Móriczka megkérdezi az apját:
– Apa, engem tényleg a gólya hozott?
– Igen, fiam.
– És anya szép volt?
– Igen.
– Akkor miért a gólyát dugtad meg?
Bízzunk benne, lesz akkora mákunk, hogy a gyerek nem hoz minket ehhez hasonló kérdésekkel hülye helyzetekbe, de ne reménykedjünk, az esetek nagy százalékában megizzaszt minket a kölyök. Előbb utóbb ugyanis nem lesz elég neki a méhecske-mese, a káposztaföldön talált öcsiről, a gólya és a kémény örök konstellációja. Azzal sem vagyunk jobban kint a vízből, ha elkezdünk ködösíteni apa és anya magocskájáról, hiszen a gyerek nem hülye, csak kicsi és előbb utóbb elkezd rajta agyalni, hogy az a nyomorult magocska mégis hogyan kerül anyába. Bizony, nehéz idők ezek, s nem is tudjuk megmondani igazán, hogy mikor kell elkezdeni felvilágosítani Pityut, mert minden gyerek máshogyan érik, és máskor érdeklődik, mondjuk végre ki, a szex iránt.
