Minden úgy kezdődött mint egy átlagos nap. Reggel felkeltem,reggeli csináltam,megfőztem a kávét,és magamnak a teát. Felkelt Csilla kedvesem. Együtt megreggeliztünk, majd én indultam is a munkába. Mielőtt kiléptem volna a lakásból egy forró csókkal búcsúztam,és hozzátettem:
– Ma ne várj este korán,mert most kell átbeszélnünk az új tervezetet!
Láttam a szemében valami furcsa csillogást majd hozzátette:
– Rendben van.
Hidegség áradt a szavaiból,de én mit sem törődve vele már mentem a kocsihoz.
A nap folytatódott a szokásos menetrend szerint. Délután 3 körül behívtam a titkárnőmet, Esztert. Mikor belépett az irodámba egyből elkaptam és letepertem. Kezem a szoknyája alá siklott, ő meg csak azt tudta sziszegni:
– Ne, ne most,majd este! Gyere fel hozzám!
Én ezt a mondatot akartam hallani.
– Rendben van – Válaszoltam – A szokott időben nálad.
Este hétkor léptem be az ajtaján. Minden úgy ment ahogy én elterveztem. Kellemesen elütöttük az időt.
Kilenc volt mikor kiléptem az ajtón, és gyors léptekkel indultam a kocsim felé. Messze sikerült parkolnom, így egy 5 perces séta várt rám. ahogy gyalogolok az úton egyszer csak egy 3-4 fős lány csoport kanyarodott elém a sarkon. Meglehetősen hangosak voltak, nevetgéltek-viháncoltak. Mikor odaértek mellém az egyik odafordult hozzám:
– Ne haragudj! Tudnál tüzet adni?
– Persze. – Válaszoltam,és közben rendesen végigmértem. Vörös göndör haja sportos alakja. Hmm! Jó látvány volt.
Mialatt benyúltam a kabátom belső zsebébe hogy elővegyem az öngyújtót, a többi lány mögém sorakozott. Mikor felnéztem a vörös szemében gúnyos mosoly csillant, és megbiccentette a fejét. Akkor éreztem hogy a testemhez érintenek valamit,és abban a pillanatban az összes izmom megfeszült,és kezdtem összerogyni. Hónaljam alatt megtámasztotak, és máris csúszott rám felülről egy durva sötét szinű zsák. Magatehetelen voltam,minden izmom sajgott és nem engedelmeskedett. Egy kocsi jött a következő pillanatban, és éreztem hogy belöknek a csomagtartóba.
Aztán ismét a vörös hajú hangját halottam:
– Adj még neki egy kicsit,hogy nyugton legyen, míg odaérünk!
Aztán se kép se hang, teljesen kiütöttek. Kezdtem magamhoz térni, és éreztem hogy valami kemény hideg valamin fekszem. Kinyitottam a szemem és körbenéztem. Tudatosult bennem, hogy nem otthon vagyok, hanem egy cellához hasonló helységben. A padlón fekszem,és felettem a neon búg, körben csempézett fal, és egy ágy amin nincsen semmi. Keresni kezdtem a kijáratot, de amit a fényt megszokta a szemem megláttam a rácsot, és azon túl meg kb. egy méterre egy teliüveges ajtót, amin nem lehetett kilátni akkor.
Magamat kezdtem vizsgálni,hogy ép vagyok-e,és fel sem tűnt, hogy csak a boxerom van rajtam. Majd ismét a vellát néztem körbe. Az üvegajtó felett a sarokban egy kamera volt, alatta egy hangszóróval. A rácson túl állt egy szék, és észrevettem azon a ruháimat szépen összehajtva. Nem értettem az egészet. Mi is történik velem? Ablak sehol, azt sem tudom hogy éjszaka van vagy nappal,hol vagyok egyáltalán és mit akarnak tőlem?
Aztán észrevettem hogy a kamera megmozdul és rám irányul. Aztán a nagy csendet megtörve megszólal a hangszóró:
– Fürdetés következik!
Kisvártatva nyílott az ajtó,és megjelent egy latexruhás nő. Ahogy megláttam egyből eszembe jutott, ott volt ő is akkor este. Valami érdekes dolog volt a kezében, majd rántott rajta egyet és megláttam a tömlő egy részét. Odalépett a rácshoz, és egy mozdulattal megnyitotta rám a vizet. Rettenetesen hideg volt, és fájt ahogy a víz a testemnek csapódott.
Próbáltam menekülni a sugár elöl, de nem tudtam elbújni a víz suhogása mellett halottam ahogy kacagni kezd a locsolóm. Kb egy perc után elzárta a csapot és megkérdezte:
– Na milyen volt fürödni, te ócska kis pöcs?
– Mit akartok tőlem, kik vagytok?
Válasz helyett újabb zuhanyt kaptam. Miközben ömlött rám a víz halottam hogy több személy jött a cellámhoz. Ismét elzárták a vizet. A padlón feküdtem összegömbölyödve, és a több személy közül a vörös hajú hangját vettem ki, majd ő szólalt meg:
– Ha kérdeznek, akkor válaszolsz!
Itt nem az van amit te szeretnél. Te amúgy alsónadrágban zuhanyzol? Én kezdtem felállni, de nem válaszoltam.
– Na mi van te kis féreg,már válaszolni sem tudsz!?
Harsogta felém, és erezhető volt szavaiban az indulat.
– Nem,meztelenül szoktam.
– Akkor most mért nem vetted le?
– Nem tudtam hogy így megy itt a fürdetés.
– Na, akkor most vedd le, aztán majd ha megszáradt akkor visszakapod!
– Itt most? És mit vegyek addig fel?
Nagy nevetgélés támadt erre a kérdésemre.
– Azt veszel fel amit akarsz, de most már kezdem elveszíteni a türelmemet. Akarsz még egy kis zuhanyt? Nem volt mit tennem engedelmesen levetettem a boxerom, és kidobtam a rácson kívül, úgy hogy érezhető legyen a nemtetszésem. A vörös felvette és rám nézve hozzátette:
– Ezt a pökhendiségedet még nagyon meg fogod bánni, ezt garantálom. Azzal kimentek mindannyian.
Ültem egymagam és gondolkodtam ki lehetnek ezek és mit akarnak, de ötletem sem volt. Néha már kezdtem megijedni, mert semmi magyarázatot nem tudtam adni erre a helyzetre.
Kb. 3 óra telt el mikor újra nyílt a cellám ajtaja. Bejött rajta egy zubbonyos lány. Szemében félelem tükröződött, maga előtt egy kis kocsit tolt. Utána belépett egy latexruhás fekete hajú nő. A zubbonyos nem szólt semmit, csak elkezdett szöszmötölni a kis kocsin. Ellenben a társa egyből a rács ajtajához lépett és kinyitotta,majd odajött közel hozzám és megszólalt: – Én Éva vagyok, jegyezd meg jól a nevem! Igyekezz eltűnni előlem, mert lenyúzom még a bőrödet is rólad,értve vagyok?? – És a kezében levő hosszú fa lappal megbökte az állam.
– Rendben van. – Mondtam kicsit megijedve.
– Rendben van Éva asszony… ugye ezt akartad mondani?
Abban a pillanatban éreztem ahogy a hátamon csattan a fa vonalzója. Minden erőmet összeszedve türtőztettem magam, nehogy elordítsam magam.
– Rendben van Éva asszony.
– Na, ez így már tetszik. Talán még a végére jóban is leszünk.
– Mit piszmogsz még ott azzal a kajával te szajha? – Fordult a zubbonyos lányhoz.
Az gyorsan megfordult és bejött a rácson belülre, majd letette a földre a tálcát ami az étel volt.
Éva asszony szeme kezdett szikrát szórni, majd egy lépést tett a zubbonyos lány felé, és elkezdte tenyérrel verni a lányt.
– Na mi van veled te szajha, már te is megnémultál? Szedd össze a cuccod és takarodj kifelé innen!
Szegény lány összekapta magát és a kocsival együtt kiment az üvegajtón. Én még mindig ott ültem az ágyon előttem a tálcával,és bámultam az ételt. Éva asszony ismét bejött elém, végigmért, majd engem is elkezdett pofozni.
– Mi az, hogy úgy beszélsz velem mások előtt hogy ülsz?
Leközelebb meg ne merd csinálni ezt! Értve vagyok?
– Igen… Éva asszony
– Helyes! Most pedig zabálj te kis patkány!
Ezzel aztán Éva asszony a maga módján jó étvágyat kívánt és kiment, rám zárva az ajtót.
Nekiláttam az ételnek, ami egész gusztusosan nézet ki, még az illata is jó volt. De hiába kerestem evőeszköz sehol nem volt. A leves, ami igencsak sós volt megittam, a húst, ami a második fogásként volt tálalva kézzel kezdtem enni. Érdekes látvány lehettem.
Tiszta maszatos volt az arcom, a kezemről nem is beszélve. Akkora adagot kaptam, hogy nem bírtam megenni. Otthagytam a tányéron. Éva asszony megjelenésétől kb. egy óra telhetett el, amikor ismét nyílt az üvegajtó, amin felfedeztem, hogy kívülről egy függönyt akasztottak rá, és ezért nem látok ki rajta. A zubbonyos lány jött be a kis kocsijával, majd utána egy ismerős alak. Vörös haj volt. nyitotta a rács ajtaját, és belépett rajta, utána követte zubbonyos lány. vörös haj elém állt, és miközben felálltam a tálcát nézegette – Te azt hiszed, hogy csak úgy megengedheted azt a luxust magadnak, hogy otthagyod az ételt, amit eléd teszünk?
– Nem bírtam megenni, meg kicsit sós volt.
– Igen? Sós is volt? Mutasd csak magad! – És jó alaposan megnézte a kezem és az arcom.
– Te hogyan ettél? Mint egy kutya – Nem adtak evőeszközt – hebegtem. – Engem az nem érdekel, de most letérdelsz és megeszed az ételt, amit ott hagytál, de úgy hogy nem nyúlsz hozzá kézzel. – De nem kell, nem bírom megenni. – Azt hiszem nem vagy tisztában a helyzeteddel fiacskám. Ekkor a tarkónál beletúrt a hajamba és meghúzta hátrafelé.
– Itt nem az van, hogy te mit bírsz és szeretnél, hanem az, amit én akarok.
És most azt akarom, hogy megedd az ételt, mint egy kutya. Azzal a lendülettel a földre taszított. Majd a következő pillanatban a tányérba köpött. Odamásztam a tányér fölé, és lassan kezdtem enni a maradék ételből. valószínűleg lassú lehettem, mert vöröshaj a nyakamra lépve ösztökélt a gyorsabb evésre, és belenyomta az egész arcomat a tányérba. már az orrom is fájt annyira tolta lefelé a fejem. – Nyald tisztára! Én engedelmesen lenyaltam a tányérról mindent – Hét te cafka! Vidd ki a tálcát és várj meg az ajtó előtt, te meg addig maradsz térden!
Megvártuk, míg kimegy a zubbonyos lány az üvegajtón, aztán vöröshaj ismét velem kezdett foglalkozni.
– Látom, jól tudod használni a nyelved, gyerünk, a csizmámat is nyald fényesre! bevettem a számba a csizma orrát, éreztem a bőr jellegzetes illatát. minden ellenvetés nélkül engedelmeskedtem. – Most a másikat! Fordultam és azt is nyalni kezdtem, aztán valami suhogást halottam, és abban a pillanatban éreztem több helyen, a hátamon az égő érzést. korbáccsal kezdett el verni. kezdtem egyre hangosabban kiabálni, majd ordibálni.
A végén könyörögtem, hogy hagyja abba, és egyszer csak megállt a keze. láttam a szemében, azt hogy öröm csillog és kielégülés, majd elindult az ajtó felé, visszafordult, és ahogy a padlón feküdtem hozzám szolt
– Azt hiszem, könnyen embert faragunk belőled hehehehe rám csapta a rács ajtaját, majd kilépett a cellámból. Zubbonyos lány csukta be az üvegajtót. Ott feküdtem a földön és reszkettem. Kezdtem félni, de folyamatosan azt mondtam magamnak, hogy nem hagyom, hogy megtörjenek. elaludtam.
Arra ébredtem, hogy ismét a hangszóróból jön az utasítás, vagy inkább csak közlés: Fürdetés. Mivel nem volt mit magamról levetni, így csak vártam. nyílt az első ajtó, és bejött rajta Éva asszony. – Állj fel te rühes dög, ideje a fürdésnek, nehogy megegyen itt a kosz még a végén!
Azzal én felálltam a kis terem közepére, és már jött is a hideg zuhany.
– Fordulj meg-hangzott az utasítás, és én engedelmesen hátat fordítottam. rövid idő után megszűnt a vízsugár, meg akartam fordulni, de egyből rám förmedt – Nem mondtam, hogy mocorogj!
Nyílt a rács ajtaja, és bejött Éva asszony. – Elég csúnyák ezek az ostornyomok. Hé te cafka hozz fertőtlenítőt! – utasította a szolgáját-most, megfordulhatsz. nesze itt egy törölköző szárazra töröltem magam, csak a hátamhoz nem nyúltam, de még mindig ott álltam előtte – Leülhetek, Éva asszony? – Kérdeztem – Na, tudod, hogy kell ezt, ülj le!
És én leültem az ágyra. Éva asszony nézegette a hátam, majd felvette a törölközőt és erős mozdulatokkal szárazra dörzsölte a csíkos hátamat. Én meg torkom szakadtából üvöltöttem.
– Na ezt kihagytad, és vigyorgott rám visszaért a szolgálója kezében fertőtlenítővel és egy fehér kendővel. Éva asszony lekezelte a hátam, majd átkötötte a mellkasomat. Ezalatt a szolgalány behozta a ruháimat
– Most mi lesz, elengednek? – Kérdeztem.
– Dehogy is, most mész a tárgyalásodra.
Kérdőn néztem rá, de nem szóltam.
– Öltözz fel!
Azzal elmentek. Én meg szépen belebújtam ruhába és visszaültem az ágyra. Eltelt az a szokásos óra miután ismét nyílt az ajtóm.
Vöröshaj lépett be rajta, és egy bilincset pörgetett a kezében.
– Ezt tedd fel! – És bedobta elém.
– Hallom csipkés lett a hátad. – Benyúlt a zsebébe és egy újabb bilincset dobott elém.
– Ezt meg a lábadra! – Engedelmesen ezt is felcsatoltam.
Aztán nyílt a rács ajtaja, és én megindultam kifele. Ekkor vöröshaj megállított és ismét a fejemre került az a zsák, ami akkor volt rajta, amikor elraboltak. Folyosókon mentünk és lépcsőket kellett megmásznom, rettenetesen rossz volt.
És ahogy az ingem a hátamhoz ért folyamatos égő érzés szaladt végig rajta. És persze vöröshaj irányítás képpen mindig a hátamra tette a kezét fokozva ezzel kínjaimat.
– Állj, meg itt mindjárt jövök, de nehogy megpróbáld levenni a csuklyát!
Azzal elment, de hamarosan visszajött, és bementünk egy terembe, ahol semmi zaj nem volt.
– Ülj le ide! – Mondta és rálökött egy székre.
– Maradj nyugton – És azzal levette rólam a csuklyát.
Egy teljesen zárt üveg kockában, ültem, nem volt rajtam kívül más csak a szék, egy asztal előttem rajta egy mikrofon és egy hangszóró.
Körülnéztem és felismertem a tárgyalóterem berendezéseit. Kis logikázás után rájöttem, hogy én vagyok a vádlott. De mivel vádolnak? Feltűnt hogy egy férfi sincs rajtam kívül, és az is furcsa hogy voltak nők, akik álarcban voltak. meg akartam fordulni, hogy hátranézzek, de vöröshaj nem engedte. nyomaték képpen rápaskolt a hátamra. aztán bejött azt hiszem a bíró, más nem lehetett. – Állj fel! Ő a bíró.
Mondta vöröshaj. Én felálltam, majd halottam, ahogyan bekapcsolják a hangszórómat.
– Üljenek le!
Hangzott a bíró utasítása. Azzal mindenki leült. Fura volt, hogy a bíró arca sem volt látható. Ismét a bíró kezdett beszélni: – Ismertetem a vádat: körünkben tartózkodó férfi személy ellen az a vád hogy visszaélt a házasságban tett fogadalmával, és más nőkkel is viszonyt folytatott. Igaz ez?
A félelemtől nem bírtam megszólalni.
– Kérdeztem valamit vádlott.
– Igen……öö igaz
– Tehát bizonyítás nélkül elismeri hogy bűnös?
– Elismerem…. bírónő.
– Helyes, akkor az ügyet át is adhatom a végrehajtóknak.
– Végrehajtás?? Milyen végrehajtás? Mint akarnak velem csinálni? Hééé, hallja?! Válaszoljon!
De ahogy a bírónő száját elhagyta az utolsó szó, már ki is kapcsoltak a mikrofonom és a hangszórót. A helységbe többen is berontottak, és igyekeztek megfékezni indulatomat. Harcoltam, ahogy erőm bírta, mintha az életem függene rajta. valahogy a fejembe húzták a zsákot, és a földre kerültem.
Záporoztak rám az ütések rúgások, és a becsmérlő szavak, aztán elájultam. A cellámban tértem magamhoz. a földön feküdtem összegörnyedve ruha nélkül. Körülnéztem és láttam, hogy egy asztal van betéve. Égett a torkom, ki voltam száradva, inni csak akkor tudtam, amikor a fürdetés volt, azon kívül nem kaptam semmi folyadékot. Eszembe jutott a bírónő szavai, és arra az elhatározásra jutottam, hogy nincsen mit vesztenem, kérek inni, ha máshogy nem megy, akkor kiabálok. Sokat nem kellett kiabálnom, nyílt is az ajtó, és egy idegen nő jött be rajta álarcban. Hangja torzítva volt. bejött a rácson belül és odajött elém.
– Mit akarsz?
– Szomjas vagyok, adjatok valamit inni!
– Ha most jól teljesítesz, akkor kapsz inni, de azt ki kell érdemelned
– Mit kell csinálnom?
– Amit mondok, azt első szóra… rendben?
– Igen, rendben.
– Állj fel!
Én egyből ugrottam.
– Szóval megcsaltad a párodat, igaz?
– Igen
– Hányszor?
– Nem tudom, sokszor.
– Hány növel?
– Néggyel.
– És milyen lányokkal csaltad meg?
– Fiatalabbakkal.
Ebben a pillanatban, ahogy előttem állt, az ágyékomba térdelt. Én egyből görnyedtem össze és rogytam a padlóra. Leguggolt hozzám.
– Hogy képzeleted azt, hogy csak úgy megcsalod a párod te féreg? Mit képzelsz te magadról? Állj fel, és húzd a beled az asztalhoz!
Noszogatás képpen elkezdett rugdalni. Odaálltam az asztal elé. Egy vonalzó hevert rajta, amit addig észre sem vettem. Elvette előlem azt az álarcos, és intett az asztal felé:
– Hajolj rá, te takony!
Én engedelmesen ráhajoltam az asztalra. Már reszkettem előre mi fog történni. Aztán hallom, ahogy suhog a vonalzó, egész testemben megborzongok, és testem megfeszül, aztán mellém, csapódik az asztalra a vonalzó.
– Ki volt az utolsó lány, akivel csaltad?
– A titkárnőm.
– A titkárnőd?
És ebben a pillanatban elkezdte verni a fenekemet a vonalzóval. Én meg csak kapaszkodtam az asztalba.
– Mióta csalod a párod?
– Ááá… már két éve.
– Két éveeee?
Erre erősebben fenekelt tovább. Én meg csak hasaltam az asztalon, és átkoztam azt a pillanatot, amikor 2 éve először a házasságom után megdugtam az akkori titkárnőmet.
– Na jó, állj fel! – Előhúzott a zsebéből egy kendőt.
– Kösd be ezzel a szemed! – Én engedelmeskedtem.
– Térdelj le!
Leereszkedtem a padlóra. Halottam hogy az álarcos megfordul. Zip-zár zümmögése törte ismét meg a csendet, majd valami szöszmötölés. Az orrom mellett kiláttam a padló felé, és láttam az álarcos csizmáját, aztán meg azt, ahogy a farmerja lehullik a bokájára……
majd a tangája is látóterembe esett.
– Nyald kis a seggem, de rendesen!
Én engedelmesen tettem meg már nem küzdöttem ellene, már csak azon járt az eszem, hogy az utasítást tökéletesen végrehajtsam. Miután végeztem a seggnyalással felállított. Halottam, ahogy felöltözik
– Vedd le a kendőt!
– Most már kapok inni?
Az álarcos nem szólt semmit, csak fogta magát és kiment. kint hallottam, ahogy azt mondja valakinek, hogy „itasd meg!” Vörös haj lépett be a cellámba és oda jött elém.
– Feküdj le a padlóra hanyatt és nyisd nagyra a szád!
Én egyből az utasításnak megfelelően cselekedtem. ö a fejemhez lépett, és egy gyors mozdulattal letolta a nadrágjával együtt a bugyiját is, és leguggolt, nemi szerve a szám fölött volt és nekifogott a dolgához.
– Nesze te pondró itt van, igyál, ha egyszer szomjas voltál! – És, teli engedte a számat. Dolga végeztével felállt és kiment. ismét bejött álarcos, kezében egy hosszú kötéllel.
– Köss a végére egy hurkot! – Hangzott az utasítás, majd hozzám vágta.
– … és itt a ruhád öltözz fel! – Én felöltöztem, és ahogy mondta, kötöttem egy hurkot.
A ruháim közt felfedeztem a bilincseket, amit egyből fel is helyeztem magamra. Odajött az álarcos, és a kezem és lábam közti bilincset rögzítette egy rövidebb lánccal, ami által össze kellett görnyednem. Ismét fejembe húzták a szákot, de előtte a nyakamba dobta a hurkot. Halottam, ahogy többen bejönnek a helységbe, és álarcos kiadja az utasítást: – Vigyétek az ítélet-végrehajtásra! – Átfutott az agyamon az egész szituáció a teljes megbilincselésem, és a hurok, amit én kötöttem és most a nyakamon van.
– Nem nem ezt nem tehetitek, hé! Könyörgöm ne, nem akarok meghalni, halljátok? Mindent megteszek csak ne! Soha többet nem csalom meg a kedvesem. nem akarok meghalni. Nem lehet ekkora a büntetésem!
De a rimánkodásom süket fülekre talált. Éreztem, ahogy egy furgonba löknek, és hogy beszállnak mellém még páran. Én a földön feküdtem, és már-már bőgtem a félelemtől, de ők hallhatóan nevettek. Rövid autóút után megálltunk. kiszállítottak a kocsiból. Levették rólam a bilincseket.
aztán halottam, ahogyan a furgon első ajtói becsapódnak, és lassan elindulnak vele. Ebben a pillanatban a csukja lekerült a fejemről. Láttam, ahogy a furgon hátsó ajtaján vöröshaj integet felém, majd becsapja az ajtót és elhajtanak. Én nem értek semmit, nézek körbe, nappal lehet egy parkolóház tetején, vagyunk. ekkor érzem, hogy finoman a nyakamban levő hurok megfeszül, megfordulok. Az álarcos áll velem szemben kezében tartja álarcát az arca előtt. Kezében a kötél vége, aminek az a hurok van a végén, amit még én kötöttem.
Aztán elveszi az arca elől a maszkot, és közben egy ismerős hang csendül fel:
– Remélem, megtanultad a leckét…. Na, gyere utánam, te kutya!
Azzal elengedte a „pórázom” végét ott állok teljesen értetlenül és megdöbbenve, ahogy a feleségem kezéből kicsúszik a kötél vége, és figyelem, ahogy a kocsink felé sétál…