Pár hónapja vettem meg a vibrátoromat. Nem azért, mert különösebben igényeltem volna az efféle behatolást magányos pillanataimban, inkább úgy éreztem, „kell és kész”: hogy a magamról alkotott képhez és a szexualitásomhoz hozzátartozik, hogy egy műfasz lapuljon a fiókomban. Azóta kedves segédeszközzé vált, melyet a lehető legváltozatosabb módon használok ki- és fel.

Önkielégítés közben kerül elő a legritkábban, legalábbis ha senki sem néz közben. A pinámat dugdosni hamar meguntam, ha magam vagyok, nem jut eszembe használni, mint ahogy az már említettem is. Kivéve, ha az erotikus irodalom egy gyöngyszeme kerül a kezembe. Olyankor nagyon kényelmes megoldás a harmadik karomat becsúsztatni és a bugyimat, mint kicsúszásgátlót eligazgatni rajta, és hagyni, hogy csak rezegjen bennem, szinten tartva ezzel az izgalmamat, amit a könyv okoz.

Máskor a számat izgatom vele, miközben a csiklómat simogatom. Természetesen a legélethűbb formájú, színű, anyagú típust választottam a boltban, többek között azért, mert a szopás kulcsfontosságú számomra, a műtaggal pedig szívesen pótlom olykor az épp kéznél nem lévő igazit. Az orgazmusomhoz nagyban hozzájárul az ilyesfajta stimuláció.

Időnként rám jön a fotózási kényszer. Egyrészt, mert szertem megnézni magam a másik oldalról; másrészt, mert tudom, hogy meg fogom mutatni a képeket és előre izgalomba hoz, hogy izgalmat váltok majd ki ezzel. Az ilyen alkotómunka során is jó szolgálatot tesz egy műfasz. Az élvezten túl, saját magamhoz is közelebb hoz. A legutóbbi alkalommal például a fenekemet állítottam középpontba: nem volt szűz a hátsó felem, de mégis idegenkedtem a bevetésétől. Úgy döntöttem, nekem kell megtapasztalnom, milyen ütemben válok befogadképessé, „tiszta” vagyok-e hátul, mennyi előkészítést igényel a fájdalommentes behatolás… stb.

Próbálkozásom eredménye, egy nagyon izgalmas fotósorozat mellett, a kedv lett, hogy bátran felkínáljam a fenekem egy valódi faroknak is; a meggyőződés, hogy a fájdalom kiküszöbölhető; és a megnyugvás, hogy a mocskos felajánlkozásommal nem piszkítom be szükségszerűen a másikat.

De a vibrátorral kapcsolatban, a felhasználásánál nekem fontosabb volt maga a megszerzés aktusa, ami számomra egy újabb határ átlépése, egy újabb gátlás elvesztése, egy újabb vágy megvalósítása volt. Azáltal, hogy bementem egy szexshopba, ami tele volt oda pornófilmet nézni és farkat verni járó férfiakkal, hogy kiválasztottam a megfelelőt, hogy kiléptem a boltból az utca hömpölygő tömegébe egy zacskóval a kezemben… megtettem valamit, amit korábban nem volt bátorságom megtenni és ez büszkeséggel töltöttel. Emlékszem, ahogy közeledtem az üzlet felé, úgy éreztem, mindenki engem néz, mindenki tudja, mire készülök és már majdnem szégyelltem is magam. De nem tehettem meg, hogy visszaforduljak, magam miatt nem. Lenyomtam a kilincset és határozottan, tekintetet vonzó dekoltázsommal és önbizalmat sugározni próbáló mosolyommal fordultam az eladóhoz. Majd eszembe jutott, hogy ő egy vibrátort vásárló nőnél durvább dolgokat is tapasztalt már minden bizonnyal, így aztán elmúlt minden szorongásom. Amikor újra az utcára léptem, nem kellett megjátszanom a magabiztosságot. Nő voltam, megtettem, amit a vágyam követelt, kizártam magamból a társadalmi előítéletek miatti szégyenérzetet, nem engedtem, hogy rámerőszakolt gátlásaim gúzsba kössenek. Boldog voltam és elégedett: jól éreztem magam a bőrömben.