Akkor pucéran szakszerűtlen?

Baromság!
Foglalkozni sem lenne érdemes ilyen kérdéssel.
Mégis írnom kell róla, mert nem kevés embert foglalkoztat a kérdés.
Például a felháborodott levélírót, aki kifogásolja, miért jelennek meg szakszerű masszázsra utaló szövegek a tangabugyis cicababákok hirdetéseiben.

Már miért ne jelennének meg?
Nem kevés olyan szakképzett masszőr és masszőz létezik Magyarországon, aki szakszerű masszázs szolgáltatást nyújt és a masszázsa azzal együtt teljes értékű, hogy a vendéggel való megegyezés értelmében a masszázsba belekerül néhány erotikus mozdulat is.

Ha a masszőr keze nem kerüli el nagy ívben az erogén zónákat, attól a masszázs – ha van kellő szakmai háttere – masszázs marad.
A masszázs során a masszőr felhasználja az összes tudását, amit az emberi testről, izmokról, szövetekről, szervekről és úgy általában az anatómiáról tanult és amely tudást az évek során szerzett gyakorlattal elmélyített.

Aki mellbedobással masszíroz, csak a cicihasználattól a szaktudását nem veszíti el és a nagy többségnek szüksége is van rá, mert az uraknak ez kell.
Nem mindenkinek, de nagyon soknak.
Aki csak a masszázs erotikus része miatt keresi a hölgyeket, az elmegy valami húszperces iparoshoz, mert egy rövid élvezkedésért nem fog egy órán át a masszázspadon henteregni.
Sokszor egy lakásban működő masszázsszalonban jobb, szakszerűbb, hatékonyabb masszázst lehet kifogni, mint egy ingyenmunkát végző tanulókat kihasználó wellnessben, nagyképű fürdőben, vagy nyálcsorgató majmokat is alkalmazó egészségügyi intézményben.
Volt már nemegy példa arra, hogy a gyanútlan vendéget a hivatásos, fehérköpenyes fürdősmasszőr zaklatta. Akad zaklatott férfi és nő is.

Ha tehát az egészségügyi szolgáltatás kiegészül olyanokkal, ami iskolában nem nagyon tanítanak, attól az addigi szakszerűség – ha volt – nem szenved csorbát. Vagyis akinek van ilyen irányú képzettsége és gyakorlata, hogy svédmasszázs, yumeiho masszázs, nyirokdrenázs, lazító masszázs, az hirdessen bátran, akár félmeztelen is!

A gyakorlatban tehát egy kis erotika nem árt a szakképzettségnek. Elméletben igen, árthat, de csakis elméletben, az ilyen elmélet pedig a levélírókon, meg a szobatudósokon kívül nem érdekel senkit. Vagy ha mégis, akkor nem írtam hiába.

Vélemény, hozzászólás?