Kegyelmezz nagyuram! – utórezgések

szadista-kuriaMegkorbácsolt lányok! Nemrégiben megjelent Szadó-mazó írásokra 02 03 04, amelyben az újpesti szado-mazo filmforgatásról számoltunk be, élénk érdeklődéssel reagáltak az olvasók. Az összevert nők esete megosztotta a közvéleményt. Ezúttal a felmerülő kérdéseknek eredtünk nyomába…
Legközelebb inkább a diákmunka!
– Tavaly júniusban jártam a stúdióban – értékeli a húszéves egyetemista lány a vele történteket. – Nagyon kellett a pénz, nyáron se ösztöndíj, se diákhitel, és az az újsághirdetés valóban ártatlannak látszott. „Szexmentes, erotikus filmforgatás”. Persze nem vagyok hülye, már a megelőző telefonhívásból kiderült, hogy itt fenekelésről lesz szó, de kizárólag imitált verésről beszéltek. Maximum kis, rózsaszín, pár nap alatt gyógyuló nyomokról, ahogy azt a szerződés szövege is sugallta, nem pedig nyolc hónap után is érzékeny, soha el nem múló, csúnya hegekről. Mert rajtam sajnos ilyenek maradtak. Felvételeket, videókat sem mutattak arról, mi vár ránk, mert akkor biztosan nem egyeztem volna bele. Azt is mondták, hogy szólhatunk, ha nem akarjuk tovább csinálni, és azonnal leállnak. Hát nekem módom se volt erre, mert az első három ütés olyan irdatlanul fájt, hogy az ijedtségtől sokkot kaptam, de legalábbis a tudatom teljesen kikapcsolt. Még akkor se tértem magamhoz, amikor beültem a barátom mellé a kocsiba. Otthon ő nézte meg a vérző sebeket, én nem mertem a tükörbe pillantani. Láttam az arcán, hogy majdnem sír. Nyilván magát okolta az egészért, ahogyan én is. Később eszembe jutott a rendőrség, de nem hittem, hogy szóba állnának velem, miután aláírtam egy érvényes szerződést arról, hogy elverhetnek. Orvoshoz sem akartam fordulni, szégyelltem magam. Mivel magyarázzam meg, hogy hurkás, véres a fenekem? Ősszel aztán vettem egy nagy levegőt, és felhívtam a producert telefonon, hogy reklamáljak, de nem vettek komolyan… Mondhatnám, hogy túl vagyok az egészen, de nem lenne igaz – megremeg a hangja, és elsírja magát. – Attól még nehezebb, hogy tudom, elsősorban én vagyok az oka, hogy ilyen megalázó helyzetbe kerültem. Örök tanulság, hogy könnyen nem lehet sok pénzt keresni.
szadista-forgatas-agyonvert-lanyok– Ezeknek a lányoknak egyszerűen nem volt szerencséjük – véli Michelle Wild, Magyarország egykori pornókirálynője. – Engem még soha nem ejtettek át. Pedig annak idején én is egy hirdetésre jelentkeztem, mondjuk, nem „szexmentesre”, de minden pontosan úgy volt, ahogy abban körvonalazták. A külföldi producer egy hotelban várt, le kellett vetkőznöm, és egy kicsit táncolnom előtte, hogy lássa, megfelelek-e a munkára. Engem elsősorban nem a pénz motivált. Előtte sztriptíztáncosnő voltam, maradhattam volna a szakmában, de hajtott a kíváncsiság, vajon látnak-e a pornófilmesek fantáziát bennem. Láttak. Nem mondom, hogy nem fordult elő, hogy olyasmit akartak velem csináltatni, amire nem szerződtem, de elég volt jeleznem, hogy azt nem szeretném, és többé nem próbálkoztak. Igaz, soha nem is bíztam a papírban – a szerződések szövegét utólag úgy lehet csűrni-csavarni, ahogy teszik -, a személyes találkozás és a bizalom számomra mindig sokkal fontosabb volt. Egyébként az a százezer forint siralmas összeg azért, hogy valaki engedi magát megkínozni.
„Soha többé nem csinálok ilyet!” Idén fog érettségizni, árulja el egy cérnavékony hang a kagylóban. Ő tényleg azt hitte, hogy csak el kell játszani ezt a verés-dolgot. Miközben a többi lánnyal várakoztak a stúdió előtt, és bentről kihallatszottak a sikoltások, még meg is állapították egymás közt: „Milyen jól eljátsszák, hogy fáj!” Amikor a lányok kijöttek, nem volt szabad megmutatniuk a többieknek, hogy néznek ki, ez volt a megegyezés. Ezek után ő iszonyúan megrémült, amikor a nádpálca nagyot csattant a popsiján. Megbilincselték, és úgy ütötték, de nem sokáig, mert sírógörcsöt kapott. Attól kezdve nem foglalkoztak vele, de végig kellett néznie, ahogy a szomszédos, szintén megbilincselt lányt véresre verték. Neki biztosan jobban kell a pénz, nyugtatgatta magát. Hazafelé a buszon egész úton sírt. Folyton az a szörnyű látvány lebegett a szeme előtt. Nagyon megrázta a dolog.
Könnyelműek voltak a lányok: Kíváncsiak voltunk, mit szól ehhez az eljáráshoz egy vérbeli profi, Kovács Kovi István, a pornófilm-készítés négyszeres Oscar-díjasa:
– Szerintem iszonyú könnyelműség fiatal nőktől, hogy egy ilyen tisztázatlan helyzetbe belementek. Miért nem informálódtak a cég munkáiról, mielőtt jelentkeztek volna? Az sem világos, hogy látták a korbácsot, botot, mégsem kezdtek el gyanakodni. Végül is aláírtak egy szerződést, ettől kezdve nagyon nehéz lesz bebizonyítani, hogy félrevezették őket.
– Ha ön lett volna a filmek producere, mit tesz?
– Én már nagyon rég nem készítek szado-mazo filmeket, de biztosan az egész felvilágosítást videóra vettem volna, hogy utólag senki ne vádolhasson azzal: a lányok olyasmibe egyeztek bele, amiről nem tudták pontosan, mi az. És feltétlenül mutattam volna felvételeket nekik, hiszen senkinek nem érdeke, hogy a forgatás alatt derüljön ki, hogy valaki nem akar megcsinálni valamit.
– Ebben a műfajban kötelező a szereplők rendelkezésére bocsátani egy jelszót, amellyel bármikor leállíthatják a forgatást…
– Na, ez a másik furcsa dolog. Ugyanis az, hogy „Könyörgöm, nagyuram, hagyd abba!”, nem lehet jelszó. Ez ugyanis a film része. A jelszó valami nem odaillő kifejezés. Mondjuk „kenyérsütés”. Akkor kell abbahagyni a verést.
– Mit gondol, ez a botrány Németországban is kipattanhatott volna?
– Nem, mert ott van pornótörvény, amely kategorikusan tiltja, hogy a filmeken vér folyjon. Amerikában is így van, ott még azt sem lehet megcsinálni, hogy egy filmen belül kikötözés és szex is legyen, mert az már erőszakot sugall.
– Gondolja, hogy a szabályok hiánya okolható azért, hogy Magyarországon viszonylag sok szado-mazo és pornófilm készül?
– Én ezt a két műfajt eleve szétválasztanám. A szadóban nincs szex – akkor meg mitől pornó? Egyébként pedig egyáltalán nem készül kiemelkedően sok film Budapesten. Néhány évvel ezelőtt talán még így volt, de ma már a világ minden táján készülnek. Amerikában például nincs olyan nap, hogy egy stúdióban ne forgatnának le néhány jelenetet.
– Ilyen durva verés-jeleneteket azonban, gyanítom, csak Kelet-Európában lehet leforgatni.
– Én ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Hollandiában például mindent lehet.
szadista-kellekekKellene pornótörvény: A felmerülő jogi kérdésekre egy független jogász válaszol.
– Megjelenhetnek-e erotikus tartalmú hirdetések a médiában?
– Több jogszabály korlátozza az erotikus tartalom közzétételét. Azonban a „virágnyelven” megfogalmazott, burkolt hirdetéseket nehéz kiszűrni, ezek ellen jogilag semmit sem lehet tenni.
– Van-e Magyarországon bármiféle pornográfiára vonatkozó jogszabály?
– A média jogi szabályozása rendkívül hiányos, a vonatkozó magyarországi rendelkezések foghíjasak és felületesek. Pornográfiára vonatkozó szabályokat több helyen is találunk (a szexuális segédeszközök és filmek kereskedelmére vonatkozó jogszabályok, a pornográf reklámok korlátozása, illetve a kiskorúak védelmével kapcsolatos szabályok), pornótörvényről azonban, vagy a szado-mazo szabályozásáról nem beszélhetünk.
– Az újpesti stúdióban készült filmek forgatásakor a készítők nagyobbrészt a nyugati piacra számíthattak. Talán éppen a joghézagok miatt választják az ilyen filmek producerei Magyarországot?
– Igen, itt jóval egyszerűbb egy ilyen „vállalkozást” üzemeltetni, valamint a „munkaerő” is olcsóbb. Magyarországon a „házi stúdiós” pornóforgatásokhoz nem szükséges hatósági engedély.
– Elképzelhető, hogy a tettesek tovább folytathatják jövedelmező vállalkozásukat?
– Ha az aláírt szerződésben szerepel, hogy a forgatás során kisebb sérülések előfordulhatnak, a szerződés érvényes lehet. Az áldozatnak azonban jogában áll bármikor elállni a megegyezéstől. Ha akarata ellenére továbbra is ott tartják, az a személyi szabadság megsértésének minősül, ami bűncselekmény. A nyolc napon belül gyógyuló sérülések kategóriájába tartoznak a kisebb hámsérülések, míg nyolc napon túl gyógyuló sérülés lehet például csonttörés, még súlyosabb eset a maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás. Az Alkotmánybíróság határozata alapján az ember élethez való joga, illetve emberi méltósághoz való joga nem választható el egymástól. Emberi méltóságáról, csakúgy, mint az élethez való jogáról senki sem mondhat le – egy ilyen szerződés akkor is jogszabályba ütközik, ha azt a szerződő felek, mint akaratukkal megegyezőt, aláírták.
– Az Újpesten zajló forgatásokra jelentkezők nem tudták pontosan, mi vár rájuk.
– Azt, hogy az újpesti forgatásokon történt-e bűncselekmény, a szakértői vélemények alapján a bíróság fogja megállapítani. A képekből arra lehet következtetni, hogy itt akár súlyos egészségromlást vagy maradandó fogyatékosságot okozó sérülésekről is beszélhetünk. A súlyos testi sértés pedig hivatalból üldözendő bűncselekmény, akkor is, ha az áldozat kifejezetten kéri ennek az ellenkezőjét. Sajnos a vonatkozó jogszabályok is foghíjasak, az eset pedig precedens nélküli, így nem tudhatjuk, milyen döntést születik majd.
A domina nem okozhat sérüléseket? „Nem tudom, miért hír az, hogy szado-mazo? Tudtommal nem illegális, mindenki azt csinál az ágyban, amit akar. Azt viszont furcsállom, hogy valakit kényszerítenek arra, hogy egy ilyen forgatáson részt vegyen”- vetette fel egy olvasó.
Megkérdeztük a dologról Lady Jennyt, egy, a BDSM szubkultúrában ismert dominát, aki három évvel ezelőtt dolgozott már a szóban forgó céggel. Azt válaszolta, furcsállná, ha a Mood-Pictures cég, Európa legnagyobb szado-mazo SM film gyártója ilyen durva hibát követett volna el. Úgy tudja, tíz éve vannak a piacon, és idáig egyszer sem merült fel velük kapcsolatban hasonló vád. Egyébként úgy gondolja, hogy a szado-mazót is, mint minden szexuális játékot, csak úgy szabad játszani, hogy mindkét fél örömét lelje benne. Vannak mazochisták, akik a fájdalmat élvezik inkább, és vannak szolgák, akik a lelki megaláztatást, a különböző szerepjátékokat kedvelik. Privát szeánszokon a domina és a szolga előre megállapodnak, milyen témában, meddig lehet elmenni. A szolga kap egy „menekülő szót”, amelynek kimondásakor a domina megszakítja a szeánszot. A bizalom alapvető szükséglet a BDSM-kapcsolatokban, legyen az magán vagy fizetett alkalmi kapcsolat. Nem szabad elfelejteni, hogy ez veszélyes játék, ahol a test és a lélek egyaránt sérülékeny. Alapvető szabály, hogy a domina nem okozhat maradandó sérüléseket.
[XxxBulvár]

Grotesque – Pornó és szadizmus a művészfilmekben

Grotesque (2009) Ez egy beteg, öncélúan erőszakos film, amelynek kb. a 70%-a kimerül a testi és lelki kínzásokban. Tömören ennyi. Aki ennyivel nem elégszik meg, annak ott a tovább gomb. A készítők nem teketóriáznak, fél perc alatt előkerül egy kalapács, amivel egy andalgó párocskát meg is támad egy csúnyán néző úr. Majd egy kis kocsikázás után megkötözve, függőleges helyzetben, szájpecekkel elnémítva térnek magukhoz egy lerobbant szobában, természetesen rosszul kivilágítva. Nem kell sokat várnunk elrablójukra, aki egy -nincs jobb szó- szadista állat. A szituáció adott, kezdődik a móka, ami alatt hosszú, fájdalmas kínzások veszik kezdetét. Csak néhány említésre méltó: ujjak láncfűrésszel történő eltávolítása, kasztrálás, zsigerelés.

grotesque

A történet kb. ennyi, szerintem a forgatókönyv és a szövegkönyv két összekapcsozott A4-es lapból állt, de hát egy ennyire nyíltan torture porn filmnél mit várunk? A karakterek nem tudnak igazán kibontakozni, vannak pillanatok, amikor el akarják velünk hitetni, hogy pedig igen, mi megmutatjuk, hogy miről is van szó, de azok is felemásra sikeredtek. Igaz, volt egy-két igazán szép pillanat -itt a szó romantikusabb értelmére tessék gondolni-, amikor azt éreztem, hogy ez a film több annál, aminek látszik, hogy kicsit romantikus, kicsit bájos, de ezek sem voltak kellően mélyek. Ráadásul tegyük hozzá, hogy ennek a párocskának ez az első randevúja, de már a srác kész lenne meghalni érte… Jó, értem én, más kultúra, a becsület náluk sokkal többet jelent, mint pl. kis hazánkban, amit, khm hagyjunk is, na de akkor is.
Igazából a cím roppant találó, groteszk minden ízében, nagyon jól kihasznált lehetőségekkel, amit leginkább a zenével érnek el a készítők. Ne, ne aláfestő zenére gondoljunk, olyan igazán nincs is, a zene itt magnóból szól, és nem azért, hogy az esetleges szomszédok ne hallják a síkoltásokat, hanem mert hóhérunk egész egyszerűen beteg, aki élvezi, ha klasszikus zene keveredik a fájdalom hangjaival. Igen, szexuálisan izgatja. Szexualitás is van ám biza’, sőt. De még maradjunk a groteszk megjelenésére, ami ott van minden apró részletben: az alkotók képesek voltak még (számomra) egy elég durva poént is belerakni, sőt, még egy eltúlzott, már-már mangás erőszak jelenetet belecsempészni a filmbe. A befejezés meg már egészen abszurd, én azon is felnevettem (de nem csak én).
Az igyekezett abban is megvolt, hogy meglepő fordulatokkal tarkítsák a történetet, csak ez sem sikerült, az nem igazi fordulat, amit az ember jó eséllyel számításba vesz. Ha érthetőbben akarom leírni, hogy miről is szól a film, akkor úgy mondanám, hogy ez olyan, mintha egy átlag horrorfilmben a szokásos, 2-3 percnél nem hosszabb haláltusát kihúznánk másfél órára. Maguk a visszaemlékezésekről szóló felvételek is csak ugyanannak a napnak a történéseiről szólnak. Így nem csak a szereplők, de a néző is be van zárva, nem tudjuk az előzményeket, nem ismerünk senkit -és nem is fogunk-, továbbá a végén szembesülünk azzal, hogy csak annyi történt, amit egy negyedórányi filmbe bele lehetett volna sűríteni.
Nem tudom, hogy hazánkban ki fogják-e adni valaha DVD-n, nem hiszem, még X-kategóriás lógóval sem. Miért? Mert az angoloknál sem adták ki. Nálunk meg már a Fűrész VI.-t se lehet majd látni a mozikban a brutalitása miatt. Megvágni meg szinte lehetetlen lenne ezt a filmet, hiszen akkor jóformán nem lenne mit a mozikba/DVD-re rakni. Kiknek ajánlom? Elsősorban azoknak, akik szeretik a torture porn műfajt, másodsorban pedig azoknak, akik gyakorta látogatnak valódi halálesetekről beszámoló oldalakat. Figyelem! Az egyik tesztalanyom majdnem elhányta magát a film nézése közben és nem is volt hajlandó tovább nézni, szóval tényleg csak saját felelősséggel tessék fogyasztani.

[Videók] További moziszex

Extrém szex: perverz szadista büntetések

perverz_szadizmusDe Sade a szadizmus atyja! XVIII. században élt Donathien Alfonse Francois Sade márki, a francia nemes neve- legalábbis az utolsó- ismerősen csenghet sokunknak, hisz’ a híres- hírhedt férfiról nevezték el a perverzitás egyik kiemelkedő példáját: a szadizmust. De Sade márki 1740- ben született és 1814- ben halt meg, és életének meghatározó részét- 27 évet elme gyógyintézetben töltött. A márki gazdag életművet hagyott maga után, a pornóirodalom legjavának szolgálhat ma is alapul perverzióra épülő munkássága, filozófiája. Saját korában komoly felháborodást keltett írásaival és életvitelével, a korabeli erkölcsi normák semmibe vételével, de elsősorban az egyház erős támadásával. Lerántotta a leplet gátlástalanul a képmutató papokról, akiket kéjvágyó, erőszakos alakoknak tüntetett fel, a szerzeteseket pedig szabados életmóddal vádolta. Vad szexuális fantáziája valamennyi könyvének vezérfonala, egészen naturálisan, aprólékos részletekbe menően írt pl.: az anális szexről, szodómiáról- állatokkal létesített aktusról-, homoszexualitásról és a különféle szexuális eszközök használatáról. Életművének legelső és legismertebb darabja a Justine, avagy az erény bukása című írás, melyet szinte megjelenésével egy időben már be is akartak tiltani és megsemmisíteni a korabeli, megbotránkoztatott erkölcscsőszök. Azonban már akkor is akadtak kíváncsi, nyitott szellemiségű rebellisek, akik titokban, kéz alatt adták tovább könyveit, így maradtak meg az utókornak. Angliában betiltották, de a British Múzeum őrzött egy példányt belőle, melyet csak a canterbury érsek jelenlétében volt szabad olvasni a XX. századig. De Sade márki számos követőre talált az irodalomban, a Lady Chatterly szeretője című művet pl.: a mai napig nem adták ki Angliában és Apollinaire: Tizenegyezer vessző- je is csak az erős gyomorral és idegzettel rendelkezőknek nyújthat kellemes időtöltést, brutális, pedofíliával fűszerezett felhangja miatt. Leghíresebb hazai költőink pedig Magyar Erato címmel gyűjtötték egy kötetbe erotikus verseiket.
Szodóma 120 napja – Durva szexuális perverziók – De Sade pennája a színházban – Juliette avagy a bűn virágzása – További büntetések durva fényképekkel

Ki a szadista?

A szadizmust a perverziók csoportjába soroljuk, ami szexuális eltévelyedést jelent. A szadizmust Marquis de Sade nevéről nevezték el, aki a 18. században regényeiben, valószínű személyes tapasztalatok alapján, kegyetlen jelenetek egész sorát írja le a szexuális élet vonatkozásában.

A 19. században Leopold von Sacher-Masoch viszont olyan regényeket írt, amelyekben hősei kínoztatással jutottak orgazmushoz. A két író alapján azokat nevezik szadistáknak, akik úgy jutnak orgazmushoz, hogy partnerüket megkínozzák, valamilyen formában rögzítik, lekötik vagy megbilincselik és korbácsolják, vágják vagy harapják, vagy véresre karmolják őket.

Nem elhanyagolható a partner lekötözése, mert ebben kifejezésre jut a teljes uralás vágya. A mazochista viszont abban talál élvezetet, ha őt uralják, ha ő van mozgásában megbénítva, és vele kegyetlenkednek. Ez a két perverzió tehát egymás tükörképe, és valójában egymást kiegészíti. Például szadista férfinak mazochista a nőpartnere, vagy szadista nő mazochista férfit keres magának. Természetes, hogy találkozhatunk nagy szintkülönbségekkel, kezdve az érzelmi fájdalom okozásától egészen a drasztikus fizikai fájdalmakig, mind a kivitelező (szadista), mind az igénylő (mazochista) részéről. Kialakulása mögött a gyermekkori traumák, lelki sérülések húzódnak meg. A pszichoterápia és egyéb terápiák akkor lehetnek hatékonyak, ha a páciens elismeri betegségét, és változtatni akar állapotán.

De Sade – Juliette, avagy a bűn virágzása

kinzasBaszdmeg, de komoly! Részletek De Sade egyik szadista és perverz, Juliette avagy a bűn virágzása című könyvből:
„D’Albert ugyancsak felragadott egy gyertyát, és szenesre égette Noirceuilné egyik mellbimbóját, míg a férje a haját égette le. Sajátos lázba hozott a látvány. Bíztattam a szereplőket, és rábeszéltem őket, hogy módosítsák a tortúrát. Tanácsomra leöntötték Noirceuilnét pálinkával, majd meggyújtották. Noirceuilné egyetlen lángnyelvvé változott egy pillanatra. Teljesen leégett a bőre, iszonyat volt ránézni. Nem tudják elképzelni, hogy magasztaltak ezért a kegyetlen ötletért!”
A mű tartalma: Juliette eltökéli magát, hogy az önzés, az egoizmus, a hamisság egyszóval a bűn filozófiája szerint fog élni és tartja is magát. Megbecstelenített szüzek és kéjenc latrok jelzik útját. A zárdában maga az apátnő ismerteti meg a testi szenvedélyekkel, majd családjának csődje után lop, gyilkol, és nyakra-főre bujálkodik. Egy Clairwille nevű nő személyében valódi mesterre talál, belép a Bűn Baráti Társaságába. Eszköz lesz mások kezében, de élvezi, ellenben mikor egyik „jótevője” egész Franciaországot az éhezés szélére óhajtja sodorni puszta szeszélyből, egy percre még megremeg. Ez elég ahoz, hogy elvesztse kétes ismerőseinek kegyét, nincstelenül menekülnie kell Párizsból. Érdekházasságot köt egy jómódú nemessel, akit később lelkiismeret furdalás nélkül tesz el láb alól. Bejárja a világot, újból és újból elszegényedik és meggazdagszik, míg a végére tanítványból mester lesz. Maga sem tud számot adni hány és hány ember, férfi és nő, agg és gyermek élete, megrontása, kínhalála szárad a lelkén. Egy alkalommal bűntársnőjét (aki mellesleg szeretője is volt) meztelenül egy vasketrecbe dobatja éhező kígyók, békák, viperák közé. Huszonhat évesen mindezt még megtetézi pár magzatgyilkossággal, mivel félt elcsúfítani pompás alakját, majd gátlástalanul szedte tovább áldozatait. Azonban később mégis történt valami- talán egyik késői ismeretsége, Corville úr, s az ő figyelme és tapintata változtatott rajta, talán Juliete maga tért jobb belátásra, húga szörnyű halála után. Mindenesetre az asszony belép a karmelitákhoz és néhány év alatt az ájtatosság, az életbölcsesség és szigorú erkölcsök eleven szobrává válik.
„A természet mulatságra teremtette az embert; ez a legelső törvénye, amely szívem örök sarokköve leend. Úgy kell az áldozatoknak, végül is az egyensúly nélkül önmagát pusztítaná el a világegyetem; a természet gaztettek által tartja fenn magát és nyeri vissza jogait, amelyeket elbitorolt az erény. Fogadjunk hát a természetnek, adjuk át magunkat a bűnnek!”
„A társaság a közmegegyezést elfogadva használja a bűn szót, ám kijelenti, hogy semmiféle cselekedetet nem minősít bűnnek. Abban a feltétlen meggyőződésben, hogy az emberek nem szabadok, mert kötik őket a természet törvényei, helyesel és elismer mindent, s azokat tartja a legérdemesebb tagjainak, akik lelkiismeret-furdalás nélkül, nagy számban hajtanak végre olyan cselekményeket, amelyeket a gyengék és ostobák bűnnek neveznek, mert hiszi és vallja, hogy ezek a tettek a természetet szolgálják, ezeket a tetteket a természet diktálja.”

De Sade pennája

Forgószék és irónia a Bárkában. Bemutatták be a Bárka színházban Doug Wright darabját, mely a hírhedt De Sade márki életének elmegyógyintézetben töltött éveiben játszódik, aki az 1700-as évek második felében a szexualitást, a perverziót egyfajta romlottságot megidéző filozófiába csomagolta, és a közönségnek obszcén regényeiben feltálalta.
A szadizmus, mint fogalom, az ő nevéből származik, és amellett, hogy perverzióit kiélve másokat is romlásba döntött, csak olaj volt a tűzre regényeinek koránt sem szalonképes történetei, az akkori képmutató társadalom szemében. E sajátos figura, akinek élete vetekszik különböző gyilkosok és népirtók sorsával, közel sem mutat velük hasonlóságot, hiszen Sade valahol az őrület, a kéj, a testi és lelki örömök birodalmának törékeny egyensúlyát próbálta megalkotni: először talán csak ösztönből, később aztán egyre tudatosabban. A tudatosság vezetett később teljes erkölcsi és filozófiai mélypontjához, ami az ő esetében a tökéletes esszencia saját lényének és életének teljessé tételében.

Wright darabja a márki életének azon pontján játszódik, amikor a király védelme nevében diliházba zárják. A király védelme Sade esetében kissé ironikus színezetet kapott, ugyanis arról volt szó, hogy nemesi származása miatt nem volt ildomos őt csak úgy börtönbe zárni, így kapta meg a király védelmének titulusát, ami persze ugyanúgy rabságot jelentett. A márki esetében a védelem a társadalomra értendő, mivel Sade-ot a romlottsággal tették egyenlővé, s olyan emberként tekintettek rá, akinek semmi keresni valója az társadalomban. Sade életének tetemes részét töltötte börtönökben és a már említett charentoni elmegyógyintézetben.
Bárka már korábbi bemutatói kapcsán is bebizonyította, hogy Seress Zoltán igazgatásával a színház végre új vizekre hajózott, és az utóbbi évek darabjainak nehézkes alapértelmezéseiből, egy koncepcióban gazdagabb, de mégis a periférián egyensúlyozó színházzá alakult. Kellett a vérfrissítés, és kellett a repertoár újraértelmezése, hogy a színház kilábaljon abból a művészi idegenkedésből, mely az utóbbi években egyre inkább előtérbe került.

A március 13-i bemutató is ehhez az új szellemiséghez igazodott, amiben a márki igazsága és törvénye egyfajta önpusztító vetületként izzott végig az előadáson. A történet lényegében az alkotás, a szabadság iránti olthatatlan vágy, és annak sötétebb árnyalataink értelmezése. Vajon joga van-e az embernek saját lényének kibontakoztatásához, ha ezzel egy másik embernek okoz szenvedést? Vajon a perverz örömök filozófiája az emberi jellem szerves részét képezik, vagy ez csak az őrület egy holtága? De Sade (Mucsi Zoltán) és az intézet abbéja (Telekes Péter) ellensúlyozza a vallás és filozófia e kettőségét, a jó és gonosz egyszerűbb, és mégsem felszínes értelmezését, és a minduntalan győzedelmeskedő gonosz mindent elsöprő erejét. Ám vajon mindig a gonosz győzedelmeskedik? Az abbé szentimentalizmusa koránt sem az, bár annak tűnik első látásra; és a márki obszcenitása sem velejéig romlott. Két ember indul el egy közös úton, melynek során megvívják csatáikat, közben formálódnak, ám amíg a márki mindinkább kiteljesedik, mindinkább erősebbé válik, addig az abbé természetéből fakadóan visszaretten, és elkerülhetetlen bukása is inkább az irónia felszínén tartja, mint a tragédia mocsarába rántja le. A márki és az abbé küzdelme, mely a fogoly „műveinek” tartalmából ered, csak látszólagos vita: itt filozófia és racionalizmus kardoskodik egymással, emberség, és embertelenség pro és kontra. A darab adta két színész közötti párbeszédek dramaturgiája a színháztörténelem egyik izgalmas adaléka, és a Sade-ot megformáló Mucsi Zoltán karaktere a gúny és humor, a pökhendiség és társadalmi kritika állandó pocskondiázásából táplálkozó egyvelege. A történet „folyékonysága” abból ered, hogy a márkit, bármily ellentmondásos is a személyisége, nem lehet megtörni. Amikor az abbé elveszi tőle a pennáját és a papírjait, a márki más eszközökhöz nyúl: lepedőre írja műveit, melyhez a bor szolgál tintául, a csirkecsont meg pennául. És mikor a márkit megfosztják ruháitól is – melyekre a lepedők elkobzása után saját vérével írta történeteit – meztelenül, de nem legyőzötten áll az abbé előtt. A művészetet – legyen az bármennyire is sarkított – nem lehet elhallgattatni. Az erkölcstelenség és erkölcsösség örök dilemmáját szintén nem lehet elhallgatatni. E dilemma lényege maga az ember, saját individualizmusa.

A darab sok rétegének mindegyike hordoz magában némi elégtételt mindegyik szereplő számára. Az elme gyógyintézet újonnan kinevezett igazgatója korrupt: hogy felesége kedvében járjon, csodálatos kastélyt épített neki, persze az anyagiak beszerzése koránt sem saját zsebéből történik. Amikor a történet elején felkeresi a márki felesége, már sejteni lehet, hogy az igazi csata az igazgató és a márki között fog végbemenni, az abbé csak közvetítő lesz, mégis a márki vele „küzd” meg, de az igazgató személye e láthatatlan küzdelemben is formálódik, saját erkölcsi mércéjének megfelelően. Ő képviseli azt a fajta társadalmi tömböt, akik be akarják tapasztani a márki száját, levágni a kezeit, hogy művei ne születhessenek meg, melyekben a vágy és kegyetlenség kézen fogja az olvasót, és magával rántja. Hogy ez művészet? Az igazgató értékrendje megegyezik ebből a szempontból az átlag ember véleményével, mégis a darab végén a márki győz, ha győzelemnek lehet hívni ezt a sajátos sorsot, és annak beteljesedését. Wright történelmi hiteltelenségének (a márkit nem darabolják fel, hanem 1814-ben, 74 évesen éri utol a halál) oka maga a mondanivaló: egy elmét nem lehet ténylegesen megtörni, a látszólagos megoldások csak féligazságokká érnek, aztán megrekednek saját dimenziójukban. Eszközök ezek, ami nélkül nehezen, vagy ami még rosszabb, tévesen értelmezhető sade-i koncepcióval találná magát szembe a néző.
Sade szentimentalizmusa Wright darabjában a Parti Nóra által megformált varrónő képében testesül meg, ám mégis, a márki „látszat”-vonzalma nem tud beteljesedni, hiszen saját filozófiájának csapdájába esne. Nem arról van szó, hogy a márki képtelen az érzelmekre, csak nála ezek a fogalmak önnön igazságának és lényének szimbólumában érlelődnek. Hogyan lehetne megérteni bárkit is, ha nem vagyunk olyanok, mint ő?

A már említett Parti Nóra játéka igazi alakká csiszolta saját szerepét, nem húzódik meg az erős jellemmel megáldott márki árnyékában. Az igazgatót megformáló Seress Zoltán pedig szépen, lassan kibontva szerepét, a márki büntetéseivel arányosan bukik el a szemünk előtt, ami megint csak Sade győzelmét sugallja. Spolarics Andrea, aki Sade feleségét alakítja, különös színt visz a történetbe. Ő a márki egyik áldozata, hiszen, mint Sade feleségét, a társadalom kirekeszti, ugyanúgy, mint a márkit. Bevallom, nehezen tudtam elképzelni, vajon milyen lesz Mucsi Zoltán Sade márkija – valahogy nem tudtam ennek a nagyon karakteres színésznek a munkásságából kiragadni egy momentumot, amivel behelyettesíthetném a márki szerepét, így meglepetésként ért, amit a színpadon, és körülötte tapasztaltam. Mucsi játéka pimasz és kérkedő, olyan, mint maga a márki, ami talán az utóbbi évek egyik legjobb megformálása volt a magyar színpadokon – ha különleges alakokról beszélünk.
Az előadás több szempontból is rendhagyó volt. A színpad előtt, egy kis folyosót meghagyva, forgószékek voltak elhelyezve, és elrendezésük már sejtette, hogy a rendezetlen, semmilyen mértani formát és rendet nem követő ülőhelyek is részei a darabnak. Az előadás alatt a színészek a terem minden oldalán feltűntek, a közönségnek pedig csak forognia kellett, és követni az eseményeket. A valós színpad Sade cellája volt, a vele szemben, az amúgy világosításként funkcionáló „karzat” pedig az igazgató irodája, vagy az őt megcsaló feleség paráználkodásának a színhelye. A két oldalt futó folyosó tulajdonképpen a színészek mozgásterét képezték. Minimális díszlet, ám mégsem érződik rajta a nihilizmus.
Egy ember és egy történet találkozása a De Sade pennája című darab. A találkozás lehet metaforikus, és lehet tényleges, kézzel fogható mérce saját értékrendünkből fakadóan. Sade a mai napig nehezen értelmezhető és zavarba ejtő személyiség. Irodalmi munkásságát egyesek elismerik, mások említésre méltónak sem tartják, filozófiai fejtegetéseiről nem is beszélve. Ám érdekes momentum, hogy Sade jó száz évvel korábban felismerte a nagy filozófusok előtt, hogy a szexualitás irányítja az embert, és nem fordítva – írja a Naplivág.

De Sade – Szodóma százhúsz napja

Baszdmeg, de komoly! Részletek De Sade egyik szadista és perverz, a Szodóma 120 napja című könyvéből.
„Vereti a faszát, miközben egy nőt maszturbálnak előtte, és a lánnyal egy időben akar elélvezni, de a lányt maszturbáló férfi fenekére élvez el. Egy segglyukat csókolgat, közben egy másik lány beujjaz a seggébe, egy harmadik a faszát veri; a lányok mindig cserélnek, mindegyiknek végigcsókolja a segglyukát, mindegyik beujjaz neki, mindegyik veri a faszát. Fingani kell. Egyiknek nyalja a pináját, a másikat szájba bassza, a harmadik nyalja a seggét, majd csere, mint fent. A pináknak el kell élvezniük, a gecit lenyeli. Egy szaros segget szop, saját szaros seggét kinyalatja, és egy szaros seggre veri ki a faszát, aztán a három lány cserél.”

„Tőből levágja a fiatalember faszát meg a tökét, aztán pinát csinál neki egy izzó vasgépezet segítségével, ebbe a nyílásba bassza meg, majd elélvezés közben saját kezével fojtja meg.”

szadista„Az oltáron baszik meg kurvákat a mise alatt; meztelen seggel fekszenek a szent kövön. Egy meztelen lányt lovagló ülésben ültet rá egy nagy feszületre; ebben a pozitúrában bassza pinába hátulról úgy, hogy a Krisztus feje a kurva klitoriszát dörzsöli. Egy fiú rászarik neki a paténára, ő meg leeszi róla, miközben a fiú szopja a faszát. Két lány rászarik neki egy feszületre; aztán ő is rászarik; és a bálvány arcát borító szarral dörgölik a faszát.”

A Kiegészítő kínzások részből:
„Egy csövön át egeret eresztenek a pinájába; a csövet visszahúzzák, a pinát bevarrják, s mivel az állat nem tud kijönni, szétrágja a beleit.”

De Sade a szadizmus atyja

de_sadeA XVIII. században élt Donathien Alfonse Francois Sade márki, a francia nemes neve- legalábbis az utolsó- ismerősen csenghet sokunknak, hisz’ a híres- hírhedt férfiról nevezték el a perverzitás egyik kiemelkedő példáját: a szadizmust. De Sade márki 1740- ben született és 1814- ben halt meg, és életének meghatározó részét- 27 évet elmegyógyintézetben töltött.
A márki gazdag életművet hagyott maga után, a pornóirodalom legjavának szolgálhat ma is alapul perverzióra épülő munkássága, filozófiája.
Saját korában komoly felháborodást keltett írásaival és életvitelével, a korabeli erkölcsi normák semmibe vételével, de elsősorban az egyház erős támadásával. Lerántotta a leplet gátlástalanul a képmutató papokról, akiket kéjvágyó, erőszakos alakoknak tüntetett fel, a szerzeteseket pedig szabados életmóddal vádolta. Vad szexuális fantáziája valamennyi könyvének vezérfonala, egészen naturálisan, aprólékos részletekbe menően írt pl.: az anális szexről, szodómiáról- állatokkal létesített aktusról-, homoszexualitásról és a különféle szexuális eszközök használatáról.
Életművének legelső és legismertebb darabja a Justine, avagy az erény bukása című írás, melyet szinte megjelenésével egy időben már be is akartak tiltani és megsemmisíteni a korabeli, megbotránkoztatott erkölcscsőszök. Azonban már akkor is akadtak kíváncsi, nyitott szellemiségű rebellisek, akik titokban, kéz alatt adták tovább könyveit, így maradtak meg az utókornak. Angliában betiltották, de a British Múzeum őrzött egy példányt belőle, melyet csak a canterbury érsek jelenlétében volt szabad olvasni a XX. századig.
De Sade márki számos követőre talált az irodalomban, a Lady Chatterly szeretője című művet pl.: a mai napig nem adták ki Angliában és Apollinaire: Tizenegyezer vessző- je is csak az erős gyomorral és idegzettel rendelkezőknek nyújthat kellemes időtöltést, brutális, pedofíliával fűszerezett felhangja miatt. Leghíresebb hazai költőink pedig Magyar Erato címmel gyűjtötték egy kötetbe erotikus verseiket. A Szodóma 120 napját Pasolini filmesítette meg.

Szadizmus tettben és gondolatban

Szadizmus és orgazmus
Más esetekben az orgazmus szükségszerű feltétel és ezek a technikák ezért tartoznak a nemi eltévelyedések közé. Megint más módszerek csak nagyon ritkán kerülnek alkalmazásra és emiatt itt nem is foglalkozunk részletesen velük, csupán megemlítésre kerülnek a könyv végi szószedetben. Az alábbiakban megpróbálunk különbséget tenni a nemi eltévelyedések és a nemi kapcsolatnak pikantériát adó szexuális játékok között.

Az eltévelyedések és a játékok gyökere ugyanaz:
bizonyos fantáziálgatások, amelyeket pszichológus vagy szexológus segítségével vagy anélkül kell visszaszorítani. Vannak emberek, akik a bennük élő nemi fantáziaképektől a gyakorlat segítségével igyekeznek megszabadulni. Amennyiben ez a helyzet és ezek a gyakorlatok diszkréten, alkalmanként és a partner szempontjából ártalmatlan módon történnek, úgy nem lehet őket szexuális eltévelyedésnek nevezni.
Szadizmus sztori
Szadizmus az ember megteremtése óta létezik. Maga az elnevezés azonban csak a múlt században keletkezett a francia de Sade márki neve után. Bár a szadista ösztön szexuális szándék nélkül is kifejezésre juthat, itt csak azt a fajtáját tárgyaljuk, amely nemi élvezet elérésére irányul. A szadistának arra van szüksége, hogy partneréből fájdalmat váltson ki és ezt figyelje. Nemi élvezetet csak a másik fájdalma esetén érez. A szadista a nőt úgy használja, mint tárgyat perverz ösztöneinek kiélésére. Ahhoz, hogy szexuálisan felizguljon, először megkínozza ezt a tárgyat, majd magáévá teszi – esetleg szodómiát alkalmazva – anélkül, hogy a viszont örömszerzésre gondolna.
Akár halálos is lehet
A korbácsolás, karmolás, tűvel szurkálás, szögekkel kivert nyakörvek használata, égetés, idegen tárgyak bevezetése a végbélnyílásba vagy a vaginába stb. az eltévelyedés olyan extrém formáit jelentik, amelyek néha az áldozat halálához vezetnek. Sajnálatos módon a szadizmus nemcsak az önző emberekre korlátozódik. Az emberiség története során az inkvizíció, háborúk, vallatások és kínzások sem voltak mentesek a szadizmustól.
A nő és a férfi eltévelyedései
A szadizmus a férfiakra, míg a mazochizmus inkább a nőkre jellemző. Ez magyarázza a nemi érintkezés előtt vagy alatt a párok által játszott szadomazochisztikus játékokat. A szadizmus és más nemi eltévelyedések között nincsenek közvetlen kapcsolatok. Így szadisták egyaránt találhatók a heteroszexuálisok, homoszexuálisok és biszexuálisok között. Tulajdonképpen a szadizmus az emberi természet szerves részét képezi. Ha az embert bántalmazzák, természetes ösztöne az, hogy reagáljon erre. Ha egy gyermek valamit rosszul csinál, akkor a fenekére ütnek. A szadista megnyilvánulás a civilizálatlan ember természetes emberi maradványa, de a civilizációval ez az agresszivitás nem tűnt el teljes mértékben. A szadizmus felfedezhető az ambíciók nélküli emberek körében (ily módon mintegy szelep segítségével megszabadulhatnak zavartságuktól), továbbá vezető politikusok, üzletemberek és egyéb vezetők között, akiket a tapasztalat tanít meg arra, hogy hatalmuk és ambíciójuk támogatására miként kell agresszívnek lenniük.
Mazochizmus sztori
Ahogy a szadizmus de Sade márki nevéből származik, a mazochizmus Sacher-Masoch gróf nevéhez fűződik. Ez a férfi sokszor kötött házasságot és mindig más fölött uralkodni vágyó nőkkel. Egészen addig elment, hogy szerződéseket írt alá, amelyekben vállalta, hogy feleségeinek engedelmes szolgája lesz, mindig készen valamennyi kívánságuk teljesítésére, és felhatalmazta őket arra, hogy ennek elmaradása esetén megbüntethetik. A gróf állandóan büntetés alatt állt.
A mazochista vágyai
A mazochizmus teljes alárendeltségetjelent és az ilyen ember szexuális élvezetéhez fizikai és lelki fájdalmat igényel. A fajdalmon kívül a szadizmus és mazochizmus között semmilyen közös vonás nincs. A mazochista állandó és alázatos áldozat, aki azt kívánja, hogy partnere rosszul bánjon vele. A szadista és a mazochista közötti első különbség az, hogy az előbbi egy nem engedelmeskedő áldozat meggyötrésével jut nemi élvezethez. A második különbség pedig az, hogy a szadista partnerének nem akar örömet okozni, míg a mazochista szívesen szeretkezik megkínzójával, mert ily módon mutatja ki háláját.
Nincs szükség a partnerre
A harmadik különbség az, hogy a mazochistának nincs mindig szüksége partnerre, mert különböző módokon képes saját magát is kínozni. (Bizonyos kolostorokban ugyanezt csinálják.) A törvény szempontjából a mazochista semmiért nem feddhető meg, míg a szadista bűnösnek tekinthető áldozatának szándékos megsebesítése, bebörtönzése és megbotránkoztatása okán.
A fájdalom öröme
Hasznos lehet, ha ejtünk néhány szót a szadizmusban és a mazochizmusban közös fájdalomról. Tulajdonképpen ha valaki azt mondja, hogy a fájdalom látványa örömet okoz neki, ugyanilyen alapon az is elképzelhető, hogy egy másik személy a fájdalom érzésében leli örömét. A fájdalmat ugyanazok az idegvégződések továbbítják, mint az élvezetet. A fájdalom és az élvezet között ezért tehát nem mindig lehet világos különbséget tenni. Egy csípés lehet például fájdalom forrása, de kellemes érzést is kelthet, ha annak okozója olyan személy, aki szeret bennünket és akibe mi is szerelmesek vagyunk.
Ellenkező példával megvilágítva a dolgot: egy simogatás nagyon jóleső érzés, ha az szerelmesünktől származik, de visszataszító lehet egy idegentől a zsúfolt metrón. Ha valaki megkarcol bennünket egy tűvel, valószínűleg felkiáltunk fájdalmunkban, de ha kertészkedünk, akkor általában csak otthon látjuk, hogy kezünk tele van tövisek okozta karcolásokkal, amelyeket észre sem vettünk.
Tudatában kell lennünk:
1. hogy az emberi agy felfokozza vagy csökkenti az érzékelt ingereket,
2. ugyanazon fájdalom ismétlésével a fájdalomérzet nem fokozódik, hanem a szervezet hozzászokik ahhoz, és a fájdalom így (bizonyos határig) elviselhetővé válik.
Ennek a két szempontnak figyelembevétele alapvető fontosságú a szadomazochisztikus jellegű szexuális játékokban.
A fájdalom kiváltójának tudnia kell, hogy
1. „az erotikus elfenekelés” csak akkor vált ki kellemes érzéseket partnerében, ha az ehhez hozzájárul,
2. az első ütések nem kellemesek, de idővel azzá válhatnak; a határt azonban nem szabad túllépni. Egy bizonyos szinten a nő szexuális felizgulása olyan erős, hogy a klitorisznak egy enyhe ingerelése is elegendő egy robbanásszerű orgazmus kiváltásához.
Olvassuk hát figyelemmel ezt a témát és beszéljük meg nyíltan partnerünkkel. Hasznos lehet ez, mert hosszú távon mindenki szembekerülhet olyan problémákkal, amelyek az emberben addig csak szunnyadó hajlamokkal lehetnek kapcsolatosak. Jobb most ismereteket szerezni ezekről a problémákról, mint később zavarba esni egy olyan nemi eltévelyedésnek gondolt dolog miatt, ami nem más, mint egy egyszerű játék, vagy minden következmény nélküli múló szenvedély.