Címke: hármasban

Az első lépéseken már túl voltunk. Fényképes bemutatkozó válasz a hirdetésre (Ili: 36/56/170 karcsú hölgy; Zoltán: 40/82/175 mackós úr. Keresünk harmadiknak 30-40 közötti urat, kizárólag a hölgy örömére. A férj nézne és videózna, esetleg beszállna harmadiknak. Minden fényképes levélre válaszolunk.), telefon és ismerkedő vacsorameghívás a részemről egy jobb éttermembe.
Egy héttel később náluk ültünk a nappaliban, ahova virággal és whiskyvel érkeztem, hogy a kölcsönös szimpátián túl felszabadultabban beszélgethessünk elképzeléseinkről, mint egy nyilvános helyen.
Ili mélykék ruhában, ami csak félig takarta formás combjait, a kanapén ült. Nem a nyakamban, de nem is a másik sarkában. Férje, Zoltán velünk szemben konyakot töltött.
– Fogjuk meg! Egészségedre, örülünk, hogy itt vagy!
– Egészségetekre! És én örülök, hogy hívtatok.
– S ugye időd is van? – koccintotta poharát az enyémhez Ili.
– Nem sietek. – mosolyogtam vissza.
Kicsit nehezen indult a beszélgetés. Bár mindhárman tudtuk, miért vagyok ott. Végül is nem a sarki közértben találkoztunk, hanem a szex.org-on hirdettek. Mégis kellett valami indítás, felvezetés.
Ili bizalommal méregetett, én egy kicsit feszélyezettebb voltam, Zoltán, a férj tekintetét kerestem, elvégre őt kellett kiegészítenem? pótolnom? helyettesítenem?
– Tudod, ez mindkettőnknek a második házassága. – kezdett bele Zoltán.
– S már tíz éve tart. – fűzte hozzá Ili.
– Igen, szóval egyikünk sem volt már kezdő. Jó néhány kapcsolatunk volt, mielőtt találkoztunk.
– És hogyan találkoztatok? – szúrtam közbe.
Persze igazán azt kellett volna, vagy szerettem volna megkérdezni, hogy miért nyitottak. De reméltem, hogy előbb-utóbb eljutunk odáig is.
– Szép volt. Emlékszem, moziba hívtam, és a film után felmentünk hozzá. Aztán amíg én feszengtem, hogy hogyan kezdeményezzek, Ili egyszerűen letámadott. – nevet Zoli.
– Mellém ült, és elkezdte simogatni a nadrágomat.
– Na azért a moziban te sem voltál egy angyal!
– Tetszettél! Persze hamarosan mutatkozott az eredmény is, akkor egyszerűen lehúzta a sliccemet, és életem legjobb cumizását mutatta be a drágám. Sőt, még azt is hagyta, hogy a szájába lőjek.
– Mert szeretem. – csücsörített Ili.
– Persze azt sejtettem, hogy ha nekem már az első alkalommal így nekem esik, valószínűleg megteszi ezt mással is. De a gondolat nem zavart, inkább felizgatott.
– De én nagyon belezúgtam. – vette át a szót a feleség.
– …és néhány hét múlva össze is költöztünk.
– Akkor, hogyan, vagy miért nyitottatok?
– Több lépcsőben, merthogy Ili egy fél év múlva megcsalt.
– Nem csaltalak meg! – látszott, hogy csak hülyéskednek, de azt nem tudtam, hova lyukadnak ki.
– Egy este, hogy megálltam a ház előtt, az utca túloldalán épp elindult egy kocsi. Nem is gondoltam semmi rosszra, amíg be nem csengettem.
– Mi az, Karesz, nem volt elég egész nap? – hallottam Ili hangját az ajtó mögül. Aztán nyílt az ajtó, és a drágám lába a földbe gyökerezett.
– Jézusom! Azt hittem nem te vagy! – nyögte ki.
– Szerintem sem!
– Bassza meg! Bocsáss meg, későbbre vártalak!
– És, jól éreztétek magatokat? – Ili nyelt egyet.
– Zoltán, én tényleg szeretlek téged! De ne haragudj, ha jól tudom, nem vagyunk házasok!
– Még lehetünk. – mondtam a magam számára is váratlanul, hiszen házasságról eddig nem esett szó közöttünk.
– Ezt most, hogy érted? – lepődött meg Ili is.
– Ahogy mondtam. Összeházasodhatunk!
– Nézd, szeretlek. De a szabadságomat nem fogom feladni a kedvedért.
– Nem akarlak megfosztani a kalandjaidtól! Ha megígéred, hogy elmeséled őket nekem is. – böktem ki végre azt, ami annyira izgatta a fantáziámat. S közben már terelgettem is Ilit a háló felé, aki még mindig nem értette, mit akarok tőle.
– Azt akarod, hogy …?
– Azt akarom, hogy meséld el, mit csináltatok, amíg én laposra keféllek! – súgtam a fülébe.
Ili kipirult bőre a friss zuhanyozás illatát árasztotta, de az ágy még össze volt túrva, sőt még egy pecsétet is felfedezni véltem a lepedőn. Lenyomtam az ágy szélére és szétnyitottam a fürdőköpenyét. Szerintem ideges volt, remegő kézzel gombolta ki a nadrágomat.
– Az! Faszom tudta, mi fog ebből kijönni! – jegyezte meg mellettem Ili.
Eléje térdeltem, és keményen szétnyomtam a lábait. Ott tömték alig egy órával ezelőtt, gondoltam. Ő vonaglott és rángatózott! Óvatosan csókoltam meg, mintha a szájával csinálnám.
– Na, mesélsz?
– Tényleg akarod?
– Gyerünk! – és a nyelvemmel végigfutottam lassan pirosodó ajkain.
– Régről ismerem Kareszt, de fél éve most találkoztunk először. Felhívott. Beültünk egy kólára. Elmesélte, hogy meg akar nősülni, de a barátnőjének van egy másik kapcsolata is. Mit csináljon? Mondtam, hogy ezzel talán nem engem kellett volna felhívnia. Végül kibökte, úgy gondolta, talán mi is fel tudjuk melegíteni az ismeretséget. Amikor telefonon beszéltünk, erre nem gondoltam, téged szeretlek. De ott ülve bizseregni kezdtem. Csak bólintottam. Megsimogatta a nyakamat, egy picit a fülem mögött, a tarkómon, a homlokát odakoccintotta az enyémhez.
– Elmegyünk egy szállodába? -nem tehetek róla, hangyák futkostak a gerincemen. Aztán itthon kötöttünk ki. Most elégedett vagy?
A puncija forró volt a nyelvem alatt, éreztem, ahogy duzzad, keményedik a gombocskája. A mutatóujjamat lassan, élvezettel dugtam fel neki.
– Folytasd! Mit csináltatok?
– Dél körül értünk ide. – kezdte rekedten.
– Már az előszobában a számba adta. Ő is ezt szereti.
– Leszoptad? – leheltem a pinusába.
– Két percig se tartott. Olyan izgatott volt, hogy szinte azonnal elment.
– A szádba?
– Tudod, hogy én szeretem. Sűrű volt, szinte édeskés. – két ujjamat mozgattam benne, s ő egyre forróbb lett.
– Azt mondtad dél körül. És aztán? – Ili elfeküdt a kezem alatt, a csípője válaszolt a nyalakodásra és az ujjazásra. Elakadó lélegzettel folytatta.
– Bejöttünk a hálóba. Levetkőztetett. Mire a bugyi is lekerült, már újra állt neki. Az ágyra fektetett, és dugtunk. Lovagolva mentem el, úgy simogathattam magam. Aludtunk is egy órát. Aztán folytattuk, Karesz azt mondta, ki van éhezve rám. Fordítva feküdt fölém. Tudod, 69-be. És úgy kefélte a számat, hogy azt hittem, megfulladok, közben nyalta a puncimat.
– Úgy, mint én? – emeltem fel a fejemet.
– Nem, tudod, hogy úgy senki nem tudja, mint te. Jól esett, de elmenni nem tudtam tőle. Nem találta a gyöngyöt a kagylóban. – nyugtatott meg. Én az ajkaim közé szívtam a gyöngyöt, és a nyelvemmel izgattam a kemény, érzékeny csomócskát. Felnyögött, megmarkolta a fejemet, és hadarva folytatta. Akkor már önmagát is izgatva a délután történtek felidézésével.
– Négykézlábra állított, és hátulról dugott meg. Közben pirosra csapkodta a fenekemet. Olyan erővel tolatott, hogy belepréselt a lepedőbe, és a nyakamat harapva ment el.
Ili a végét már szinte kiabálta, körömmel belemarkolt a vállamba, és magára akart húzni.
– Gyere már belém! – de én az arca fölé térdeltem, egyik kezemmel vadul ujjaztam őt, a másikkal az arcára vertem magam. Szóval ez volt az első lépés. Nem tudnám megmondani, miért élvezem, ha a nejemet mások is dugják, de borzasztóan felizgat már a gondolata is, hát még a látványa.
Az elbeszélés alatt a feleség komolyan bólogatott, néha felnevetett.
– Tudod, azért akkor nem voltam ilyen jókedvű. Lüktetett mindenem, de lehet, hogy inkább a megkönnyebbüléstől. Nem is tudom, hogy mit gondoltam talán, hogy belém harap, vagy megver, vagy a végén páros lábbal kirúg. Tény, végig remegve meséltem el, mi történt. Idő kellett, hogy megértsem, nem kell tartanom tőle. Nem azért, mert Zoltán pipogya lenne, egyáltalán nem az. Egyszerűen élvezi ezeket a történeteket. S ma már én is. Felidézek egy jó hancúrt, olyan pontosan, amennyire csak tudom, és közben Zoltán úgy simogat a tekintetével, hogy még a puncim is elpirul. Aztán egymásnak esünk.
– Szóval ti nem pornófilmmel izgatjátok magatokat. – kortyolok bele a megmelegedett konyakba.
– Megnézzük, de ehhez képest egy pornó személytelen. Tudod, időnként azon kapom magam, hogy épp bennem dugattyúz valaki, és én arra gondolok, milyen jó lesz, amikor ezt Zolinak elmesélem, és csak raktározok, csak fényképezek, és összerándul a hüvelyem az izgalomtól.
– Na, szép kilátások! – nevettem fel.
– Jaj, dehogy! Félre ne érts! – simított végig játékosan nyugtatgatva a combomon.
– Ne hát! Hidd el, Ilire még senki nem panaszkodhatott. – erősítette Zoli is.
– Csak tudd, ha egyszer találkozol velünk, akkor sokszor vissza fogsz térni közénk, ha nem is vagy éppen velünk.
– Főleg, ha közben te dokumentálod is a dolgot. – intettem a polcon feltűnően elhelyezett kamerára.
– Bizony! – Zoli arca szinte ragyogott.
– Tényleg, hogy volt, amikor így először… hmm, így leltározva szeretkeztél.
Puszit dobott nekem, s talán tévedek, de mintha már a gondolatra is vidám szikrák pattogtak volna a szeméből.
– Az úgy volt… – és a hangja izgalmasan mélyült, ahogy narratívra váltott.
-… ,hogy a Corába mentem, akkoriban nyílt, jó kis tömeg volt. Ott bóklásztam, aztán beültem egy kólára. Kicsit elbambultam, össze is rezzentem a hangra:
– Elnézést, leülhetnék magához?
– Hogy? Ja, persze tessék!
– Bocsánat, de minden asztal foglalt. – körülnéztem, tényleg.
– Nem akartam megijeszteni.
– Neem, csak elgondolkodtam.
Jó harmincas pasi volt, elöl már kopaszodott egy kicsit, de egyébként feszes, izmos.
– Min gondolkodott ilyen nagyon?
– Semmiségeken, meg azon, hogy mit akarok még venni, mit kell megkeresnem. Először járok itt.
– Én is. A feleségemnek szeretnék venni valami meglepetést, meg a gyerekeknek is jár valami apróság, ahányszor csak áruért jövök.
Beszédes volt, szóval tartott, megtudtam, hogy kis ábécéjük van, a felesége viszi, ő meg áruért jár. Megnézhettem a két gyerek fényképét is.
– És maga, férjnél van?
– Ühüm, de gyerekünk nincs.
Szimpatikus volt, de esküszöm nem voltak vele távolabbi terveim. Aztán mondtam, hogy nekem mennem kell, fehérneműt akarok még keresni. Hirtelen ötlet volt, tényleg csak jó szándék, megkérdeztem, miért nem visz a feleségének valami szép, szexis fehérneműt. Zavarba jött, hogy sose vett ő még bugyit az asszonynak.
– Na jöjjön csak! Ha gondolja, segítek választani.
– Van férfi, aki egy ilyen ajánlatnak ellen tud állni? – vetem közbe.
– Ahogy ismerlek, fel is próbáltad a kedvéért! – mondta Zoltán.
– Ott a boltban? Dehogyis! De tény, érdekelni kezdett a pasi, és telefonszámot cseréltünk.
Na el is telt vagy három hét, mire felhívott, hogy megköszönje az ötletet. Hasznos ajándék volt, mondta úgy, hogy sok mindent sejthettem a hangja mögött. Rá is kérdeztem: Mennyire hasznos? Tudja, minden házasság ellaposodik egy idő után, s én hálás vagyok magának az ötletért, jött a válasz a telefonon át. Na erről szívesen hallanék részletesebben is!
– Lehet, hogy már engem is megfertőzött Zoli hobbyja. – csücsörített a férje felé.
– Tulajdonképpen épp azt szeretném megkérdezni, hogy meghívhatom-e valahova egy ebédre. – folytatta a pasi.
– Ha megígéri, hogy részletesen beszámol nekem erről a házassági megújhodásról, lehet róla szó. – ment a válasz.
– Nem hiszem el, hogy magának is szüksége lehet ilyen húzásokra. – bókolt.
– Pedig csak higgye el!
Csak néhány percig flörtöltünk, de nekem kezdett melegem lenni, és a hangyák már masíroztak is végig a combomon, be a bugyi alá.
(Közben Ili illusztrált is: ültében lejjebb csúszott a kanapén, a szoknyája meg feljebb, két ujja játékosan végigfutott a combjai között, aztán kezét az ölébe szorítva keresztbe tette a lábát.)
– Akkor már tudtam, hogy ebből lesz valami. Tartottam a telefont, a másik kezemmel simogattam magam, és kezdtem nedvesedni. – folytatta, s én biztos voltam benne, hogy a szoknya alatt most is a bugyiján matat.
– Nem is tudtam megállni, ahogy letettem a telefont, mentem a hálóba a pótférjemért. Szép, húsos, eres, és Zoltán mindig féltékeny a méretére, meg a kitartására.
– Megmutatod Zsoltnak is?
– Türelem, most különben sincs szükség pótszerekre. Szóval az elemek ugyan döglöttek voltak, de zseléznem nem kellett, olyan nedves voltam már, hogy könnyedén becsusszant az egész. Közben végig arra gondoltam, hogy hazahozom új ismerősömet, és mit fogok vele csinálni. Lángoltam a vágytól. Miután elernyedtem, futottam zuhanyozni. A legcsábosabb cuccokat válogattam össze, ügyeltem arra, hogy a tusfürdő és a parfüm illata harmonizáljon.
– Most is azt használod?
– Ühüm, milyennek találod? – a vékony blúz telt melleket rejtett, a bársonyos bőr friss gyümölcsillatot árasztott. Ili lehunyt szemmel hagyta, hogy az ajkam végigvándoroljon a nyakán, le az álla alá. Zoltán csillogó szemmel nézte a jelenetet.
– Folytatom, jó? – tolt el aztán magától.
– Felhívtam Zoltánt, hogy megbeszéljem vele a dolgot.
– Persze addig is tudtam Ili kalandjairól, utólag mindig beszámolt róluk. Örülök, ha a feleségem másnak is tetszik. De, hogy előre bejelentette, nem hagyott nyugton a gondolat, hogy ha akarom, meg is leshetem őket. Délutánra szabaddá tettem magam, és nyargaltam haza.
– Könnyebb dolgom volt, mint gondoltam. – vette vissza a szót Ili.
– Bálintnak, így hívták a pasit, egyáltalán nem volt ellenére, hogy alakuljanak a dolgok. Ebéd közben egészen megnyílt. Elmesélte, hogy a felesége az ajándék hatására még kozmetikushoz is elment, hogy megigazíttassa magát alul, s hogy ő még soha életében nem látott kopasz puncit. Mondtam, hogy én csak alul szoktam leszedni, felül meghagyom, hadd koronázza valami a kertecskémet. Aztán megkérdeztem, hogy egyébként, hogy áll a nőkkel? Kicsit zavarba jött, hogy a házasság, a gyerekek, meg a munkája, s amúgy sem csalná meg az asszonyt. De az egész nem hangzott túl meggyőzően. Megjegyeztem, hogy én sem csalom meg a férjemet, de ez nem jelenti azt, hogy absztinenciát fogadtam volna. Nem értette!
– Nyitott házasságban élünk. A férjem tud róla, és nem zavarja, hogy mással is elmegyek, ha szimpatikus nekem.
Kezdett neki leesni. Kihúzta magát, és először láttam a tekintetében, hogy nincs már rajtam ruha.
– És gyakran csalja meg a férjét?
– Mondom, hogy nem csalom meg. Tud róla. Egyébként csak néha, ha kedvem tartja. – nagyot nyelt, és csak nem akarta kibökni.
– Egyébként, miután maga telefonált, felhívtam őt, kértem, hogy később jöjjön haza.
Na ennyi már elég volt. Azt a bókáradatot! A ruhám, a hajam, a sminkem! Hazafelé el is vesztettem – még jó, hogy a címet megbeszéltük – merthogy megállt virágért, meg pezsgőért. Szóval megadtuk a módját. Behúzott sötétítők, gyertyafény, pezsgő. Tudod, – nyújtózkodik egyet Ili, hogy mellén megfeszül a blúz – én olyan macskás vagyok, szeretem, ha simogatnak, és nagyon tudok dorombolni.
– És szereti a tejet is! – kommentálta Zoltán.
– De szereti ám! – nyalta meg az ajkát Ili.
– Szóval ügyes volt. Kicsit bátortalan, de ügyes. Sorra vette az ujjaimat, tenyeremet, csuklómat, aztán a nyakamon vándorolt az ajka, kezdett felmenni a hőmérsékletem. Az egyik kezét a combjaim közé húztam, már épp az ízléses vetkőzés következett volna, amikor Zoltán beletaposott a lelkembe.
– Ugyanis én közben szabaddá tettem magam, és itt álltam a teraszon, és a függöny résén mindent láttam.
– És mobilról pofátlanul felhívott! Bálint úgy kapta el a kezét a bugyimról, mintha megégette volna magát.
– Óriási volt! – ujjongott Zoli – A csávó persze nem hallhatta, mit mondok, Ili pedig nem riaszthatta el a válaszaival.
– Olyan kipirult a hangod drágám.
– Nem is!
– Már megdugott?
– Nem.
– De előtte cumizol is neki, igaz?
– Hogy találtad el?
– Csak úgy gondoltam. És most hol a barátod keze?
– Ott, ahol gondolod.
– Már a bugyid alatt?
– Igen, honnan tudod?
– Látom a teraszról! Mutasd egy kicsit jobban! – Ili szétnyitotta a lábait, hogy jobban lássak.
– De lesz még más is!
– Remélem is! Vedd le neki a bugyidat! Jó?
– Természetesen, ahogy óhajtod.
– Azt szeretném, hogy jól megdugjon, aztán a végén majd jövök én is! Rendben?
– Akkor majd találkozunk. De most hagyj légy szíves, mert dolgom van!
– Rettenetesen izgalmas volt, hogy Zoli öt méterről dirigál. Látja a legkisebb mozdulatomat is, és a golyói már biztos tök kékek az izgalomtól. Attól kezdve igyekeztem úgy fordulni, hogy a résen láthassa a rést.
– Ühüm, a hátára feküdt, felhúzta a térdét, és a csávó fejét a combjai közé nyomta. Én a teraszon simogattam magam, és egyáltalán nem unatkoztam. De az új barátja sem mert, amikor jó húsz perc lefetyelés után felállt, hogy levegye a nadrágját, Ilinek már a teraszról is perzselt és izzott a cunija. A fickó meg úgy állt, mint a cövek. A nejem szélesre vetett combokkal ült fel, hogy jól láthassam, és profilba fordult, hogy a cumizásból se maradjak ki. Megmarkolta, Bálint ?, Bálint fenekét, és úgy mozgatta a szájában. Tudod, Ilinek hihetetlen a kapacitása, ha cumizásról van szó, és hogy ne lepődj meg, lassan simogatja az ánuszodat, aztán a lövés pillanatában bevág az ujjával.
De Bálint nem ismerte ezt a technikát, vagy Ili más mélységeire is kíváncsi volt, mert hamarosan leteperte a kanapéra, a nyakába vette a lábát és nem vesződött az óvatos behatolással. Úgy csattogott Ili kemény fenekén, hogy még a teraszon is hallatszott.
– Hát persze, hogy hallatszott, szerintem a hangom is, akkor már úgy be voltam zsongva. Lángolt és lüktetett mindenem. Úgy, felemelt combokkal olyan mélyen jött belém, hogy minden lökésnél a méhemnek ütközött, ami fájt is egy kicsit, de képtelen voltam neki szólni, hogy óvatosabban. Lehet, hiába is szóltam volna. Csak azt akartam még, hogy Zoli lássa, amint hátulról is kapok. Kifordultam alóla, és lementem neki kutyába. Bíztatnom nem kellett, mert rögtön megragadta a csípőmet, és már jött is.
– Én meg sajnos nem láttam, mert épp lopóztam befelé, és a belépőmre készültem.
– Hátranyúltam a lábam között, hogy mogyorózzam egy kicsit. Lehet, nem voltam elég kíméletes, rég nem voltam már eszemnél, mert egyszer csak ordított egyet, kitépte magát, és iszonyú spriccet lőtt a hátamra.
– Értsd úgy, hogy a fenekétől a hajáig terítette be, nem is tudom hány sugárban. – magyarázta Zoltán.
– Ami egyébként nem is volt túl jó, azon túl, hogy frenetikus csúcspont volt, mert én a számba is szeretem. Szóval az ilyesmit jobb előre megbeszélni, ha lehet.
– Igen, igen! – helyeseltem sokat ígérő szájára koncentrálva.
– De én kárpótoltalak! – rikkantott közbe Zoli jókedvűen.
– Hát ez igaz! – Ili hangja azért nem volt olyan lelkes.
– Az én drága, jó, egyetlen férjem a létező legjobb pillanatban berohant, és szemközt spriccelt. Az igazság az, hogy még én is frászt kaptam tőle, pedig tudtam, hogy kukkol minket. Egy pillanatig azt hittem, hogy Bálint már csak úgy ijedtségből is, bemos neki egyet, aztán elmenekül. Én meg csupa nedű voltam elől-hátul, s csak ültem izzadtan, kipirultan a két ágaskodó bika között.
– De megoldottuk!
– Meg, ha nehezen is!
– Aztán megmagyaráztuk – fordult hozzám Ili – Bálintnak, hogy ez nem csapda volt, nem akarjuk lekopasztani, nem fényképezzük, vagy zsaroljuk, csak ilyenek vagyunk. Udvarias volt, de érezhetően elromlott a dolog, és olyan gyorsan elhúzott, ahogy csak tudott.
– Nem volt egy jól sikerült meglepi. – ismerte el Zoltán is.
– Na, azóta inkább hirdetünk, nem mondom, válogatunk is rendesen, és mindig előre tisztázzuk a játékszabályokat.
– Teljesen kiszáradt a torkom. – állt fel Ili.
Ketten maradtunk Zoltánnal.
– Nos, mi a véleményed?
– Örülök, hogy hívtatok. Tüneményes feleséged van, s ha neki is szimpatikus vagyok.
– Nem mesélt volna neked ennyit, ha nem úgy lenne.
– Akkor, van kedved?
– Hát persze, ha Ili is úgy gondolja. – néztem az asszonyra, aki egy doboz őszilével, meg poharakkal egyensúlyozott vissza.
A pillantások kezdtek úgy cikázni közöttünk, mint az elektromos kisülések.
– Hiszen Zsolt még nem is mesélt magáról! – ami azért így nem volt igaz, mert már a bemutatkozó levél is elég részletesre sikerült, de Ili sem gondolta egészen komolyan, mert nagyon hamisan nézett a férjére, s közben a blúz felső gombjával babrált.
– És nem lehetne Zsolt meséjét későbbre halasztani? – esdekelt Zoltán.
– Mert ég a kazetta a kamerában, mi? Lehetni lehet.
A gomb kipattant, és Ili egyikünkre sem nézve kezdte simogatni magát. A kéz végigvándorolt a nyakán, aztán becsúszott a blúz alá a válla felé. Csend volt. Ili sütkérezett a tekintetünkben, s a gombok egymás után nyíltak ki. Szép a rendetlenül öltözött/vetkőzött nő, a blúz kiszabadult a szoknyaderékból, felfedve az alatta rejtőző kombidresszt.
– Lehúznád a zippzárt? – állt fel, nekem hátat fordítva.
A szoknyát is, gondoltam, s óvatosan tartottam, hogy ki tudjon lépni belőle. Ott is maradt, hogy remegő kézzel becézhessem kerek, izmos popsiját. Zoltán kezében már pirosan hunyorgott a kamera. Ili a térdemre ült, mosolyogva hagyta, hogy kézzel, szájjal vándoroljak sima, forró testén.
– Sok rajtad a ruha Zsolt! – kezdett el ültében gombolgatni.
Igaza volt, nagyon lekívánkozott már rólam, a nadrág különösen.
– Na, pontosan erre voltam kíváncsi! – állapította meg elégedetten.
– Örülnék, ha megkóstolnád. – helyeseltem, elkésve egyébként, mert ő már térdre ereszkedet a vastag, puha szőnyegen, és apró, céltudatos puszikkal közeledett a szerszámom felé.
A nyelve hegyével érintette meg, óvatosan, épp csak csiklandozva a végét, de szinte éreztem, hogy buzog belé a vér. Aztán két ujjal lejjebb vette az irányzékot, hogy a szájába találhasson. Zoltán közben pozíciót váltott, hogy a kamera közelről figyelhesse a jelenetet. Ili elmerülten játszott, ujjai alig érintve cirógatták a combomat, heréimet, olyan jól, hogy hamarosan jöttek az első hullámok, rándulások, aminek azért még nem volt itt az ideje. Felhúztam hát, és puszit nyomva kipirult arcára kérdeztem:
– Én is megkóstolhatom a tiédet?
– Sőt, kérni akartam! – adta vissza a puszit nevetve.
Két mozdulattal szabadult meg a dressztől, a kanapéra telepedett, s már nyitotta is a vendégszerető kaput. A combtő fehérsége éles ellentétben állt teste többi részének szolárium-barnaságával, biztos nem igaz, de ez a sápadt bőr ott finomabbnak, selymesebbnek tűnt. Igyekeztem ugyanolyan óvatosan közeledni a kagyló rózsaszín belsejéhez, ahogy ő játszott velem az előbb. A rózsaszín húst barnásvörös, fejlett redők takarták, s nyelvem alatt fényleni, duzzadni kezdtek. Ili lapos hasa hálás hullámzásba kezdett, ahogy szétsimítottam őket. Nyelvem gyorsan megtalálta a redők közt fényesen lüktető gyöngyöcskét, s mutatóujjam a bejáratot. Ili hüvelye hasizmaival együtt ritmikusan feszült, s ernyedt el, sarkát a kanapé szélének vetette, félrefordított fejjel Zoltán nadrágból kikandikáló fütyijét kóstolgatta. A kamera a könyvespolcról pislogott ránk kíváncsian. Fegyelmezetlen egy operatőr! Azt ugyan nem vettem észre, mikor mászott fel oda, el voltam foglalva. Ili kagylója egyre forróbb, és egyre síkosabb lett, már két ujjamat használtam, s ő meg- megszorította őket, ajkammal szívtam, csókoltam őt, míg egy hangos kiáltással el nem tolta a fejemet. Kezét az ölére szorítva pihegett, mi meg büszkén trónoltunk a két oldalán, ágaskodó felkiáltójelekkel hangsúlyozva boldogságát.
– Na ti jöttök! – simogatta meg a büszkeségeinket.
Úgy térdelt fel a kanapéra, hogy kényelmesen mögé tudjak helyezkedni, és pontosan oda irányíthassam a szerszámomat, ahova az már nagyon vágyott. Forró volt, síkos és szoros. És nagyon jó volt mozogni benne! Kihúzni majdnem teljesen, aztán lassan újra elmerülni! Behunyt szemmel, ringatózva .Amíg Zoli a másik oldalról bele nem kapaszkodott a kanapé támlájába, és határozottabb ütemet nem adott felesége ostromának. Mert akkor már csak meg kellett markolni Ili csípőjét, és hagyni, hogy a kemény fenék csattanjon az ágyékomon, nézni a hullámzó, sima hátat, a feszülő vállakat, combokat. Érezni, hogy mélyen, lassú feszüléssel gyűlik, kitörésre készül a forró magma. Aztán az értelem utolsó hűvös tapintatával kiszállni, és popsija szűk vágatában szánkázva kiszakadni, elárasztani, agyonáztatni. S még egy utolsót rándulni a látványon, ahogy Zoltán itatja sóvárgó feleségét.
Ili a gyűrött, fehér blúzt terítette maga alá, hogy a kanapén folt ne maradjon.
– Szóval, én most elmegyek zuhanyozni. Aztán ti mentek el zuhanyozni. Aztán megetetlek benneteket, hogy legyen erőtök. Aztán kipróbáljuk a szép széles franciaágyunkat. Uraim! Megfelel a program? – pattant fel egyszer csak még lüktető, csatakos puncival, duzzadt ajakkal, fénylő arccal, és földöntúli mosollyal. Megfelelt!