testvérszex – Oldal 3

Közös szobában Sarah húgommal, családi szextörténet

Épp készültem átvágni Hartsfield Nemzetközi Repülőtér neonfényes előcsarnokán a csomagkiadó pult irányába, amikor a hátam mögül egy ismerős női hang a nevemet kiáltotta.
– Hé, Kerry!
Megfordultam és egy helyes kis szőke lányt láttam felém közeledni. Már félúton járhatott, amikor felismertem benne a húgomat.
– Hé, Sarah! Hogy vagy?
Sarah odalépett hozzám és megölelt, én pedig párszor finoman megpaskoltam a hátát.
– Megvagyok, bátyus – dünnyögte miközben kibontakozott a karjaimból és hátrált egy lépést. – Anya és apa elmentek a kölcsönzött kocsiért. Majd odakint találkozunk velük, ha visszaszereztük a csomagjaidat. Milyen utad volt?
– Borzasztó. Egy kisgyerek ült mögöttem aki egész utat végigüvöltötte, úgyhogy egy betűt sem bírtam tőle tanulni. Persze mondanom sem kell, hogy ahogy a leszálláshoz kezdtünk készülni, rögtön mély álomba zuhant a kis rohadék.
– Ugyan már, Kerry. Lehet, hogy nem tehetett róla. Igazán lehetnél egy kicsit elnézőbb.
– Én ugyan nem nézek el neki semmit. Ne egy csecsemőt képzelj el, hanem egy négy éves kis szörnyeteget, aki végig azért nyafogott, mert az anyja nem vett neki egy pohár kólát amikor a légikísérők körbejártak a frissítőkkel.
– Uppsz…
– Igen, mondtam is a nőnek, hogy inkább vette volna meg neki azt a nyomorult üdítőt…
– Látom most sem hagyott cserben a híres tapintatod – sóhajtott a húgom.
Odaértünk a csomagkiadóhoz, és szinte azonnal meg is pillantottam a hátizsákomat a szalagon.
– Oké, valójában nem mondtam ezt neki – morogtam -, de gondoltam…
– Na, ezek szerint sikerült végre egy kis önuralomra szert tenned.
– Igen, megtanultam, hogy néha kifizetődőbb, ha valamiképpen elveszem a mondandóm élét.
– Látod, milyen régóta hajtogatom ezt neked…
– Rendben, Sarah – vontam meg a vállam -, beismerem, hogy igazad volt.
Végre odaért mellénk a hátizsákom, én pedig leemeltem a szalagról és a hátamra kanyarítottam.
A reptér épültéből kilépve egy Ford Coronát pillantottunk meg a parkolóban, amint veszettül villogtatta a fényszóróit.
– Ezek biztos anyáék lesznek – mondtam.
Amikor a kocsihoz léptünk apa felnyitotta bentről a csomagtartót, én pedig megpróbáltam helyet szorítani a cuccomnak a sok bőrönd és táska között. Sarah ezalatt kitárta a hátsó ajtót és becsusszant az anyósülés mögé. Némi küszködés után végül bepréseltem a zsákomat a fennmaradt három négyzetlábnyi szabad területre, lecsuktam a csomagtartót, és egy sóhajjal a húgom mellé huppantam.
– Helló anya! Helló apa!
– Szia Kerry! – válaszolták kórusban.
– Hogy mennek a dolgaid a Columbuson? – kérdezte apám.
– Ó, remekül…
– Remélem minden jegyed ötös meg négyes.
– Naná, végül is rólam van szó. Mi mást vártál?
– Csak biztos akartam benne lenni, hogy nem veszed túl lazára a tanulást. A félév végeztével félidős leszel, nem szeretném, ha most szúrnád el a dolgaidat.
Ezt hallván elfutott a méreg:
– Apa, anya, ha már a lazaságról beszélünk, meg kell kérdeznem, hogy mióta csökkentek az elvárásaitok a gyerekeitekkel szemben? – fortyantam fel.
– Mire gondolsz – kérdezte anyám.
– Nézz csak Sarahra, anyu. Hogyhogy hagytad, hogy szőkére fesse a haját? Nekem bezzeg még a barkómat is hetente nyírattad, hogy ne nézzen ki „bozontosnak”.
– Te szemét – csattant fel Sarah. – Egyszerűen csak arról van szó, hogy anyuék engem jobban szeretnek.
– A lányokkal ez máshogy van, Kerry – próbált csitítani minket anyám. – A húgod nehéz időszakon van túl, szüksége volt egy kis változásra.
– Nehéz időszakon? – visszhangoztam. Nem rémlett, hogy bárki is említette volna, hogy valami gubanc van Sarahval. Elöntött a bűntudat, hogy így eltávolodtunk egymástól, végül is mégis csak egy család vagyunk, ő pedig az én egyetlen kis húgocskám.
– Mi történt, Sarah? – kérdeztem.
– Willie és én szakítottunk – válaszolta kurtán. – Rögtön utána pedig felszedte Ellent. Nem igazán szeretnék erről beszélni…
Ellen a húgom legjobb barátnője volt óvoda óta. Volt egy olyan érzésem, hogy nem csak ennyiről szólt a történet, de úgy döntöttem most inkább nem forszírozom tovább a dolgot.
– Jézusom. Sajnálom, Sarah. Nem tudtam róla…
– Már túltettem magam rajta.
A megjátszott közönyét látva megint belémbújt a kisördög.
– Van még valami amit a sokk hatására megváltoztattál magadon? Tetoválás, piercing?
– Kerry, ne szekáld a húgodat – rótt meg anya, miközben a kocsi befordult a hotel parkolójába.
– Megérkeztünk – jelentette be apa. – Kifelé mindenki.
Apám mindannyiunknak az atlantai Mariottban szerzett szállást. Két szobát vett ki a hétvégére, egyiken ő és az anyám osztozott, a másikon Sarah és én.
Csütörtökön, éjfél körül érkeztünk meg a szállóba, másnap az unokatestvérünk Jenna esküvőjére voltunk hivatalosak, szombaton pedig a tervek szerint Judy nénivel, Dave bácsival és az unokatestvéreinkkel Toddal és Kellyvel töltöttük volna a napot. A családi programokat letudva aztán vasárnap én visszarepülök az egyetemre, anyámék a húgommal pedig hazautaznak St. Louisba.
A szüleink szobája a harmadikon, a miénk a hatodik emeleten volt. Bezsúfolódtunk a liftbe és megnyomtuk a megfelelő gombokat. Mindannyiunkat eléggé elcsigázott az utazás, úgyhogy nem tudtunk másra gondolni, csak, hogy végre valahogy ágyba kerüljünk. Amikor megérkeztünk a harmadikra a szüleink kiszálltak, ahogy becsukódott mögöttük az ajtó Sarahhoz fordultam.
– Sarah, sajnálom, hogy olyan érzéketlen voltam a kocsiban. és sajnálom azt a Willie-ügyet is, tudom, hogy mennyire odavoltál érte…
– Köszönöm, Kerry, valahogy majd csak túlélem.
– Amit viszont igazán bánok, az az, hogy nem voltam ott amikor szükséged lett volna rám. Jobban eltávolodtam tőled, mint azt szabad lett volna. Mégis csak egy család vagyunk és joggal várhattál volna el tőlem némi támogatást.
– Köszönöm, Kerry.
A lift egy zökkenéssel megállt, az ajtók sziszegve kinyíltak, mi pedig kiléptünk a félhomályos folyosóra. Nem hinném, hogy a húgom túl sokat töprengett volna az előbbi kis beszélgetésünkön, és úgy gondoltam, hogy jobb ha egyelőre én sem feszegetem tovább a témát.
Némi keresgélés után rátaláltunk a szobánkra, kinyitottam az ajtót, beléptem és felkapcsoltam a villanyt. Az első ami a szemembe ötlött, a helység közepén terpeszkedő nagy franciaágy volt.
– Sarah, apa két duplaágyas szobát kért?
– Gőzöm sincs, Kerry. Talán felhívhatnánk a recepciót és kérhetnénk egy kétágyasat.
– Remek ötlet.
Felhívtam a portát, de ott azt mondták, hogy a szálloda teljesen tele van és nem tudnak másik szobát adni. Megköszöntem a felvilágosítást az ügyintézőnek, ő pedig nyugodalmas jó éjszakát kívánt nekem.
– Hát, azt hiszem ezzel kell megelégednünk – mondtam miután letettem a kagylót.
– Majd csak túléljük – felelte Sarah, és keresgélni kezdett az egyik bőröndben. – Felveszem a pizsamámat.
Bement a fürdőszobába, és becsukta maga mögött az ajtót.
Kinyitottam a hátizsákomat és kiszórtam a tartalmát a padlóra. A pizsamámat kerestem, de pár perc turkálás után rá kellett jönnöm, hogy elfelejtettem berakni. Mivel az Ohio Egyetem koleszában egyszemélyes szobám volt, általában nem kellett ügyelnem arra, hogy miben alszom. Többnyire beértem egy boxerrel is, így nem csoda, hogy a pakolásnál nem jutott eszembe egy normális hálóruhát keríteni.
Sarah közben kijött a fürdőszobából. Összeillő, világoskék pizsamatopot és sortot viselt. Válláig leeresztett szőke hajával, és elöl v-alakban kivágott felsőjével, úgy nézett ki, mintha egy modellkatalógusból lépett volna elő. Még egy gyors pillantást vetettem rá, és láttam, hogy a mellbimbóinak körvonalai halványan átsejlenek a vékony anyagon. Nem akartam túl feltűnően bámulni a húgomat, ezért felkaptam a neszesszeremet, és sietve elvonultam a für-dőbe.
De hiába volt a pánikszerű menekülés, képtelen voltam kiverni a fejemből az imént látottakat. Lecibáltam magamról a farmert meg a boxeremet, és lerogytam a vécéülőkére. A padlón szétszórva hevert a húgom pólója, nadrágja és melltartója. Felvettem a melltartót és elolvastam a belevarrt jelzést: Playtex 34B. Kezem lassan lecsúszott az ágyékomhoz, és épp készültem megmarkolni az egyre keményedő péniszemet, amikor kopogást hallottam az ajtón.
– Hé, Kerry, te most… a dolgodat végzed? Úgy értem nagydolgot?
– Nem.
– Oké. Tudod, elfelejtettem fogat mosni, és nem akarok egy bűzlő fürdőszobába bemenni.
– Nyugi, nem fogsz.
– Bemehetek esetleg most?
– Csak egy percet kérek – feleltem. Sietve elhajítottam a kezemben szorongatott melltartót, felugrottam a vécéről és beleküzdöttem magam a boxerembe és a nadrágomba.
– Oké – nyögtem ki végül -, de siess.
Visszagyömöszöltem a farkam a farmerba, felrántottam a cipzárt, aztán az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
– Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte Sarah.
– Éppen brunyálni készültem.
– Azért azt ki bírtam volna várni. Ne haragudj, nem akartalak félbeszakítani.
– Semmi gond. Tudom tartani arra a pár percre.
Sarah a mosdóhoz lépett és elkezdte sikálni a fogát, miközben én nem messze tőle a neszesszerem kipakolásával foglalatoskodtam. Időről-időre azonban felnéztem és egy-egy gyors pillantást vetettem rá a tükörből. Amikor Sarah előrehajolt és a fogrémes vizet a mosdóba köpte, egész jó kilátás nyílt a dekoltázsára. Láttam a mellei felső részét, de a mellbimbói továbbra is rejtve maradtak. Mivel nem akartam, hogy rajtakapjon leselkedés közben, gyorsan elszakítottam a tekintetem a kebleiről és inkább a fogkefém előkerítésére koncentráltam. Sarah épp gargalizálni kezdett, amikor végre megtaláltam. Újra felpillantottam és láttam, amint hátrahajtott fejjel áll a tükör előtt, és szőke haja a háta közepét verdesi. Ebben a testtartásban a mellei kissé előreugrottak, a mellbimbói pedig szinte átdöfték a pizsama szövetét. Megint a mosdó fölé hajolt, én pedig ismét megbámulhattam a dekoltázsát. Végül felegyenesedett és egy törülközővel megtörölte a száját.
– Megvagyok – mondta. – Megyek az ágyba.
Kisétált a fürdőszobából, a hálóba érve leoltotta a villanyokat és bemászott a paplanok közé. Mivel nem akartam, hogy valamilyen indokkal megint rámtörjön farokverés közben, gyorsan megmostam a fogamat, levetkőztem és a sötétben a fekhelyemhez sétáltam. A péniszem továbbra is fájdalmasan meredezett, ezért kénytelen voltam a boxerem sliccét lehúzva egy kis helyet adni neki a kibontakozásra. Szerencsére nem kellett túl sok időt töltenem ebben az állapotban, mert ahogy bebújtam az ágyba a húgom mellé, szinte azonnal elnyomott az álom.

Másnap reggel egy üres ágyban ébredtem. A fürdőszobában egy cetli tájékoztatott arról, hogy a testvérem lement a szálló fitness clubjába. A vécéhez léptem és könnyítettem magamon, majd visszafeküdtem még egy kicsit. Heverészés közben a pillantásom Sarah nyitott bőröndjére esett. Belenézve láttam egy Tommy Girl farmert, topokat és néhány bugyit. Egy zöld bikinialsót közelebbről is megvizsgáltam, láttam, hogy hármas méret, és csodálkoztam, hogy milyen puha a tapintása. Hirtelen éreztem, hogy megmoccan, és lassan vérrel telik meg a farkam. Némi zavart szégyenérzettel vettem tudomásul, hogy így begerjedtem a húgom alsóneműjétől. Visszaraktam az bikinit a táskába, beugrottam az ágyba, magamra húztam a takarót, és finoman masszírozni kezdtem a péniszemet. Már épp kezdtem magam jól érezni, amikor az ajtó feltárult és a húgom hangja úszott át a szobán.
– Na, látom eldöntötted végre, hogy felkelsz.
Sarah becsukta az ajtót és az ágyhoz sétált. Fehér pólót, szterccsnadrágot, és edzőcipőt viselt, az arca kipirult az edzéstől, felsőjének anyaga nedvesen tapadt a bőréhez.
– Csak pár perce ébredtem fel – válaszoltam.
– Én most beugrom a zuhany alá. Apáékkal a reggelinél találkozunk, úgyhogy jobb ha lassan összeszeded magad.
– Oké, ha végeztél én is lezuhanyozok.
Sarah bevonult a fürdőbe és magára zárta az ajtót. Amikor hallottam, hogy megengedi a vizet, hanyatt dőltem és hosszú, lendületes mozdulatokkal újra elkezdtem dörzsölni a hímtagomat. A sors azonban megint közbeszólt, kivágódott a fürdőszoba ajtaja és Sarah viharzott be a szobába, a zoknijától és egy teste köré csavart vékony törülközőtől eltekintve teljesen meztelenül. Gyorsan az oldalamra gördültem, hogy a takaró púposodása el ne árulja önfeledten meredező farkamat.
– Elfelejtettem a samponomat – motyogta a húgom, majd rámnézett és elhúzta a száját. – Mi az, csak nem akarsz visszaaludni?
– Nem, csak még nem vagyok kész a felkelésre.
– Lusta disznó! Holnap velem jössz a konditerembe.
Megint eltűnt a fürdőben és megint bezárult mögötte az ajtó. Minden vágyam egy farokverés volt, de miután kétszer majdnem rajtakaptak, képtelen voltam rendesen koncentrálni. Úgy döntöttem, hogy inkább bekapcsolom a tévét, hátha ez segít elszakítani a gondolataimat a szexről. Felvettem a távirányítót az éjjeliszekrényről és addig váltogattam az adók között, amíg egy sportcsatornát nem találtam. Egy NBA meccset kezdtem el nézni, amikor a tusolóban megszűnt a víz csobogása, és néhány perccel később előtűnt Sarah az iménti törülközős szerelésében, homlokára és vállára tapadt nedves hajjal.
– Tiéd a zuhanyzó.
Fürgén kipattantam az ágyból, és bementem a fürdőbe. Ledobáltam magamról a pólót meg a boxert és beléptem a zuhanykabinba. A húgom legutóbbi megjelenése megint felizgatott, olyannyira, hogy a farkam néhány simogató mozdulat után ismét kőkeményen lüktetett a tenyeremben. Erős, határozott rántásokkal kezdtem hajtani magam a végkifejlet felé, amikor az ajtó kitárult, és Sarah sétált be a fürdőszobába.
– Itt felejtettem a fésűmet – szűrődött be hozzám a hangja.
Mivel nem hallottam ajtócsapódást, azt hittem, hogy a húgom még mindig idebent van, ezért vonakodtam újrakezdeni a sokszorosan félbeszakított önkielégítésemet. Ezért inkább sietve lemosakodtam és megmostam a hajam, miközben igyekeztem valahogy rábírni a péniszemet, hogy próbáljon meg egy kicsit kezelhetőbb méretre zsugorodni. Elkezdtem borotválkozni, és ez végre hatott, a farkam lassanként elernyedt. Kinyúltam a párás falú üvegkalickából, leakasztottam a törülközőmet a fogasról, és megszárogattam magam. Miután ezzel végeztem, a derekam köré csavartam és kiléptem a zuhanyfülkéből.
Sarah a tükör előtt állt és a haját fésülte, zöld bugyit és fehér felsőt viselt. Mivel attól féltem, hogy megint felizgat a látványa, kibotladoztam a szobába és előszedtem a bőröndömből egy farmert meg egy tiszta gatyát. Belebújtam a boxerbe, a törülközőt pedig az ágyra dobtam, aztán felcibáltam magamra a nadrágot is. Épp egy inget kerestem amit felvehetnék, amikor Sarah is kijött a fürdőszobából a falatnyi felsőjében amit csak négy apró gomb tartott össze. Lehajolt és kihúzott egy pár zoknit a bőröndjéből. Ebben a helyzetben a fölsője kissé előrecsúszott és kivillant alóla fehér melltartója.
A zoknikkal a kezében leereszkedett a szobában álló egyik zsámolyra és szembefordult velem.
– A svédasztal választéka elég jónak tűnik – mondta szórakozottan. – Van mindenféle gyümölcs.
Elkezdte felhúzni a zoknikat, a lábát kissé megemelve, hogy a hosszú szár egész a térdéig elérjen. Ebben a helyzetben előtűnt a combjai közül a zöld bugyi egy kis szelete, és tudván, hogy mi rejtőzik mögötte, újból megindult az ismerős bizsergés az ágyékomban.
– Azt hiszem georgiai barackot fogok enni – mondta Sarah miközben a második zoknijával bajlódott. Tudtam, ha tovább bámulom megint rossz vége lesz a dolognak, ezért felkaptam egy inget, felhúztam, majd bementem a fürdőszobába és ott folytattam a készülődést. Alig pár perce lehettem bent, amikor Sarah – teljes harci díszben, farmerban és fekete csizmában – bedugta a fejét az ajtón.
– Elkészültél? Indulhatunk enni?
– Igen, hölgyem. Csak fölveszem a cipőmet, aztán felőlem mehetünk.
Lelifteztünk az előcsarnokba, és megkerestük a szüleinket a svédasztalnál. Sarahnak igaza volt, tényleg jó kaják voltak kirakva. Saját készítésű omlettek, fánkok, muffinok, szalonna, kolbász és mindenféle teasütemények. Miután befejeztük a reggelit, és elbeszélgettünk a kávénk felett, visszamentünk a szobáinkba, és elkezdtünk készülődni a közelgő esküvőre.
Felérve Sarah eltűnt a fürdőszobában, hogy elkészítse a sminkjét. Őszintén szólva gőzöm sincs miért ragaszkodott ehhez, hisz szerintem enélkül is csodálatosan nézett ki. Hibátlan, selymes arcbőre, elegáns vonalú, telt ajkai, és csillogó, bársonyos tekintetű szemei voltak. Ha mosolygott kivillantak ragyogó, fehér fogai.
Becsületére legyen mondva ezúttal nem vitte túlzásba a sminket, csak a száját és a szemét festette ki egy kissé. Épp az öltönyömbe küzdöttem bele magam, amikor újra feltűnt a szobában. A bőröndjéhez lépett és elővarázsolt belőle, egy egyrészes fekete ruhát, majd bevonult a fürdőbe átöltözni. Én közben felvettem a zakómat és épp a nyakkendő megkötésével szenvedtem amikor Sarah – immár felöltözve – odalépett hozzám.
– Fel tudnád húzni a cipzárt? – kérdezte.
– Hogyne.
A ruhát a mellei alatt tartva odafordította felém a hátát, és félresöpörte a haját az útból. A nyílásban felsejlett fekete melltartójának a pántja, és ahogy mélyebbre fúrtam a tekintetemet; láttam, hogy a zöld bugyiját időközben szintén feketére cserélte. Nem akartam újra elveszteni a fejem, ezért befejeztem a bámészkodást, és gyorsan felrántottam a cipzárt.
– Köszi.
Sarah megfordult, és alig akartam hinni a szememnek, annyira jól nézett ki. A ruha anyaga szorosan ölelte körül a testét, rásimult a csípőjére és csak combja közepénél ért véget, szabadon hagyva karcsú, izmos lábait. A felső részt két keskeny pánt tartotta, melyek a vállain végigfutva a mélyen dekoltált mellrészbe csatlakoztak.
Újra letelepedett a zsámolyra és fekete tűsarkút húzott. Képtelen voltam levenni a szemem a lábairól. Amikor felállt jóval magasabbnak tűnt, mint előtte.
– Felkészültél az indulásra, Kerry?
– Abszolút.
– Igazán helyes vagy ebben az öltönyben. Szépen kicsípted magad.
– Köszönöm, te is jól nézel ki.
– Várj csak, azt hiszem a gallérodat meg kéne igazítani. Mindjárt megcsinálom.
Sarah közelebb lépett hozzám és a karjait könnyedén a vállaimra helyezte. A haja végigcirógatta az arcomat, orromat megcsapta a sampon édes, tiszta illata. Beleborzongtam a gyönyörűségbe ahogy az ujjai a tarkómhoz értek, miközben a gallért igazgatta. Ahogy kö-zelebb hajolt hozzám, a bőrömön éreztem forró leheletét. A farkam újra éledezni kezdett, de mielőtt megint elfajultak volna a dolgok az édes tortúrának hirtelen vége szakadt.
– Na, mindjárt jobb – mondta Sarah, és könnyedén hátrébb libbent. – Most már nem kell szégyenkeznem miattad.
– Kösz, hugi. Mi lenne velem nélküled?
– Akkor is egy tökfej lennél, csak gyűrött gallérral.
– Ez megmagyarázza, hogy miért nevetnek ki folyton a hátam mögött.
– Ezt hogy érted?
– Semmi, csak hülyéskedek. Nem lényeg. Na, de most már tényleg induljunk.

Az esküvő remekül sikerült. Jenna, aki a harmincas éveinek a végén járt, meg a vőlegénye, Jake, igazán boldognak tűntek a szertartás alatt. Jó volt látni, ahogy az idősebb unokatestvérem széles mosollyal az arcán önfeledten viháncolt, mint egy iskolás lány, miközben a férje oldalán elhagyta a templomot.
A fogadás a Mariottban volt. Anya, apa, Sarah és én Judy néniékkel és a gyerekeikkel Toddal és Kellyvel ültünk egy asztalnál. Judy néni negyvenkét éves volt, három évvel fiatalabb, mint anyám. A férje, Dave szintén negyvenkettő volt, a lányuk Kelly pedig tizenkilenc és elsőéves az Emory Egyetemen. A fiuk Todd, ekkor még csak tizenhét múlt és középiskolába járt. Nagyon jóban voltunk velük, gyakran csináltunk közös programokat, és többször töltöttük együtt a nyári vakációt is.
Az asztalon jó pár üveg bor állt, és Sarah meg Todd kivételével mindannyian elég rendesen fogyasztottunk belőle. Amikor a vacsora után megnyitották a táncparkettet, a nagynénémék és az unokatestvéreink leléptek, mondván, hogy fel kell készülniük a holnapi látogatásunkra. Amikor elmentek, Sarah mellém húzódott.
– Kerry, megtennél nekem egy szívességet?
– Persze, Sarah, bármit.
– Elmennél a bárhoz és hoznál nekem egy italt? Te már elmúltál huszonegy, téged biztosan kiszolgálnak. Szeretnék lazítani egy kicsit, és inni egy pár pohárkával.
– Rendben, de ne nagyon vesd bele magad a buliba, amíg anyuék itt vannak. Tudod, hogy most már nemsokára fölmennek, szóval bírd ki addig.
– Köszönöm, Kerry. Fantasztikus vagy.
– Mit szeretnél inni?
– Kezdetnek mit szólnál egy pohár borhoz?
– Nem probléma.
Odamentem a bárhoz és rendeltem két pohár Chardonnayt. A szerzeményeimmel visszamentem a húgomhoz, és elkezdtünk iszogatni. Szemben álltam vele, hátamat mutatva a táncparkettnek. Sarah a szájához emelte a poharát, de egy apró korty után rémült tekintet kíséretében rakta vissza az asztalra.
– Jól szórakoztok, gyerekek?
Azonnal felismertem az anyám hangját.
– Igen, anyu. Remek a party – ocsúdott fel az első ijedtségéből Sarah.
– Apátok és én felmegyünk a szobánkba, túl öregek vagyunk már az ilyesmihez.
– Ugyan már, anyu, te nem vagy öreg – feleltem gépiesen.
– Köszönöm, Kerry, édes vagy. Ne maradjatok fenn ti se túl sokáig, tudjátok, hogy holnap reggel indulunk Judy nénétekhez.
– Rendben, anya, jó éjt! – válaszoltuk Sarahval szinte egyszerre.
Amint a szüleink elhagyták a termet, Sarah újra felvette a poharát és egy lendülettel eltüntette belőle a bor maradékát. Aztán rámnézett és várakozásteljes pillantás kíséretében a bár felé biccentett. Persze rögtön vettem az adást, úgyhogy legurítottam én is az italomat és az üres poharakkal megindultam utánpótlást szerezni. Amikor a következő körrel a kezemben visszaértem az asztalunkhoz, a hangszórókból felcsendültek Eric Clapton: Wonderful Tonight című számának kezdő gitárszólamai.
– Ó, Kerry – ragyogott fel a húgom arca – annyira szeretem ezt a számot. Táncoljunk…
Mielőtt válaszolhattam volna, letetette velem a poharakat, megragadta a csuklóimat és bevonszolt a táncparkett közepére. Karjait a nyakam köré fonta, én pedig a derekát fogtam át. Tekintetem zavartan söpört végig az arcán, zöld szemei lázasan csillogtak, ajkain finom mosoly játszott.
– Jól érzed magad, Sarah?
– Igen, remekül, igazán jó társaság vagy.
– Ha-ha. Valójában én vagyok a szerencsés, hogy a legszebb lánnyal táncolhatok a teremben.
– Ó, Kerry, olyan édes vagy. Nem tudom mi történt veled az egyetemen, de az előnyödre változtál. Olyan kedves, jólelkű srác lett belőled…
– Kösz, Sarah. Nélküled nem sikerült volna.
Sarah álmatag mosollyal nézett fel rám, és ebben a pillanatban megint megmoccant valami a nadrágomban. Sürgősen ki kellett valahogy keverednem ebből a táncból! Az ágyékom épp a hasával volt egy magasságban, szóval kétség nem férhetett hozzá, hogy hamar megérzi, ha újra elragadnak a vágyaim.
– Sarah, ööö… azt hiszem ki kell mennem a mosdóba.
– Nem tudod tartani amíg vége nem lesz a dalnak?
– Nem igazán, őszintén szólva már egy ideje visszatartom…
– Kérlek… csak fél percig még, mindjárt befejeződik a szám és olyan klassz táncolni veled.
Sarah szándékosan affektáló, kislányos hangjának képtelenség volt ellenállni.
– Oké, a dal végéig tartom a frontot – bólintottam megadóan.
Sarah közelebb húzott magához, és a farkam a szorosabb érintkezéstől rohamtempóban duzzadni kezdett. Pillanatokon belül csaknem teljes méretére dagadt, és tudtam, hogy lehetetlen, hogy a húgom ezt ne érezze meg. A dal szerencsére tényleg hamar befejeződött, így végre kifejthettem magam az öleléséből.
– Na, menj a dolgod után – mondta Sarah mosolyogva -, de aztán siess vissza.
Kimentem a mosdóba és megpróbáltam kissé lecsillapodni. Emlékeztettem magam, hogy mégis csak a húgomról van szó. Baromi dögös hugica szó se róla, de akkor is a testvérem.
Visszamentem a bálterembe, és láttam, hogy Sarah, az ajtóban vár rám.
– Kérhetek még egy pohár bort? – kérdezte amikor odaértem hozzá.
– Persze.
Amikor visszamentem az itallal, kivette a kezemből az egyik poharat, és két hajtásra kiürítette.
– Na, most már készen állok a lefekvésre – mondta vidáman. – Hát te?
– Igen, azt hiszem nekem is elég volt mára, holnap úgyis korán kelünk. Gyerünk aludni.
Szótlanul mentünk vissza a szobánkba. Amikor bezáródott mögöttünk az ajtó Sarah lerúgta magáról a tűsarkúit és a fürdő felé vette az irányt. Én is vetkőzni kezdtem, és amikor már csak póló és boxer volt rajtam, becsusszantam a takaró alá. Sarah hamarosan kijött a fürdőszobából, szőke haját egyetlen vastag fonatba sodorta és átvetette a válla fölött. Meg-állt az ágy lábánál és a hátát mutatta felém.
– Segítenél?
– Persze.
Kiszálltam az ágyból és a húgomhoz sétáltam. Lehúztam a cipzárt és hátrébb mentem pár lépést. Sarah szembefordult velem, egy laza mozdulattal lerázta a válláról a pántokat, és hagyta, hogy a ruha a testéről a földre csusszanjon. Gyönyörű volt, ahogy ott állt előttem a fekete bugyijában és melltartójában. A farkam ezúttal sem hazudtolta meg önmagát és pillanatokon belül látványos merevedést produkált. Sarah lepillantott és észrevette fájdalmasan feszülő erekciómat.
– Szeretnél könnyíteni rajta? – kérdezte váratlanul.
– Jézusom, Sarah, annyira szégyellem, egyszerűen képtelen vagyok kontrollálni – hebegtem megsemmisülten. – Én… én… nagyon sajnálom.
– Semmi gond, tényleg. Megértem. Tudom, hogy a fiúknak néha muszáj segíteni magukon.
– Majd elintézem, ha már visszamentem a suliba.
– Ne légy buta. Minek kínoznád magad? Ez teljesen természetes dolog. Ereszd ki nyugodtan most a gőzt, én tényleg nem bánom.
– Nem, jobb lesz, ha inkább várok még vele.
– Kerry szeretném, ha megennéd. Megkönnyebbülnél és nem éreznéd magad kényelmetlenül a hétvége hátralévő részében.
– Én… én nem is tudom.
Sarah odalépett hozzám és elkezdte lefelé húzni a boxeremet.
– Szeretném nézni, Kerry. Mindig is szerettem volna látni, ahogy egy fiú kielégíti magát. Kérlek, hagyd hogy végignézzem.
Már megint az az átkozott affektáló, kislányos hang.
– Oké, Sarah – mondtam végül megadóan -, de egy feltétellel.
– Mi lenne az?
– Teljesen meztelennek kell lenned.
Sarah egy szó nélkül hátranyúlt, kikapcsolta a melltartóját és a földre dobta. Már félmeztelenül állt előttem amikor megkérdezte:
– Te nem vetkőzöl le, Kerry?
Kiléptem a boxeremből és kibújtam a pólómból is. Sarah közben lehúzta a bugyiját elővillantva az ágyékát fedő, rövidre nyírt, barna fanszőrzetét.
– Ez az a Sarah, akit én ismerek – mondtam ahogy anyaszült meztelenül megállt előttem.
– Nagyon vicces, de mire is gondolsz pontosan?
Válasz helyett végignyúltam a fekhelyemen elég helyet hagyva a balomon arra, hogy ő is odaférjen. Pillanatnyi késlekedés nélkül mellém telepedett, a lábai félig lelógtak az ágyról. Feszülten figyelte ahogy elkezdtem dörzsölni a farkam, miközben az én tekintetem az ő testén kalandozott. Megbámultam kicsi, formás melleit, fehér, sima hasát, pillantásom végigfutott meztelen lábain és megállapodott az ágyékán burjánzó szőrzeten. Éreztem, hogy ujjai a felső combomat simogatják időnként finoman hozzáérve a golyóimhoz is. Szabad bal kezemmel megérintettem a térdét, majd finom bőrén felfelé araszolva végigsimítottam a combján.
– Semmi gond, Kerry. Nyugodtan érints meg – suttogta.
A jobb kezem még mindig föl-alá járt a péniszemen, a ballal pedig folytattam Sarah testének a felfedezését. Végigcirógattam a melleit és épp játszadozni kezdtem volna a mellbimbóival, amikor a farkam megadva magát az intenzív ingerlésnek, megfeszült és kitört, mint a Mount St. Helen vulkán. Ondó lövellt a magasba, beterítve az ágyékomat a mellkasomat, sőt pár csepp még az arcomra is jutott belőle. Hangos zihálás szakadt ki belőlem, és egy pillanat erejéig elsötétült előttem a világ. Transzomból Sarah lelkes hangja ragadott ki:
– Jézusom, Kerry. Ezt fantasztikus volt még végignézni is. Milyen érzés volt?
– Csodálatos. El se tudod képzelni, hogy mennyire jól esett. Annyira be voltam indulva az elmúlt pár napban…
– Kerry – suttogta Sarah kissé elfúló hangon – én viszont most vagyok beindulva.
Hirtelenjében nem jutott eszembe jobb, mint viccre venni a dolgot.
– És, szándékodban áll tenni ez ellen valamit?
– Naná, hogy szándékomban áll!
Ránéztem és száraz torokkal megkérdeztem:
– Nézhetem?
– Nem, nem nézheted.
– Miért nem? Én is hagytam, hogy végignézd…
– Azért, bátyus, mert te magad is részt fogsz venni benne.
Ujjai végigszántották az ágyékomat, és finom mozdulatokkal gyúrni kezdték a péniszemet és a golyóimat. A farkam lassan tért magához az előző akció után, de amikor a húgom lehajolt és a makkomon megéreztem a forró leheletét, pillanatokon belül teljes méretére duzzadt. Sarah ekkor feljebb mászott az ágyon és az egyik lábát átvetve rajtam, az altestem fölé térdelt. Lassan kezdte ereszteni az ágyékát a péniszem felé, már csaknem egymásba értünk, amikor megállt, és kérdő pillantást vetett rám.
– Biztos, hogy nem bánod a dolgot?
– Persze, hogy biztos. Szeretlek.
Sarah elbűvölő mosollyal jutalmazta szavaimat.
– Ó, olyan kis édes vagy. Én is szeretlek.
Folytatta az ereszkedést, a puncija fokozatosan tüntette el a farkamat, a hüvelye forró volt és nagyon nedves, úgyhogy könnyedén belécsusszantam. Végig Sarah irányította a dolgokat, lassan engedett be magába, minden pillanatát kiélvezve a behatolásnak. Amint a vaginája teljesen elnyelt, megállt majd az ereszkedéshez hasonló, kényelmes tempóban fölfelé kezdte mozgatni a csípőjét. Amikor már csak a makkom érintkezett a puncijával újra mozdulatlanná dermedt, majd az iméntinél jóval sietősebben visszaengedett a testébe. Ekkor kissé előredőlt, a kezeivel támasztékot keresve megragadta a vállamat, és egyre gyorsuló iramban kezdte a punciját föl-le járatni a hímtagomon. Felnyúltam és finoman megmarkoltam a melleit, a két puha halom ruganyosan feszült a tenyeremnek, miközben hüvelykemmel körkörös mozdulatokkal cirógattam a bimbóit.
Bármennyire is nem volt helyénvaló amit műveltünk, én mégis hihetetlen gyönyörűségemet leltem a szeretkezésünkben. Felültem és közelebb vontam magamhoz a testét, egészen addig míg a mellkasunk össze nem ért, Sarah guggoló helyzetbe tornázta magát, és úgy folytatta rajtam a lovaglást. A manőver alatt egy pillanatig sem szakadt meg köztünk a kapcsolat. Tekintetünk találkozott, én pedig előrehajoltam és megcsókoltam. Ő is visszacsókolt, egymás köré fontuk a karjainkat és szinte önkívületben kerestük a másik ajkait. Nyelve benyomult a számba és birokra kelt az enyémmel, azt hiszem ha ezekben a pillanatokban ütött volna be a világvége boldogan halok meg.
Éreztem, hogy már nem sokáig bírom visszatartani magam, de kétségbeesetten próbáltam minél tovább húzni a dolgot, mert mindenképpen szerettem volna eljuttatni a testvéremet a csúcsra. Szerencsére ekkorra már Sarah mozdulatai is egyre gyorsabbak és vadabbak lettek, a puncija óriási iramban száguldott le-föl a farkamon. Hirtelen megmerevedett és olyan erővel szorított magához, amit ki sem néztem volna karcsú testéből. A hüvelye vadul rángott a péniszem teljes hosszában, szemeit behunyta, beharapta az alsó ajkát, és egy fojtott kiáltás szakadt ki belőle. Ez már nekem is túl sok volt, megragadtam a csípőjét, farkam egy utolsó, nem túl gyengéd lökésével a teste legmélyebbre hatoltam, és mintegy gátszakadásszerűen elárasztottam a barlangját a nedveimmel. Minden tagomban remegve, levegő után kapkodva zuhantam vissza az ágyra.
– Kerry, ez csodálatos volt – zihálta Sarah, miközben a mellkasomra hanyatlott.
– Igen, tényleg az volt. Még soha nem éreztem magam ennyire jól.
Sarah megcsókolt és legördült rólam. Végignyúlt mellettem a paplanokon, és a karom alá fészkelődve hozzám bújt.
– Szeretlek, hugi – dünnyögtem félálomban.
Sarah ezúttal az arcomra lehelt egy csókot.
– Én is téged, bátyus.
Egyikünk sem érzett késztetést arra, hogy bármiért is felkeljen, így hamarosan mindkettőnket elnyomott az álom.
Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtünk. Kettőnk közül Sarah volt a fürgébb, meztelenül kiugrott az ágyból és felvette a kagylót. Anyánk volt a vonal végén.
– Ó, szia anyu. Nem, még nem készültünk el. Igen, jól éreztük magunkat tegnap este.
Rámnézett és ragyogó mosolyt villantott felém.
– Sőt még a jónál is jobban. Egy ideig biztos nem lehet überelni.

Nyári vakáció 6. rész – Tizenöt év múlva 3. fejezet

Haza érkezvén, gyors zuhany és bezuhantunk az ágyba. Kedvesem, egy nagy sóhajjal, hozzám „macskázott”.
– Tök jó fejek – súgta – de én nem fogom bírni ezt a tempót, néha kis szünetet kell tartanunk. Egymásra nem is marad időnk – nyafizott.
– Igazad van édes, ám ez a népszerűség ára. Nem akarlak idegesíteni, de már, vagy öt másik, meghívást is be kell iktatnunk, a határidő naplónkba. Nem tehetek róla, mindenki téged akar s mintha én is egy kicsit érdekesebbé váltam volna miattad. (Bár, ez ügyben, eddig sem kellett panaszkodnom.) Muszáj eleget tennünk az elvárásoknak, mert a kapcsolatok alapvetően meghatározzák, úgy a te, mint az én munkám, eredményességét. Na és valld be: te is élvezted az eddigieket.
– Nincs ezzel semmi baj, de ha ez így, ilyen töménységben folytatódik, én bizony le fogok merülni. No aludjunk, mert már gyufaszállal sem tudom feltámasztani a szemeimet.
Másnap reggel:Bizony ma csak egy kis zuhany alatti közös élvezkedésre jutott idő s már rohannunk kellett, kinek-kinek a saját dolga után. Huginak, az egyetem diák-önkormányzati vezetőségével kellett találkoznia, viszonylag korán és nekem is le kellett adnom a havi jelentésemet, a külügyminisztérium felé. Alig hogy megérkeztem az irodámba, beszólítottam Conny-t, a titkárnőmet és kezdtem diktálni a jelentésemet. A délelőtt nagy része el is ment ezzel a munkával. Diktálás közben kedvtelve néztem Conny – számomra legalább is varázslatosnak tűnő, gépelés technikáját. Félelmetes sebességgel, egyetlen javítandó hiba nélkül, rótta egymás után a sorokat. Amíg a diagramok és képek beillesztésével foglalkozott, az járt az eszemben, hogy milyen szerencsés választás volt. Csinos, intelligens, önálló munkavégzésre és döntéshozatalra képes – ugyanakkor pontosan tudja a helyét. Tudja mikor kell és mikor nem szabad a saját kezébe venni az intézkedések felelősségét. Valódi bizalom alakult ki közöttünk ez alatt a, viszonylag rövid idő alatt. Valahogy biztos voltam benne, hogy sohasem fog „hátba szúrni” s ez üdítő változás volt a külügyminisztérium légköre után.
– Kész vagyok főnők, átnézed? – zökkentett ki a gondolataimból.
– Köszönöm, de nem látom szükségét, eddig egyszer sem találtam hibát a munkádban.
Ha valaki csodálkozna a tegező viszonyon, elmondom ez olyan észrevétlen módon alakult ki közöttünk.(Persze az angol nem úgy tesz különbséget tegezés és magázódás között, mint a magyar nyelv ez inkább a kifejezések használati módjában jelentkezik)
– Mostanában olyan fáradtnak látszol – szólalt meg újra – remélem nem valami betegség kerülget!
– Á! Csak kicsit megszaporodtak a „társasági kötelezettségeim” – válaszoltam.
– No persze, a nővéred… jól hallottam, hogy mivel foglakozik…?
– A családon belüli szexuális kapcsolatokra gondolsz…?
– Igen-igen és nagyon is érdekel milyen eredményre jut… tudod, hogy már városi szinten kering ez a téma. Endem… szóval magam … azaz nekem is… – dadogott váratlanul, fülig pirulva.
– ???? – néztem rá kérdőn, nem értve hirtelen zavarát.
– Szóval Steve, nem is értem, miért kezdtem bele… de… szóval … szóval azt hiszem neked elmondhatom … nekem is van tapasztalatom ezen a téren.
– Hogyan?… no csináljunk egy kávét, azután ülj le és mesélj!
Mire elkészült a kávé és helyet foglaltunk a dohányzóasztalnál, szemmel láthatóan megnyugodott.
– No én készen állok, hallgatlak.
– Tizenhat éves voltam, amikor a szüleim egy autóbalesetben meghaltak s engem az apai nagyszülők fogadtak magukhoz. Mivel én elég késői gyerek voltam, így nagyon nagy volt közöttünk a korkülönbség. Nem igazán találtuk meg egymással a közös hangot. Nem is nagyon tudtuk titkolni a közöttünk feszülő ellentéteket. Jól látta a helyzetet apám öccse Jason nagybátyám s amikor leérettségiztem, felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Jason még elég fiatal volt – alig múlt harminc éves – s a jól menő számítógép szervize, egy nagyon is kényelmes, életet biztosított neki. Szemmel láthatóan a nagyszüleim is megkönnyebbültek s boldogan áldásukat adták a változtatásra. Nem tagadom, én is boldogan fogadtam az ötletet. Jason háza nem volt palota, de ahhoz elég nagy, hogy két ember, egymás zavarása nélkül, élhessen benne. Megkaptam az egyik szobát, úgy mond’, kizárólagos használatra, ahol, mint Jason mondta, lehet egy kis magánéletem. Vitt magával, hogy válasszak magamnak bútort. Segített átköltöztetni a holmim. Kívánságom szerint berendezhettem magamnak a fészket. Azután, hogy nagymami, még azt is meghatározta, melyik székre mikor ülhetek, ez a szabadság, igazán kedvemre való volt. Eddig is jól kijötten Jason-nal – amíg kisebb voltam, bizalmas barátként kezelt engem, ő volt akinek mindent elmondhattam, segített, ha kellett, a tanulásban – ezután egyenesen imádtam. Néhány nap alatt igazán sikerült fészket raknom. Belaktam a szobámat a saját kedvem szerint s úgy döntöttem, hogy „kiveszek egy kis szabadságot”, azaz kihasználom a nyár és a kertben található medence, nyújtotta lehetőségeket. Reggel magamra kaptam a bikinimet s egy törölközőt és kivonultam a medencéhez. Miután a víz kellemesnek bizonyult, leúsztam annyi hosszt, amennyit az erőnlétem elviselt, majd úgy döntöttem, ideje egy kis színt szereznem hófehér testemre. Kifeküdtem a partra, a törölközőre s behunytam a szemem. Az elmém nagybátyám körül kezdett forogni. Jason igazán jóképű, magas, kisportolt, barnára napozott testű férfi. Afféle „lányos anyák álma” típus. Igazából rádöbbentem, hogy nem is „nagybácsiként” gondolkodom róla, hanem egy kívánatos férfi képe kerengett az elmémben. No! Nem lesz ez így jó! Talán nem kellene így gondolkodnom róla, de nem igazán sikerült kivernem a fejemből. Beugrottam újra a vízbe és alaposan kifárasztottam magam. Ahogy visszafeküdtem a medence szélére, sikeresen el is aludtam. Jason gyengéd rázogatására ébredtem.
– Ébresztő Conny, teljesen leégsz a napon – ha már le nem égtél – meg aztán fel kellene öltöznöd, hogy elmehessünk enni valamit!
– A nagyon jó – mondtam – farkaséhes vagyok. Húsz perc és elkészülök.
– No ezt lemérem – nem láttam csajt, aki ennyi idő alatt kész lett volna – zrikált.
– No, úgy-e mondtam! Milyen gyors vagyok – és tényleg, alig fél óra alatt, már meg is jelentem.
– Arról volt szó, hogy milyen gyors leszel, nem, hogy milyen lassú – mosolygott, a popómra csapintva.
Az étteremben hosszú beszélgetésbe kezdtünk, miután rákérdezett a terveimre. Elmondtam neki, hogy egy évig dolgozni szeretnék mielőtt egyetemre mennék.
– Ó kiscsikó! Engedd meg nekem, hogy én ajánlhassak munkát neked erre az évre. Szükségem van egy recepciósra, aki jól néz ki és képes az ügyfelekkel megfelelően kommunikálni. Úgy vélem megfelelnél erre a munkára.
– Részemről tetszik így első hallásra de tudnom kellene, mennyi a munkaidő, mit tudsz fizetni érte.
Mire a vacsorával végeztünk, lényegében mindenben megegyeztünk, azzal lezárva, hogy a jövő héten megkezdhetem a próbaidőt. Lényegében, ezután szinte észrevétlenül, visszatértünk abba az állapotba, ami kisiskolás koromban volt. Kötetlenül szóba kerültek randevúk, fiúk és lányok, akik az életünkben eddig előfordultak. Szóval mindenféle bizalmas dolgok is előkerültek. Nem szaporítom a szót, igazán jól éreztem magam s az idő, észrevétlen elrepült. Majd’ éjfél volt mire hazaértünk s mivel Jasonnak reggel dolga volt, igen hamar ágyba vonultunk. Lefekvés után a gondolataim ismét, Jason a férfi, körül kezdtek keringeni. Az esti, bizalmas beszélgetés csak „turbózta” a fantáziámat. Elképzeltem milyen lehet ruha nélkül – nem volt nagyon nehéz, hisz’ fürdőruhában többször is láttam őt – s , nem tagadom nagyon is „egészséges” gondolataim támadtak. A fantáziám „csiklandósnál-csiklandósabb” részleteket vetített elém s határozottan éreztem, hogy egyre nedvesebbé válok. Nem állhattam ellen – tudod(vagy persze nem tudod) én eléggé forróvérű típus vagyok – ujjaim automatikusan a puncimra csúsztak s hamar rátaláltak feszülő csiklómra. Eleinte csak finoman simogattam, ám hamarosan féket oldott bennem a vágy és maradék tudatomból kizárólag arra futotta, hogy túlzott hangoskodással el ne áruljam tevékenységemet. Az orgazmus pillanatában nagybátyám izmos, kívánatos teste borult rám. Reggel nagybátyám készülődésének hangjaira ébredtem s elhatároztam felkelek és reggelivel kedveskedem neki. Jason belépett a konyhába s kellemesen meglepődött tevékenységem láttán. Gyorsan bekapta az általam készített omlettet. Azután mondta, hogy kettő felé valószínűleg értem jön. Éjszakai zajokkal kapcsolatban nem tett megjegyzést, tehát valószínűsítettem, hogy elég mélyen aludt és nem hallott semmit maszturbálásom hangjaiból. Kitakarítottam és rendet raktam. Gyorsan repült az idő. Közeledett a két óra s elhatároztam, hogy csinosan felöltözök Jason tiszteletére. Fekete forrónadrágot és fehér blúzt vettem magamra s a hajamat is rendbe tettem.
Éppen végeztem, amikor megérkezett. Azt mondta megyünk és vásárolunk nekem ruhákat, mert az is kell az új munkámhoz. Mondtam, hogy nekem nincs túl sok pénzem de gyorsan leintett. Tekintsem úgy, mint születésnapi ajándékot – és mint munkáltatónak amúgy is biztosítanom kell a megfelelő munkaruhát a dolgozó számára – mondta vigyorogva.
Az üzletben segített kiválasztani vagy hat különböző ruhát, azután hirtelen úgy döntött, hogy nekem még több dologra van szükségem. Vett három bikinit – mondván, ami most van az „már nem illeszkedik tökéletesen”. Elpirultam a gondolattól, hogy ilyen részletesen megfigyelt. Aztán szólt, hogy azt is látta: fehérneműben is szűkölködöm, tehát irány a megfelelő üzlet és ott is alaposan bevásárolt nekem. Kicsit furcsán éreztem magam, mert korábban ilyen vásárlásokat az anyuval végeztem de be kell vallanom, Jason hasznos tanácsokkal és jó ízléssel segített a válogatásban. Mire végeztünk mindketten megéheztünk és egy közeli vendéglőbe tértünk be étkezni. Evés közben megkérdeztem, hogy minek köszönhetem ez a jelentős bevásárlást. Amíg velem élsz nem szeretném, ha bármilyen hiányt szenvednél. Az, hogy elvesztetted a szüleidet, nem azt jelenti, hogy el kell vesztened a fiatalságodat és a normális élet lehetőségét – válaszolta. Megöleltem s köszönetet mondtam mindenért. A vacsora után hazahajtottunk s megint csak megállapítottuk: ideje aludni menni. Az ágyban megint rám törtek az előző napi gondolatok. Lázas fantázia, Jason kívánatos testéről. Vajon milyen lenne magamban érezni őt miközben erős karjaiban megolvadok. Szinte észrevétlenül ujjaim, megint csak csiklómat gyötörve, az orgazmus görcsébe repítették testem s nem voltam biztos benne, hogy hangomat kellően vissza tudtam volna fogni. Reggel a zuhany hangjaira ébredtem és siettem Jason reggelijét elkészíteni. Már nem lepődött meg de szemmel láthatóan, jól esett neki. Távozáskor két nagy puszit ültetett az arcom két oldalára s megkérdezte, hogy étterembe menjünk vagy rendeljünk kínait. Mondtam, hogy gondolkozni fogok rajta.
Mivel előző nap alaposan kitakarítottam csak egy gyors rendrakás várt rám. Utána úgy gondoltam bejáratom az egyik új bikinit és választottam Jason könyvszekrényéből egy könyvet, hogy ne unjam magam napozás közben. Alig, hogy elkezdtem olvasni, rájöttem ez egy erotikus regény s, talán mondanom sem kell, a story termékenyítően hatott fantáziámra. A zárt kertben „monokinizve” napoztam és a cickóimat birizgáló napsugár valamint a regény erotikus tartalma együttesen eléggé feldobott engem. A szereplők helyére képzeltem magamat és Jason nagybátyámat, mint két forró szeretőt. Egyszerűen nem érdekelt, hogy a nagybátyám, annyira akartam őt. Már is tervek cikáztak a fejemben: nem megyünk este sehova, rendelünk kínait, s ha törik-szakad, ma este elcsábítom őt.
Befejeztem a „strandolást”, bementen a házba. Előszedtem a fehérneműimet és az egész ruhatárat, hogy a tervemhez megfelelő, „harci öltözéket” válogassak ma estére.
Aztán elvetettem a kínait is és gyorsan készítettem egy taco-t.
Mire belépett az ajtón minden kész volt – az étel és öltözék egyaránt (igazán dögösnek éreztem magam). Jason örült a főztömnek – nehéz napja volt és csak a kedvemért mentünk volna valami vendéglőbe, meg jól is esett neki, hogy én(!) főztem a számára.
Míg az ételt felszolgáltam neki, gondoskodtam róla, hogy kellően észre vegye a „kirakatot”. Nem kellett csalódnom, a vacsora végére kellően fel tudtam csigázni az érdeklődését. Ezen közben magam is éreztem, hogy a bugyim csucsog a nedvességtől.
A szennyes edényeket gyorsan a mosogatógépre bíztam és féloldalt melléültem a kanapén de úgy, hogy lehetőséget adjak, mindenféle izgató látványra.
A beszélgetés fonala össze-vissza tekergett. Szó esett a leendő munkámról, a középiskolai évekről, fiukról akikkel jártam, majd, hogy jelenleg ki a barátom. Mondtam neki, hogy éppen nincs senkim. Megkérdezte, hogy szűz vagyok-e. Mondtam, már nem. Azután hozzátettem, hogy egyetlen alkalom volt. Kérdezte miért. Mondtam, hogy nem volt jó, a fiú türelmetlen és valószínűleg tudatlan is volt. Sajnálkozott, amiért csak rossz tapasztalatom volt. Kérdeztem: nem akarsz segíteni. Visszakérdezett: tudod, hogy mit kérsz tőlem? Szó nélkül felálltam, hozzáléptem és szájon csókoltam. Jó válasz ?- kérdeztem.
Szó nélkül magához vont és megcsókolt.
– Nem mentem túl messzire? Valóban ezt akarod – kérdezett gyengéden.
– Akarlak!Igen akarlak téged, mindennél jobban – válaszoltam.
– Az előző két éjszaka is rám gondoltál? – hallottalak s ha ezt tudom, bizony csatlakoztam volna!
– Sajnálom, hogy nem jöttél, boldog lettem volna!
Megint csókolóztunk s közben megszabadított a felső résztől. Könnyedén felkapott s meg sem állt a franciaágyig. Ráborult a feszesen meredező mellbimbóimra és habzsolni kezdte azokat. Egy merő libabőr lett a testem és hangosan nyögtem a gyönyörtől. Istenem, ez annál is jobbnak tűnt, mint ahogy álmaimban elképzeltem. Ajka és kezei folyamatosan fokozták vágyamat, egész testem bebarangolva. Szoknyácskámhoz érve, levette rólam.
– Tudtam, hogy gyönyörű lesz rajtad – szemlélte elégedetten, az előzőnap vásárolt, bugyit rajtam.
– Vedd le rólam, alatta még jobb vár rád – nyöszörögtem.
Az utolsó akadály megszüntetését követően, nyelvével megtalálta combom és céltudatosan haladt a puncim felé. Mikor célba ért tudtam, másodperceken belül, menthetetlenül elélvezek. Úgy lett. Ívbe feszült testtel, hörögtem az éjszaka csendjébe gyönyörömet. Percekig tartott, míg magamhoz tértem s amint a szemem kinyílt, ott állt előttem Jason anyaszült meztelen. Hű, micsoda gyönyörű fallosz de vajon elfér-e bennem – életemben először láttam igazi férfit ruhátlanul.
Jason megkérdezte – még mindig akarsz engem? Én csak szó nélkül húztam magamhoz, jelezve ezzel válaszom.
Pillanattal később, Jason felettem volt, s éreztem bebocsátásért kopogtat combjaim közébe. Szinte csurgott belőlem a jótékony kenőanyag s éreztem a jóleső feszülést, amint töri útját belsőm felé. S akkor tövig belém hatolt és sikoltottam az örömtől. Kivárt kissé, hogy kiélvezhessük az egyesülés csodálatos pillanatait, majd ütemesen mozogni kezdett bennem. Igazán ekkor éreztem meg, mi is a testi szerelem igazi csodája. Minden mozdulata őrülten kergetett feljebb és feljebb a gyönyör grádicsain. Egymást tépve, harapva, marcangolva értünk fel a csúcsra és omlottunk össze a gyönyörben.
Aznap éjjel nem sok időt hagytunk az alvásra és nem is aludtunk többet külön ágyban.
A következő évben beiratkoztam az egyetemre, ám a szünetekben, nyáron és amikor csak lehetőség volt rá, rohantam élvezni nagybátyám „különleges szolgáltatásait”
Igazából Jason azt akarta, hogy találjam meg a magam életét, azért dolgozom most nálad de elárulom, hogy szinte minden hétvégét rohanok vele tölteni és most a kérésemre azon dolgozik, hogy eladja a vállalkozását és ideköltözzön, mert vele tudom csak elképzelni az életem. Ha akarjátok felhasználjátok egy interjú gyanánt – persze név nélkül – az én történetemet is. Tudod, eddig kettőnkön, kívül nem ismerte senki az életemnek ezt a részét. Remélem jól gondoltam, hogy neked nyugodtan feltárhatom a titkunkat – nem is tudom mi vezetett, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy mindezt elmesélem. Nem tudom, de jól esett kiadni magamból.
– Abban biztos lehetsz, hogy húgomat kivéve, tőlem senki sem fogja megismerni az életednek ezt a részét. Én pedig nem foglak el- és megítélni e miatt. Igazából, csak az irántad érzett bizalmat, erősítetted meg bennem.
– Hűha! De elszaladt az idő – alkalmasint szívesen megismerkednék a nagybátyáddal is – de most rohannom kell, mert hugi még nem igazán ismeri ki magát a városban és nem volt időnk autót sem szerezni neki.
– Steve! Ha gondolod szívesen besegítek az autó vásárlásba.
– OK. Holnap megbeszéljük – see you!
Rohantam hugiért s közben eszembe jutott, hogy holnap egy mobiltelefont is kell szereznem neki!

Nyári vakáció 5. rész – Tizenöt év múlva 2. fejezet

Az úton hazafelé mindketten mély hallgatásba burkolóztunk. Szorongattuk egymás kezét s a hallottak jártak az eszünkben. Kezdett derengeni, hogy a „felső tízezerbeli”társaságban miért is váltott ki akkora érdeklődést – talán izgalmat – hugicám kutatási témája. Mindezidáig úgy gondoltam a mi kis „privát kapcsolatunkra”, mint a világon talán egyedülálló dologra, ami ugyan lehet, hogy valakikkel még előfordulhatott, de azért afféle különlegesség, aminek előfordulási valószínűsége csak ezrelékekben fejezhető ki. Még akkor is csak a személyes érintettségre gyanakodtam, amikor hugi ezt a témát választotta kutatásai tárgyának. Szinte fejbe ütött, amikor Márk elővezette a saját történetét. Lehet, hogy ez ügyben még sok meglepetés fog érni?!
Hazaértünk és még mindig szó nélkül léptünk be az ajtón, csak miután betettük magunk mögött, öleltük át egymást. Hugi a szemembe nézett és csókra nyújtotta az ajkát.
Vetkőzni kezdtünk.
– Te! Én még mindig, Mark történetének hatása alatt vagyok.
– Bizony én is. Most még erősebben érzem, milyen jó, hogy vagy nekem – válaszoltam.
– Csak, mert én sokkal rámenősebb voltam, no meg az a „kilenc hónapi gyakorlás”, tudod mielőtt a világra jöttünk volna – karolta át ruhátlan derekamat.
Gyorsan zuhanyoztunk és halálos fáradtan bebújtunk az ágyba. Hugi befészkelte magát az ölembe s mikor átkaroltam, csak annyit suttogott – de jó itt, veled!
Másnap reggel: Kipihenten, viszonylag korán ébredtem. Az éjszaka folyamán kedvesem melle valahogy a kezembe keveredett. No gondoltam, az bizony jó helyen van, és finoman játszani kezdtem vele. Mindig csodáltam hibátlan alakját, lágy feszességét, érzékenységét. Az izgalom első és csalhatatlan jele, a két gyönyörű bimbó keményre feszülése volt huginál. A simizés hatása már meg is mutatkozott, mindkettő szinte átszúrta a tenyeremet – fokozva persze, az én reggeli vágyamat is. Hugi is elárulta magát, mert határozottan hozzám dörzsölte finomságos popsiját. Lassan, még mindig csukott szemekkel, a hátára fordult. Azonnal kihasználtam a lehetőséget és az egyik bimbócskát gyengéden a számba vettem s ajkammal, nyelvemmel morzsolgatni kezdtem. Kisvártatva nagyot sóhajtott s fél karral, magához szorított. Az egész helyzet eszembe juttatta, azt a bizonyos első alkalmat, amikor besurrantam hozzá.
– Te most az én rossz kicsi babám vagy – suttogta, ugyanúgy, mint akkor.
– Most mit fogsz csinálni – folytatta s nekem eszembe jutott a korabeli válasz.
– Várj kicsit, mindjárt meglátod – azzal lassan a combjai közé csúsztam.
Arcomat imádott puncijához dörzsöltem – isteni illat, ezt nem lehet unni. Azonnal felcsaptak bennem a vágy lángjai s vissza kellett magamat fogni, nehogy az enyémért cserébe, elrontsam az ő örömét. Lázasan csókolgattam bársonyos combtövét, amitől az ő teste is remegni kezdett. Meg kell kóstolnom, újra meg újra. Nyelvem az ígéret földjének kapuján kopogtatott a bebocsátásért. Persze, az elutasítás legkisebb jelét sem tapasztalván, bátran megindult a gyönyörök kapuján át. Szembe találta magát a vágy óceánjával. S ezt most bizony, nem csak átvitt értelemben gondolom. Hugim Bartolini-mirigye igen csak termelékenyen működött s tökéletes olajozást biztosított péniszem virgonckodásához. De most még csak a „kulináris” élvezeteknél tartottam s ízlelő-bimbóim közvetítették agyamnak, az endorfin és a tesztoszteron termeléséhez szükséges üzeneteket. Habzsoltam, hugi punciját s az első orgazmusa nem is váratott sokat magára.(Alighanem, edzenem kell, mert még néhány hasonló cselekedet s nyak-törötten élem tovább életem – bizony nem kívánom abbahagyni hugi ilyen irányú kényeztetését – tehát edzenem kell a nyakizmomat)
Most viszont, a másik „menekülési utat” választottam. Fölé támaszkodtam s most már, a másik, vágytól feszülő testrészemmel kéredzkedtem be a csodák barlangjába s minő meglepetés, megint nem találtam ellenállásra. Mit is beszélek ellenállásról, amikor vákuumként szippantott magába s lábaival fenekem sarkallva, préselt a legteljesebb mélységébe. Pillanatokig levegőt sem kaptam, mozdulni sem tudtam, olyan erősen szorított magához-magába. Üvegesedő tekintete jelezte újabb gyönyöre épülését. Szinte mozdulatlanul szorongtunk – miközben édes(és éhes) puncija pulzálva fejte farkamat s hajszolt mindkettőnket az orgazmus felé. Még, egyszer sem éreztem a gyönyör ilyen fokát, ahogy most a kéj megütött. Szinte kívül kerültem önmagamon és láttam gyönyörben vonagló testemet, amint erőtlenül az imádott testre zuhant. Hugi körmei a derekamat szántották s csak távolról hallottam extatikus hörgését. Azután csend. Úgy éreztem mozdulni sem tudok s hugi is látszólag élettelenül hevert alattam.
Nem tudom mennyi idő telt el, amíg tudatom visszatért s csak azt érzékeltem, hogy húgom szemébe tekintve, egyfajta „én vagyok az Isten” érzése hatalmasodott el rajtam.
– Mi volt ez – suttogta – azt hittem meghaltam s már odaát vagyok.
– Hááát…én is egy angyal karjaiban érzem magam…ember ezt nem igen tehette volna, csak te az én angyalom – csókoltam végig amit elértem belőle.
– Te! – ha ez mindig ilyen lenne, nem is tudom hogyan lehetne kibírni – sóhajtott.
– Fel kellene kelni, mert tiszta lucsok alattunk az ágy – ezt melyikünk csinálta – kuncogott.
– Jézusom! Ezt én műveltem veled? – látta meg derekamon, a frissen szántott barázdákat.
Magam is csak most kezdtem érezni „keze nyomát”.
– Úgy-e? Milyen kis vadóc tudsz lenni. Máskor ellenőrizni fogom a körmeidet mielőtt a közeledbe megyek.
– Ne légy piszok – gyere megpuszilgatom, az gyógyít – gügyögött, mintha egy megsebzett gyerekhez szólna.
Sajnos az órára néztem s kénytelen voltam megállítani az újra éledő vágyakat. Fürdeni, öltözni kell! Perceken belül itt lesz érted önkéntes ciceronéd, Mark. No meg nekem is keményen indokolni kellene, amiért nem érkezem meg pontosan a hivatalomba.
Szerencsémre éppen elkészültünk, amikor harsány good morning-gal megérkezett Mark.
– Munka után ne csináljatok programot, mert ma is a vendégeink vagytok – Sara „belétek szeretett” – még soha senkihez a baráti körben így nem ragaszkodott – jelzem örülök, hogy így van.
– Mark! Nem akarunk a nyakatokra akaszkodni…
– Vita nincs, amúgy mondd ezeket az asszonynak, majd meglátod, hogyan reagál! – zárta le a témát.
A nap gyorsan elrepült. Napközben telefonált Mark, hogy egyenesen hozzájuk menjek, mert hugit ő már haza is viszi, hadd beszélgessenek a lányok.
Levinékhez érkezve csodálatos illatok fogadtak s megkordult a gyomrom – most jöttem rá, hogy reggel, a szó szoros értelmében, elbasztuk az időt és egész nap eszembe sem jutott, hogy enni is kellene valamit.
Sara megint valami ételcsodával állt elő. Meg is jegyeztem, hogy nem is igazán amerikai asszony, hiszen kiválóan főz.
– Hát igen, a nagymamám olasz volt – mondta büszkén Sara
– Nocsak, rokon lelkek(?), nekem is az egyik nagymami olasz volt – jegyeztem meg s egy talányos pillantás volt rá a válasz.
Jóízűen és jó kedvűen költöttük el a lunch-öt. Márk újfent magyar bort (bikavért) kínált. Azt mondta, a nehéz marhasültre ez a legjobb és amúgy is ez a kedvence. Nem vitatkoztunk és átvonultunk megint smoking room-ba. Kényelmesen elhelyezkedtünk, iszogattuk a finom egri nedűt, ám láttam, hogy Sara izgatottan fészkelődik.
– Megvallom őszintén alig várom, hogy az én „gyónásomat” is meghallgassátok. Mark az egyetlen, akinek eddig megvallottam a titkomat. Alighanem a katolikusoknak a legnagyobb találmánya a gyónás, mert az embernek szüksége van arra, hogy a nagy, benne feszülő dolgokat, kiventilálja magából. Nálunk erre találták ki a pszichológusokat, de én sem katolikus nem vagyok, sem agykurkászhoz nem járok s vannak dolgok, amiket csak nagyon bizalmas körben lehet elmondani. Úgy örülök, hogy jöttetek – igazán nem is tudom, hogy miért érzem úgy, mintha a testvéreim lennétek – de jó, hogy így van!
– Megtisztelsz bennünket – mondtuk szinte egyszerre – majd egymásra mosolyogtunk – elvégre ikrek vagyunk vagy mi – tettük hozzá mintegy magyarázatként.
– No én kezdem is a story-t. Érettségi előtti évem elég pocsékra sikeredett. A szüleim elváltak, a gyerekkorom óta barátom és titkos szerelmem családja, az ország másik végébe költözött – és tudjátok az itt éppen hatezer mérföldet jelent – nem volt más a tanulásba temetkeztem. Anyámmal nem igazán volt jó a kapcsolatom – tudjátok itt Amerikában szinte általános, hogy a típusos amerikai nő a lányát-lányait, afféle vetélytársnak tekinti. No anyámmal és velem szintén ez volt a baj. Az elmondottakból egyenesen következett, hogy amikor választhattam én az apámmal maradtam. Apám, egy nagy, sok telephellyel rendelkező cégnek, egyik vezető managere volt. „Kitört” a tavaszi szünet és vidáman siettem haza az iskolából. Hazaérve látom, hogy apu éppen csomagol.
– Hová készülsz – kérdeztem meglepetten
– Seattle-be kell mennem s körülbelül egy hetet kell ott töltenem.
– Nem mehetnék veled? Az iskolában épp’ ma kezdődött a tavaszi szünet.
– Tényleg jönni akarsz? – kérdezte meglepve
– Igen, igen, igen – sikítottam, mint egy kisiskolás és ugrottam a nyakába.
– No rendben, pár óra múlva indul a gép. Csomagolj, én addig hívom a légitársaságot, hogy foglaljak még egy helyet!
Hirtelen nem is fogtam fel, hogy apuval utazhatok a sóstavak vidékére – de nem is az volt a fontos, hogy hova, hanem az apuval! Futottam a szobámba, előkeríteni a bőröndöm s közben lázasan járt az agyam, hogy mit is kellene becsomagolnom. Az igazság az, hogy eddig nem nagyon hagytam el a városunk környékét s ez is izgalmat okozott bennem. Gyorsan összeszedtem farmerokat, szoknyát, fehérneműt, és egy bikinit. A bikinit persze fel kellett próbálni, mert tavaly nyár óta nem volt rajtam és ki tudja… Ahogy levetkőztem a tükör előtt, igazán nem éreztem, hogy szégyenkeznem kellene a testem miatt. Telt, feszes mellek, formás segg, jó kis combok…szóval minden a helyén volt. Felöltöttem a bikinit s rájöttem, hogy szépen kiemeli mindazt, amit az imént oly’ szemrevalónak ítéltem meg.
(Jelzem, Sara elbeszélését nem akartam megzavarni, csak azért nem szóltam közbe, hogy a mai formája is igazolja, amit akkori alakjáról előad!)
Ebben a pillanatban lépett be az apu.
– Édes – mondta – van egy rossz hírem, már nem tudtam neked jegyet szerezni a gépre, úgyhogy attól tartok, most itthon kel maradnod.
– Aúúú! Apu – nyögtem, mert igazán menni szerettem volna.
– Tudom és én is sajnálom, de nincs semmi lehetőségem s ráadásul nekem időre kell érkeznem. De mi ez a dögös fürdőruha rajtad?
– Ó ez csak a tavalyi – láthattad már rajtam.
– Tudod baba én igazán sajnálom és mindent megpróbáltam – mondta halkan, miközben mellém ült az ágyra, ahova a rossz hír hallatán lerogytam.
– Apu, ismerlek. Tudom, hogy mindent elkövettél, csak épp’ annyira szerettem volna.
– Tudom baba, legközelebb hamarabb ébredünk – közben finoman masszírozta a vállam.
A masszázs jónak tűnt s egy sóhajjal hozzádőltem, kicsit talán nyöszörögtem.
– Élvezed kicsim? – kérdezte.
– Igen, nagyon finom – simultam még inkább hozzá.
– Az jó, tudod, hogy szeretem, ha jól érzed magad.
Meg nem tudnám magyarázni, hogy mi ütött belém, de apu combjára tettem a kezem, de úgy hogy kéz élem a nemi szervéhez ért. Meleg borzongás futott végig a testemen s alig vettem észre, hogy apu keze is megállt. Egy pillanatra megdermedtem, de a kezem önkéntelenül tovább mozdult és most már tudatosan markoltam a farkát, ami villámgyors növekedésnek indult. Még egyszer az eszembe villant, hogy meg kellene állnom, de a vágy, és talán a kíváncsiság is, tovább lendített a megkezdett úton. Emeltem a fejem és ajkamat csókra kínáltam apunak. Ő, érezhetően megbabonázva, arcomat lassan, finoman a kezébe fogva megcsókolt. Nem ez volt életem első csókja, de ez nem hasonlított semmi korábbira. A testem szó szerint lángba borult. Eszembe sem ötlött, hogy az apám az akit csókolok, ölelek. Egyszerűen, nincs rá jobb szó, megolvadtam. Ma is borzongok, ahogy mesélek róla – s elárulom, az elmúlt években, erotikus álmaim kizárólag erről szóltak. Édes Márkom, hányszor ébresztettem, hogy álmomtól forró testem csillapítsa. Aput is elvarázsolták a történtek. Reszkető kézzel simogatta a mellem. Csókja ajkamról nyakamra vándorolt s én igyekeztem úgy helyezkedni, hogy minél jobban hozzáférhessen testemhez. Közben, szinte kétségbeesetten markolásztam kőkeménye duzzadt fütykösét. Forró lélegzete izgatta testem s nem tudom igazán melyikünk szíve dübörgött hangosabban. Szabad kezemmel, szinte letéptem magamról a bikini felsőt, remegve kívántam apu száját bimbóimon érezni. Mellbimbóim olyanok voltak, mint apró rózsaszín sziklák s közben nagyfeszültségű jeleket küldtek gerincembe, amiktől bikini-alsóm úgy átázott, mintha most léptem volna ki az uszoda vizéből. Apu folyamatosan szopta, simogatta melleimet és hasikámat. Egyik kezemmel az alsómtól igyekeztem megszabadulni, a másikkal apu farkát próbáltam lázasan kiszabadítani fogságából. Végre sikerült megszabadulnom utolsó ruhadarabomtól. Apu csillogó szemmel gyönyörködött testemben. Száját, mint éhes csecsemő, újra mellemre borította s keze vándorútra indult testemen, bejárva annak minden porcikáját. Az inget szinte letéptem róla s sikerült kibontanom övét, már húztam is a cipzárt nadrágján. Akkor már ő is segített, csípőjét emelve, hogy megszabadítsam nadrágjaitól. Öleltük egymást anya szülte meztelenül, úgy mintha az életünk függene ettől. Kezembe kaparintottam kőkemény kakasát, szorongattam, simogattam, majd kíváncsian megnyaltam a szivárgó elő nedvet. Ez ízlik konstatáltam. Finoman ajkam közé fogtam és nyalogatni kezdtem. Aput mintha villámcsapás érte volna, olyant rándult a teste. A reakciója még inkább felizgatott. Elhatároztam, hogy nem állok meg, amíg ő meg nem állít. Remegett a gyönyörtől s hangos nyögései az egekig korbácsolták vágyamat. Egyre mélyebben csúsztattam számba szerszámát, amivel végképp sikerült összezavarnom szavait. Ezerfélén próbálta magyarázni, milyencsodás, amit érez, aztán egyszer csak jövök vigyázz, jövök vigyázz, nyögte. Még inkább szívtam, masszíroztam – annyira akartam a gyönyörét fokozni. S akkor hirtelen megéreztem, ondója pulzálva ömlött a számba, alig sikerült oly’ gyorsan nyelnem ahogy száguldott belém. Apu rázkódott és – nincs jobb szó rá: visított az orgazmus alatt. Ahogy magához tért, őszinte csodálattal nézett rám és végre csókolni kezdte újra a testemet. Most én kóstollak meg édes s széttárt combjaim közé helyezkedett. Nyelve finoman szétválasztotta szemérem ajkaim. Úgy éreztem belehalok a gyönyörbe. Dobáltam a fejem és puncimat szorítottam minden erőmmel a szájához. Nyelve vitustáncot járt a csiklómon s ujjai feltárták barlangom minden négyzetcentiméterét. Megállíthatatlanul hajszolt az orgazmusba. Olyan intenzív volt az élvezet, hogy teljesen elvesztettem a kontrollt a testem felett s valami állati üvöltés szakadt fel belőlem. Tudtam, nem akarok megállni. Kívántam apám fütykösét magamban. Teljes erővel húztam – gyere, gyere, magamban akarlak érezni – követeltem.
Nem álhatott ellen. Farkát finoman puncimhoz érintette, de én már türelmetlen voltam. Határozott mozdulattal megragadtam és magamba irányítottam. Elindult befelé s akkor megérezte az akadályt s megmerevedett. Ne állj meg akarom, akarlak téged, neked akarom adni – kiabáltam – s közben minden erőmmel kényszerítettem a folytatásra. Akkor jött. Egyetlen határozott mozdulattal tövig bennem volt s kis időre megállt. Több fájdalomra számítottam. Igazából, amit éreztem inkább csak fokozta gyönyörömet és alátámasztotta nővé válásom tudatát. Jól esett a teljes telítettség érzése. Lassan megmozdultam, jelezve, hogy várom a folytatást. Apu szépen, ütemesen mozgott bennem. Minden mozdulatánál úgy éreztem, hogy megérkezik a beteljesülés. Azután már nem volt tovább. Azt hittem, hogy amit néhány perce átéltem, annál már nem lehet semmi csodálatosabb. Néztem aput s élveztem a testem nyújtotta öröm visszatükröződését az arcán. Hirtelen az egész testem megfeszült, a látásom szinte szétesett, csak alaktalan foltok képe hullámzott előttem és akkor a sötétség. Lebegtem a semmiben. Nem tudom – amennyire tudom senkinek sem sikerült még megfogalmaznia ezt az érzést, mert igazán nem hasonlítható semmihez, aki átélte az tudja miről beszélek, aki nem, azt nagyon sajnálom – nos hát én sem tudom elmondani, hogy mit éreztem. Annyit tudok, hogy ez volt az az idő, amióta tudom: szeretek nő lenni, mert nőnek lenni nagyon jó!
Azt hiszem apu velem egy időben élvezhetett el – ezt igazából sohasem tudtam meg csak az tapasztaltam, amikor magamhoz tértem, hogy szerelmi koktélunk bőségesen áztatta a combjaimat s alattam az ágyat.
Apu szerelmesen simult hozzám s nekem is olyan „bújhatnékom” volt. Örömmel tapadtam hozzá a hátammal. Lassú mozdulatokkal és nagyon, nagyon gyengéden, túláradó szeretettel, simogatott, csókolgatott. Éreztem a vágy újra éledezik bennem s apu kakasa sem került nyugalmi állapotba. Ott kopogtatott a popóm környékén bebocsátásra várva. No nekem sem volt ellenemre, ezért megemeltem a lábam, megfogtam a farkát és újra magamba igazítottam s egy kis fészkelődéssel, teljesen ráhúztam magam. Kis telhetetlen – suttogott apám, de nem tiltakozott egy szóval sem. Lassan megmozdult bennem s rögtön éreztem, hogy ez valami új érzés. Valami olyat érintett, ami még fokozta a kéjt bennem. Ma már tudom: a „G pontom” masszírozta farkával. Egyre gyorsabban pumpált bennem s csak arra figyeltem, hogy a lehető legmélyebbre csússzon belém minden mozdulattal. No és akkor robbant – nem tudom másként jellemezni – bennem valami. Az öntudat ismét elhagyott pár másodpercre s mikor magamhoz tértem, úgy éreztem, hogy bepisiltem. Csurom víz volt minden alattam, a combjaim, a hasam – borzasztóan szégyelletem magam. Sűrű bocsánatkérésekbe kezdtem volna, de apu gyorsan megállított. Nyugi, nyugi – mondta – ez a női magömlés, ez egy olyan csoda, ami igazán ritkán adódik az ember életében. Egyetlen egyszer volt benne részem mindez idáig a negyven-pár évem alatt. Ez jó ne szégyelld, ez fantasztikus!
Már nem is volt semmi csalódás bennem az elmaradt utazás miatt, apuval szeretkezni annyival többet ért!
Jött az érettségi, meg egy csodás nyaralás apuval. Azután jöttem ide az egyetemre. Megismerkedtünk Markkal s apu is kapott egy csinos, fiatal új feleséget.
Amit tudok a szexről, azt mind-mind apu gyengéd és szerető útmutatásának köszönhetem. Nem bántam meg semmit. Nem maradt tüske bennem csak a gyönyörű emlékezet. Valójában Markkal is azért jöttünk össze és élünk boldogan több, mint húsz éve, mert annyira hasonlít apára – kívül és belül egyaránt.
Kipirult arccal és könnyekkel a szemében fejezte be az elbeszélést, szorosan férjéhez símulva.
Örökké kikívánkozott belőlem ez a titok. Többször volt, hogy azt éreztem: itt az alkalom de azután mindig kiderült, hogy mégsem alkalmas a partner. S jöttetek ti és valahogy azonnal éreztem, van valami lelki közösség közöttünk. Szinte megkönnyebbülést érzek, amiért elmondhattam nektek. A’propos – fordult hugi felé – te miért választottad pont ezt a kutatási témát magadnak?
Összenéztünk hugival, kissé t’án el is pirultunk.
– Rendben, el fogjuk mesélni, de ma már késő van és ez egy hosszú történet.
– Nem akarok tolakodni, gondolom nem a mai, az utolsó alkalom, amikor erre lehetőségünk lesz – válaszolta Sara, most már mosolyogva – tényleg elszaladt az idő. Olyan jó együtt lenni veletek, hogy észre sem vettem s már éjfélre jár. Ideje jó éjszakát kívánni.
Elköszöntünk hát s mi is hazatértünk.

Nyári vakáció 4. rész – Tizenöt év múlva

Mindketten befejeztük a felsőfokú tanulmányainkat. Elmúltak a boldog és felhőtlen, nyári vakációk s helyettük(?) következtek a dolgos hétköznapok. Hugi bent maradt az egyetemen dolgozni – ő pszichológiát és szociológiát tanult – és szépen menetelt a tudományos karrier felé. Szorgalmasan készült a PhD fokozat megszerzésére. Kutatási területe a családon belüli szexuális – kapcsolatok – kölcsönhatások s azok összefüggései, a modern társadalmak interperszonális viszonyaival.
Én pedig, elindultam szépen a szamárlétrán, a diplomácia világában. No, persze senki se gondolja, hogy miniszterként vagy nagykövetként kezdtem volna a pályafutásomat. Bekerültem a külügybe egyszerű, mezei gyakornoknak, akit akár cigarettáért küldhettek az időseb kollégák a büfébe. Szívós, kemény munkával – a hivatali intrikák között ügyesen lavírozva s az előttem lévők fokozatos „kihalásával” – egyszer csak eljött a nagy lehetőség: Kineveztek az egyik – az Egyesült Államokban működő – főkonzulátusra, első titkárnak. A feladatom kiegészült, afféle kulturális attaséi megbízatással.
Úgy látszott, hogy tizenöt év után, megint, szinte áthidalhatatlan fizikai távolságba kerülünk egymástól. Esti, hosszú beszélgetéseink során, felmerült a lehetőség, hogy valamelyikünk feladja egyéni karrierjét csak, hogy ne szakadjunk el egymástól. Végül azonban döntöttünk. Megpróbáljuk, kibírjuk s ha mégsem… no hiszen „a folyón akkor kell átkelni, ha már odaérkeztünk”
Így – s t’án mondanom sem kell, egymás folytonos ajnározásával – készültünk az utazásomra, ti. rövid időn belül el kellett foglalnom az állomáshelyemet.
Megérkeztem az „Újvilágba” s meglepően kevés problémát jelentett a gyors beilleszkedésem. Nagy tapasztalattal és kitűnő emberismerettel rendelkező főnököm, pontosan ráérzett, hogy mennyi segítségre és mennyi önállósításra van szükségem ehhez.
A városban – ahol a konzulátus működött – található az egyik leghíresebb amerikai magánegyetem. Kultúrattaséi feladatom, egyik legfontosabb része volt, tehetséges hazai fiatalok számára, ösztöndíj – lehetőségek megszerzése. Főnököm igyekezett, amilyen gyorsan csak lehetett, bevezetni azokba a társasági körökbe, akik segítsége nélkül, a munkám gyakorlatilag lehetetlenné vált volna. Néhány fogadás, kerti – parti stb. – no meg kellően extrovertált személyiségemnek köszönhetően – rövid idő alatt, igen jó, már – már baráti kapcsolatokra sikerült szert tennem.
Megtudtam,hogy az ominózus egyetemen, akár nekem is van lehetőségem, kutatási témát telepíteni. A téma finanszírozása azon múlik, hogy valamelyik – itt végzett és anyagilag megfelelően „eleresztett” (jelzem, ez az itt végzettekre eléggé jellemző) öregdiáknak megtetszik és úgy dönt, hogy pénzt áldoz rá – nagyobb témák esetén előfordul, hogy többen is összeállnak a szükséges tőke megteremtésére.
No, gondolhatjátok! Villant is az ötlet s nem késlekedtem benyújtani a húgom PhD témáját, kutatási projektként, nem elfeledkezve rögtön, hugi nevében, az ösztöndíj – pályázat beadásáról.
Természetesen a legrövidebb úton elhintettem újdonsült baráti körömben, ezt, a „rendkívüli jelentőségű és fontosságú” tudományos témát, világosan érzékeltetve, hogy nekem milyen fontos volna e projekt megvalósulása. Amúgy – számomra is meglepő módon – valódi érdeklődést váltott ki a téma, ebben az illusztris társaságban.
Két nap sem telt el, amikor reggel a titkárnőm beszólt:
– Mr. Mark Levin vár a telefonban, kapcsolhatom?
Azonnal nyúltam a készülék után. Mark – egy az újdonsült barátaim közül – az egyik egyetemi alapítvány kuratóriumának vezetője s nem mellékesen, viszonylagos fiatalsága ellenére, a állam kereskedelmi kamarájának elnöke volt. Afféle „igen fontos személyiség”
– Hallo Mark! Mit tehetek érted?
– No az majd később. Egyszer biztos majd én megyek hozzád valamivel, de most nem erről kell beszélnünk! Jártam a dékánnál, megnéztem a projektedet és tetszett! Úgy döntöttem bedobok rá vagy négymillió dollárt s ha kell, esetleg kiegészítjük. Hallgass, csak semmi köszönet! Valójában úgy is sokkal több pénzem van, mint amit, akár az unokáim is el tudnának költeni. No meg engem is érdekel ez a téma, de erről inkább máskor! Egy gond van, hogy áll a húgod az angollal?
– Az nem gond. Anyanyelvi szinten beszéli.
– Az jó. Mert a tanszék, ahol a projekt fut majd, ragaszkodik hozzá, hogy egy speciál – kollégiumot indítson, minimum két szemeszterre – nagy az érdeklődés a diákok körében is a téma iránt.
– Te jó ég! Ez aztán villámgyors!
– Még annál is gyorsabb. Az egyetem e – mail – ben már fel is vette a kapcsolatot a húgod munkahelyével. Most viszont te következel! A vízum a te területed, hogy gyorsítsd!
– Hát ezerszeres köszöneten és…
– Semmi hálálkodás, jössz nekem eggyel! Na see you – és letette a telefont.
Nem akarok már senkit untatni a részletekkel, A kiérkezésemhez képest mintegy három hónap múlt el és jött a jelzés: este nyolc harminckor a rotterdami géppel érkezik a tündérem.
Szerencsére a „rezidenciám” körüli tevékenységre nem kellett időt fordítani, hiszen Mr. És Mrs. Jonston tökéletesen kézben tartotta ezeket a dolgokat – kár,hogy Henny csak „amerikaiul” tudott főzni s ezt inkább csak muszájból vettem igénybe, időnként.
Magamat kellett – főleg lelkileg – felkészíteni, olyan izgatott voltam a várakozás órái alatt.
Aztán már jól van. Megérkezett s a váróban szinte repült a karjaimba. Irigy tekintetek kereszttüzében, csak nem akartunk kifogyni a csókból. Hugi volt, aki hamarabb észbekapott.
– Nem indulunk? – súgta a fülembe, még mindig szoros ölelésben.
– Induljunk kedves, iszonyú fáradt lehetsz már!
– Nem baj, nem baj! Csakhogy itt vagyok – kis pajkos mosollyal jelezve, hogy a karjaimban.
Hazafelé az autóban, szorosan hozzám bújt s simogatott, ahol csak hozzám fért. Abszolút nem foglalkozott a metropolisz csillogó fényáradatával.
Valahogy azért hazaértünk – magam sem tudom igazán hogyan, mert a tekintetem sokkal többször merült el gyönyörű szemében, minthogy a forgalom problémáival foglalkoztam volna. Valamiféle őrangyal foghatta helyettem a volánt – igen másként nem történhetett!
Amint bezártuk magunk mögött az ajtót, hugiból kitört a hamisítatlan nő. Percek alatt körberöpködte a házat, mintegy felmérte a terepet.
– Gyorsan a fürdőbe! Le kell mosnom magamról a hosszú út porát, Jössz? Segítesz – somolygott.
– Háááát nem tudom a jelen hely… – folytatni persze nem tudtam.
Ő már meztelenül állt előttem, ruhái festői rendetlenségben szétszórva a nappaliban. Egy csókkal lezárva szám, kezei sietősen dolgoztak a kicsomagolásomon.
Hipp – hopp a zuhany alatt találtuk magunkat s ömlöttek ránk a langyos vízsugarak. Úgy simogattuk, csókoltuk egymást, mintha egy hosszú s kitartó udvarlás után, végre megtörve a jeget, most csodálkoztunk volna csak rá a másikra.
Tündérem elém guggolt, finoman kezébe fogta sziklává keményedett farkamat s halkan becézgetve, csókolgatva, finoman a szájába csúsztatta s régi szokásához híven, folyamatosan a szemembe nézve, szopni kezdte. A feszültség gyorsan növekedett bennem – főként érzékelve, hogy változatlan hatással van rá gyönyörszerző tevékenysége s velem együtt az orgazmus határán járt. Láttam gyönyörű szemének fényét megtörni s egy pillanat alatt, kontrolálhatatlanul tört rám a gyönyör. Az első robbanás még a szájában érte kedvesemet, azután – talán kicsit megszédülve a fenekére tottyant s így, további spricceim, szinte az egész testét beborították.
Mellé térdeltem s magamhoz szorítottam. Csókokkal becéztem bársony bőrét.
Nem tudom meddig maradtunk – és maradtunk volna – így egymás karjaiban, ám a zuhanyból ránk ömlő víz rohamos hűlése magunkhoz térített bennünket. Gyorsan zártam a csapot és egy hatalmas fürdőlepedőbe csomagoltam, könnyedén felkaptam (nem nagy dolog t’án fele olyan súlyú volt, mint én) és a nagy franciaágyamra helyeztem.
– Összevizezel mindent, te rendetlen kisfiú – kuncogta
Gyorsan megtörölköztem és a becsomagolt babámmal kezdtem foglalkozni.
Finoman, gyúrogattam, a puha törölközővel dörzsölgettem, forgattam, csiklandoztam – épp’ úgy, mint egy kisbabát a fürdetés végén. Göcögő kis nevetések, apró sikkantások jelezték, mennyire élvezi ő is a játékot. Kicsomagoltam s mondtam:
– És most bekenjük a kicsi baba popsiját – nyitottam a testápolós flakont és megemeltem a lábait, mint egy igazi csecsemőnek.
– Te! Ne ott kezd! – suttogta és hasra fordult.
A tenyerembe vettem egy kevés testápolót – micsoda gyönyörű test, soha nem fogom megunni – finoman a nyakánál s a vállainál kezdtem a „szertartást”, majd gyengéden maszírozva – símogatva haladtam lefelé, végig a hátán, derekán, a gyönyörű popsikon, combokon, egészen a lábfejekig. Na ja! A középső régiót – combok, popsi – kicsit alaposabban kellett megkezelni és én nem is mulasztottam el elvégezni e nemes feladatot. Mire a műveletet befejeztem – szokásoknak megfelelően – mindketten alaposan felizgultunk.
Hugi kéjes mozdulattal megfordult – mert szerinte egyes testtájakat agyon kényeztetek, másokat meg bűnösen elhanyagolok. No én aztán nem! Azonnal feszülő mellbimbóira „buktam”, nyelvemmel, ajkammal tisztességgel kényeztetve őket.
– Ez finom, de ettől még száraz marad a bőröm – majd szavaival szöges ellentétben, fejemet ölelve még jobban a cickójához szorított – nem ellenkeztem!
Azért a testápoló is szóhoz jutott de valahogy, minden kenegetés előtt, a szájammal kellett a területet előkészíteni. Különösen igaz volt ez, midőn, alulról visszafelé haladva elértem a combok között bebúvó, bűvös háromszöget. Ez a „megbúvó” talán már nem is volt megfelelő kifejezés, ti. már igencsak elő akart bújni minden alkatrésze. A duzzadt s nedvekben úszó szeméremajkak, a sapkáját magáról eltávolító, mini falloszként meredező csikló. Ennek a látványnak s a hozzá társuló illatnak, egyszerűen nem lehetett ellenállni – nem is akartam!
Kezdtem igazi nyelves – csókot adni s belemelegedni hugi kényeztetésébe, ám félbe szakított:
– Aúúú nagyon finom, de most ne… érezni akarlak… bennem akarlak érezni… gyere – gyere!
Ellentmondást nem tűrő módon húzott magára – s mit tagadjam: én is arra vágytam. Széttárt lábai között felfelé csúsztam s ő sürgetőn ellenem mozdult. Aztán éreztem hüvelye falának selymes forróságát – minden segítség és trükk nélkül – a helyemen voltam. Egyszerűen csak becsusszantam s már tövig toltam magam – aztán mozdulatlanul, fojtogató erejű ölelésben élveztük a legnagyobb csodát, amit férfi s nő egymással átélhet. Percekig maradtunk mozdulatlan s akkor hugi teste finoman kezdett hullámozni alattam. Egyre hevesebben és hevesebben hajtottuk egymást a csúcs felé. Éreztem nem tartok ki túl soká’, ám e pillanatban hugi bébi torkából feltört az ős – asszonyiság gyönyörhangja és görcsös vonaglás közben ellazult s én csak pumpáltam és pumpáltam belé gyönyöröm levét.
Ráomlottam s csak percekkel később jutott eszembe megkérdezni:
– Édes! Nem vagyok neked túl nehéz?
– Maradj! Ez jó! Nem te vagy nehéz, hanem kivárni volt nehéz, hogy megint ilyen boldog legyek.
Lassan, egymást átölelve, oldalra fordultunk – és rajtaütésszerűen elaludtunk.

Másnap reggel örömmel konstatáltuk, hogy minden ami történt valóság és nem álom. Együtt léptünk a zuhany alá de a rengeteg tennivaló, a kissé megkésett ébredés korlátozta lehetőségeinket – azért jól esett újra együtt kezdeni a napot.
Bizony jó, hogy siettünk, mert alig kapkodtuk magunkra ruháinkat, Mark barátunk meg is érkezett. Ő vállalta, hogy hugit kalauzolja és átsegíti a kezdeti nehézségeken. A gyors bemutatkozás után, csodálattal a hangjában jegyezte meg:
– Arra számítottam, hogy csinos vagy, arra is számítottam, hogy nagyon csinos vagy de arra, hogy egy villámcsapás leszel…
Hugi elégedett mosollyal nyugtázta az elismerő bókot.
– Indulhatunk? – perdült elé, vidámsággal álcázva a benne bujkáló feszültséget.
Útra keltek. Magam is a munkám után néztem. Szinte észre sem vettem, úgy szaladt el az idő. Négy után pár perccel értem haza s kisvártatva betoppantak hugiék is. Igen csak jókedvűen érkeztek.
– Steve! A húgod egy hurrikán, egy tűzvihar, egy atombomba! Néhány óra alatt „bevette” az egész egyetemet, az ujja köré csavarta a teljes vezetőséget!
– Szóval akkor sikerült az ösztöndíj – vetettem közbe
– Mit ösztöndíj! Oktatói státusz! Az egyetem intézi a tartós munkavállalóit, el vannak varázsolva. Te! Ha így folytatja én nem is tudom… szenátort csinálnak belőle… húúú! – lelkendezett.
– De most aztán készülj, Sara vár bennünket vacsorára! Meg kell ünnepelni ezt a napot!
– Ok! Gondolod vegyek frakkot… ?
– Ne légy hülye! Ez nem protokoll összejövetel – baráti meghívás – no kapj magadra valamit és menjünk, a borjúsült frissen az igazi – Sara specialitása.
– Az enyémmel megyünk – lépett a kocsijához Mark – éjjel majd taxival hazajöttök.
A vacsora kitűnő, a hangulat egyenesen csodálatos volt. Mark kibontott egy üveg Villányi Cabernet Sauvignont.
– Ehhez a húshoz ez illik, ez a nehéz zamatos ital – Mark nagyon büszke volt borászati ismereteire. (Mellékesen a saját cége, többek között európai borok importjával foglalkozott. ) A bor gyorsan fogyott, a hangulat emelkedett. Mindannyian úgy éreztük, mintha már réges – régen, gyerekkorunktól ismernénk egymást.
– Amikor először a bátyáddal beszéltünk a kutatásodról, említettem neki, hogy engem személyes érintettség miatt – mondhatom úgy – e, mosolygott kérdőn a feleségére, aki egy bólintással nyugtázta a kérdést – no, szóval személyes érintettségünk okán is érdekel. Gondolom a kutatásaid során rengeteg interjút fogsz készíteni ill. készíttetni. Hadd legyünk mi az első interjú – alanyaid.
– De ehhez menjünk át a dohányzószobába, ott kényelmesebb. Hozhatok még egy üveggel vagy valami mást innátok?
– Nem, nem ez tökéletes – válaszoltunk kórusban.
Miután kényelmesen elhelyezkedtünk, Mark mesélni kezdett.
Ketten voltunk testvérek, a két évvel idősebb nővérem Leann és jómagam (sajnos már csak voltunk, mert ő öt éve autóbalesetet szenvedett). Mikor a kamaszkor göröngyös útjára léptem, a köztünk levő kapcsolat nem volt valami felhőtlennek mondható. Én voltam a kis hülye öcs, aki őt a „NŐT” lépten – nyomon csak bosszantotta, akadályozta.
Minél jobban rádöbbentem szexualitásomra, annál inkább lett a nővérem érdeklődésem célobjektuma – gondolom testvérek között ez nem olyan ritka jelenség.
Amikor elkezdtem maszturbálni, fantáziám valami tárgyiasult támasztékokat keresett. Kézenfekvő tárgynak tűntek a nővérem intim ruhadarabjai, különösen a bugyi – szerintem minden kiskamasz fétise, aminek elbirtoklása, a kívánt de elérhetetlen nő birtoklásának szimbóluma. A nővérem finom tapintású, selymes bugyii indították be leginkább a fantáziámat.
Egyik alkalommal egy zöld színű – és ó uram isten, használt(!) bugyikát sikerült zsákmányolnom. A használt fehérnemű varázsa, hogy tartalmazza a tulajdonos titokzatos illatát – mintegy, a csapdába ejtett lény egy darabkáját. A bugyit ráhúztam az egyik kispárnára. Ügyesen elrendezve azt az illúziót keltette, mintha a popsijára lenne felhúzva. Mezítelenül elhelyezkedtem az ágyon. Rövid ideig szaglásztam a bugyit s miután kellő hangulatba kerülten, altestemhez szorítottam és lassú, párzó mozdulatokkal kezdtem a maszturbálást. Szinte magam alatt éreztem a vágyott női testet. Már kezdett egészen jól lenni, amikor úgy éreztem, valaki figyel. Szememet kinyitva – ó borzalom és megaláztatás – a nővérem állt az ajtóban s tágra nyílt szemekkel bámult rám.
– Mark – szólított
A mozgást még néhány másodpercig folytattam – mint a lelőtt katona, aki a találat után még métereket fut s csak azután rogy össze – az én testem is csak kis késéssel reagált – s az agyam sem tűnt sokkal élénkebbnek.
– Mark – a hang és kép végre eljutott a tudatomba
A pánik kezdte elnyelni az értelmemet. Próbáltam elrejteni meztelen nemi szervem, e célból afféle embrió pozícióba tekeredtem és „szerencsésen” a padlóra gurultam, mereven szorongatva, a felöltöztetett párnát, magamhoz.
– Mit keresel itt – szinte sikoltottam – ez az én szobám, kifelé.
Ám gyorsan az jutott eszembe: elmondja apáméknak, no éppen fiatalon bevégzem az életet. Mondom rendesen pánikban voltam.
– Mark! Nyugodj meg… mondta újra nagyon csendesen
– Miért nem kopogtatsz? Csak így lerohanod az embert… emeltem újra a hangom – s közben reménytelenül próbáltam takargatni magam.
– Márk! Nyugodj már meg, nem vagyok dühös rád!
Ültem szerencsétlenül a padlón s a rémképek villantak folyamatosan a lelki szemeim előtt: megszégyenít a barátai előtt, elmeséli az iskolában s rajtam fog mindenki röhögni és így sorban tovább, tovább…
– Mark! Ne idegeskedj már, mondtam, hogy nem haragszom! Egyedül azt nem értem, hogy miért kellett neked azt a bugyit lopnod? Miért nem kérted el tőlem? – a hangjában szokatlan változást érzékeltem, nem az a megszokott „te hülye kis pöcs már megint mit csináltál” stílusú volt és egy furcsa kis mosoly is bujkált a szája sarkában.
A szívverésem kezdett megnyugodni, miközben kissé gyanakodva figyeltem rá.
Beljebb jött a szobába s leült az ágyamra. Dadogva próbáltam most már magyarázkodni, hogy mit és miért… de egy mosollyal leintett.
– Ugyan hagyd, mindenkinek van valami furcsa csavarja… – azután megkérdezte – csináltad az már úgy is, hogy a lány még benne volt a bugyiban?
Megint hosszas magyarázatokba akartam bocsátkozni a lányok értetlenségéről, a körülményekről… megint leállított, de valami könnyedség kezdett közénk költözni. Bámulta az ölemben levő párnát azután olyant szólt, amitől a vér kiszaladt az arcomból:
– Volna kedved velem kipróbálni azt most?
Ültem és tátott szájjal bámultam. Nem akartam hinni a fülemnek de ő nyomatékkal megismételte a kérdést. Még mindig nagy volt a kételkedés bennem
– Komolyan gondoltam szólt, ha velem ki akarod próbálni, benne vagyok! – válaszolt és,hogy nyomatékot adjon a szavainak felállt és kigombolta a farmerét, kibújt belőle, rámutatott magára s megkérdezte:
– Ez a bugyi is alkalmas lesz vagy vegyem át azt, amit eddig használtál? – mutatott a még mindig magamhoz szorított, felöltöztetett párnára.
Szótlanul ültem, ő pedig visszaült az ágyam szélére s megnyitotta, hívogatóan combjait.
Bámultam tovább azt a kicsi kék bikini bugyit, ami olyan ígéretes domborulatot borított be a combjai között, ám a farkam már döntött helyettem s igencsak emelgetni kezdte a fejét.
– Ez így jó pozíció? – kérdezett kissé hátrább dőlve – gyere Márk, igazán szeretném ha kipróbálnád velem – ösztönzött cselekvésre.
Felemelkedtem a térdemre. A párnát, amit még mindig görcsösen szorongattam. Kivette a kezemről s félredobta.
– No, gyere! Tedd ugyanazt, amit az előbb tettél! Szerintem én is szeretni fogom.
Fütykösöm állt, mint a parancsolat. Láttam, hogy mellbimbói szinte átszúrják a vékony pólót, amit viselt. Végre hozzáértem és puncija fölé helyeztem kakasom. Ezer érzés szaladt át rajtam. Kezdtem pumpálni magamat testéhez. Hát ez egészen más érzés volt mint a kispárna. Csípőjét átölelve egészen szorosan dörzsölődtem hozzá. Éreztem, hogy a bugyi már csurom víz. És a nőiesség friss intenzív illata. No ez igazán feldobott engem.
Hirtelen Leann kezeit éreztem seggemre fonódni. Magához rántott s görcsösen szorongatta punciját tomboló kokasom hosszában. Mindketten extázisba kerültünk. Gyönyörének hangja engem is elindított az orgazmus útján és feltörő ondóm sugarai nem kíméltek pólót, bugyit meztelen hasakat. Szinte egymásra rogytunk, öleltük és simogattuk egymást, kontrolálatlan hosszú perceken át. Teljesen megváltozott a közöttünk lévő kapcsolat. Mondhatnám bizalmas szeretőkké váltunk. Nap – nap után jelentkezett egy újabb bugyit „tönkretenni”. Mindenféle pózokat próbáltunk, ám mindig visszatértünk az elsőként megtapasztalt pozitúrához.
Valahogy mindkettőnkben motoszkált a továbblépés vágya, beszélgettünk is róla de a belénk nevelt tabu ellenállt a nagyobb forradalomnak. Bevallom nektek, valahol ma is van bennem egy hiányérzet, amiért nem léptük meg azt a bizonyos utolsó lépést. No, ennyi volt az én kis történetem – nézd már egészen elérzékenyültem.
Hosszan hallgattunk Mark elbeszélése után s azt hiszem mindannyian úgy éreztük, ideje befejezni az estét. Sara meséjét hagyjuk a következő alkalomra.
– Köszönjük a vacsorát és a szíveslátást – szólaltam meg végül. Mark telefonált taxiért s hazaindultunk.