Éjjel szabadjára engedtem a fantáziám. Nem tudtam aludni izgalmamban, számoltam a hátralevő éjszakákat. Kicsit aggódtam az együttalvás miatt, sosem ment, sosem volt nyugodt vagy igazán pihentető. Némi szégyenérzettel vegyített forgolódás, amit az amerikai kommersz filmjelenetek váltanak ki, amikor nem tudunk egész éjjel egymás karjaiban maradni, pedig láttuk, hogy úgy kell.

Aztán eszembe jutott az éjszaka reggeli folytatása, ami sosem marad el, és az ujjaim is dolgukra indultak. Eszembe jutott, hogy a számmal akarlak ébreszteni, hogy pótoljam a hiányolt intimitást. Elképzeltem, ahogy a puha, álmos farkad felé indulok a takaró alatt és megérzem rajta a nászunk illatát, ami bódít és hipnotikusan magához vonz. Aztán finoman a számba szívom, kihasználva, hogy nem okoz gondot a méret és kedvemre nyelhetem el és tölthetem ki vele a szám. Sok nyálat gyűjtve kezdek hozzá, hogy kellően csússzon, és bár már érezni is, ahogy elönti a véred, de amíg lehet, kihasználom a „kedves” állapotot. Ahogy ébredezel, megmozdul csípőd, máris át akarod venni az irányítást. Az ujjaid a hajamba fúródnak, a farkad feláll a számban. Én pedig folytatom, egyre lelkesebben és mohóbban kezdelek szopni. Érzem ahogy a hajamba markolsz és finoman téped. Mélyen a számban tartom a hímtagod, mintha sosem akarnám elengedni (miért is akarnám?!). Mindig zavarba hoz, hogy én jobban erőltetem a behatolás mélységét, mint te magad. Persze tudom, hogy te nem vagy erőszakos, én viszont boldogan fakadok könnyekre a farkadon, a farkadtól. De mivel ez csak egy fantáziakép, te nyomkodod a számba, határozottan, nem törődve az öklendezésemmel, hogy kapok-e levegőt, hogy mindent összekenek a sűrű, kicsorgó nyálammal. Később kihúzod a számból a farkad és azzal simogatod az arcom, én pedig doromboló macskaként dörzsölöm hozzá magam… Közben pedig már elért a választóvonal, a dilemma pillanata, hogy hová is tedd majd vissza.

…de az orgazmus nem várhatott tovább, eddig tartottunk. A többit majd együtt kitaláljuk…