A hatóságok adatai alapján megállapítható, hogy a prostitúció évi 3 millió euró értékű adózatlan bevételt jelent a lányok, vagy az őket futtató stricik számára. A nem hivatalos adatok viszont 360 millió eurós forgalomról szólnak, ami azt jelenti, hogy az ősi mesterség legalizálása esetén évente akár 100 millió euróval gazdagodna az államkassza.
A rendelkezésre álló hatósági adatok szerint Romániában 2 ezer prostituált dolgozik. Ezt a számot a büntetések számából állapítják meg. Szakértők szerint azonban a valós szám ennél tízszer nagyobb.
A legalizálás egyelőre csak távoli lehetőség. A prostitúció törvényessé tétele ellen leghangosabban a román ortodox egyház tiltakozik, ám számos olyan prostituált is akad, aki szerint a legalizálás több hátránnyal, mint előnnyel járna.
Kik ők? – Miniszoknya, kihívó dekoltázs, magas szárú csizma. 5 lejnél kezdődik a „szaxi”, 20 lejnél a „normál” menet. Ők a városok bekötőútjainál „szolgálatot teljesítő” nők, akik gondolkodás nélkül beülnek bárki autójába, hogy néhány perces élvezetet nyújtsanak.
Ez a legalacsonyabb kaszt; Romániában úgy hívják őket: „centuristele” („a bekötőutasok”). A szebbek több ezer lejt keresnek havonta, a csúnyábbak kevesebbet. Általában várja otthon őket két-három gyerek, vagy ha nem várja, akkor azért nem, mert valamelyik árvaházba kerültek.
A következő kategória a „prostituatele” – a prostituáltak. Bár lényegében ugyanazt a munkát végzik, nem kell kiállniuk az országút szélére integetni, szoknyát emelgetni. Ők szállodákban, klubokban, bárokban állnak a vendégek rendelkezésére. Többet keresnek, mint a bekötőutasok, és általában stabil klientúrával rendelkeznek.
Ahhoz, hogy ezek a prostituáltak odailleszthessék szakmájuk nevéhez a „luxus-” előtagot („prostituatele de lux”), kemény munkára, pénzre, no meg ízlésre és szerencsére van szükség. Nekik általában van egy kamu-munkahelyük, ahol nem feltétlenül keresnek rosszul. Drága ruhákat vesznek fel, rendszeresen látogatják a fitnesz-termeket és spa-létesítményeket. Az ő klienseik leginkább külföldi üzletemberek, akik társaságot keresnek egy-egy itt töltött hétvégére.
Luxus-prostituáltakat Bukarestben, Kolozsváron, Temesváron, Iaşi-ban és Brassó-Pojánán találunk. Nemcsak szexuális szolgáltatást nyújtanak: ők olyan nők, akikkel bárhol meg lehet jelenni, szellemesek, és tisztában vannak a társasági szabályokkal. Áruk 200 euró/óránál kezdődik, de határ a csillagos ég.
Nincsenek, és mégis vannak – Szilágy, Neamţ, Vaslui és Giurgiu megyékben hivatalosan egyetlen prostituált sem létezik. Ennek ellenére ezekben a megyékben is találunk például apróhirdetéseket, ahol nők ajánlják fel társaságukat „nagylelkű urak” számára.
Kolozs megyében nincs hivatalos statisztika a prostitúcióról, ám a büntetések alapján körülbelül 50-re tehető az ősi mesterséget űző nők száma. Maguk a kolozsvári prostituáltak azt állítják, hogy legalább ezren vannak, akik utcán, bárokban, szállodákban, klubokban ajánlják fel szolgálataikat, és hasonló a helyzet a többi nagyvárosban is.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint Romániában 23 ezer és 47 ezer közé tehető azon nők száma, akik szexuális szolgáltatásokat nyújtanak. Klienseik száma változó: naponta legalább két, legfeljebb tizenöt férfival van dolguk. Ami az árat illeti, ez a WHO szerint az 5 lejes orális kielégítéstől a 4 ezer lejes egészéjszakás szex-partiig terjedhet.
Ha a WHO adatai alapján átlagot számolunk, és 35 ezer prostituáltat veszünk alapul, akkor kiderül, hogy ezek a nők évi 600 millió eurót keresnek. Ebből lejön a rezsi, az óvszerek, egészségügyi ellenőrzések és más járulékos költségek. Mindent egybevetve legalizálás esetén ez évi 110 millió eurós bevételt jelentene az államnak, ha pedig a WHO által megállapított legmagasabb számot vennénk alapul, akkor az összeg ennek kétszerese is rúghat.
Nem szoktak büntetést fizetni -A nagyobb városokban több ezer befizetetlen büntetéssel, azaz több millió eurós hiánnyal van dolgunk. Ha például Galacon kifizetné a büntetését minden prostituált, akit elfogtak a hatóságok, a városi önkormányzat kilábalhatna a jelenlegi krízisből.
A száz megbüntetett galaci prostituált összesen körülbelül 500 ezer euróval tartozik a polgármesteri hivatalnak. (Idén éppen ennyivel támogatta az önkormányzat az országos bajnok Oţelul futballcsapatot.) A galaci polgármesteri hivatal jelenleg kétezer jegyzőkönyvet nyitott, amelyben megpróbálják legalább természetben, azaz a közösségért végzett munka formájában behajtani ezeket a büntetéseket.
A törvény értelmében a rendőröknek kötelességük megbüntetni a prostitúción ért nőket, és bemutatni őket az ügyészségen, majd a bíróságon. A bíró dönti el, mekkora büntetést szabnak ki rájuk. Börtönbe kevesen kerülnek, 2008-ban mindössze 15 prostituált jutott rácsok mögé, azóta csak csökkent a számuk.
Hogyan lesz valakiből luxuskurva? – A legtöbb prostituált sosem kerül a törvény kezére. Az Adevărul napilapnak nyilatkozó egyik luxusprostituált, Anda elmondása szerint a legjobb barátnője sem tudja, mivel foglalkozik titokban.
„Egy barátnőmmel elmentünk egy étterembe. Elég sokat ittam, akkor kaptam kézbe első fizetésemet, ezért egy klubban folytattam a napot, ahova meghívott egy úr, aki fizetett egy italt” – emlékszik vissza Anda a kezdetekre.
„Azt mondtam neki, Andának hívnak, mert nem tudtam, bízhatok-e benne. A lakásomon kötöttünk ki, az ágyban. Távozáskor 100 eurót adott. Megkérdezte, számíthat-e rám máskor is, ha Bukarestbe jön” – meséli a fiatal nő.
„Titkárnőként dolgozom, havi 300 eurót keresek. Részmunkám a prostitúció, ebből akár havi 800-1000 euró is bejön, klienstől függően. Nincsenek sokan, köztük van a volt barátom is. Ismerőseim úgy tudják, különböző irodai munkákat, fordítást, könyvelést vállalok jövedelem-kiegészítés céljából. Néha magam sem hiszem el, amit csinálok” – mondja Anda.
Hogyan lesz valakiből „bekötőutas”? – Irina roma családban született. Édesanyja prostituált volt, nagyanyja úgyszintén. Nővére 14 éves korában bocsátotta először áruba a testét.
„Nem jártam iskolába, csak vagy két évig. Tudok olvasni és pénzt számolni. Anya szerint ez éppen elég. Nem zavar, hogy ismeretlen férfiakkal fekszem le, mert olyankor valami másra gondolok. Voltak, akik megvertek, de akkor hívtam a Tankot. Ő a mi védelmezőnk. Azt hiszem, hívhatjuk stricinek” – meséli Irina, aki 21 éves, de 35-nek néz ki.
Szőkére festett haja lenőtt, ám keze tiszta és ápolt. Azt reméli, egyszer majd külföldre költözhet. Nem érdekli a prostitúció legalizálása, számára ez egy munkahely, havi 800 lejes fizetéssel.
Érvek a legalizálás mellett – Romániában eddig elutasítottak minden törekvést a prostitúció legalizálására, legutóbb néhány hónapja fulladt kudarcba egy hasonló kezdeményezés. Az ország lakosságának 50 százaléka egyetértene a legalizálással.
Amennyiben a prostituáltak törvényesen űzhetnék a munkájukat, azzal tevékenységük átlátható és ellenőrizhető lenne. Megakadályoznák az emberkereskedelmet és a nemi betegségek terjedését. Az utcalányok adót és társadalombiztosítást fizetnének, és bekerülnének az egészségügyi biztosítási rendszerbe.
A prostituáltak elég korán „elhasználódnak”, viszonylag fiatalon abba kell hagyniuk ezt a tevékenységet, mert már nem számítanak vonzónak. A legalizálás megoldaná ezt a helyzetet is: biztosítva lenne a nyugdíjuk.
„A legalizálás többé-kevésbé tisztességes körülményeket biztosítana számukra, kiszabadítaná őket a rabszolgaságból, és szociális biztonságot nyújtana” – érvel Mircea Kivu szociológus.
Ellenérvek – A román ortodox egyház és a lakosság prostitúciót ellenző része szerint ez a mesterség a rabszolgaság egy változata, amely által veszélybe kerül a jóízlés és az emberi méltóság.
Ugyanakkor a prostitúció népszerűsíti a munkakerülést, azzal az illúzióval szolgál, hogy könnyű munkával sok pénzt lehet keresni. Ezt támasztaná alá az egyik prostituált, a 22 éves Anca vallomása is: „Napi 10 órát dolgoztam havi 1200 lejért. Most ugyanennyit keresek néhány nap alatt, napi mindössze 2-3 klienssel.” Forrás: Manna.ro
