkait. E hölgy masszázsa rémálom volt.
Ugyanakkor meg kell állapítsam, hogy már én sem vagyok egészen százas, ugyanis masszázs közben percekig a blog fogalmazásán, illetve az obligát komment-fordulatokon agyaltam, miközben egy lengőkeblű hölgyemény a lábaim között kotorászott. Eszembe jutott az is, hogy vajon mi hajt engem ebben a korban egy a párommal eltöltött boldog éjszaka után erotikus masszázsra, ahelyett hogy örülnék, hogy még állva tudok pisálni, sőt, jobbra oldalazva azt is ki tudom írni a hóba, hogy éljen a forradalom!
Nem jöttem rá a teljes igazságra, csak abban lettem biztos, hogy a kényeztető masszázs egészen másképp hat rám, mint egy szexuális együttlét. A masszázs csak és kizárólag rólam szól, nem kell egy másik lény örömeire figyelnem sem közben, sem utána, viszont a végén letett pénz fejében az illető szakértő hölgy egy álló órán át az én testem örömködésével foglalkozik.
Már ha nem lotyog közben egyfolytában hülyeségeket! Ez a másik hölgy pedig fosta a szót, derekasan.
Mondtam, neki, rendben anyukám, mondd csak, de ne kérdezz, vagy ha már muszáj kérdezni, akkor ne várj választ, mert én szeretnék kikapcsolni, nem pedig veled foglalkozni.
Én fizetek, szóljon ez az óra rólam, a hülyeségeidet tedd el másnak. Ez volt a bevezető, jó hosszú lett, bocs, de hátha valakinek segítettem megérteni egynémely fontos relációt.
Szóval az érettkorú hölgyre véletlenül találtam, egy olyan hirdetésre rámozdulva, ami semmit nem mutatott abból a szolgáltatóból, aki a helyszínen fogadott, engem meg a kalandvágy vezérelt.
Először nem látszott rajta, hogy lökött. Hogy gyagyás. Teljesen. Az elején még úgy beszélgettünk, mint két normális ember.
A dili akkor kezdődött, amikor meztelenre vetkőztem. Megzavarodott a helyzettől.
Úgy kezdett viselkedni, mint egy 15 éves csaj, amelyik először lát pucér farkast.
Dadogott az izgalomtól, elpirult és zavarában elkezdte fosni a szót.
Elmondta, hány éves, hogyan került erre a pályára és miért, miért hagyta őt el a férje, milyen pasijai voltak, mennyire szereti a férfitestet, nemrég óta csinálja, nagyon tetszik neki, imádja ahogy összehangolódik a vendégével, nagyon fontos a szakszerűség, de a tanfolyam semmit nem ért, mindent a gyakorlat tanít meg neki, a vendégek visszajelzése nagyon fontos, és hogy jól csinálja? Eddig jó? Mehet így tovább? Meg engedem, hogy benyúljon az ágyékomba? A gyerekei nem tudják, mivel foglalkozik, meg a volt kollégák sem, de a tanári fizetésből nem lehet megélni. Meg nagyon nehéz elviselni azt a sok földhözragadt hülyét, akivel együtt kell dolgozni. Meg azok a szülők is borzalmasak. Vagy mindenbe beleszólnak, vagy nem is érdekli őket az iskola. Jó lesz így? Nem túl erős? Nem fáj? Az igazgató meg egy vén picsa, foximaxit végzett és még mindig ő a főnök, amikor rég el kellett volna mennie nyugdíjba és mindenki félt tőle. Hátratenné a karját? Nem baj ha egy kicsit megemelem? Nem hangos ez a zene? Tegyek be másik cédét? Villamossal járok dolgozni és olyan tömeg van és annyi büdös ember, hogy néha majdnem elhányom magam. Tegnap is pisis volt az egyik ülés, majdnem beleültem, képzelheti. Hozhatok majd a végén egy teát? Vagy inkább ásványvizet? Bubisat? Nem szabad ám hideget inni, mert árt a toroknak. Szokott hideget inni a kánikulában? Hogy bírja a meleget? Itt most nagyon meleg van! Megengedi, hogy levegyem a pólómat? Levenném a melltartót is, de már nem szép a mellem. Nem lóg, csak nem olyan gömbölyű, mint régen. Akkor kellett volna hogy lásson, amikor még Délegyházára jártam. Most akkor tényleg ne vegyem le?
És így tovább.
Kis idő múlva már zsezsegett a fejem.
Mégis, volt benne valami jó.
Az első pettinget idézte az az öröm, ahogy a testemet taperolta. Főleg szakszerűen masszírozott, de a kimért mozdulatok között mindig volt olyan boldog, izgatott felfedezés, ahogy sok éve Piroska fogdosott a bokorban, amikor 12 évesen elbújtunk a világ szeme elől.
Régi motoros vagyok, már nem izgat fel akármi, de ez az amatőr lelkesedés nagyon bejött, mert őszinte volt. Fogtam egy kezdőt, aki néhány hónap kígyóbűvölés után ugyanolyan unott vagy megjátszós lesz, mint a többi háromszáz masszőrhölgy.
Visszamentem hozzá, másodszor, harmadszor és negyedszer lett belőle elég.
Amikor már előre tudtam, hogy most mit fog mondani.
A szerencsétlen lelkesen masszírozott, de a szövegei pontosan, menetrend szerint ismétlődtek. Nem csak a monológ elemei, hanem a kérdések is.
Most egy darabig kihagyom, pedig élveztem az érintését. Meg közel volt és olcsó is volt. De még mindig zúg tőle a fejem. Forrás: Olimpiq.com
Címke: érzékiség
Éljünk szenvedélyesen!
Az erotika a fejben kezdődik. Aki úgy gondolkodik, mint Sharon Stone, hasonló hatással lesz környezetére, mint a világsztár az Elemi ösztön című filmjében. A férfiaknak mindig csak AZ jár az eszükben! Na és? Kövessük példájukat! Aki napközben sokat gondol a szexre, annak teste – felgyorsult szívverésének és jobb keringésének köszönhetően – „felkészültebben” várja az estét. Az erotika legyen jelen hétköznapjainkban is ahelyett, hogy csak esetenként és esténként „ébresztgetnénk”! Ha napközben van néhány percünk, engedjük szabadjára fantáziánkat, képzeljünk el „forró” jeleneteket, viseljünk Sharon Stone-fehérneműt, vagyis semmit, s gondoljunk arra, milyen pikáns lehetőségek is adódhatnak ebből… Váljon meggyőződésünkké, hogy rendkívül szexisek, vonzóak vagyunk, mozgásunk kéjes! Az erotikus gondolatoknak ugyanolyan hatásuk van, mint a szerelemnek: kisugárzásunk senkit sem hagy hidegen. Amilyen gyakran csak tehetjük, kényeztessük magunkat például forró fürdővel, vagy luxus olajos masszázzsal! Ne feledjük, bőrünk legnagyobb érzékszervünk, érzékeink pedig a szexuálitáshoz vezető „ajtók” – nyissuk tehát ki azokat!
Az öndicséret szexuálisan vonzóvá tesz!
Az ego igazol: aki önmagát kívánatosnak tartja, azt mások is megkívánják! Az önkritika felér egy szexuális öngyilkossággal! Mindannyian ismerünk olyan aszszonyokat, akik Rubens szépségideáljának felelnének meg, mégis erotikát sugároznak. Titkuk: úgy szeretik önmagukat, amilyenek. Tehát: csodáljuk és kényeztessük csak bátran magunkat! Értékeljük bársonyos bőrünket ahelyett, hogy a felsőcombunkon lévő ráncokat számolgatnánk! Partnerünk bókjait pedig fenntartás nélkül, örömmel higgyük el! Szakítsunk az „ideális nő” képével! Senki, legkevésbé szerelmesünk várja el tőlünk, hogy Claudia Schifferre hasonlítsunk. Esetleg próbáljunk meg többet mozogni: a sport nemcsak kívülről tesz szexissé, hanem belülről is pozitív változásokat eredményez, ugyanis ösztönzi a szexhormonok termelődését.
Nem árt egy kis nyomozás!
Mi izgatja fel valójában? Tudja-e? Ha nem, „nyomozzon”, s amint rájött, ne szégyellje ezt közölni szerelmesével! Ma már nem az önkielégítés a legnagyobb tabu. Ellenkezőleg, sokszor kulcs a kielégítő szexhez. Segítségével mi, nők könnyebben kitalálhatjuk, mit és hogyan is szeretnénk valójában. Kitapasztalhatjuk magunkon, hogyan is szeretjük az érintést, megtapasztalhatjuk az orgazmus más-más fajtáit s az újfajta módszereket, melyekkel odáig eljuthatunk.
A bátor, belevaló lányok várnak…
…a türelmetlenek pedig megtalálják az élvezetet! Hiszen aki „álmai hercegére” vár, könnyen elszalaszthatja azt, aki szexuálisan a legmegfelelőbb lenne számára. Mindenki saját szerencséjének kovácsa – tartja a közmondás, s ez így is igaz! A jó szex nem „az égből pottyan”, mi, nők éppannyira felelősek vagyunk ezért, mint a férfiak. Nagy hiba, ha „Mr. Szex”-re várunk, aki karjaiban röpít fel az örök orgazmus birodalmába! Sajnos azonnal ítélkezünk: – Egyszerűen nem képes rá! –, amikor párunk hamarabb jut el a csúcspontra. A passzív várakozásnak vessünk véget! Töprengjünk inkább, hogy mit is tehetnék az ügy érdekében, s hogy mit kellene tennie partnerünknek! A szexben a közös felelősségvállalás nem teher, hanem öröm!
Suttogjunk valamit!
Aki képes helyesen megválogatni szavait, hamarosan észreveszi, kérése partnere számára parancs. A nők azon 56 százalékának, akik az ágyban is hangot adnak kívánságaiknak, szexuális élete minden szempontból kielégítő, ellentétben azokkal, akik sohasem beszélnének erről a témáról. Tanulság: az ágyban nem hallgatni, hanem beszélni „arany”! Alig létezik olyan férfi, aki rögtön magától észreveszi, mi is esik jól partnernőjének. Együttlét közben mondjuk el partnerünknek, hogy most éppen mi esik jól – a legtöbb férfi hálás a finom(!) visszajelzésekért. Hozzuk tudomására – gesztikulációval, sóhajtozásokkal, hol is rejtőznek erogén zónáink! Ha negatív jellegű észrevételeinket szeretnénk szóvá tenni, tegyük ezt inkább „semleges terület”-en, például a heverőn, ölelkezéskor, de semmiképpen se szex közben. Ne vádoljunk, ne veszekedjünk, egyszerűen mondjuk meg, mi okozza hiányérzetünket! (Természetesen ehhez neki is joga van.) Ha mindezek ellenére az eredmény elmarad, esetleg keressünk fel együtt egy szexológust vagy pszichológust, a szakemberektől a férfiak szívesebben fogadnak el tanácsot…
Félre a cirkuszi mutatványokkal!
Az ágy nem cirkuszi porond, és mi sem vagyunk akrobaták! Milyen is az álomszex? A szakemberek meghatározása szerint az, amikor két ember minden – testi, lelki és szellemi – síkon teljesen egymásra talál. Más szavakkal, a jó szex nem egyenlő az akrobatamutatványokkal, sokkal inkább az energia felépítéséhez, irányításához és elengedéséhez van köze. Első lépésként próbáljuk meg lélegzésünket összhangba hozni fokozódó izgalmunkkal! Ilyenkor ösztönösen mélyeket lélegzünk, de ezen túl figyeljünk arra is, hogy újra és újra megfeszítsük bizonyos izmainkat! Mozogjunk például zene ritmusára, így az érzés sokkal intenzívebbé válik. Ha ilyenkor a figyelmünk elkalandozna – például fontos teendőink tolulnának agyunkba –, gyorsan hessegessük el a zavaró képeket!
A megszépítő távolság…
A távolságtartás izgató, mert ki is bújna ágyba a legjobb barátjával? A monogámia törvényszerűen egyhangúsághoz vezet. Már az első év folyamán a heti három alkalomról kettőre esik vissza az együttlétek száma, a következő három évben ez a szám további csökkenést mutat. Sajnos azonban nemcsak a gyakoriság, hanem a szex iránti lelkesedés is egyre csökken… Ez azonban nem olyan, mint a rossz időjárás, ami elkerülhetetlen. A kedvetlenség ellen létezik egy nagyszerű ellenszer, melynek a receptje egyszerű: „Maradj titokzatos!” A túlzott közelség elnyomja az erotikát, egy túlságosan intim kapcsolat könnyen válhat testvéri viszonnyá. Amennyiben megoldható, tanácsos néha egy lakásban, de külön szobában aludni. Ráadásul kedvesünk nélkül szervezhetünk programokat is! A nagyobb távolság izgalmasabb közeledést eredményez.
Hatféle szexuális hangulatunk lehet!
Keressük az újdonságokat, kísérletezzünk, és meglepve tapasztalhatjuk majd, hogy a sokféleség bennünk rejtőzik… A szexben is szükség van időről időre a megújulásra. Már a kicsiny változások is csodát tehetnek. A helyszín az ágy helyett legyen például a padló. Az éjszaka sötét leplén kívül a délutáni félhomályban is öszsze lehet bújni! A pszichológusok szerint hatféle szexuális hangulat létezik: a gyengéd, a játékos, a racionális, a lelki, a vad és a kéjes. Mindegyik másfajta együttlétben nyilvánul meg. A gyengédség gyertyafényt feltételez, a játékosság örömteli viháncolást. Az újfajta szexuális játékokban, módszerekben a vadság ideális helyszíne – mondjuk – a konyhaasztal… Hangulataink napjában többször is változhatnak. Figyeljünk befelé, hogy adott pillanatban éppen melyik dominál, s ennek megfelelően alakítsuk együttlétünket! Ezzel a módszerrel biztosan nem kopogtat be hozzánk a félelmetes unalom és egyhangúság.
Kell egy kis egoizmus is!
Az egoisták pontosan tudják, csak az nem rövidül meg, aki valamennyire önző! A nők azok, akik túlságosan is önzetlenek a szexben. Már kevéssel is beérik ahelyett, hogy mindent kérnének! Bármilyen megdöbbentően is hangzik: az ágy nem a jószívűség helyszíne. A pszichológusok szerint csak két önző ember az, aki egyidejűleg kedvét lelheti a szeretkezésben. Tehát ragaszkodjunk kívánságainkhoz ahelyett, hogy mindig partnerünk kedvét keresnénk csak azért, mert így jóval egyszerűbb, és gyorsabban túleshetünk rajta! Ha változtatni szeretnénk a pozíción, hát tegyük! Hogyha ő már a „célegyenesben” van, lassítsuk le! Ha nincs kedvünk az együttléthez, ne játsszuk meg magunkat, legyünk a másikkal őszinték – ez a jó szex egyik legfontosabb alapkövetelménye…
Álljunk mindenkor készen?
„Neee most, édesem!” Ám, akit túl sokáig váratnak, előbb-utóbb rájön, hogy a másik halogatása tulajdonképpen a teljes elutasítást jelenti… Valljuk be, a mindenkori készenléti állapot bizony fárasztó! Végül is nem kell mindig „ugrani”, amikor a másik „elfüttyenti magát”. De nem is erre gondoltunk. Csupán arról van szó, hogy néha-néha a szexuális életben is szükség van a pihenésre, a feltöltődésre. A szexuális kedv ugyanis hullámzó. Léteznek életünkben olyan helyzetek, időszakok, amikor nem érezzük magunkat szexinek, vonzónak, ugyanis munkahelyi vagy egyéb problémáink annyira igénybe vehetnek bennünket, hogy már nem marad energiánk a szexre. Ellenben, ha hormonjaink pozitív változást jeleznek, ne gondoljunk a házimunkára, a sok vasalatlanra, hanem csábítsuk el őt ott, a vasalódeszka és a ruháskosár között! Lepjük meg, miközben tévézik, s ha esetleg az irodában jön meg a kedvünk? Gyorsan küldjünk neki egy SMS-t vagy e-mailt, teletűzdelve kétértelmű utalásokkal! Ilyenkor nem kell mérlegelni. A „beprogramozott” szex elhalasztható, az igazán jó szex nem!