Mindent ami luk, röptében a legyet is

A szex az mindenkinek fontos. Jó a közérzete, szép a bőre, magabiztos lehet valaki, ha rendezett a szexuális élete. Persze ehhez egy megfelelő partner is szükségeltetik.
A férfiakra szokás mondani, vadásznak, trófeát gyűjtenek, amit aztán otthon a falra akaszthatnak. Jól teszik, csak ne mutogassák, mint a bélyeggyűjteményt. Nem semmi teljesítmény megingatni a női nemet, és kicsikarni az igent.

Mit akar a lány és a fiú?
A hölgyek intimitást, a pasik szexet akarnak. „Mindegy milyen luk, csak darázs ne legyen benne”, érzésével élnek a hímneműek. Ami a csajokat elrettenti és a férfiakat, mint kudarc érheti a szexuális és párkapcsolat teremtésben. Hogy a kudarcokat elkerüljék, igyekeznek eltitkolni vágyaikat a pasik, és inkább áttételes módon kifejezésre juttatni. Az a fiú, aki szexuálisan felfokozott időszakában megtanulja a nők nyelvét, később sikeres kapcsolatokat tud kialakítani. De vajon kinek megy ez zökkenőmentesen?
A kapcsolatok minőségét nézve, úgy tűnik, keveseknek, de semmi ok a csüggedésre idővel változik a helyzet. Az idő múlásával, és a házasság után már a férfiak is és a nők is egyformán az intimitást helyezik előtérbe.

Pasi becézése

Furcsa nekem, hogy az aszexuális nők anyaként, mintha kisfiúk lenne, becézgetik a pasijukat, és például „majmocskám”-ként emlegetik őket. És teszik mindezt büszkén. Továbbá, furcsa nekem, hogy a barátnőm büszkén hirdeti a zárójeles becenév rubrikában, hogy ő, ahogy a pasija keresztelte, törpike . És ami a legeslegfurcsább, hogy az apám újabban „mamókának” szólítja az anyámat. Ettől falra mászok, és nem tudom, hogyan fogjam vissza magam, hogy ezt ne tegyem szóvá. Nem akarok romantika és intimitás ellenesen nyilatkozni, mert a becézgetés, a párok egymás közti megszólítása valami olyan, ami az ő sajátjuk, az összetartozásukról szól. De hogy én a pasimat állatnevekkel illessem, gumicukorkákról és sütikékről nevezzem el, mintha legalábbis az ölebem lenne, azt nem tudom elképzelni. Már csak azért sem, mert én élvezem a szexet, ahhoz pedig férfi kell, nem majmocska. Ezért nem tartom túlságosan egészséges szokásnak a nők részéről. Az is frusztrálna, ha a pasim illetne engem hasonló becenevekkel, mert nekem ez nem férfi-nő viszonyt, hanem apa-lánya viszonyt takarna. És erre legyek büszke? Hogy a pasim rámnéz, és arra gondol, hogy „kistündérkirálylányka” (ahelyett, hogy „óteeee…”)? Hogy azért szeretem a pasim becézgetését, mert pótolja az apámat? És a mamókázás a csúcs. Nem tudom, hogyan tudnék lefeküdni egy olyan pasival, aki anyának, mamának, maminak, és ennek további változatainak egyikén nevezne engem. Nem nagy dolog ez, értem én, csak az a baj, hogy valami nagy(baj) dologról árulkodik. Mert ugye „felnőtt” „kapcsolatokról” beszélünk.