A magyar lányok vállalják a legmocskosabb megalázó szexet

A magyar lányok vállalják a leg megalázóbb és leg undorítóbb szexmunkákat, Amszterdamban a magyar nők a legócskább kurvák. A Szexplázában a plázacicák között találod azokat, akik pénzért pornós munkát vállaltak. A magyar bevállalós lányokat, a perifériára szorult anyákat, adósságcsapdába került nőket kínozzák brutális módon bejegyzés és videó itt.

Továbbiak a témában: Magyar pornós lányok videókon – Az Auschwitz náci szadómazó film – Brutális szado-mazo pornó forgatás magyar lányokkal – Újpesti szado-mazo filmesek, egy ember ellen vádemelés – Az Auschwitz náci szadómazó film weboldalát meghekkelték – Elite Pain The Complaint szadómazó pornóvideó.
Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , .

Amszterdamban a magyar nők a legócskább kurvák

A magyar nők a legócskább kurvák Amszterdamban, saját utcájuk van. Húsz perc szexet, és szinte bármit elvállalnak húsz euróért. Gumi nélkül, olcsón elvállalnak bármit – ilyen rossz a hírük a Hollandiában prostituáltként dolgozó magyar lányoknak. Akik egyre többen vannak, és egyre gyakrabban válnak emberkereskedők áldozataivá.
Mi az, ami után egy Amszterdamban dolgozó magyar prostituált vágyakozik? A Túró Rudi – üzente egy magyar lány, Éva a piros lámpás negyedből. A lányok a vörös fénnyel bevilágított kirakatokból integetnek az arra járó férfiaknak a Molensteeg nevű szűk utcában. Itt csak magyar prostituáltak dolgoznak. Milyen magyar prostituáltnak lenni Amszterdamban?
– Ha nem menne ilyen szarul a munka, meglennénk jól, de néha nincs semmi – magyarázza Éva. Pár éve még meg lehetett keresni napi 1000 eurót, most már inkább a 200-300 az átlag. Napi egy-két-három vendéggel. Az adóhivatal 12 ezer eurót kér tőle három évre. Hollandiában tizenkét éve legális mesterség a prostitúció, emiatt adót kell fizetni utána.
A striciktől is félni kell. Éva tud olyan nyíregyházi lányról, akit megfenyegetett a futtatója, hogy rászáll az otthon maradt családjára, és egyszer tényleg elment hozzájuk, rájuk gyújtotta a házat. Olyan lányokat is ismer, akiket a szüleik küldtek ide dolgozni Magyarországról, sőt, egy olyan ikerpárt is, akiket az apjuk hozott el ide.
A magyarok mindamellett a legolcsóbbak, és szinte mindent vállalnak, gumi nélkül is. – A többiek panaszkodnak is, hogy a magyarok elrontják az üzletet – állítja egy terepmunkás, aki szerint a magyarok alapára 20-30 euró, míg a többiek 50 eurót kérnek ugyanannyi időre – írja az Ujasz.hu bulvároldal.
További cikkek a témában: Amszterdami kurvaképben cigány stricik és meggyötört kurvák – Magyar lányok áruják a szexuális szolgáltatásaikat minden sarkon – Kurvázni járnak a magyar férfiak – Ótvar kurvák mindent bevállalnak a mocskos pornóban – Álarcban vonultak fel a faszból élő ribancok – A férfiak szerint nem megcsalás a kurvázás – Kurválkodik a politikus felesége – Megtámadták a szűz pináját áruló Lillát – Szexmunkások szervezete 48 millió forint támogatást kap. További cikkek a témában: A galaci faszszopó kurvák olcsóbban szopnak – Kamionos gyilkolja az útszéli pár meurós prostikat – Mindent elveszíthet a két focista mert tinikurvát dugtak – Az orosz cári balett tinilányainak és madamjainak titkaiból – Baszdmeg az Olimpiq szex innováció oldalon – Magyar lány szüzessége eladó – Tinikurvák úgy öltöznek, hogy szellőzzön a picsájuk – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A prostitúció egy mély gödör – Sztárok és luxusmadámok – Nem tetszik a celebkurváknak ha alázzák őket – Luxusprostik az egyetemen, a tandíjat összebasszák – Utcalányt csinált belőlem – Dubaiban ribanckodnak a magyar lányok 1.rész 2. rész 3.rész 4.rész – Lecsukták a 17 éves borsodi prostituáltat – Hármat szeretnék: a szádat, pinádat és  seggedet – A kurvák a legjobb pszichológusok – Keleti Györyi kurválkodott – Megbaszom az összes kurvát – Mit tett Molnár Anikó a hercegségben kétmillióért? – Kurva vagyok üss kedvedre, szopass meg, bassz szét – Virtuális húspiac: partner, szexpartner, masszázs és domina – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A legdurvább orgiák a sztárvilágban! – Kurva drága a kurva – Film a prostitúcióról: K1 – Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz – Intim Center szexshop, Bp. Károly krt. 14. – Dughat egyet a győztes hacker – Ribancok masszázst hazudnak – Több tízezer magyar kurva külföldön – Kitálal Brunei szultán egyik háremhölgye – Kurvák hirdetőoldala a Szex-partner.hu – Stricik és megkéselt, eltört karú, letépett körmű örömlányok – A kiskorú kurvázós botrány után megbocsájt Ribéry neje – Dominák szolgái többnyire diplomások – Szexmunkásnő a mobilcég reklámarca – Szeretek baszni, szopni, ribanc vagyok.

Amszterdam: Cigány stricik, meggyötört kurvák

A Molensteeget különben egyszerűen Nyíregyháza utcaként hívják a bordélytulajdonosok és a szociális munkások, hiszen itt kizárólag erről a településről érkezett lányok dolgoznak. Nehéz szóba elegyedni velük, ha egy férfi megáll az ablakuknál, csak azt hajtogatják: „Fifti ájró.+ Ahogy megszólalok magyarul, és beszélgetni szeretnék, válogatott szidalmakkal küldenek el melegebb éghajlatra: abba se mennek bele, hogy kifizetem a tarifát, és a rendelkezésemre álló húsz percet szex helyett beszélgetéssel töltjük.

Minden hivatalosan működő ablakban ott egy telefonszám: a bordély tulajdonosának elérhetősége. Felhívom az egyiket, és meglepetésemre kész egy találkozásra. Két kirakat között nyílik az ajtó, mindkét oldalon műszak van, a lányok incselkedve hívnak magukhoz, és csalódottan veszik tudomásul, hogy velem egyikük sem csinál ma üzletet. Szűk csigalépcsőn megyek fel a ház tetejébe, ahol hatalmas monitor előtt ül a tulaj…. A folytatás itt olvasható.

Magyar lányok minden sarkon

Zürich és a borsodi Goldfinger – Peter Rüegger, a zürichi rendőrség vezető nyomozótisztje azt mondja: óriási gondokat okoz nekik az utcai prostitúció. A Sihl folyó partján alakították ki a város türelmi zónáját, azon kívül tilos a prostitúció. „Annyira sok a magyar prostituált, hogy már számolni se bírjuk, naponta növekszik a lányok száma. Tavaly már 1050 „kezdőről” tudtunk, közülük 499 magyar, míg 2003-ban csak 94 magyar nő volt a látókörünkben, vagyis megnégyszereződött a számuk.
Az uniós csatlakozás az egyik ok, hiszen Svájc is a schengeni határokon belül van. A munkaügyi hivatalban mint egyéni vállalkozó prostituált jelentkezik be. Itt a legnagyobb közösség a magyaroké. Mi úgy látjuk, a legtöbben roma származásúak.” Zürichben az emberkereskedelem ellen küzdő speciális csapatnak hat tagja van, köztük Markus Gaehwiler, aki azt mondja, folyamatosan ellenőrzik a bordélyokat és az utcát. A teljes egységhez 14 ember tartozik.

Svájcban 1993 óta legálisan lehet stricivel működni, kivéve akkor, ha a strici kényszeríti a nőt a prostitúcióra, azaz ha nem engedi, hogy szabad elhatározásából döntsön, kivel megy el, illetve akkor, ha elszedi a pénzét. Sokszor elszedi. Markus Gaehwiler azt mondja: ők csak akkor tudnak ügyeket a bíróságig vinni, ha van tanú. „A sorrend úgy néz ki: a civil szervezetek kimenekítik az áldozatot egy védett házba, aztán jövünk mi, nyomozunk, de csak akkor jöhet a bíróság, ha az áldozat tanúskodik.”
A zürichi rendőrségnek 2010-ben 1500 kapcsolatfelvétele volt magyar prostituáltakkal. A legsúlyosabb gondot az jelenti, hogy az áldozatok nem tanúskodnak. Az egyik legnagyobb vihart kavart magyar eset 2010-ben került bíróság elé: ez volt a híres Goldfinger-ügy. A svájci rendőrök nevezték el így a borsodi férfit, mert mindegyik ujján aranygyűrűt hordott. Peter Rüegger rendőrtiszt különleges térképet vesz elő: a Goldfinger-üggyel szorosan összefüggő emberkereskedő csoportokat ábrázolja. A térképre hasonlító hatalmas lapra a nyomozók felrajzolták az egymásra épülő futtatói szinteket – első látásra hatalmas családfára hasonlít.
A térképen láthatóvá válik, hogy egyetlen nő testéből hányan húztak hasznot. Gaehwiler és Rüegger azt mondja: Goldfinger cinkosainak bukását az okozta, hogy iszonyatosan brutálisak voltak. Az egyikük egyszer annyira megverte a prostitúcióra kényszerített barátnőjét, hogy kórházba kellett vinni a nőt. A barátnőjén demonstrálta, hogy mi történik a neki „dolgozó” többi prostituálttal, ha nem viselkednek jól. A rendőrök több hétig kitartóan tartották a kapcsolatot az áldozattal, mire elnyerték a bizalmát: végül az ő vallomása alapján göngyölítették fel Goldfinger teljes hálózatát.
A két rendőr hangsúlyozza: a nőket többnyire az tartja vissza a vallomástételtől, hogy a stricik Magyarországról fenyegetik őket, gyakran az otthon maradt gyerek megölésével. „Ezek a nők csak akkor működnek együtt a svájci rendőrökkel, ha a magyar hatóságok garantálják a családtagjaik biztonságát is. A legtöbb magyar nő úgy jön ide, hogy otthon gyerekei vannak. Egy-két év, mire egy ügy lezárulhat, tehát minimum ennyi ideig kell a tanúk és közvetlen családtagjaik biztonságát garantálni. Svájban viszont 90 napig lehet engedély nélkül munkát vállalni, de a nyomozási szak ennyi idő alatt nem zárul le. Ezért fontos, hogy Magyarországon is legyenek védett házak. Ezek a nők nem mehetnek viszsza ugyanabba a közösségbe, ahol azok az emberek várják őket, akik miatt prostituáltak lettek”, mondja Rüegger.
Züricben a türelmi zónán, illetve a törvényben meghatározott, kora estétől hajnalig tartó időn kívül illegális az utcai prostitúció. A posztoló rendőrök ezt folyamatosan ellenőrzik. Ha valamelyik lányt például a prostituáltak által sűrűn lakott Langstrassén kapják el, amely kívül esik a türelmi zónán, akkor pénzbírságra számíthat, amelynek összege 200 franktól indul. Errefelé rendszeres az igazoltatás, a rendőrök próbálják kiszűrni a hamis igazolvánnyal érkezőket. Néhány hete egy ilyen alkalommal gyanúsnak találtak egy nagyon fiatalnak tűnő debreceni nőt. Bevitték a rendőrségre. Amíg a papírokat ellenőrizték, azt látták, hogy a nő arcáról lassan leolvad a félelem. Kiderült, hogy a papírokkal minden rendben van. A procedúra végére azonban megjelent a barátja, hogy hazavigye. Amikor meglátta a férfit, összerándult, az arca ismét félelembe torzult.
Markus ezt a nőt akarja most fölkeresni. Végigsétálunk közösen a türelmi zónától fél kilométerre lévő Langstrassén. Ha egyenruhát látnak, a nők szétrebbennek. De tőlünk nem tartanak, civil ruhában érkezünk. Odaérünk ahhoz a házhoz, amelyben a lány lakik. Szűk lépcsőn megyünk fel az emeletre, kosz van és sötét, de csak a svájciaknak tűnik ez borzalmasnak. Debrecenben vannak rosszabb helyek. Az emeleten az egység tagjai előveszik az igazolványaikat. A folyosóról nyíló szobában lévő lányok megijednek, visszahúzódnak, a házban lézengő férfiak villámgyorsan felszívódnak. Egy fiatal rendőrnő fölismeri a debreceni lányt. Félrehívja, és négyszemközt beszél vele. Szeretné elnyerni a bizalmát, és elmondja neki, van kiút, megadja a telefonszámát is, amelyen bármikor fölhívhatja. Meglepő látni, mennyire emberségesek ennek a rendőri csoportnak a tagjai. A hozzáállásukból az érződik, hogy a nőket áldozatnak tartják, akiket meg akarnak védeni.
Ebben a házban három-négy prostituált lakik egy szobában, kis konyha és szűk mosdóhelyiség jár az apartmanhoz. A háló olyan, mint afféle lányszoba, rózsaszínű ékszerdoboz asztalon, fésülködőasztal, egymás mellé tolt ágyak, ruhák, cipők szétszórva mindenfelé – vidámnak tűnhetne, de inkább szomorú –, a mélyszegénységben felnőtt lányoknak ez a négycsillagos hotel.
Gyorsan el kell tűnnünk. Nem szerencsés, ha bárki a környéken lakó prostituáltak közül megjegyezné az egységben dolgozó nyomozók arcát. A zürichi rendőrség szoros együttműködésben dolgozik egy védett lakásokat fenntartó szervezettel (FIZ), ez az alapítvány menekítik ki a nőket.
A Flora Dora pedig egy olyan szervezet, amelyet Zürich önkormányzata finanszíroz. Az itt dolgozó szociális munkások egy lakóbuszt működtetnek az utcai prostituáltaknak. A busz minden este kilenc órától hajnali kettőig fogadja a nőket, télen melegedni, nyáron kicsit megpihenni. Hetente orvos is rendel, receptet lehet felíratni. A fertőzések miatt sok antibiotikum fogy. A szociális munkásoktól megtudjuk: gyakran szükséges felvilágosító tanácsokat adniuk, mert sok nő van, aki nem tudja, hogyan kell védekezni.
A buszt naponta 30-50 nő keresi föl, a szociális munkások mindegyikük keresztnevét vagy becenevét felírják, és vezetik, ki hányszor fordul hozzájuk. Nehezen lehet megjegyezni őket, mert gyorsan cserélődnek. Vannak, akik maguktól is bemennek a buszba, de olyan is akad, akinek elkél a biztatás. „Nem kell annyit fagyoskodni”, invitál egy lányt Julia, a Flora Dora egyik magyarul beszélő szociális munkása. Jól ismeri ezt a közeget: „Nagyon gyakran éri erőszak a nőket az ügyfelektől is. Mindennapos, mint ahogy az is, hogy az ügyfél lenyúlja a pénzüket. Emellett a stricijük is veri őket. A magyar nők rengeteg erőszakot képesek elviselni anélkül, hogy jelentenék. Mi túlélési segítséget nyújtunk nekik”, meséli.
Kilenc után egyre többen érkeznek. Többségük 16 évesnél nem néz ki többnek, törékeny gyereklányok. Julia szerint sokan hamis papírokkal jönnek, úgy jutnak Magyarországon személyihez, hogy csalnak az anyakönyvi kivonatokkal. A svájci törvények tiltják, hogy külföldi munkavállaló 18 év alatti legyen, így prostituáltként sem kaphat engedélyt 18 éven aluli lány.
Sokan a buszban beszélnek először egymással, de csak óvatosan szólnak, mert a környéken lévő fiatal férfiak nem kedvelik a „barátkozást”. Egy fekete hajú magas lány azt mondja, még számot cserélni sem mer, mert a fiúja állandóan ellenőrzi a telefonját. Fölszáll egy hosszú szőke hajú lány, leül, és elővesz egy csokiszívet. Az egyik ügyfelétől kapta. „Szerelmes lett belém”, mondja. Közben arról panaszkodnak, hogy nincs munka. – 80 frankot fizetek naponta a hotelszobáért, és még csak egy húszast kerestem – mondja egy szolnoki lány. Svájban is lenyomták a magyarok az árakat. Korábban 50 frank volt a francia, 80 a sima, 100 a komplett szolgáltatás. De most alig lehet keresni, túl sok a nő. Azt is megtudjuk, gyakran esnek teherbe, az abortusz pedig a lelki és fizikai megrázkódtatáson túl több száz frankba kerül. Egy görnyedten álló lánytól azt kérdem, valójában miért van itt, azt mondja, valakitől azt hallotta, hogy jó lesz.
Nyíregyháza utca, Amszterdam – Miért van Amszterdamban ennyi magyar nő? A helyzetet ismerők azt mondják, a családjuk otthon uzsorát vett föl, a lányok itt keresik meg, „termelik ki” a kamatot. Az áldozatok nagy része már kislány korától megszokja, hogy hol családtagok, hol ismerősök használják a testét. Az ilyen gyerekek gyakran tanulásképtelenné válnak, kiesnek az iskolából, nem végzik el a nyolc általánost sem. A nők, fiatal lányok nagy része tudja, hogy milyen munkára megy ki, de arról, hogy mi várja őket, fogalmuk sincs. De menni kell: Magyarország munkanélküliségtől leginkább sújtott falvaiban és városaiban a szegény családok szinte egyetlen bevételi forrása a prostitúció.
Amszterdam bordélynegyedében körülbelül ötszáz prostituált próbál pénzt keresni, külön utcákba csoportosulnak a transzvesztiták, a dél-amerikai és a kelet-európai nők. Ez a „vendégek” tájékozódását segíti. Van nappali és éjszakai műszak, ezen kívül a hajnali is, amit ott chill outnak neveznek. Ez a pirkadat ideje, amikor az alkoholtól még mámoros vagy a drogoktól hiperaktív férfiak „levezetnek”. A chill out a legkockázatosabb – jó esetben a férfiak rengeteget fizetnek, miközben tudatmódosító szerek hatása miatt képtelenek a bordély „szolgáltatásait” igénybe venni. Rossz esetben brutálisan agresszívek.
„Műszak” végén előtűnnek a közeli kocsmákból a „kuzinok”, a kísérő „barátok”, és a csatornák felett átívelő hidakon várják a nőket. Egy borsodi lány azt mondja, házra gyűjt, és nem akar kölcsönkérni senkitől. A férje várja otthon, ő két-három havonta hazabuszozik. Még fél évig akar maradni. Hozzáteszi, hogy a családja semmit nem tud a munkájáról. Egy neve elhallgatását kérő szociális munkás felvilágosít: a nő nem mond igazat. Tudja a családja, mit csinál, és a lány tavaly is csak egy évet tervezett maradni: akkor állítólag éppen fürdőszobára gyűjtött. Már legalább három éve prostituált.
A bordélynegyed egyik kis szűk utcáját Nyíregyháza utcának nevezik a helyiek. Az itteni lányok némelyike nagyon rossz állapotban van, fáradtság, rezignáltság tükröződik táskás, karikás szemükben, olyan, mintha tudatmódosító szerek hatása alatt állnának, a tekintetük üveges. A vörös lámpás negyedben minden prostituált hallotta már Szabó Betti történetét, a nyíregyházi lányét, akit két éve ismeretlenek gyilkoltak meg. Betti, ahogy kikerült Amszterdamba, teherbe esett. A hetedik hónapig állt a kirakatban, és fogadta az ügyfeleket. Akkor a holland gyermekvédelmi hálózat megtiltotta a további munkát. Betti megszülte a babát, akit azonnal örökbe fogadtak. Ő visszament. Nem sokkal ezután a bordélyban leszúrták. A kirakat, ahol Betti állt, azóta is zárva van.
A vörös lámpa fénye eltakarja a fáradtságot, az elhasználtságot, a szomorúságot. Egy lány azt mondja, az araboktól fél a legjobban, mert szerinte erőszakosak. Közben nyílik egy kirakat, gyors kérdés, gyors válasz, hamar megegyeznek. Parfümmel leplezett áporodott testszag a levegőben. Egy menet tíz perc. Utána azonnal visszamennek a kirakatba – keresik a szemkontaktust.
Az említett holland szociális munkás azt mondja: utcai gondozást nyújtanak a nőknek, magyarul beszélő önkéntesekkel. Segítenek védett házat találni a bajbajutottaknak. Hollandul és angolul is tanítják őket. Ha azt látják, hogy valaki bajban van, azonnal hívják a rendőrséget és a védett házat. Persze csak akkor, ha a nő akarja. A magyar nők nem akarják. Azt mondja, az elmúlt hat évben nagyon megnövekedett a magyarok száma. A magyar prostituáltak, mint mindenki más, vállalkozói igazolvánnyal tudnak munkát vállalni. Bejelentkeznek, a munkaengedélyt gyorsan megkapják.
A többség Nyíregyházáról jön, de érkeznek Budapestről, Debrecenből, Pécsről és kis falvakból is. Jól szervezett a hálózat: azt mondják, „barátok szóltak”, hogy lehet prostituáltként pénzt keresni. A „barátok” hajtják fel a nőket. Megvannak a kontaktszemélyek. Forgatják őket, vagyis csak kevesen maradnak itt néhány hónapnál tovább, nehogy kapcsolatot alakítsanak ki a rendőrökkel, a szociális munkásokkal, az egészségügyi dolgozókkal. Aztán tovább mennek Hágába, Rotterdamba, Utrechtbe. Sokan Svájban voltak korábban, ahol csak kilencven napig maradhatnak alkalmanként.
A vörös lámpás negyedben a prostituáltak utálják a magyar nőket, mert „mindent elvállalnak” és lenyomják az árakat.
„Ebben a bizniszben rengeteg a pénz. A magyaroknak nagyon erős amszterdami kapcsolataik vannak. Azt mondják a lányok, hogy adósságot kell visszafizetni. Vagy az uzsorás mondja neki, hogy prostitúcióval törleszthet, vagy a család küldi ki, mert a környéken nincs munka. Csakhogy nekik semmi pénzük nem marad: 225-250 euró egy napra a bordélyablak bérleti díja, erre jön még a 1500-2200 eurós havi lakbér. Ezért a magyarok éjjel-nappal a kirakatban állnak, iszonyat állapotban vannak, nincs foguk, elhasználtak. És ahhoz, hogy állandóan legyen „kuncsaft”, lenyomják az árakat, és nagyon kevés pénzért mindent elvállalnak. Legalább 7-8 ügyfél kell egy nap, hogy bírják fizetni a költségeiket, de gyakran nem jön össze ennyi. Azt érzik, rengeteg pénz megy át a kezükön, lelkileg úgy élik meg, egyszer gazdagok lesznek, de ez csapda. Mire kifizetnek mindenkit, addigra jó, ha marad 15-20 eurójuk, amit azonnal küldenek haza. Két éve elmentem Nyíregyházára megnézni, milyen hely az, ahonnan ennyi nő jön Hollandiába. Dolgoztam már brazíliai nyomornegyedekben is, de úgy, mint Nyíregyházán, soha nem féltem. Az a hely, ahonnan ezek a lányok jönnek, tele van bűnözőkkel”, mondja egy a helyi viszonyokat jól ismerő szociá lis munkás, hozzátéve, hogy a strici „más történet”. A legtöbb strici ugyanis Magyarországon van. Nem az uzsorás jön ki a nőkkel, hanem általában egy családtag, unokatestvér. Ő maga ugyan nem emberkereskedő, de neki dolgozik, és persze a nő tartja el. Körülbelül napi tíz eurót keresnek a nő kísérgetéséért. A nagy hal Magyarországon van.
Magyarország és az emberkereskedelem – Nyíregyháza környékén és borsodi falvakban kérdezgettük az embereket, mit tudnak arról, hogy sok kelet-magyarországi nőt prostitúcióra kényszerítenek külföldön. Szinte mindenki tud erről.
„Megjelenik egy szépfiú, nagy autóval. Könnyen elcsavarja a lány fejét, aztán egyszer-kétszer szórakozni mennek, és a lány már Budapesten találja magát. A lányt befogják, betörik. Tudunk ilyenről.”
„Zürich, Amszterdam, Graz, Milánó, tudjuk, merre mennek a lányok. A szomszédom egyszer kiment Zürichbe és három hónapig vigyázott nőkre, jó pénzt kapott érte. A felesége azt hitte, idénymunkán van.” „Nem igazán kell erőszakot alkalmazni. A nőt, akit kísérget egy haverom, havonta hazahozza a családjához. A család is tud róla.”
„Fiatalok. Húsz–harminc között. A szegénység viszi rá őket. Vagy férjhez mennek és gyerekeket szülnek, vagy elmennek kurvának. Itt ez az élet.”
„Egyszer szóltak, hogy menjek el egy házhoz, és őrizzem a bejáratot. Nők voltak bent. Tízezer forintot kaptam néhány óra álldogálásért.”
A Nyíregyházán működő Periféria Egyesületet 1995-ben szociális munkások hozták létre, hogy az utcán alvó hajléktalanoknak segítsenek. 2002-ben vették észre, hogy a város bizonyos területein sok nő álldogál az utcán, és senki nem segít nekik. Szoboszlai Katalin, az egyesület tagja azt mondja, semmi pénzük nem volt arra, hogy utcai munkát végezzenek a prostituáltakkal. Rengeteget pályáztak, de az öt év alatt mindössze egyszer nyertek 60 ezer forintot, azt sem a prostituáltak segítésére, hanem egészségügyi prevencióra.
Tapasztalatai szerint a lányok mögött ott „áll” a család – azért vannak utcán, hogy a gyerekeket, a nagyszülőket el tudják tartani. „Kiszállni teljesen reménytelen. Harminc nőt gondoztunk folyamatosan. Zaklatták őket a rendőrök, állandó félelemben voltak, hogy ha nem bírják kifizetni a szabálysértéseket, akkor börtönbe kerülnek, és a gyámhatóság elveszi tőlük a gyerekeiket. A stricik pontosan tudják, hogy a gyerek elvételével fegyelmezni lehet a nőket, e téren úgy is fogalmazhatunk, összejátszanak a hatóságokkal. Sok áldozat retteg, hogy a gyerekét elveszik, és ezért nem tesznek feljelentést. 2006-tól Nyíregyházán is van türelmi rendelet, a belvárosból kiszorultak a nők, de a külső, elhagyatott területekre nem mentek utánuk a kuncsaftok, ezért egyre többen indultak el a szegénység elől nyugatra, Svájcba, Hollandiába.”
Magyarországon egyelőre nincsen védett ház, és a finanszírozás hiánya miatt alig vannak utcai prostituáltakkal foglalkozó szociális munkások. Tatabányán ugyan működött egy kis csapat, de nem volt pénzük folytatni a munkát. Ha valaki felhívná az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonközpontot azzal, hogy helyezzenek el egy áldozatot, aligha járna sikerrel. Hívásokat még fogadnak, de sokatmondó, hogy a honlapjuk egy ideje már nem üzemel. Korábban a Baptista Szeretszolgálat működtetett shel tert, s talán most egy másik keresztény szervezet építhet egyet – információnk szerint egy kanadai alapítvánnyal zajlanak tárgyalások. Tóth Györgyi, a NANE munkatársa szerint az állam a vallásos civilektől függetlenül is működtethetne egy jól őrzött sheltert, ahová el lehetne rejteni az áldozatokat, és ki lehetne emelni őket abból a közegből, amely prostituálja őket. A biztonságos hely az ügyek számát is megsokszorozhatná: a nők közül feltehetően többen mernének vallomást tenni a futtatók és az emberkereskedők ellen.
Magyarországon 2004-ben állt föl az emberkereskedelem elleni osztály, amelyet dr. Németh Richárd rendőr százados vezet. Ez az osztály zömében szexuális kizsákmányolással és emberkereskedelemmel összefüggésben lévő esetekkel foglalkozik. Az ügyek palettája az utcai prostitúciótól a luxusprostitúcióval kapcsolatos ügyekig terjed. Utal arra, hogy nagyon jó minőségű kapcsolatban vannak a külföldi rendőrségekkel, ez pedig a bizonyítékok összegyűjtését is befolyásolja. Azt, hogy ilyen tömegben mennek el a magyar nők külföldre, azzal magyarázza, hogy a célországokban legális a prostitúció, így a nők legálisan tudnak pénzt keresni. Az emberkereskedelmi osztály munkájára nagyon számítanak a külföldi hatóságok.
Egyelőre nem tudni, emelkedik-e a büntetőügyek száma a Nyugat-Európába irányuló egyértelmű emberkereskedelem miatt. A civilek legtöbbször azt a választ kapják a hatóságoktól, hogy mindez – a szervezett bűnözésre hivatkozva – titok.
– Az országot behálózzák az emberkereskedelmi útvonalak. Kelet-magyarországi, mélyszegénységben élő nőket nemcsak Nyugatra adnak el, hanem a Balatonfelvidékre és Győrbe is. A prostitúcióban óriási pénzek mozognak, de nem az áldozatok gazdagodnak. Ők ellátatlanul maradnak. A rendőrség is csak akkor kezd nyomozni, ha külföldről elháríthatatlan követelés érkezik – mondja Betlen Anna közgazdász, emberi jogi aktivista.
Az államra ugyanakkor egyre erősebb nyomás nehezedik: az Amerikai Egyesült Államok 2009. és 2010. évi jelentésében is elmarasztalták Magyarországot, kiemelve, hogy az állam nem gondoskodik az áldozatok védelméről, elhelyezéséről. Egy biztos: az utóbbi időben felerősödött a magyar jogvédők hangja, illetve a külföldről érkező hatósági és civil nyomás.
Az IOM (Nemzetközi Migrációs Szervezet) irodája szervezi és finanszírozza a külföldről érkező áldozatok hazautaztatását, ha hozzájuk fut be a segélykérés. Repülőtéren, pályaudvaron várják az áldozatot. Dóra Bálint, a szervezet munkatársa azt mondja: 2009-ben kilenc, tavaly 18 áldozat került az IOM segítségével haza. A hazamenekített nők Magyarországon semmilyen ellátást nem kapnak, mindannyian a sorsukra maradnak. Sokan újra visszakerülnek a prostitúcióba.
A cikk megírását a Független Médiaközpont és a Göbölyös József Soma Alapítvány támogatta. Köszönjük Betlen Anna és Matolcsi Andrea, a MoNA munkatársainak segítségét.
Kutatás a magyar prostituáltakról – Egy holland civil szervezet kutatást készített az amszterdami magyar prostituáltak körében. 84 kérdőívet töltöttek ki. Kiderült: negyven százalékuknak gyereke van. 45 nő Nyíregyházáról érkezett, húszan Debrecenből. A többiek Budapestről és Pécsről.
A legtöbbjüknek nincs meg a nyolc általánosa, a legmagasabb szakmai végzettségű fodrász volt. A 84-ből tíz nő azt válaszolta, hogy kényszerítik a prostitúcióra, a többiek gazdasági kényszer miatt csinálják. Pénzt keresni és pénzt visszafizetni – e két választ adják, amikor arról kérdezik, miért vállalják a munkát. Arra, hogy ki segített a papírok intézésében, háromnegyedük azt válaszolja: „a barátom” vagy „stricim”. 16 válaszadó 112 (!) órát dolgozik egy héten, ez napi 16 óra. Délelőtt 11-kor kezdik, és hajnali ötkör fejezik be a hét minden napján. Hasist és alkoholt fogyasztanak, de nem drogfüggők, és rengeteg energiaitalt is isznak. Túlnyomó többségük tudta, hogy Amszterdamban prostituált lesz, de fogalma sem volt a borzasztó körülményekről, a magas lakbérekről. A nők nagy része nem tud az ügyfelekkel tárgyalni a nyelvtudás hiánya miatt.
A kiút – Benézhetünk egy shelterbe, védett házba: a hely nem túl nagy, de barátságos, kis szobákkal. 15 nőnek nyújt menedéket. A védett ház itt nem azt jelenti, hogy titkos helyen lenne, hanem azt, hogy szigorúan őrzik, és garantálják az ott élők biztonságát.
A shelter vezetője azt mondja, kevés magyar kerül ide. A közös helyiségben kézműves-foglalkozást tartanak a zömmel afrikai országokból származó nőknek – az alkotómunkának terápiás hatása van, sokat segít ezeknek a nőknek, akiket mind a vörös lámpás negyedből menekítettek ki a holland szervezetek, illetve a rendőrség. A legtöbb nő nem tud írni, a rajzzal fejezi ki önmagát. A védett házat az igazságügyi minisztérium finanszírozza, ahogy azt a civil szervezetet is, amely folyamatosan jelen van az utcákon és éjjel-nappal hívható. A shelterben elkezdenek dolgozni az áldozattal: segítik őt talpra állni, hogy egyszer normális életet élhessen. Ez hosszú idő, addig szociális segélyt kapnak.
Közben szakmát és nyelvet tanulhatnak. Miután kikerülnek és albérletbe költöznek, a szociális munkások még sokáig nem engedik el a kezüket: naponta látogatják őket. Ez a shelter olyan nőket fogad, akik együttműködnek a hatóságokkal az emberkereskedők ellen. Forrás: Nol.hu, Ónody-Molnár Dóra.

Kurvázni járnak a magyar férfiak

A szexipar jelentősen hozzájárul a magyar gazdaság teljesítményéhez is: a Pénzcentrum.hu gyűjtése szerint 2008-ban 165 milliárd forintot hagytak a férfiak a prostituáltaknál. Mihálovits András, az internetes lap szerkesztője az InfoRádiónak megjegyezte: világszerte virágzó iparágról van szó. Tovább a teljes cikkre

Kurvákhoz járnak a magyar férfiak

A szexipar jelentősen hozzájárul a magyar gazdaság teljesítményéhez is: a Pénzcentrum.hu gyűjtése szerint 2008-ban 165 milliárd forintot hagytak a férfiak a prostituáltaknál. Mihálovits András, az internetes lap szerkesztője az InfoRádiónak megjegyezte: világszerte virágzó iparágról van szó.


Kevesen gondolnák, de a szexipar virágzása jelentős mértékben hozzájárul a hazai gazdaság teljesítményéhez. Ennek alátámasztására csak egy szám: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2008-ban Magyarországon a férfiak mintegy 165 milliárd forintot hagytak a prostituáltaknál.
Az örömlányok bevételei azonban csak az egyik szeletét jelentik a szexipari tortának. A szexboltokban, peep show-kban (kukkolók) és éjszakai sztriptíz bárokban sem kevés pénzt hagynak a magyar férfiak. És akkor még nem beszéltünk az interneten található előfizetős szexuális műsorokat sugárzó oldalakról. Az ágazatból befolyt pénz 636 millió euró (175 milliárd forint) volt 2007-ben. Ebből 152 milliárd forintot tett ki az illegális tevékenységből származó összeg.
A KSH közölte, hogy a táblázat adatai becslésen alapulnak és csak a nem megfigyelt (illegális, illetve nem regisztrált) tevékenységre vonatkoznak. A legálisan, regisztráltan végzett szexipari vállalkozások (például online szex shopok) adatait nem lehet külön kimutatni, mivel e cégeket főtevékenységük (például kiskereskedelem) szerint sorolják be. A rejtett gazdaság nagyságát egyébként 2005-ben 3285 milliárd forintra becsülte a statisztikai hivatal, ami a magyar GDP 14,9 százalékát tette ki. (A prostitúcióból származó bevétel akkor még „csak” 124 milliárd forint volt.)
A szexipar világméretekben a legjövedelmezőbb üzletág. Egy nemzetközi felmérés szerint minden másodpercben háromezer dollárt (630 ezer forintot) költenek pornóra a neten, ugyanekkor 29 ezren néznek pornográf tartalmakat, és minden másodpercben 372-en gépelnek be szexuális tartalmú keresőszavakat. Minden 39. percben készül egy-egy újabb pornó videó az USA-ban. Az iparág bevétele nagyobb, mint a technológiai óriásoké: a Microsofté, a Google-é, az Amazoné, az eBayé, a Yahoo!-é, az Apple-é, a Netflixé és az EarthLinké együttvéve. Csak az USA pornóbevételei meghaladják a nagy, országos hálózattal rendelkező televízió és rádiócsatornákét. Ugyanezen kutatás rámutat, hogy a közel 100 milliárd dolláros (21 000 milliárd forintos) lehet a világ szexbizniszének forgalma (beleértve a legális klubokat, videókat, magazinokat, stb. is).
Az amszterdami központtal működő prevenciós szervezet (Tampep) jelentése szerint az EU-ban tevékenykedő prostituáltak ötöde Romániából vagy Bulgáriából származik, száz szexmunkásból átlagosan négy Magyarországon születik. Földi Ágnes, a Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke a Pénzcentrum.hunak elmondta, hogy Magyarországon jelenleg mintegy 10-15 ezer prostituált dolgozik, akiknek 80 százaléka lakáson (ők az interneten hirdetők), 20 százaléka pedig az utcán várja a vendégeit. Egy-egy „légyott” ára igen változó. Az utcán szolgáltatást nyújtók már 5-6 ezer forintért is megkaphatóak, míg a háznál tevékenykedők 10-20 ezer forintot kérnek el óránként. A pár száz „luxusprostituált” pedig akár 1000 eurót (280 ezer forintot) is felszámol egyetlen alkalomért.
A recesszió azonban a pornóipart sem kerülte el. Kovács „Kovi” István a Hírextrának elárulta, hogy az amerikai piac mellett a magyar is egyre nagyobb problémákkal küzd. A DVD eladások visszaestek, aminek az oka, hogy az emberek a válság miatt nem szívesen adnak ki több ezer forintot (2-10 ezret) egy-egy pornó-DVD-ért. Kovi szerint nem csak a gazdasági válság okolható a pangásért, hanem az internet is komoly csapásokat mér az iparágra, valahogy úgy, ahogy néhány évvel ezelőtt a zenénél történt. Sokkal kevesebb film készül jelenleg, mint pár évvel ezelőtt. Több tőkeerős nagy cég a veszteségek elkerülése érdekében nem forgat filmeket, hanem az egyszer már elkészített alkotásokat adja ki újra. Öt-tíz évvel ezelőtt megjelent filmeket forgalmaznak, amivel úgy vannak jelen a piacon, hogy az nem kerül pénzbe.
Kovács István úgy látja, hogy évekkel ezelőtt több tízezer DVD-t el lehetett adni, manapság örülhetünk a pár százas eredménynek is. A válságot jól jelzi, hogy a szakmából lassacskán elfogynak a sztárok. Ma már nincs idő kinevelni őket, nincs idő foglalkozni velük. A felgyorsult életmód, az internet, és az, hogy egyre többen veszítik el a munkájukat, eltünteti a sztárokat ebből a műfajból.
A szexiparból befolyt bevételek egy kisebb hányadát teszi ki a szexshopok és szexuális segédeszközöket forgalmazó internetes oldalak forgalma. Magyarország egyik jelentős, ilyen tevékenységet folytató internetes oldala, a Szeresdmagad.hu elmondta, hogy havonta pusztán pár millió forintos bevételt könyvelhetnek el még a legnagyobb értékesítők is.
Hazánkban a nyugati országokhoz képest kevesebb szexuális segédeszközt lehet eladni. A legnépszerűbb termékek a vibrátorok, a férfiaknak szánt maszturbátorok és a síkosító-szerek. Főként a középkorú, 25-50 év körüli generáció vásárol ilyenfajta termékeket. A válságot a szexipar e része nem érezte meg, a forgalom az utóbbi öt évben nem csökkent.

Stricik és megkéselt, eltört karú, letépett körmű örömlányok

amsterdam_prostitualtakAz amszterdami kurvafuttatás során elkövetett bűnözés (az összes bűncselekmény 80-90%-a!) túlnyomórészt magyarországi cigányokhoz kötődik; ez az elmúlt években felerősödött. A mokka stricik a nem csupán az általuk odavitt örömlányokat terrorizálják: a nekik nem perkáló, egyéb magyarokat is befenyítik: karjukat törik, letépik a körmüket. Illetve, extrém esetben, egyenesen meggyilkolják őket. Hát igen: a cigány “kultúra”…
Magyar futtatók telepedtek rá Amszterdam szexiparára: Amszterdam vigalmi negyedét járom már negyedik napja, és nem találom a magyarázatot arra, miért épp magyar örömlányból van a legtöbb itt, ahol a világ szinte minden nációja kelleti magát a kirakatban az ecuadori transzszexuálistól a fekete-afrikai lányokon át az ázsiai „masszőrökig”.
Egy keresztény ifjúsági szálláson lakom a vörös lámpás negyed kellős közepén, ahol éjfél előtt imára várják a lakókat, miközben az ajtón kívül teljes gőzre kapcsol a szexipar. Kint beszívott tinédzserek, matt részeg bulituristák és otthonról elszabadult tisztes családapák mustrálják a kirakatokat, idebent csendes elmélkedés van – elképzelni sem tudok élesebb kontrasztot.
– A magyar lányok különösen elszántak: mindent vállalnak, és lehet velük alkudni – mondja egy keresztény szociális munkás, aki évek óta járja az utcát, és próbál segíteni a prostituáltaknak. Még a szervezet nevét sem írhatom le, mert féltik a lányok körében nehezen kivívott bizalmat. – Legtöbbjük alacsonyan iskolázott, és a magyaron kívül semmilyen nyelvet nem beszélnek. Ez különösen kiszolgáltatottá teszi őket, hiszen nem tudnak segítséget kérni, és a kuncsafttal sem tudnak világosan megegyezni arról, mi fér bele a kialkudott tarifába.
A középkorú nő egy érdekes jelenségre is felhívja a figyelmem: az utóbbi időben megjelentek a tisztes családanyának kinéző, harminc és negyven közötti átlagos nők is, akik sokszor férjet és gyereket hagytak otthon. Két-három hónapig dolgoznak prostituáltként, hogy az így megkeresett pénzt hazavigyék Magyarországra.
Ha valaki naiv turistaként érkezik ebbe a városba; sokkoló látványban lesz része. A központi vasúti pályaudvartól alig néhány utcányit kell gyalogolni a csatornák között, hogy pokolról forgatott film díszletei között érezze magát az ember. Egysíkú a kínálat: bájaikat kellető prostituáltak, szexshopok, könnyű drogokat áruló kocsmák és szuvenírboltok közül választhatunk. Az egész negyedet belengi a marihuánás cigaretta füstjének szaga és a tömény erotika. Évszázadok óta űzik itt az ősi mesterséget: régen a matrózokat szolgálták ki a lányok, ma pedig a világ egyik szexfővárosaként mindenkit, akit a vörös lámpás negyed idevonz. A kirakatban kínált szolgáltatást 2000 októberében legalizálták teljes mértékben, ennek következtében tavaly már száznegyvenkét bordélyház működött a városban, közel ötszáz kirakatot üzemeltetve.
Becslések szerint a negyed bordélyházainak éves jövedelme megközelíti a százmillió dollárt, és ez csak a legális része a dolognak, hiszen virágzik az illegális prostitúció is, hiszen hivatalosan kizárólag az EU-tagországokból érkező lányok dolgozhatnak.
Egy tavalyi felmérés a városban dolgozó prostituáltak számát nyolc- és tizenegyezer közé teszi; egy lány naponta átlagban 370 eurót keres. A válság azonban ezt az iparágat is sújtotta: egy májusi hír szerint harminc-negyven százalékkal csökkent az örömnegyed forgalma. Ezen belül a lányok bevételei a felére estek, a kirakatok bérleti díja viszont januárban negyedével drágult. A pangó piac helyzetét rontja az olcsó kelet-európai prostituáltak dömpingszerű megjelenése is.
A magyar lányok az óváros összes utcájában megtalálhatók, de két utca szinte kizárólag az övék: a Molensteeg és a rá merőleges csatorna partjain futó, több száz méter hosszú Oudezijds Achterburgwal.
Ez utóbbiban, a 38-as szám alatt dolgozott a 19. életévét alig betöltött Berti, akit február 23-án hajnalban meggyilkoltak. A tragédiával ötéves gyilkosságmentes időszak ért véget a vörös lámpás negyedben – a fiatal, egygyerekes nyíregyházi lány emlékére csendes felvonulást szerveztek a társai.
A Molensteeget különben egyszerűen Nyíregyháza utcaként hívják a bordélytulajdonosok és a szociális munkások, hiszen itt kizárólag erről a településről érkezett lányok dolgoznak. Nehéz szóba elegyedni velük, ha egy férfi megáll az ablakuknál, csak azt hajtogatják: „Fifti ájró.” Ahogy megszólalok magyarul, és beszélgetni szeretnék, válogatott szidalmakkal küldenek el melegebb éghajlatra: abba se mennek bele, hogy kifizetem a tarifát, és a rendelkezésemre álló húsz percet szex helyett beszélgetéssel töltjük.
Minden hivatalosan működő ablakban ott egy telefonszám: a bordély tulajdonosának elérhetősége. Felhívom az egyiket, és meglepetésemre kész egy találkozásra. Két kirakat között nyílik az ajtó, mindkét oldalon műszak van, a lányok incselkedve hívnak magukhoz, és csalódottan veszik tudomásul, hogy velem egyikük sem csinál ma üzletet. Szűk csigalépcsőn megyek fel a ház tetejébe, ahol hatalmas monitor előtt ül a tulaj. A középkorú férfi harminckét ablakot birtokol. Az irodában óriási plakát angol nyelven: „Hollandiában tilos a futtatás!” Ezzel némileg ellentmondásban van az asztalon magyarul (!) kifüggesztett házirend első pontja: „A strici nem tartózkodhat a szobában!” Érdekes a többi szabály is: a lányok nem tarthatnak drogot vagy fegyvert a szobában, nem hangoskodhatnak, tilos lopott tárgyakkal kereskedniük. Érvényes papírokkal (útlevél) kell rendelkezniük, legalább huszonegy évesnek kell lenniük, és a bérleti díjat egy nappal előre kell rendezniük. A bérleti díjakat külön hirdetmény tartalmazza a falon: két kategóriában, három műszakban lehet ablakot bérelni. A legdrágább (százötven euró) az este nyolctól hajnali négyig tartó időszak, egy kirakat egy nap alatt 360 eurót keres meg tulajdonosának.
Nehezen tudunk beszélgetni, nagy a forgalom: dél körül vagyunk, indul az első váltás, a lányok folyamatosan jönnek a kulcsokért. Szinte csak magyarok, akik amikor meglátnak, és meghallják a magyar szót, felkapják a kulcsot, és azonnal eltűnnek. A tulaj elmondja: a lányoknak mindössze érvényes útlevéllel kell rendelkezniük, és ha van szabad hely, melyre ki tudják fizetni előre a bérleti díjat, azonnal kezdhetnek. Ő kizárólag az EU-ból érkező lányoknak adhat bérbe szobát, és ezt szigorúan be is tartja, hiszen a rendőrök rendszeresen ellenőrzik a lányokat, és azonnal bevonják az engedélyét, ha kirívó szabálytalanságot észlelnek.
– Nálam biztonságban vannak – hangsúlyozza, és kifordítja a hatalmas monitort, melyen a kirakatok előtti utcák élőképét látom. A szobában nem lehet kamera, van viszont pánikgomb, melyet ha megnyomnak, két percen belül megérkezik a rendőrség speciális, a vörös lámpás negyedre szakosodott egysége.
– A korhatár ugyan csak tizennyolc év – tudjuk meg a férfitól -, de én ragaszkodom a huszonegy éves korhoz. Úgy gondolom, ez alatt még nem elég érett a személyiségük, nem akarok gyerekeket látni prostituáltként.
Hozzáteszi: a városban dolgozó lányok ötven-hatvan százaléka magyar.
– Berti is tőlem bérelt szobát. Két műszakban dolgozott, olyan volt, mint egy gép. Sokszor figyelmeztettem, pihenjen inkább, de azt mondta, nagy szüksége van a pénzre.
Újabb ellentmondás: a februárban meggyilkolt magyar lány alig töltötte be a tizenkilencet, így a bordély házirendje szerint nem is dolgozhatott itt. A főnök, látva elbizonytalanodásomat, hamar megmagyarázza: ezt a szabályt január 1-jén vezette be az újonnan érkező lányokra, így nem volt érvényes azokra, akik már korábban is a bérlői voltak.
A régi templom körüli hangulatos utcácskák egyikében működik egy különös vállalkozás. Az egykori örömlány, Mariska Majoor által alapított Prostitution Information Center tulajdonképpen turisztikai iroda: a turistáknak tíz euró fejében szombat esténként egyórás gyalogtúrát szerveznek a vörös lámpás negyedben szakavatott idegenvezetőkkel. A székhelyen szuvenírbolt is működik, és berendeztek egy kirakatot az ablakukban, ahol bárki beöltözhet az iroda által biztosított kellékek és szaktanácsok segítségével prostituáltnak, és kipróbálhatja, milyen az ablak másik oldalán állni. Az idegenvezetőiktől hiába kérdezzük ennek a világnak az árnyoldalait – szerintük a lányok önként vannak itt, futtatásnak és erőszaknak nyoma sincs, alaptalan a rossz híre e romantikus foglalkozásnak.
Egy másik egykori prostituált, Karina Schaapman ezt másként gondolja. A városi önkormányzati testületbe is bejutott hölgy két éve könyvet írt az életéből (címe Anyátlanul – Igaz történet a szeretetről és túlélésről), tavaly pedig egy tanulmányt tett le politikustársai és a rendőrség asztalára az emberkereskedelemről. Ebben felleltározta a nyolcvan legerőszakosabb-legveszélyesebb futtatót (fotókat is készített róluk). A futtatók közül csak három született Hollandiában!
A szervezett bűnözés erőteljes megjelenése miatt a városvezetés radikális lépésekre szánta el magát. Tavaly közel száz ablakot megvásároltak közpénzen a bordélytulajdonosoktól, és ezekbe fiatal dizájnerek és képzőművészek alkotásait helyezték ki. A Red Light Fashion elnevezésű projektet egészen addig akarják folytatni, amíg a kirakatok fele át nem változik.
A polgármester, Job Cohen úgy gondolja, hogy a történelmi csatornanegyedben bőven elég kétutcányi hely a prostitúciónak. Jobban szeretnék, ha a várost ezentúl a művészetekről, a kamarazenéjéről és a múzeumairól ismernék, nem pedig a vörös lámpás negyedéről és a szabadon árult drogokról. A változás jegyében bezárják a marihuánát áruló coffee shopok felét is. „A tolerancia, amelyre mi itt, Amszterdamban büszkék vagyunk, nem azonos a közömbösséggel – nyilatkozta. – Az elmúlt pár évben nagyon sok áldozatával találkoztunk az emberkereskedelemnek, és olyan lányokkal is, akiket kényszerítettek a prostitúcióra. Csak a szigorú ellenőrzéstől remélhetünk átláthatóságot. Ha egyes emberek azt gondolják, hogy illegális dolgokkal próbálkoznak, akkor utánuk megyünk, és megtaláljuk őket.”
A törvénnyel itt a magyaroknak gyűlik meg a legjobban a bajuk – a tények azt mutatják, hogy a lányok jelentős része nem önszántából, családfenntartói szándékkal érkezik ide, hanem szervezetten hozzák őket. Az amszterdami rendőrség sajtóosztályán segítőkészek, azonnal kapcsolnak egy magyarul is beszélő kollégát az emberkereskedelmet feltáró osztályról. Székely Tibor udvariasan elhárítja a személyes találkozásra való kérelmem: túl sok a dolga, ugyanis a magyar ügyek adják az osztály teljes tevékenységének nyolcvan-kilencven százalékát!
Az osztály tavaly nyáron hét, decemberben három, az idén eddig két magyart tartóztatott le, mindannyian szabolcsi romák. (Kuruc.info: ha bárkinek bármi kétsége lett volna a lánykereskedők származásával kapcsolatban…) Utóbbi kettőt már a magyar kollégáikkal közösen, Nyíregyházán fogták el. A vád emberkereskedelem, valamint prostituáltak kizsákmányolása, és a nemzetközi akciónak köszönhetően le tudták foglalni a vagyonukat is: többkilónyi arany ékszert, jelentős mennyiségű készpénzt, plazmatévéket és három nagy értékű személygépkocsit.
A holland kollégák eljöttek megnézni, hogy milyen egzotikus város az, ahol mindenki strici vagy prostituált – fogalmazott a közös akció kapcsán tartott nyíregyházi sajtótájékoztatón Orosz István, a megyei rendőr-főkapitányság alezredese.
A legalább százfős, zömében szabolcsi romákból álló banda új, Hollandiában eddig nem ismert fogalmakat is bevezetett: „polcpénzt” szedtek a strici nélkül dolgozó magyar lányoktól, vagyis csak az kerülhetett az utcafronti kirakatba, aki fizetett nekik. Aki ellenállt, annak eltörték a kezét, vagy leszedték a körmeit, és a lányokat az otthon maradt hozzátartozók fenyegetésével is sakkban tartották. (Kuruc.info: ehhez sem kell túl sok kommentár. Cigánytempó, na.)
A jelenség már a statisztikában is világosan tükröződik: az elmúlt három évben majdnem megnégyszereződött azon magyar prostituáltak száma, akik a stricik elől menekülve a helyi rendőrségtől kértek védelmet. (Kuruc.info: vö. “csökken a [cigány]bűnözés”-hazugság) Ezzel Magyarország a negyedik lett a toplistán: a helyiek mellett csak a kínai és a nigériai lányokról derült ki többször, hogy emberkereskedők áldozatává váltak. A magyar striciket nehezebb lebuktatni, hiszen uniós állampolgárként jogosan tartózkodnak Amszterdamban, és az iskolázatlan, a magyaron kívül más nyelvet nem beszélő lányokat is sokkal könnyebben sakkban tudják tartani a bűnözők.
Holland forrásból úgy tudjuk: még az idén nagyszabású tanulmány készül a magyar prostituáltakról, és ebben a megoldások mellett a prevenció lehetőségét is vizsgálják. A holland kormány és a civil szervezetek közösen több millió eurós programot terveznek a lányok hazaküldésére és otthon tartására, és ehhez magyar partnereket kerestek. Ezek egyike a Magyar Baptista Szeretetszolgálat. Nekik van gyakorlatuk a témában, hiszen az elmúlt évben az emberkereskedelem 76 áldozatát hozták haza külföldről, elsősorban Svájcból, Hollandiából és Angliából, de volt mexikói ügyük is. Szenczy Sándor, a karitatív szervezet vezetője nem rejti véka alá, hogy nagyon nehéz és sikerekben egyáltalán nem gazdag munkáról van szó: gyakorlatilag évente alig három-négy lányt tudnak „kigondozni”, a többi visszamegy az utcára. Most „menedékvárosban” gondolkodnak – egy régi, elhagyott orosz laktanya átalakításával a lányok a testi-lelki rehabilitáció és képzés mellett megélhetési, vagyis munkalehetőséget is kapnának.
A baptista lelkész szerint ideje elgondolkodnunk azon, miért vált szinte törvényszerűvé, hogy a magyar állami gondozásból kikerülő lányok jelentős része gyakorlatilag azonnal prostituálódik.
Beesteledik Amszterdamban, indul a nagyüzem. Előttem két bikanyakú, kigyúrt férfi mustrálgatja a kirakatokban vonagló lányokat. Hüvelykujjnyi aranylánc az egyiken, effélét sokat láttam otthon a VIII. kerületben. A sejtésem beigazolódik, amikor el tudom olvasni a másik férfi tetoválását hatalmas bicepszén: „Szeretlek, Dzsenifer!” A férfiak szó nélkül odabiccentenek a kirakatokban álló lányoknak – alighanem a műszak előtti utolsó ellenőrzést végzik.
Eközben sok ezer férfi kavarog a szűk utcákon. Van, aki barátnőjével együtt érkezett, mások kisgyerekeiket is elhozták csodát látni. Két, incselkedő lánnyal teli kirakat között meghökkentő dolgot látok: kitömött, hatalmas agyarú vaddisznófej néz rám az ablakból. Alul felirat: Red Light Fashion – ezt is megvette a város, és odaadta egy fiatal művésznek a különös performance-ra. (Kuruc.info)