Az egész délelőttöt dermedt, merev fasszal töltöttem el. Nem kellett dolgozni mennem, hat heti „pihenőt” kaptunk. Az alatt azt kell érteni, hogy a személyzet egyik fele, amelyikbe én is beleestem, hat hétig otthon maradhatott, mert nem volt munka az üzemben. Persze ez szép is lett volna, de „kárpótlásul” csak a fél munkabért kaptuk meg. Az pedig még a lakbérre is alig volt elég. A hat hét elteltével a csoport második fele fog ugyanannyi időre fele fizetésen kényszerszabadságot kapni, ha ugyan az üzem addig be nem zár.
Keserves volt ez az anyagiak miatt is, meg azért is, hogy Évának csak el kellett menni dolgozni, hogy éhen ne haljunk. De akkor engednie kellett, hogy a főnke akkor bassza amikor csak eszébe jut.
Nem akarom a magatartásomat szépítgetni, nem voltam egy lovag. Igaz, hogy mellbevágott a tény, hogy a nejem – ha kényszerből is – de félrebaszik, de az is a tényekhez tartozik, hogy ugyan féltékenység kínzott, de ez a kín inkább gyönyör volt, mint fájdalom. Rá kellett ébrednem, hogy egész egyszerűen felülkerekedett bennem az az érzés, hogy kellemesen izgat a tudat, hogy egy idegen fasz bassza a nejemet. Akárkivel beszéltem azóta erről, mind azt állította, hogy ez kétségkívül mazochista vonás, bár nehezemre esett megérteni, hogy hogyan lehet az mazochizmus, ami végtére is kéjt és gyönyört okoz?
Az utóbbi két napban annyit keféltem, amennyit serdülőkoromban sem, pedig akkor még a legyeket is meg tudtam volna baszni röptükben. De nem voltam már serdülőkorban, és a szünet nélküli merevedés kezdett már lassan fájdalmassá válni. Hiába na, nem voltam már tizenéves.
Amíg az üzemben voltam, bár akkor is folyton az agyamban motoszkált, hogy vajjon mi történik a Szöllősi féle ügyvédi irodában, basznak-e vagy sem, de a munka azért annyira lekötött, hogy pillanatokra el is tudtam felejteni a dolgot. De most itthon ültem, tétlenül, rettentő feleslegesnek éreztem magam és egy pillanatra sem tudtam másra gondolni, hogy keféli-e az ügyvéd úr éppen a feleségemet, vagy sem.
Néha már azon voltam, hogy kiverem – na nem a fejemből – és lepetézek, hogy legalább egy kis időre szűnjön meg ez a szörnyű feszültség a lábam között. Végülis majd heregyulladást fogok kapni! De nem tudtam magam rászánni, mert tudtam, hogy az csak nagyon rövid ideig segítene, azután meg még jobban kínozna a dolog.
És a farkam állt, szünet nélkül, mint egy távírópózna. Hogy is mondta az a doktornő: „Minden nemi történés látványa utánzásra ösztökél, mert serkentőleg hat a nemi szervekre. Akinek már felállt a farka egy pornó hatására, az tudja ezt.” Azt ugyan nem mondta, de magam is arra a következtetésre jutottam, hogy nem csak egy közvetlen látvány, hanem a puszta elképzelése egy szexuális történésnek ugyanolyan nemi izgalmat válthat ki. Mert semmi más kép nem forgott a fejemben, mint a Szöllősi fasza a feleségem szájában és a rámkényszerített tétlenség. Hiányzott az üzem ideges, de megszokott környezete, a munka, a tevékenység. Fölöslegesnek éreztem magam és folyton az járt az eszemben, hogy amíg én itthon lazsálok, addig a feleségemnek oda kell tartani a pináját annak a törvényfélretekerőnek. És ami a legrosszabb, az annak a tudata (vagy elképzelése) volt, hogy a törvényes feleségem azt még élvezi is.
Kínzott engem ez a gondolat valójában? Vagy a képzeletem arra használta fel, hogy még több nemi izgalmat keltsen bennem? Mit csinálnak most azok ketten? Ülnek az íróasztalnál és lesik egymást „kézimunka” közben? Vagy Éva éppen az asztalon fekszik bugyi nélkül, széttárt lábakkal és a Szöllősi dugja erős lökésekkel? Belespriccel-e vajon, vagy hagyja a pöcsét kiszopni? Hányszor sikoltott már fel Éva hogy „Nekem most jön! Basszál erősen!”?
Az a kurva, kibaszott idő pedig nem akart múlni. Az óra mutatói mintha összeragadtak volna. Mikor lesz már végre délután?
Az is elérkezett. Éva megjött. „Szia édes”, mondta és szájoncsókolt. Ha jött, vagy ment, meg szoktuk csókolni egymást, de csak arcra. Szájról szájra már csak az ágyban vetemedtünk. Most pedig szájoncsókolt.
„Basztatok?” tört ki belőlem a kérdés, mint egy segélykiáltás.
Éva rámnézett és minden indulat nélkül egyszerűen csak annyit mondott: „Nem.”
Úgy néztem rá, mintha délibábot látnék. „Nem akart megbaszni?” kérdeztem, mintha ez egy személyes sértés lett volna a személyem ellen.
„Nem”, mondta Éva. „Ma annyi dolgunk volt, annyi ügyfél jött, hogy egy pillanatra se voltunk egyedül. Csak nem képzeled, hogy egy ügyvéd az ügyfelei előtt közösül a titkárnőjével?”
„Ahá, értem!” mondtam. „De ha nem lett volna annyi ügyfél, akkor keféltetek volna.” Nem tudom, miből volt több a hangomban: a félelemből, vagy a reménységből. És Éva a világ legtermészetesebb hangján válaszolta: „Akkor valószínűleg megtettük volna.” Olyan egyszerűséggel, mintha arról beszélt volna, hogy mit olvasott az újságban, vagy hogy a zsemle megint drágább lett.
Aztán nekilátott az ételkészítésnek. Ügyes volt nagyon és nagyszerű szakácsnő. Ettünk. De nem éreztem az étel ízét. És nem esett közben szó köztünk. Utána közösen elmosogattunk, mint mindig. Én egyre csak figyeltem Évát. Hogy tud ilyen nyugodt, ilyen gondtalan lenni?
Sötétedni kezdett. Éva a tükör elé állt és elkezdte sminkelni magát. „Elmégy valahová?” kérdeztem.
„Nem megyek sehová” válaszolta.
„Akkor minek sminkeled magad?” tört ki belőlem a kérdés.
„Péterkém, most ne gorombulj be!” kért Éva. „Nézd, napközben nem lehetett az irodában semmit sem csinálni. Feri eljön estére. De nagyon kérlek, ne csinálj cirkuszt!”
Hát ennyire voltunk már. A „Szöllősi úrból” egyszerűen csak „Feri” lett. És eljön estére ide!
„Ide?” jajdultam fel. „Csak nincs pofája ahhoz, hogy idejöjjön téged megbaszni!?!”
„Péterkém, nem ide. Azaz nem ide be. Csak a házig jön a kocsijával és megvár odakint. Csak egyszer fog tülkölni, hogy tudjam, ő az.”
„El akartok menni valahová?” Ez egy jajkiáltásnak hangzott a számból, pedig a faszom – ha lehet – még merevebb lett.
„Dehogy megyünk. Nem megyünk sehová. Én kimegyek, elintézzük a dolgot, aztán ő megy haza. Értsd meg szívem, tudom, az nem egyszerű, de nem tehetünk ellene semmit. Legfeljebb azt, hogy éhenhalunk. De ha a kedvére vagyok, akkor esélyünk van arra, hogy valamit találok, amivel kikészíthetjük. Te mondtad, hogy a cél érdekében mindent meg kell tennünk. Hát ez van. Értsd meg. Nem történik semmi. Én kimegyek hozzá, elintézzük a dolgot az autójában, aztán ő elmegy a francba én meg bejövök. De te kérlek, ne lépj közbe, ne csinálj semmit. Maradj szépen itt bent, nem fog a dolog sokáig tartani.”
Értem: nem történik semmi, csak megbasszák a feleségem. És én maradjak „nyugodtan” idebent.
Aztán eljött a pillanat: megszólalt az autótülök. Éva kiment, anélkül, hogy rámpillantott volna. Én azonnal eloltottam a lámpát. Felmentem a felső szobába, amelynek az ablakából egyenesen a ház elé lehetett látni. A kis virágoskertbe a ház előtt. Az ablak úgyis nyitva volt, kihajoltam és lenéztem. Csendes kis utcában laktunk, egy lélek se volt az utcán, csak a főnök kocsija.
Láttam Évát kilépni az utcára. Az éjszaka holdas volt, elég jól láthattam mindent, anélkül hogy engem látni lehetett volna a sötét ablakkeretben. A pasas kiszállt az autóból és kinyitotta a hátsó ajtót. Mintha egy némafilm zajlott volna le előttem, láttam hogy Évát a hátsó ülésre akarta invitálni. De Éva nem akarta. Ahogy később elmondta, félt, hogy a szomszédok meglátják, hogy beül egy kocsiba és ott marad egy idegen férfivel. Ehelyett kinyitotta a virágoskert kiskapuját és a kezénél fogva bevezette a férfit a kertbe. Egész a ház faláig jöttek, oda nem láthatott be senki, csak én, felülről, az ablakból.
És láttam mindent. Ahogy megcsókolták egymást, ahogy Éva a férfi nadrágjába markolt. A pasas Éva csöcsét fogdosta, aztán a lába közé nyúlt. Láttam, ahogy Éva kinyitotta a férfi nadrágját, benyúlt és kihúzta a farkát. A holdfényben láttam, hogy egyenes, világos színű farka volt. Éva húzogatta rajta a bőrt a pasas pedig a feleségem lába között turkált a kezével.
Aztán helyet cseréltek. Éva a falnak támaszkodott a hátával, szétvetette a lábait és felhúzta magasra a szoknyáját. Nem volt bugyi rajta. A pasas állt vele szemben, a darágjából meredő farkával. Éva megmarkolta és magához húzta. Felülről világosan láttam, hogyan csúszik az a hosszú fasz a feleségem pinájába.
És elkezdtek baszni, úgy állva, ahogy voltak. Ki-be tolta a főnök a faszát. Aztán összeölelkeztek, csókolták egymást és láttam, hogy a testük mozog. Basztak.
Én görcsösen markoltam a faszomat és elkezdtem verni. Nem tudtam ellenállni. A látvány lenyűgözött és a végsőkig felizgatott. Azon vettem magam észre, hogy suttogó hangon még biztattam is a pasast: „Baszd! Baszd” Baszd meg jól a kurvádat!”
Az egész nem tartott sokáig. A pasas kéjes hörgését hallottam és láttam, hogy viharos gyorsasággal lökte a feleségemet. És Éva is sóhajtott, aztán sikoltott egy kicsit, elfojtva a hangot. Abban a pillanatban lőtt az én faszom is és telefröcskölte a falat az ablak alatt. Még ma is meglátszik a helye. Mi magunk festettük ki ezt a szobát, még maradt a festékből, Éva át akarta festeni a gecifoltot. Nem engedtem.
Lent végetért a látvány. A kocsi elindult és Éva bejött. Addigra megit lent voltam a földszinten. „Megbaszott?” kérdeztem, mintha nem láttam volna az egészet. Éva csendesen mondott igent. Az arca még ki volt pirulva a kéjtől, de a hangja nyugodt volt.
„Élvezted?” volt a következő kérdésem. „Igen”, mintha Éva őszintén. „Baj?”
„Nem baj!” válaszoltam. „Az a jó, ha élvezel. Az mindig jó. Jól esett a faszát a pinádban érezni?”
„Igen”
„Jól megbaszott?”
„Igen.”
„Elélveztél?”
„Majdnem. Ha még egy percig lökött volna, el tudtam volna élvezni. De ő már nagyon be volt gerjedve, nem tudta visszatartani és elsült neki.”
„Most én foglak megbaszni!” Csakugyan, a farkam állt, nem lankadt le.
„Basszál meg édes”, mondta Éva, „csak előbb megmosdok.”
„A pinádat akarod megmosni?”
„Igen.”
„Ne tedd. úgy akarom érezni, ahogy van!”
„De belespriccelt!” vetette Éva ellen.
„Nem baj. Érezni akarom a gecijét a faszommal. Hogy érezzem, hogy egy másik, egy idegen fasz volt benne!”
„Jó, szívem”, mondta Éva és lehúzta a feje fölött a ruhát. Ott állt pucéron előttem. Rádobtam az ágyra. Ő széttárt karokkal és lábakkal fogadott.
Belesüllyesztettem a faszomat a jól megolajozott pinájába és elkezdtem hevesen baszni. Mert közvetlen előtte lespricceltem, nagyon sokáig tudtam baszni. Aztán azt mondtam: „Most menj te felülre. Lovagolj rajtam. Most te basszál engem. Úgyis te vagy a családfenntartó!”.
Éva nem vette észre a szenvedély hevében a fájdalmat, ami belőlem beszélt. Felülre jött és lovagolt rajtam. Közben előrehajolt és a számba tette a mellét, amit én hevesen szopni kezdtem. Éva egy egész sorozat orgazmust élt át, míg az én tökömből is kifröccsent a geci és összevegyült a Szöllősi gecijével.
Körülbelül egy órát beszélgettünk. Kivallattam Évát, hogyan és miként élvezi a Szöllősivel való baszást. Mindent elmondott őszintén. „Jó fasza van?” kérdeztem.
„Igen, nagyon jó. Eddig azt hittem, hogy minden férfi egyforma, hogy mindenkinek ugyanolyan fasza van. Most látom és érzem a különbséget.”
„És az jó neked`”
„Jó.”
„Élvezed a faszát a pinádban?”
„Jaj, nagyon!”
„Jobb az enyémnél?”
„Nem jobb. Más.”
„De mi a különbség?”
„Hát csak az, hogy téged szeretlek, ő meg csak egy fasz. Egy jó fasz, egy másik fasz. Jó, de veled jobb.”
Nem tudom, igazat mondott-e vagy csak vigasztalni akart, de jól esett.
„És jól baszik?”
„Jól. De nem jobban, mint te. Csak máskép. Várjál, hogy megérts: Te vagy a csokoládé. Azt nagyon szeretem. Ő az uborkasaláta. Azt is szeretem, az változatosság. De a csokoládé jobb!”
Nem tudtam másképp cselekedni. Lecsúsztam a lába közé és megcsókoltam a pináját. A két fasztól lucskos pináját. A Szöllősiétől meg az enyémtől. Azután megint felkúsztam rá és bedugtam a faszomat a pinájába. Megcsókoltam a száját.
„A Feri gecijét a szádra kented!” mondta Éva.
„Hát azt honnan veszed?”
”Érzem a szagáról. Az ő gecijének egész más szaga van mint a tiednek.”
„Hát azt honnan tudod?” kérdeztem.
„De Péterkém!” nevetett Éva. „Hát tudod, hogy szoptam neki!”
„Vagy úgy”, mondtam és a faszom megremegett az izgalomtól.
Azután basztunk még egyszer.
Mielőtt elaludtunk, még odaszólt Éva: „A főnököm fizetésemelést adott. Ötven százalékkal többet fogok kapni.”
„Baszd meg”, mondtam, de akkor már félálomban voltam.