Eleonóra, ámbár Alexandert kereste, Konradot találta férje dolgozószobájában. A helyiség tágas volt, de kevés bútorral berendezett: egy masszív tölgyfa íróasztal, mögötte egy bársonnyal fedett puha karosszék, az íróasztal előtt két másik. A falhoz tolva egy dívány, bal oldalt egy kis italos szekrény. A kandallóban vígan ropogott a tűz, amikor a sárga selyemruhába öltözött grófné belépett, és elkapta Konrad kék szemeinek érdeklődő pillantását.
Azóta a tóparti együttlét óta eltelt egy hétben még egyszer töltöttek egy sajátos éjszakát hármasban a hitvesi ágyban. Konrad de Rouen gróf érdeklődve hajolt a haditervek fölé, mielőtt felpillantott volna a belépő sógornőjére, majd emelkedett fel az íróasztal mögül.
– Ne haragudj, Konrad, Alexandert kerestem – mosolyodott el a grófné, érdeklődve figyelve az asztal mögül kilépő fiút.
– Nem tudom, merre van a bátyám, Eleonóra. Esetleg én segíthetek? – lépett a nő elé Konrad, felemelve bal kezét, és végigsimítva a selymes arcélen. A fiatalabb gróf, Eleonóra férjének az öccse ezúttal bíbor szattyánbőr nadrágot és fehér vászoninget viselt. A nő elmosolyodott.
– Konrad… ezt nem lenne szabad.
– Nem hát. De már megtettük.
– Alexander is ott volt.
– Alexander beleegyezését adta. – Futtatta ujjait a férfi a nő karcsú derekára, és húzta magához. Eleonóra hangosan kacagva hagyta magát, játékos tiltakozással fektetve tenyerét a hatalmas mellkasra. Tudta, mit érez a fiatal gróf irányában, és sajnálta saját édeshúgát, aki egy-két hónapon belül volt várható, hogy megerősítve a de Rouenek és a de Sauvielle-ek között a házasságot, hozzámenjen Konradhoz. Hiszen a fehérhajú gróf őt, Eleonórát szerette. Meglepően könnyedén fogadta combjai közé férje fivérét, és Alexander sem támasztott kivetnivalót ebben, valamilyen rejtélyes okokból kifolyólag. És bár eddig Alexander tudta nélkül nem szeretkeztek, nem támaszthatott kivetnivalót ellene, már csak azért sem, mert Konrad érintésére érezte, hogy lábai között megindul a vágyakozás nedve, s gyomra összeszorulva enged a kísértésnek. A grófnő kezei lesiklottak, gyorsan megoldva Konrad gatyamadzagját, miközben a férfi az ő ruháján matatott. Eleonóra sokkal gyorsabban elkészült, hamar lemeztelenítette sógorát, majd segített a férfinak kigombolni a bonyolult kapcsokkal, fűzőkkel fenntartott ruhakölteményt.
– Tudod, mit mondott Alexander – emelte karjait átfonva a férfi nyakát. Ruganyos, feszes keblei a férfi boltozatos mellkasához nyomódtak, hasánál érezte sógora máris kemény, hatalmas farkának lüktető keménységét.
– Tudom. Ne aggódj – futottak a férfi ujjai a nő kemény fenekére, majd megemelve helyezte az asztalra. Ahogy egy hete a tóparton, most is könnyedén, gördülékenyen adták át magukat a szenvedélynek. Konrad ajkai vágyakozóan futottak szerelme mezítelen, tökéletes testén, apró, libabőrt okozó csókokat váltva ki, miközben csípőjével a széttárulkozó combok közé fúrta magát. Eleonóra érezte, ahogy a kemény fasz nedvesedő puncijához símul, és várta a behatolást, de erre nem került sor. Konrad most játszott, nem úgy, mint az elmúlt alkalmakkor. A férfi hatalmas farka szeméremajkainak nyomódva csúszkált, alsó része lassan a nő kéjnedveitől vált síkossá, miközben hátradöntötte a haditerveken a karcsú, szőke grófnőt. Ajkai apró csókokat leheltek a nyak bájos ívére, a vállak tökéletes gömbölyűségére, majd továbbhaladva csókolta végig a vágyakozva emelkedő-süllyedő jobb mell marokbaillő halmát, miközben jobb keze a bal kebelcsodára fonódott, ujjaival fonva azt kosárba kezdte el kényeztetni. Érezvén ajkai alatt a hetykén feszülő mellbimbót szívta a férfi ajkai közé, halk sóhajt fakasztva a nőből, s nyelvével óvatosan körözött körülötte, miközben gyengéden szopogatta. Eleonóra ujjai a tejfelszőke tincsek közé túrva biztatták a grófot, forró punciját vágyakozva nyomta annak feszülő farkához, de még késett a behatolás, Konrad ugyanis lassan folytatta útját lefelé.
Végül elérte célját. A lemeztelenített punci illatozva várta őt, és miközben erős ujjai a nő formás combjaira fogva a lehető legszélesebbre feszítették azt, érzékelte Eleonóra vágyakozó zihálását, és látta, hogy bátyja felesége saját kebleire fogva kezd azokkal játszani, tovább fokozva gerjedelmét. A férfi nem bírt tovább magával, a kéjnek engedve hajolt közelebb, és csókolt bele a sikamlós-nedves puhaságba, majd nyelvét kidugva ajkai közül nyalta végig a szeméremajkakat, alig-alig hatolva a kisajkak közé. Eleonóra fojtottan felnyögött, így Konrad derékból előredőlve megismételte a műveletet, majd egyre bátrabban vetette magát a nő ilyetén kényeztetésébe. Hatalmas nyelvcsapásokkal nyalta szerelme – és bátyja felesége – pináját, élvezettel adózva a nyelvén elömlő ízbombák kéjes halmának, nagyokat nyelve tudva azokat magáénak. Végül kissé feljebb emelte a fejét, és rövid kutakodás után nyelve hegyével megtalálta a rejtekéből előbukkanó kis kíváncsit. A grófnő halkan felsikkantott, ahogy sógora nyelve pergő ostromba fogta csiklóját, és elengedve kebleit markolt bele az asztal szélébe.
– Még… még, folytasd… – nyöszörögte sírós hangon, a férfit pedig nem kellett biztatni. Egy pillanatra elengedte ugyan nyelvével, de csak hogy benedvesítse két ujját, majd miután visszahajolt, egyszerre szívta ajkai közé Eleonóra csiklóját, és tolta két ujját a nő puncijába, aki erre hangosan felnyögött, jelezve, hogy honorálja sógora tevékenységét. Érezte gyűlni ölében az orgazmus előszelét, így egyre szaporább, folytott nyögésekkel adózott Konrad ténykedésének, aki két ujját ki-be mozgatta a szűk punciban, csuklóját is csavargatva hozzá, s közben hol szopogatta, hogy nyelvével izgatta a nő kéjgyöngyét.
Pár perccel később a nő háta ívbe görbült, és alsó ajkába harapva nyöszörgött, ahogy az orgazmus végigbizsergett a testében. Nem mert sikoltani, hiszen tudták a közelben posztoló palotaőrök, hogy Eleonóra és Konrad van idebenn. Amíg az orgazmus tartott, a férfi lassuló mozgásokkal ujjazta és nyalogatta, majd amikor a nő pihegve elernyedt az asztalon, akkor húzta ki magát. Nem kérdezett semmit, csak megfogta vastag, hosszú farkát, csillogó makkját a grófnő szeméremajkaihoz illesztette, és lassan előretolva a csípőjét figyelte a behatolást.
– Ahhhh… – nyögte halkan, és Eleonóra is kipirult arccal, zihálva lélegzett a beléhatoló fasz feszítő érzése következtében. Konrad tekintete vágyakozva követte vaskos kéjdorongját, ahogy lassan szétfeszíti a szeméremajkakat, és fokozatosan eltűnik bátyja feleségének puncijában.
Olykor lassan előre és hátramozdult, megkönnyítendő a behatolást, de hamarosan tövig elmerült a nőben, és felszabaduló jobb kezével ismét megfogta a kurvaként kiterített grófnő combját, széles terpeszre kényszerítve. Végül hátramozdult, figyelve csillogó farkát, ahogy elhagyja rejtekhelyét. Egészen makkig kihátrált, majd halkan nyögve ismét visszacsusszant. Megint hátra, és megint vissza, tövig nyomva szerszámát a nőbe. Ezt már Eleonóra se bírta, halkan, nyüszítve felnyögött, és felnyúlt ismét a kebleihez, azokat kezdte simogatni, miközben lehunyt szemmel élvezte Konrad játékát. De nem sokáig. A férfi fokozatosan gyorsított a tempón: immár nem húzta ki teljesen bájdorongját, jó négy-öt centi a nőben maradt, de minduntalan tövig visszacsusszant, egyre inkább nem foglalkozva azzal, mennyire hangosan nyög fel minden egyes behatolásra. Testük hangos csattanással találkozott újra és újra, a tervrajzok szétcsúsztak alattuk, a nő pedig ismét megkapaszkodott az asztal szélében. Konrad hol gyorsított, hol lassított, elnyújtva együttlétüket, kék szeme pedig a nő arcát fürkészte, mígnem végül nem bírva tovább rántotta ki farkát a grófnőből. Tejfehér magjai ígérete szerint nem Eleonóra vaginájába lövelltek, hanem beterítették a nő hasát, ruganyos, hófehér kebleit. A gróf halkan nyögdécselve spriccelt újra és újra, leengedve Eleonóra lábát, megtámaszkodva az asztal szélében.
– Csak lazíts… – csusszant ki mosolyogva a szőke grófnő Konrad alól, amikor az végzett, majd leguggolt elé. Elmúlt együttléteik alkalmával sikerült finomítania a technikán. Lábait széttárva guggolt Konrad elé, bal kezével megfogva a férfi csípőjét, jobbjával az elernyedő fasz után nyúlva. Ajkai előbb finoman érintették, épp csak végignyalták a makkot, letisztogatva, majd ráfogva a fasztőre az egészet eltüntette meggyszín ajkai között, nyögésre késztetve Konradot. Eleonóra leszopogatta saját nedveit sógora farkáról, majd mindkét kezével immár a férfi csípőjébe kapaszkodva kezdte el csókolgatni a combok érzékeny belső felét, a herék körüli részt, a medencét. Buja, érzéki csókjai megtették a hatásukat, a gróf farka egyre keményebbre pumpálódott, és amikor félkemény lett, Konrad érezte, hogy karcsú, puha női ujjak fognak rá, és húzzák hátra a bőrt, majd egy édes, buja ajak lehel gyengéd csókot feléledő farkára.
Eleonóra lágyan végignyalta sógora farkának alsó részét, majd irányba állítva a megkeményedő szerszámot emelte ajkai közé a makkot. Nyelve óvatos köröket írva le cirógatta végig a fitymafék vonalát, elnyújtott nyöszörgésre késztetve Konradot, majd a nő ujjai a herék felé indultak, míg feje előrebukott. Esély sem volt rá, hogy a hatalmas faszt teljes egészében elnyelje, de amennyit tudott, a szájába engedett, majd vissza. Lassan bólogatva szopta egyre keményebbre a férje öccsét, majd amikor megfelelőnek ítélte a szájában lüktető hímtag keménységét, állt fel. Kacéran elmosolyodott, megfordult, és előredőlt az asztalra.
– És most keményen, Konrad. Imádom hátulról – hunyta le a szemeit vágyakozóan. Bár nem látta, sejtette a férfi arcát. Konrad megbűvölve figyelte a tökéletes, domboró fenék hívogató tökéletességét, a széttárt combok között a lüktetve nedvedző punci illatát pedig szinte az orrában érezte. Nem kérette magát: Eleonóra mögé lépve fogott a nő fenekére, majd jobbjával egyetlen határozott döféssel lökte keményre szopott farkát sógornőjébe. A nő fel is nyögött, akaratlanul is hangosabban a kelleténél, és vágyakozva tolta hátra a fenekét, míg hátát homorítva, egyenes karokkal támaszkodott meg a térképeken, hogy a hasán csordogáló spermával ne kenje össze azokat. Konrad bal keze felfutott a nő hátára, lágyan simogatva, jobbja pedig előrevándorolt Eleonóra combjai közé, és a csiklót kereste, de a nő ellentmondást nem tűrően tolta még hátrább a fenekét, szinte felnyársalva magát sógora farkára.
– Azt mondtam keményen! Bassz meg! – zihálta vágyakozva, így Konrad sem tehetett mást.
– Te akartad – dörmögte, és mindkét kezével szerelme kerek csípőjére fogott, mintegy stabilan tartva a nőt. Aztán hátrahúzta a csípőjét, és gyorsan előretolta, majd sebesen hátra, gyorsan előre. A nő minden lökésre hangosan felnyögött, bár próbálta ajkát beharapni, de képtelen volt nem hangot adni annak az élvezetnek, amit Konrad farka okozott, amint sebesen járt benne. Hüvelyizmainak szorításával fonta még keményebbre az érzést, majd próbálta felvenni a ritmust, amit a férfi érzékelve lazított szorításán. Hamarosan Konrad hatalmas testén izzadságpatak indult útnak, a helyiséget betöltötte üzekedésük édes illata és hangosabbá váló sikolyaik.
Eleonóra ajkait reszkető sikoly hagyta el, ahogy a grófnő elért az orgazmusra, ujjai alatt térképek gyűrődtek galacsinná, ahogy robbant benne a gyönyör. Zihálva állt, míg Konrad folyamatosan lassítva zihált mögötte, majd símult a nő hátának.
– Bírod még?
– Foly…tasd… – engedett elgyengülő karjainak a nő, mire Konrad lecsúsztatta jobbját, eltalálva Eleonóra csiklóját, és kezdte azt finoman simogatni. Bal keze a másik oldalon a nő formás mellére fogott, nem törődve azzal, hogy saját spermájába nyúl, és a lehető legmélyebben tolta kemény farkát újra és újra Eleonórába. Érezte makkja alatt a méhszáj nyomását, és sógornője nyögései is arra utaltak, hogy kétségtelenül érzi a hatalmas fasz mindennél mélyebbre hatolását, amikor nyílt az ajtó.
– Csendesebben! – lépett be Alexander, Eleonóra férje és Konrad bátyja. A fekete hajú gróf becsukta maga mögött az ajtót, vetve egy pillantást az üzekedő párosra. Nem hatotta meg a látvány, látta már az öccsét és a feleségét kefélni. – Az egész palota tőletek visszhangzik.
– Bocsánat… – nyögte Eleonóra. Konrad nem tudott válaszolni, épp most húzta ki vaskos farkát a nőből, és hörögve élvezett annak hátára, fenekére spriccelve a forró nedvességet. A grófnő nem mozdult, ott maradt gyorsan emelkedő-süllyedő keblekkel, pucsítva az asztalra támaszkodva, széttárt lábakkal, és fáradt, de kielégült pillantást vetett férjére.
– Jó uram? – Alexander érette, nem kellett kétszer mondani. Vágy lobbant a tekintetében, ahogy a spermazuhanyban fürdő felesége mögé lépett, és megoldva övét tolta le a nadrágját, miközben Konrad félrelépve ült a szófára. Alexander pedig, ahogy korábban öccse is, keménnyé váló farkának makkját felesége vaginájához illesztette, és vezette be. A nő felnyögött, habár férje farka kisebb volt, ő pedig eléggé kitágult már és megszokta Konradot. De nem panaszkodott – szerette Alexet, aki sokkal jobb volt az ágyban, mint az öccse. Bár Konrad sem teljesített még ilyen jól. Alex hátrahúzta a csípőjét, jobbját végig a farka tövén tartva, és teljesen kihúzta azt a csalódottan felnyögő nőből. Aztán makkjával Eleonóra kisajkainál játszva hajolt rá a felesége hátára, figyelve arra, hogy drága bársonyruhája ne legyen öccse spermájától foltos. Nem hatolt be a nőbe, csak fel le mozgatva farkát ingerelte.
– Élvezed?
– Mit? – nyögte a nő vágyódva. Válaszként férje keményen előretolta a csípőjét. A nőt meglepte a mozdulat, és felsikkantott, ahogy a kemény lőcs váratlanul felnyársalta, majd újra távozott belőle. Férje ezúttal kicsit betolta a makkját, de nem az egészet, épp csak a végét.
– Élvezed, ha megkúrnak?
– Na de Alexaahhhhh! – nem tudta befejezni, a kemény fallosz megint felnyársalta váratlanul. Megdöbbentette férje szóhasználata, de ugyanakkor valami bűnös bizsergést is keltett benne. Fel sem tűnt neki, hogy korábban ő is milyen szavakat használt. Alexander megint kisiklott, tovább játszva.
– Hm? Élvezed?
– Igen… igen!
Láthatóan ez kellett a férjének, mert az tövig belecsusszant a már keményen meghágott nőbe, és mindkét kezével a fenekére fogva kezdett el mozogni benne. Alexander medencéje minden egyes lökésre hangos csattanással csapódott a nő kerek, formás fenekének, aki egyre kevésbé bírta azt a katonás, gyors tempót, amivel a férje a magáévá tette. A mindenféle előjáték hiánya persze Alexandernek is megadta a lendületet. Épp amikor felesége ajkai elnyíltak, hogy következő orgazmusát a világba lökje, Alexander keményen nekifeszült fenekének, tövig tolva puncijába lüktető, magvakat okadó falloszát, élvezve, ahogy a ritmikusan össze-összeránduló hüvely kifacsarja belőle az utolsó cseppet is. Hangosan zihálva lökött még párat feleségén, majd csusszant ki zihálva, és ült le egy székbe. A meztelen grófnő könyökeire dőlve támaszkodott az asztalon, képtelenül arra, hogy megmozduljon. Lévén Alexandert odakinn várta a normand követség, ezért megegyeztek abban, hogy este a hálószobában folytatják, természetesen Konraddal együtt.