– Az évek alatt kivívtunk magunknak egyfajta tiszteletet – mondja Földi Ágnes a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. Az öt éve alakult, hétezer tagot számláló testület célja egyértelmű: a prostituált-probléma kultúrált kezelése és megoldása. Az 1999-es ún. „Maffia törvény” életbelépését követően legalizálódott Magyarországon a prostitúció. A Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete 2000-ben alakult meg, és legfőbb feladatának a segítségnyújtást, a prostituáltaknak a társadalomba való visszailleszkedésének támogatását tartják. Az egyesülethez 2002 májusában csatlakoztak a meleg és transszexuális prostituáltak. Hivatalosan mindenki lehet tag, aki az egyesület céljával és feladatával egyet ért. A belépési nyilatkozaton nincs külön regisztrálva, hogy ki prostituált, ki nem, tagdíj sincs. Az MPÉE feladatának tartja az érintettek folyamatos felvilágosítását: a szexuális úton terjedő betegségekről, a nem kívánt terhesség megelőzéséről, a különböző védekezési módszerekről, a szociális segítségekről, illetve lehetőségekről valamint a hivatalos ügyek intézéséről. Rendszeresen szerveznek szűrővizsgálatokat, osztanak – ingyen – óvszereket. Segítenek menedékházban elhelyezkedni a kényszer alatt dolgozó, illetve a beteg prostituáltaknak. Szerveznek még átképzéseket és tanfolyamokat is.
A törvény fogalom-meghatározása szerint: Prostituált: az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt. A szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan, a szolgáltatást igénybe vevővel való testi érintkezést is igénylő tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybe vevő szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak kielégítésére irányul.
A szexuális szolgáltatásra felajánlkozás: a prostituáltnak közterületen vagy nyilvános helyen máshoz címzett, a szexuális szolgáltatása nyújtására irányuló szóbeli felhívása, a prostituáltnak a szexuális szolgáltatásra irányuló ráutaló magatartása, illetve a szexuális szolgáltatást igénybe venni kívánó felhívásának elfogadása.
A szexuális szolgáltatás zaklató jellegű felajánlása: más személy mozgásának, illetve a más személy által vezetett jármű elindulásának, mozgásának megakadályozása, megzavarása, agresszív, szeméremsértő szóbeli felhívás, illetőleg a prostituált erre utaló magatartása. Nem lehet prostitúciót folytatni az ún. védett övezetekben, nem lehet 18 éven aluli személyek részére felajánlkozni, tilos a zaklató jellegű felajánlkozás, és a törvényben meghatározott egészségügyi könyvecskével kell rendelkezni.
– Miért pont Ön lett az elnök?
– Az első választásnál – amikor csak páran voltunk – engem jelöltek. Utána meg azért, mert letettem valamit az asztalra, és azóta sem hagyom lankadni az ügyet.
– Hogyan szerzik a munkatársakat?
– Attól függ, mire, kire van szükségünk. Az orvosokat, a megalakulás óta a Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat adja. Külön van egy rendelő a prostituáltak számára: nőgyógyásszal, bőrgyógyásszal. A kezdetektől van jogászunk is. Pályázatírót kerestünk, hiszen az elején azt sem tudtuk, hogyan kell, sőt, hogy egyáltalán lehet-e pályáznunk. Idén – januártól – már kilencet adtunk be. Minden helyre pályázunk, ahová csak lehet, városokhoz, az Unióhoz, de például a Holland nagykövetségre is. A 2004-es beszámolónk szerint tavaly valamivel több mint 11 millió forintot kaptunk.
– Ez a pénz elég az egyesület működéséhez?
– Nincs benne működési költség. Az erre irányuló pályázatainkat forráshiányra hivatkozva utasítja el az Esélyegyenlőségi Minisztérium… Vagyis nyerünk, csak nem kapunk pénzt. A tárcánál egyébként is tradíció, hogy nem tekintik hátrányos helyzetűnek a prostituáltakat. A miniszterasszonyok, Lévai Katalin és Göncz Kinga, nem tudják, hogy nem nekik kell hozzájárulniuk a prostitúció legalizálásához, hiszen az már korábban, 1999-ben megtörtént.
– Találkozott személyesen valamelyikükkel?
– Mind a kettővel.
– Akkor ezt elmondta nekik is.
– Lévai Katalin egy évig volt miniszter, ez alatt a prostituáltak egyesületének nyolc levelére nem válaszolt, amikor odamentünk demonstrálni, kidobott minket az irodából. Göncz Kingának egy hónapja olvastam az újságban a nyilatkozatát, mely szerint nem járul hozzá a prostitúció legalizálásához…
A törvények szerint 2000. március 1-re minden olyan településen, amely 50 ezernél nagyobb lélekszámú, türelmi zónákat kell kijelölni. Eddig egyet se jelöltek ki Magyarországon. Ennek alapján a közösségek mulasztásos törvénysértést követnek el. Szankció nincs.
– A honlapjukon is olvasható, hogy feladatuknak tekintik a társadalomba való visszailleszkedés segítését. Miért kell visszailleszkedni, hiszen ez is egy választott szakma, miért kellene mást csinálni?
– Mondok egy példát. Az egyesület egyik vezetőségi tagja egy harmincöt éves hölgy. Külker főiskolát végzett, van két nyelvvizsgája, és nyolc éve prostituált. Szeretné abbahagyni – de ennyi idő alatt sokat változott a világ, nem tud munkát találni. Hiába ír önéletrajzot, jár állásinterjúkra, szakmai gyakorlata, tapasztalata nincs. Megkerestünk szakembereket, fejvadászokat, ők sem tudtak segíteni, tanácsot adni. Most nyertünk egy oktatási pályázatot, amelybe felvettük. Az itt eltöltött másfél évet be tudja majd írni az önéletrajzába. És ez csak egy példa a visszailleszkedés nehézségére.
– Szélsőséges példa, nem?
– Sajnos mindennapos.
– Sokan gondolják, gondoljuk úgy, hogy nem lesz valaki prostituált diplomával.
– Ebben a már említett oktatási pályázatban tizenöt nő számára tudunk képzést biztosítani. Százötven jelentkező van… Felállítottunk egy gyakorlatot, egy osztályozási rendszert a szelektálásra. A korral kezdjük: minél idősebb valaki, annál kevesebb az esélye arra, hogy tovább dolgozzon, a prostitúcióból befolyó pénzből éljen. Ha valaki mondjuk tanult, de még csak húsz éves, akkor „neki még van ideje”, szemben azzal, aki elmúlt negyven. Vállaltuk azt is, hogy akik elvégzik ezt az iskolát, azoknak gondoskodunk munkahelyről. Sőt, az egyesület is szeretne alkalmazni négy főt, hiszen azok tudják legjobban segíteni saját társaikat a kiszállásból, akik maguk is ezzel foglalkoztak.
– Türelmi zónákat nem jelölnek ki, egyelőre. A New York-i egyezmény a nyilvános házak működését tiltja. A svéd modellel önök nem értenek egyet, holott a minisztérium pont ezt a formát tartaná elfogadhatónak.
– A modell szerint a prostituált ott állhat és kínálhatja fel magát, ahol akarja. Őt nem, csak azt a férfit büntetik, aki igénybe veszi a szolgáltatásait. Ebben az esetben annak a prostituáltnak, aki ebből él, kellene a saját kuncsaftja ellen vallania a rendőrségen. Egy ilyen gyakorlattal csak azt érnék el, hogy olyan lenne a prostitúció, mint 1999 előtt: elérhetetlen, láthatatlan és megszólíthatatlan. Visszavonulnának – még jobban – az illegális lakásokba. Nem hirdetnének, hanem kezek között terjednének a telefonszámok. Nem tudnánk segíteni rajtuk, mert nem ismernék el, hogy prostituáltak.
– Ki és miért választja ezt az életet? Egy kolléganőm azt mondja, hogy takarítani, mosogatni és utcát söpörni mindig lehet…
– De hol? A prostituáltak legtöbbje a leghátrányosabb helyzetű társadalmi osztályból származik. Kilencven százalékuk albérletben lakik, mert vagy volt állami gondozottak, vagy olyan a családi hátterük, hogy nem lakhatnak otthon. Valóban lehet mosogatni, havi ötvenezerér, jó esetben minimálbérért. Utánajártam, mennyibe kerül egy szobát bérelni. Színvonalasé húszezer, udvari vécével, mosakodó lavórral tízezernél kezdődik. A minimálbér 57 ezer forint, ebből tíz a szoba, ötezer a BKV bérlet. Általában nőkről van szó, kellenek alapvető tisztasági szerek is. Ha csak a tampont, a legolcsóbb mosószert, szappant számoljuk, az is minimum ötezer forint havonta. Máris elköltöttünk húszezret. De persze enni sem kell mindennap…
– Prostituáltként mennyit lehet megkeresni?
– Legrosszabb esetben is 150 ezret. Csakhogy feketén – ez a legnagyobb tragédia. Ha egy lány, aki évek óta dolgozik, az albérlet és a kiadásai mellett esetleg össze tudott spórolni kétmillió forintot, akkor sincs esélye arra, hogy lakást vegyen például. Nem írhatja be munkahelynek, hogy a 100-as út mellett áll. Hitelt sem kapna. És prostituált egy, öt, tíz évig. Fizeti az albit, ahogyan öregszik, egyre rosszabbat és olcsóbbat. Eltelik tíz év, nem tud elhelyezkedni, még akkor sem, ha egyébként piacképes szakmája van. Ma már egy gyorsétterembe asztalleszedőnek is ötoldalas életrajz kell. Mit írjon be negyvenévesen? Ezért a visszailleszkedés a legnagyobb problémánk.
– Legjobb esetben mennyit keresnek?
– Egymilliót.
– Ahhoz hol kell állni?
– Nem az utcán.
– Lehet különbséget tenni aközött, aki az utcán áll, és aki egy bárban ül?
– Óriási különbség van. Iskolázottságban, megjelenésben, illetve hogy utóbbiak kilencvenkilenc százalékban önként, kényszer nélkül választották ezt a munkát.
– Az egymilliós kategória. Gondolom nem is ők vannak igazán rossz helyzetben.
– Aki az utcán áll ki van téve a mínusz 25 foknak, a plusz 40-nek, a stricinek, a helypénzszedőnek, a kuncsaftnak. Egy vadidegen férfi vadidegen autójába kell beszállnia, dolgoznia, húsz másodperces ismerkedés után.
– Ezért mennyit kap alkalmanként?
– Változó, az utcán is sok mindentől függ. Franciától a komplettig, ezresenként változik. Az is változik, hogy ebből mennyit kapnak a stricik. Van, hogy bizonyos százalékot kérnek, mások konkrét összegeket vesznek el.
– A stricikkel szemben tud védettséget adni az egyesület?
– Az évek alatt kivívtunk magunknak egyfajta tiszteletet. Ha egy strici pontosan tudja, hogy mi hoztunk el egy lányt, nem alkalmaz velünk szemben semmit. Ha egy lányon észreveszem, hogy bántják, és el akar jönni, akkor elhozom. Ha nem tetszik, forduljon a rendőrséghez, jelentsen fel. De kapaszkodjon meg: a lány minden esetben visszamegy a stricijéhez. Egyszer öt hónap alatt háromszor hoztunk és helyeztünk el valakit egy menedékhelyen. Amikor ezek után negyedszer is visszament, én is besokalltam.
– A családja, barátai mit szónak a munkájához?
– Vegyes a kép. Először nagyon zavarta őket, főleg a fiamat. A nagyobb értelemben vett család egy része elég elutasítóan viselkedik. Az bánt, hogy sokan közülük lehetőséget sem adnak arra, hogy elmagyarázzam, miért teszem.
– Nyugdíjas munka lesz ez?
– Azt szeretném, ha elérnénk, hogy az érdekképviselet egy idő után csak jelképes legyen. Olyan civil szervezetté váljon, amelynek nem kell egyfolytában nyilatkozni, politikusokkal levelezni, demonstrálni, emberi jogi szervezetekkel kapcsolatot tartani – mert megszűnik a prostituáltak hátrányos megkülönböztetése. Lehet, hogy ez álom, és majd felébredek. De bízom benne, hogy egyszer megoldódik a helyzet, lesz előrelépés. Ismerem magamat: semmit nem adok fel, amíg a végére nem érek. A Nemzetközi Prostituált Szervezetnek a magyar egyesület is tagja. Idén július-augusztusban rendeznek is egy kelet-európai konferenciát. Prostituáltak részvételével, hiszen, ahogy az elnök mondja, senki sem tudja jobban elmondani a problémájukat, mint ők maguk.
[Escort történetek] A szadó-mazó és csoportszex lassan alapnak számít. Utcán szexelnek a bacelonai prostituáltak. Kurva dárga a kurva. Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz
One thought on “A fizetős szex kultúrája”