Szóbeli erőszak, megfélemlítés, elszigetelés, szexuális, verbális és testi erőszak. Az erőszak fokozatai, amely egy friss felmérés szerint három nőből kettőt érint élete során. A magyarországi krízisközpontok helyzetét bemutató kiadvány jó célt szolgál, de egyes szakértők szerint kissé félrevezeti az ügyet: csak a családon belüli erőszak áldozatairól beszél, és gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja a bántalmazót. Fontos ügy, kissé elfuserált tálalás – nagyjából így foglalható össze az a tanulmánykötet, amit múlt hét végén mutattak be. A családon belüli erőszakról helyzetképet adó Sebek 2 című kiadvány zömében esetleírásokat tartalmaz, és a krízisközpontokat mutatja be.

A kötetet bemutató sajtótájékoztató gyakorlatilag egy színházi előadással is felért: először csak hallani, majd látni is lehetett néhány jelenetet egy házasságból. Persze, rémisztő volt, ám kicsit olyan is, mintha a szervezők most találták volna fel a spanyolviaszt: te jó ég, létezik olyan, hogy egy férj veri a feleségét.

Nemi szerepek?
A kötet – ami egyébként kereskedelmi forgalomban nem kapható, és amit elsősorban a szakembereknek ajánlanak – valamennyire önkritikus is: nem állítja, hogy a helyzet rózsás. Az eddigi feladatokról és eredményekről ad számot, de feltárja a problémákat és hiányosságokat is. A Sebek 2 című könyv bemutatóján a szakértők azt mondták: ugyan folyamatosan nő az ellátottak száma, ez csupán töredéke a ténylegesen bántalmazottak számának. A többség még mindig nem tudja, hova forduljon, vagy nem mer segítséget kérni.
Herczog Mária, a könyv lektora szerint nem véletlenül válik valaki elkövetővé, vagy áldozattá: s a kettő között nagyon vékony a mezsgye. Egy finn kutatásra hivatkozva azt mondta: már óvodában is elfogadóbbak a szülők és az óvónők is, ha a fiúk verekedősek. „Ezzel pedig gyakorlatilag előírják a nemi szerepmintákat” – véli.
Herczog szerint a szakmában rengeteg vita zajlik arról, hogyan kell ezeket az otthonokat felépíteni és megszervezni, hogyan kell segíteni feldolgozni a krízist. „A könyvnek éppen az a jelentősége, hogy a gyengeségekre és az erősségekre is felhívja a figyelmet. Kiderül belőle például, hogy a gyermekjóléti szolgálatok nagyon gyengén működnek, és sokszor bár mindenki tudta, hogy mi történik a szomszédban, semmilyen érdemi lépés nem történt.”

Nem jó a szemlélet
„Örülök, hogy a könyvben főleg eseteket írnak le” – mondja Spronz Júlia, a Patent Egyesület munkatársa, „mert a tényeket legalább nem lehet elferdíteni”. Szerinte viszont a könyv kommentárjai nagyon félrecsúsznak: „egyrészt azt mondja, hogy 2005 óta foglalkoznak családon belüli erőszakkal itthon. Ez nem igaz, a Nők a Nőkért Egyesület már sokkal régebb óta. Csakhogy a könyv szerkesztői egyetlen civil szervezetet sem kerestek meg. Kár, pedig például a NaNe tudott volna segíteni”.
A jogvédő szerint a kötettel mégsem ez a legnagyobb baj. „Hanem az, hogy a magyar államnak az a családon belüli erőszakra adott válasza, hogy megerősíti a krízisellátást. A nemzetközi standardok pedig világosak: két pillérre kell támaszkodni.” Ebből az egyik a bántalmazottak biztonságának szavatolása, de ugyanennyire lényeges, hogy a bántalmazókat felelősségre vonják.
Spronz Júlia szerint hatalmas probléma, hogy a könyv sikertörténetnek mutatja be, ha egy nő újra képes a nulláról kezdeni egy tragédia után, „holott nem ez a kiindulási pont. A bántalmazók felelősségre vonásáról egyetlen szó sem esik a könyvben”. Az úgynevezett „családi csoport konferenciázásról” viszont annál több. Ennek gyakorlatilag az a lényege, hogy a családon belüli erőszak után a megoldás ne felülről jöjjön, hanem összeterelik a bántalmazót és a bántalmazottat, hogy együtt oldják meg.
„Ez képtelenség. Ezzel olyan szintre viszik az ügyet, mintha a problémákat meg lehetne diskurálni, mintha az erőszak civakodás lenne” – véli a jogvédő, aki szerint ráadásul a könyvben bemutatott krízisközpontokban sem a titkosságot sem a biztonságot nem tudják szavatolni. (Ezt támasztja alá szerinte a kötetben bemutatott eset is, amikor gyakorlatilag az egész anyaotthont le kellett menekítni a pincébe az egyik bántalmazó erőszakoskodásai miatt.) Spronz szerint az már csak hab a tortán, hogy a központokban a könyv tanulsága szerint olyan szakemberek dolgoznak, akik 3+2 napos képzésben vettek részt előzően. (Hírszerző)