Az ösztönök vadul munkálnak bennünk, de mégis tanult dolgok, könyv- és filmélmények határozzák meg, hogyan viselkedünk a szexben. Heti gyors Mester Dórával.
– Három és fél éves kisfiammal a héten agyagozni járunk, ahol megtetszett neki egy nála jóval idősebb kislány. Ott sündörgött körülöttem, hogy szeretné, ha segítenék neki ismerkedni. Kérdezzük meg, hogy hívják, hol lakik. Visszakérdeztem, hogy jó, jó, de mi célból van az ismerkedés. „Hát, hogy szerelmesek legyünk, mint te meg apa” – hangzott a válasz. Még aznap a papájával is erről beszélgettek, és elpróbálták, hogy másnap miket hogyan fog majd megkérdezni a kislánytól, ha találkoznak.
Érdekes, hogy mennyi finomságból, mennyi apró részletből áll össze a fejünkben, a lelkünkben, a testünkben valami arról, hogy mire vágyunk, és azt hogyan tanuljuk meg érvényesíteni, megosztani másokkal. Sokan vannak azon a véleményen, hogy ezek tipikusan azok a dolgok, amik ösztönösen jönnek; a szerelem, a szex-drive, a vágyak mind azok az ügyeink, ahol a nurture (nevelés) ellenében a nature (természet) messze viszi a pálmát. Én inkább mégis az előbbi iskolát képviselem. Nem tagadom, hogy valahol mélyen a természet meg minden más láthatatlan erő vadul munkálkodik bennünk, de akár csak most felnőttként a kisgyerekek viselkedését látva, akár valamikori magamra visszagondolva, mégis sokkal erősebbnek érzem ebben a történetben a társas környezet hatását, mint a nehezen körvonalazható „ösztönöket”. A tanult viselkedési mintákat illetően legtöbben talán nem is vitatkoznának velem, de én még azt is mondanám, hogy – bár magát a vágyat pusztán belülről fakadónak érezzük – abban is meghatározó, hogy hol, hogyan nőttünk fel, mit láttunk, mit hallottunk.
Meglátni és megkívánni – Nyilván lehetetlen pontosan emlékezni ezer meg ezer apróságra, de mégis izgalmas szex-önismereti kirakós játék lehet összeszemezgetni, hogy honnan is jönnek az alapvető beállítódásaink vagy bármi konkrét kattanásunk. Nemrég kezdtem egy gyűjtést arról, hogy kinek milyen irodalmi vagy vizuális élménye volt az ifjúkorából, ami valahogyan meghatározóvá lett későbbi szerelmi, szexuális életében. Arról még viszonylag jól hozzáférhető információink vannak, hogy milyen kifejezetten „felvilágosító”, de legalábbis célzottan szexes tartalmú, Gólya hozza? típusú könyv volt a szüleink könyvespolcán. De az erotika, a vágyak, a szerelemről alkotott fogalmaink szerintem sokkal inkább az irodalomból, filmekből, az életben ellesett pillanatokból jönnek. Nekünk otthon a polcon megvolt Fritz Khan legendás Szerelem iskolája, ezt az eldugott Playboyokkal váltva nagy izgalomban olvastam, ha végre mindenki elment hazulról. De legalább ennyire izgi volt az Akiért a harang szól, amikor Maria, a szerelemben kezdő főhősnő bemászik partizán szerelme hálózsákjába. És? Megosztja azt a dilemmáját, hogy mit kell csinálni csókolózás közben, hogy ne akadjon össze az orrunk… Meg még volt valami szoft szexleírás is, ami nekem akkor forróbb volt minden Playboynál. Azt hiszem, az is egy Hemingway-regényben volt, hogy párnát tettek a nő feneke alá, így neki is izgatóbb volt a sztenderd misszionárius póz. Ezt például ki is próbáltuk azon melegében, 16 évesen. (Ezt akár tekinthetném az első közvetett anatómialeckének is, hiszen ebből „tanultam meg”, hogy hogyan érhető el kényelmesen a csikló is ebben az ölelkezési pozícióban.) Ennél kevésbé konkrétan szexes, de egészen biztos, hogy a Hemingway-regényekből jöttek az első szimpatikus nő- és férfialakok, ilyennek képzeltem az ideális párokat, nyilván megfelelően beleélve magam is hasonló történetekbe.
Jó pap holtig tanul – Na persze ezektől a dolgoktól még nem lettünk olyan nagyon okosak, sem tapasztaltak. Ettől még ugyanúgy bénáztunk, botladoztunk az elején, vagy akár tovább is. Nemrég egy harmincas nőtől hallottam, hogy milyen más lett volna az élete, ha mondjuk az anyukája a kezébe adott volna olyan könyveket, amiből legalább a szexuális anatómiát normálisan megtanulhatta volna. Ha tudta volna, hogy hol van és mi az a gát vagy az ánusz. Az én apukám Playboy magazinjaiból például nekem az jött át, hogy – Parti-Nagy kifejezésével élve – a szájerotikázás a szex, így hát én az orális szexszel kezdtem a szerelmem testét „megtanulni”. Fogalmam sem volt, hogy hogyan kell, neki mi lenne jó, azt hiszem, elég vicces lehettem. Szerencsére mindketten kezdők voltunk, szerelmesek, úgyhogy mégsem lett egy életre meghatározó kellemetlen kezdés belőle. Pedig akár lehetett volna. Ez már elég régen volt, de úgy tűnik – dacára az internetes pornókultúrának – a szexuális anatómia tanítása azóta sem vált általánossá sem az iskolákban sem családi körben. Nlcafe.hu