A megalázós, nőt hülyére dugós férfi írás paródiája. Amikor barátom, Csaba megbízott azzal, hogy figyeljem a feleségét, bevallom igen kedvemre való volt a munka. Cecília, az a büdös kis dög, aki soha nem vett rólam tudomást amikor találkoztunk, most megtanulhatja milyen az, amikor egy igazi férfi kezei közé kerül. Mert Csaba úgy tűnik nem tudta kordában tartani ezt a kis….
Kivártam a kellő alkalmat, csináltam néhány fényképet arról az overálos, szerszámos ládás férfiról, aki a UPC logós kocsival érkezett, majd körülbelül egy óra múltán távozott. Na persze, majd biztos azt mondja tévészerelő…
Kezemben a friss, digitális bizonyítékkal bekopogtattam hozzá.
– Á, helló, Géza, Csaba nincs itthon – közölte azzal az unott ábrázattal amit annyira gyűlöltem.
– És te ezt alaposan ki is használod, ugye? – kérdeztem vissza köszönés helyett.
– Tessék? Mi bajod van?
– Láttam azt a férfit bejönni hozzád az előbb, és már bizonyítékom is van, hogy megcsalod Csabát.
– Mi van? Megkergültél? Nekem erre nincs időm – fordított nekem hátat, ami ezúttal nem hagytam annyiban. Benyomtam az ajtót.
– Idefigyelj Cecília, és jól figyelj arra amit mondok. Jobb lesz ha nem fordítasz nekem hátat, és azt csinálod amit mondok, vagy Csaba megtudja, milyen kis cafka vagy.
– De hát nem csináltam semmit…
– Kuss a neved. Most pedig szépen zárd kulcsra a bejárati ajtót.
Látva, hogy a maximum százötven centis, vaginához sunyin hozzánőtt nőstény emberszabású végre félni kezd tőlem, azonnal felállt jókora szerszámom.
– Most pedig a kedvemben fogsz járni. Mindenben. Értetted? – gomboltam ki a nadrágomat, amelyen már visítva küzdött a pattanásig feszülő cérna, hogy az anyagot össze, a küklopszot pedig féken tartsa. Gyorsan hátat fordítottam a nőnek és a tízméteres mérőszalaggal lemértem, hogy nem ment –e össze büszkeségem a legutóbbi döngetés óta.
Nem, egy millliméterrel sem lett kisebb, nyugodtam meg, majd megfordultam. Cecília sikoltott, kitágult pupillával meredt a nyilván még sosem látott méretű, égnek álló falloszra, majd menekülni kezdett. Természetesen utolértem, bár eközben a bránerrel levertem a pultról a kenyérpirítót, felborítottam a nappaliban egy vázát meg a yukkát, és felökleltem a berohanó nő után becsapódó fürdőszobaajtót is.
Cecília remegve lapult a csempéhez, nem tudta levenni szemét arról, amit nyilván a legjobban szeret a világon. A kis szemét hányszor fordult el tőlem a középiskolában. Visszautasított! ENGEM!!! Na de majd most!
– Nos láttál már ekkorát? 32,5 centiméter hosszú és 16 centi körfogatú.
– Ó istenem, még soha… a legnagyobb 21,3 centi volt. A legkisebb 8,13. Az átlag pedig 14, 56 cm.
Megszabadítottam a csajt a ruháitól, majd térdre nyomtam.
– Most megmutathatod, mit tudsz vele kezdeni. Ajánlom, hogy ne merd megharapni, és jól csináld, amit kell. Vagy Csaba minden megtud a viselt dolgaidról.
Cecília szóra nyitotta volna a száját, én pedig laza eleganciával kihasználva ezt megfogtam a fülét és tövig beletorkolltam. A zuhanyfülkének dőlve élveztem, amint a nyelőcső kétségbeesett perisztaltikája kényezteti az anakondámat. Cecília fuldoklott, de nem mert ellenkezni, és ez rendkívüli elégtétellel töltött el.
Amikor már lilult a feje, kivettem a lompost a szájából, majd ráparancsoltam, hogy hajoljon a mosdóra. Ő könyörgött, hogy ne tegyem, de ezzel csak jobban feltüzelt.
Belemarkoltam abba a formás kis ringyó seggébe, és magamra húztam. Éreztem hogy eddig csak rotringhegy méretű férfiakkal találkozott – mármint hozzám képest. Visított és tekergett, én pedig lendületből nekiálltam. Az volt a baj, hogy némi vonyítás után igen hamar hozzámidomult, és gigászi farkam nyilván földöntúli élvezettel ajándékozta meg, így valami más büntetést kellett kitaláljak. Mindenféle figyelmeztetés nélkül belepróbáltam magam a kisebbik lyukba, amit a céda tiltakozó rúgkapálása próbált megakadályozni. Lefogtam és bár centinként , de végül a segge is az enyém lett.
Miközben a művészbejárót próbálgattam, sajnálkozva gondoltam arra, hogy ha csak egy kicsivel is hosszabb lenne a farkam, talán orálisan megadásra tudnám kényszeríteni a gyomorszáját is. És onnantól kedve a hidegben csak az orrán lenne ajánlatos vennie a levegőt a cafkának, hogy meg ne fázzon a bélrendszere.
Mivel a Kapitány nem csak hatalmas, hanem igen kitartó is, már kezdett sötétedni, mire úgy gondoltam, megadom a kegyelemdöfést.
Felajánlottam neki, hogy meghívom vacsorára. Elkínzott arcán értetlen kifejezés ült, így hogy egyértelművé tegyem a dolgot, néhány újabb intenzív nyelőcső cirógatás után gondoskodtam róla, hogy legyen valami meleg a gyomrában aznap este*.
Hazaérve elégedetten pipáltam ki ezt a munkát is, Csaba nem mondhatja, hogy feleslegesen gyanakodott és dobott ki pénzt az ablakon. Megdolgoztam a pénzéért, de hát ilyen egy jó barát.
És azon elégedettségemben, hogy végre megkaptam azt a nőt is, akit a középiskola óta hiába próbáltam megdugni, a szerszámom az aznap este mérésnél újabb fél centit növekedést mutatott.