Ekkor eljött az a pillanat, amikor azt hitte, hogy tényleg megzakkant. Az a férfi állt előtte, aki ezt az egészet kiváltotta belőle.
Pár órával ezelőtt
Emma a munkából tartott hazafelé, amikor találkozott egykori szerelmével. A férfi épp egy buszról szállt le.
– Gábor?
– Emma? Szia!
– Szia! Hát te meg mit keresel itt? Mikor is költöztél el? Öt éve?
– Öt és fél. És egy munka kapcsán jöttem vissza.
– Itt fogsz dolgozni?
– Hm… Nem. Igazából nem én keresek munkát, hanem munkát akarok adni valakinek.
– Ez olyan… titokzatos. De ha semmi közöm hozzá, akkor hagyjuk.
– Nem. Egy ügyvédet keresek a válóperemhez.
Emma megütközve nézett a férfire. Igazából azt sem tudta, hogy házas. Illetve, hogy az volt.
– Oh, sajnálom – mondta végül.
– Semmi baj.
– Ha éppen akarsz róla, vagy bármi másról beszélni, akkor tudod hol találsz.
– Rendben Emma. Köszönöm. Akkor még látjuk egymást, de ha megbocsátasz, most sietek.
– Oké, helló!
– Szia.
Emma szinte rohant.
– Hogy én mekkora egy hülye vagyok! – gondolta magában – Ha éppen akarsz róla beszélni, tudod hol találsz?!! Miféle idióta mond ilyeneket? Tiszta hülyének nézhetett!
A helyzet az, hogy Gábor nem tudta, hogy Emma valaha is szerelmes volt belé. Jó barátok voltak, de semmi több – legalábbis Gábor szerint. Aztán Gábor összejött egy régi évfolyamtársával a gimiből, Emma pedig elfogadta a legelső kínálkozó alkalmat egy pizzafutár személyében. 3 hétig bírták egymást, aztán Emma szakított vele.
Emma felrohant a lakásába, ahol tovább gondolkodott a történteken, amikor is felbukkant Gábor.
– Jesszusom! De megijesztettél!
– Ne haragudj.
– Semmi baj – kapkodta a levegőt Emma – Máris megtaláltad az ügyvédet?
– Nem, most ebédszünetet tart, úgyhogy majd csak körülbelül egy óra múlva tudok vele beszélni.
– Értelek.
– Aztán meg gondoltam, hogy úgyis régen beszéltünk, hát eljövök hozzád. Csengettem, senki sem jött ki, de az ajtó nyitva volt, úgyhogy beléptem.
– A csengő tegnap romlott el, és még nem értek ki megjavítani. Az ajtót pedig elfelejtettem bezárni.
– Aha. De, az igazat megvallva, nem erre számítottam.
– Öh, mármint?
– Hát hogy fél órával a találkozásunk után a párnádat sírva – nevetve vered agyon, majd kijelented, hogy ha valaki látna, azt hinné, hogy megőrültél.
Emma zavartan nevetett.
– Tudod, ööö… az egyik barátnőm… vagyis a főbérlőm hívott.
– A főbérlő a barátnőd?
– Nem. Csak Barbarát akartam mondani, és véletlenül barátnőmet mondtam.
– A főbérlőt Barbarának hívják?
– Mi? Ja … igen. Figyelj, Gabi. Ha megbocsátasz, kimennék a mosdóra.
– Persze, menj csak. De ugye nincs baj?
– Baj? Á, dehogy. Érezd magad otthon!- mondta Emma, aztán bezárta maga után a mosdó ajtaját. Zihálva nézett a tükörbe és próbált valami hihetőt kitalálni, hogy miért is hívhatta a főbérlője, aki a valóságban nem is hívta. Mi több, a főbérlőt nem is Barbarának hívják. Az óramutató csak haladt előre. Emmának úgy tűnt, mintha minden perc a másodperc töredéke lenne. Félt azoktól a kérdésektől, amik esetleg várhatják, ha kimegy. Végül nagy levegőt vett és kilépett a mosdóból.
– Csak nyugi, csak nyugi, csak nyugi, csak nyugi – hajtogatta magában, ahogy végigsétált lábujjhegyen a folyosón. A szobába lépve Gábor sejtelmes mosollyal fogadta.
– Megnyugodtál? – kérdezte.
– Én? Miért?
– Öh… ezek szerint nem.
– Ja, az előbbire célzol? Persze. Ne haragudj, mostanában nagyon szétszórt vagyok.
– Szerintem is. Például még azt is összekeverted, hogy telefonon 3 órája beszéltél utoljára és akkor is egy Zsuzsa nevezetű valakivel.
– Ezt honnan tudod?
– Szóval nem is tagadod.
– Dehogynem! De te belenéztél a híváslistámba?
– Azt mondtad, érezzem magam otthon. Én csak eleget tettem a kérésnek. Tehát halljam mi ez az egész?
– Ehhez neked semmi közöd – válaszolta indulatosan Emma, bár hangjába vegyült némi kétségbeesés.
– Igen? Szóval, te tudni akarod, hogy én miért válok el a feleségemtől, de én annyit nem tudhatok meg, hogy mi a fene bajod van azóta, amióta ideértem.
Emma hallgatott. Erre tényleg nem tudott mit mondani. Illetve tudott volna, csak akkor mindent be kell vallania Gábornak.
– Hallgatlak – törte meg a csendet Gábor – vagy akár el is mehetek, és nem látsz többet.
– Nem akarom, hogy elmenj.
– Miért?
– Csak nem akarom.
– Valamiért nem akarod.
– Istenem, Gábor! – kiáltott Emma – Ez annyira bonyolult! Ebbe bele sem tudsz gondolni! Öt és fél éve nem láttalak, és most itt állsz teljes életnagyságban! Azt hiszed, hogy ez nekem ilyen könnyű? Már kezdtelek elfelejteni, örültem, hogy össze tudod lassan kaparni a darabjaimat, amik utánad maradtak és erre besétálsz az életembe ismét és NE LEGYEK KIAKADVA?
Gábor megrökönyödötten bámult a lányra.
– Ez volt annyira bonyolult? – kérdezte végül.
– Mi?
– Hogy szeretsz…
Emma szeméből kicsordult egy könnycsepp.
– Nekem elegem van – mondta elcsukló hanggal.
Gábor odahúzta magához az ágyra.
– Miből? – kérdezte.
– Abból, hogy egész életemben egy gyáva nyuszi voltam, aki… mindegy.
– Nem mindegy.
– De igen. Te épp most válsz el, talán épp egy másik nő miatt. Én már nem férek bele a képbe, és nem is akarok.
– Igazad van. Tényleg egy másik nő miatt válok el.
Emma arrébb húzódott Gábortól, de a férfi visszahúzta.
– Csak azt felejtetted ki, hogy az a nő te vagy.
Gábor lágyan megcsókolta Emmát, aki remegve viszonozta.
– Emma, én nem hittem, hogy te szeretsz – súgta a fülébe. A nő beleborzongott.
– Mert te nem voltál belém szerelmes – lehelte.
– MICSODA? Emma! Legutóbb amikor be akartam neked vallani ezt az egészet ott csókolóztál egy pizzafutárral a kaputokban! – Gábor felugrott az ágyról az idegességtől.
– Igen, mert te összejöttél a volt évfolyamtársaddal! – vágott vissza Emma.
– Mert reménykedtem abban, hogy talán megtalálom benne azt, amit benned szeretek! Épp aznap szakítottam vele, azért mert rájöttem, hogy nem tudok mást szeretni csak téged! E rre meglátom, hogy egy pizzafutárral enyelegsz!
– Mert nem akartam, hogy egész életem át egy olyan ember után fussak, akit csak én szeretek!
– De ezek szerint tévedtél.
– IGEN! TÉVEDTEM! – kiabálta Emma.
Gábor odalépett hozzá és szenvedélyesen megcsókolta. Emma ismét viszonozta.
– Te sírsz? – kérdezte meglepetten a férfi.
– Igen, mert szeretlek.
Gábor belecsókolt Emma nyakába, majd levette a felsőjét. Emma halkan sóhajtott, s ő is megszabadította pólójától a férfit. Amikor Gábor levette róla a bugyit, és nyelvével megérintette csiklóját, Emma felnyögött. A férfi lassan körzött rajta nyelvével, amivel a nőt az őrületbe kergette. Emma vonaglott, végre magában akarta érezni azt az embert, aki után évekig csak vágyakozott. Gábor hirtelen abbahagyta az izgatást, s miután megszabadította magát alsógatyájától is, lassan becsúsztatta farkát a nőbe. Próbált nem túl gyors tempót diktálni, hogy minél több időt tölthessenek így el egymással. Emma aztán sikoltva elélvezett, miközben Gábor is alig tudott magán uralkodni, de még mindig nem akarta, hogy ennek az egésznek vége legyen. Végül teljesen kihúzta magát a nőből, mert érezte, hogy nem tudja tovább elviselni a szűk hüvely szorítását. Időbe telt, mire le tudott nyugodni. Emma fel akart állni, hogy szájával is kényeztesse szerelmét, de Gábor visszanyomta az ágyra és tövig beléhatolt. Emma sikoltozott és nyögött, Gábor egyre hevesebb tempót diktált.
– Au… ah…ah… igen – nyögte Emma. Gábor érezte, hogy a nő közel van az orgazmushoz, s ekkor gyorsan ismét kihúzta belőle a farkát.
– Kérlek, gyere vissza. Be kell fejeznünk – lihegte Emma.
– Tudom, de be akarom pótolni az eltöltött időt – válaszolta mosolyogva Gábor.
Nemsokára ujjaival újra elkezdte felfedezni Emma barlangját. A nő mégjobban benedvesedett, s ekkor Gábor újabb rohamot indított a nő ellen. Egy sokkal gyorsabb, sokkal mélyebb rohamot. Nem hallatszott más, csak Emma és Gábor nyögései, és a csattogás, ahogy Gábor az ütemet diktálta.
– Igen … igen … ez az… gyerünk…
Mindketten egyszerre élveztek el. Gábor Emma mellé hanyatlott, és pihegve hallgatta Emma szapora szívverését. A nő átkarolta szerelmét.
– Soha többet nem hagylak el, édesem – suttogta Gábor Emma fülébe.
– Mert én soha többet nem engedlek el – válaszolta vidáman Emma.
Aznap Gábor már nem ment el az ügyvédhez, helyette egészen mást csináltak Emmával. :)