Néha jókat szórakozom azon, amikor egyeztetjük a közeljövőbeni szexet a másik érintettel. Értelemszerűen nem tervezzük meg pontról pontra az egészet, csak van, amihez előre kell készülni. Rájöttem, hogy nekem a fenék is ilyen. Az anális szex egyáltalán nem spontán dolog és ezt nem szeretem benne. Valószínűleg azért, mert nem vagyok túlságosan türelmes típus. Legalábbis felizgult állapotban. A behatolás mindig fáj egy darabig, de ha már túlestünk a bevezetőszakaszon, tulajdonképpen kifejezetten élvezetes a dolog (ha egyéb paráimat is leküzdöttem persze). Én mégis sokszor inkább lefújom az egészet az első fájdalmakkor, mondván, hogy úgysem fog menni. De ilyenkor inkább az említett félelmek uralkodnak rajtam, amiket éppenhogy seggbedugás-terápiával lehetne kikezelni. Ördögi kör… Valahogy úgy van ez, hogy túl sok macerával jár, hogy jó legyen és akkor inkább lemondok a jóról, mert a macerához nincs kedvem. Viszont nem csak az én jómról van szó, a másiknak pedig szeretünk a kedvében járni, úgyhogy közös megegyezéssel felvettük a popsiszexet a holnapi programba. Annak ellenére, hogy másik jójáról is szó van, ebben a kérdésben mindig én vagyok a kezdeményező, mert enyém a macera. Nem tudatosan alakult így, de ettől működik jól köztünk. És tulajdonképpen a kisördög reggel óta motoszkál bennem és bizsergeti az idegrendszerem és alig bírok nyugton maradni és pornót is néztem izgalmamban, úgyhogy levontam a következtetést: én most kifejezetten vágyom a dolgot.

(Jaésha valaki nem ismerné a trükköt, akkor elárulom, hogy fenékbe nem használunk síkosítót, mert az szart sem ér, hanem babaolajzselét, ami szuper!)