Szerző: Puruttya

Gigi leszopta a buziknak is rejszoló Jerzyt

Gigi tartotta a szavát azután, hogy a nyugiszobában kijelentette: ha egyszer beadja a derekát, nem bír parancsolni a testének.
A ValóVilág szerelmespárja tegnap ismét áldozott az élvezetek oltárán. A meleg pornózó Jerzy délután a nyugiszobában rávetette magát Gigire, ahol csakis a Rácz-lányon múlott, hogy nem történt semmi.
– Kinyalnám a punikádat! – hangoztatta Jerzy, majd megpróbálta leszedni Gigi nadrágját. A túlfűtött hangulat éjszakára fokozódott kettejük között, amikor is Gigi rámászott Jerzyre és orálisan kielégítette – számol be az Új Ász.
Gigi és Jerzy most feltette magának is a nagy kérdést: van értelme ennek a kapcsolatnak? A végső szót még nem mondták ki, de abban megállapodtak, ha mégsem folytatják a kapcsolatukat, biztosan nem fognak sarat dobálni egymásra. Vajon közeledik a szakítás ideje? Előbb-utóbb kiderül, felvállalják-e egymást, vagy inkább hagyják, hogy a vonzalom barátsággá szelídüljön.
További Gigi erotika, szex, pornó: VV Gigivel Kovi is forgatna pornót – Forró ölelések, formás popsik a VV4-ben – VV Gigi szadómazó fojtogatós pornóvideói – Rácz Ildikó, VV Gigi modell videó – VV4, Gigit megkúrta Jerzy – VV Gigi szexi fotózás – VV4 Gigi korábbi munkája – VV4 Gigi, Rácz Ildikó – VV Gigi eltitkolt véres szexvideója – Győzikével kúrt VV Gigi 

Assange fellebez a kiadatás ellen

Fellebbezést nyújtott be csütörtökön Julian Assange, a WikiLeaks portál alapítója az ügyében eljáró londoni bíróságon a kiadatásáról hozott elsőfokú döntés ellen. A bíróságnak 40 napja van arra, hogy határozzon a beadványról. A 39 éves ausztrál állampolgárt – akinek portálja hozzávetőleges becslés szerint 250 ezer bizalmas amerikai diplomáciai sürgönyt szerzett meg – a svéd hatóságok kérésére, hivatalosan szexuális bűncselekmények gyanújával decemberben vették őrizetbe Nagy-Britanniában. Egyelőre nem emeltek vádat ellene a skandináv országban.
Az illetékes londoni bíróság egy hete hozott végzést arról, hogy Assange kiadható Svédországnak. Assange ellen, aki tavaly Svédországban élt egy ideig, két svéd nő feljelentést tett nemi erőszak, illetve szexuális zaklatás vádjával. Az ausztrál tagadja a vádakat. Azt mondja, politikai okokból folyik ellene büntetőeljárás. Ügyvédei azzal érveltek, fennáll a veszély, hogy a svéd hatóságok kiadják az Egyesült Államoknak, ahol nyomozás folyik a WikiLeaks-kiszivárogtatások ügyében. Assange óvadék ellenében házi őrizetben várja fellebbezése elbírálását. Londontól 200 kilométerre, egy támogatójának kelet-angliai kúriájában húzta meg magát.

Berlusconi ellen tüntetés, és kurvája Ruby

Tangabugyival a fején, rózsaszín szexnyuszinak ábrázolták Berlusconi olasz miniszterelnököt a tüntetők. Azt követelték, hogy a megint szexbotrányba keveredő Berlusconi mondjon le. A videón látható Berlusconi ribanca, akit még 17 évesen kúrt, a marokkói Ruby. Volt, aki a házába is megpróbált betörni. Berlusconi nem mond le.

Milliós per Szandika ocsmány szája miatt

Kevesebbet beszél, és egyre többször takarja kezével a pampogóját a villa plasztikcicája. Az átlagon felülire duzzasztott ajkai fájdalmas apadásnak indultak. Barátja, Sanyi nagy összegű kártérítési pert indít.
A nagy szájú lány lassan beleszürkül a villatömegbe. Szandikának persze nem a viselkedése változott meg, hanem a külseje lesz egyre átlagosabb. Mint arról a plasztikcica a beköltözésekor büszkén mesélt, a keblei mellett ajkait is méreten felülire töltette, mert neki így tetszik. Ahogy telnek a napok a villában, a néző úgy érzi, annyira megszokta a látványt, hogy már fel sem tűnik neki Szandika furcsa fizimiskája. Pedig nem a szemünk szokott hozzá a látványhoz, hanem apadásnak indult a természetellenes méretűre szilikonozott száj. Az orvosok szerint átlagosan egy évig látványos az ilyen feltöltés, utána, ha megfelelő anyagot fecskendeznek be, egyszerűen vízzé válik a töltőanyag. Szandikánál még csak fél év telt el, így elképzelhető, hogy valami baj van. Gyanúnkat erősíti az is, hogy a legutóbbi kiválasztáson a szőkeség zsebkendőbe temette hatalmas, vérző ajkait.
Szandika Sanyija szerint – aki egyébként sem szereti ezt a hatalmas szájat – az az orvos tehet mindenről, aki ekkorára töltötte.
– Szandika nagy szájat akart, de nem ekkorát! – kezdte felindultan Sanyi. – Az orvos rontotta el az egészet. Először az egyik oldal lett nagyobb, akkor korrigált, aztán a másik… Végül így lett szegénykémnek ekkora szája. Eddig is dühös voltam erre az orvosra, de most, hogy látom, egyre több problémája van vele szegény lánynak, betelt a pohár! Keresek egy jó ügyvédet, és milliós pert akasztok az orvos nyakába! Csak remélni tudom, hogy nem lesz komoly baja Szandikámnak! Fő a természetesség!
– Többféle töltőanyagot használunk, van kevert, szintetikus és testazonos folyadék is, mely körülbelül egy év alatt egyszerűen vízzé alakul – nyilatkozza egy plasztikai sebész. – A legfőbb probléma, hogy sok orvos esztétikailag elfogadhatatlan eredményeket gyárt. Ha túlmegyünk a természetesség határán, akkor a szövődmények előfordulási aránya statisztikailag megnő.

Hatalmas siker a Simpson pornó

Marge és Homér Simpson sem maradtak ki a pornósításból, a Flintstone család mintájára a Simpsonékból is felnőttiflm készült. Briana Blair, Evan Stone és Andy San Dimas a szereplői a felnőttiflmes paródiának, sárga testtel, furcsa, nagy hajjal dugnak a filmen.
A film története egy szexvideó körül forog, amit Marge és Homer otthon vettek fel magukról. A rajzfilmből ismert többi szereplő is látható a filmben, Moe-t, McBain-t, Barney-t és Flandert is láthatja a közönség akcióban.
A DVD-t azzal a szlogennel hirdetik: a szex sosem volt még ilyen sárga. Állítólag óriási siker – a contactmusic szerint.

Kamasz tavasz 7

Matekóra végső perceiben – élénkülő fészkelődéssel igyekeztük a tanár tudtára adni, hogy csupán a hang cammogó sebessége nem hozta még el a felmentő kicsengetést, de az már megállíthatatlanul úton van felénk – összehajtottam a pad alatt az újságot.
A csukott ablak párkányára ereszkedett egy vadgalamb, és intenzív udvarlásba kezdett az üvegben tükröződő, megszólalásig azonos párjának, saját magának. Erika, aki legközelebb ült a szárnyas szürkeség szerelmi színteréül választott ablakhoz, félig leeresztett szempillákkal, mosolyba hajló ajkakkal hallgatta az érzéki turbékolást.
– Nem neked mondja! – dörmögött Gabi, akinek nem kellett hátrafordulnia, hiszen folyamatosan oldalra, keresztben és visszafelé irányult a tekintete.
A felcsattanó röhögésen jókora erőfeszítéssel bírta magát átverekedni a végre megszólaló, tavaszi végelgyengülésben szenvedő csengő.
Sanyi, mint afféle szorgalmas diák, kipattant a táblához, és sürgősen eltüntette a matek nyomait képletestől, megoldandó házi feladatostól… – Ne is lássam! – Ugyanazzal a pincéres lendülettel az ablak felé vette az irányt, és a látványtól elégedett rikkantást eresztett el: – Dugj!
A lányok ugyanis, jó szokásukhoz híven, szellőztetés ürügyén mielőbb meg akarták vizsgálni, akadnak-e az utcán jó pasik, s a tökéletes szemrevételezés érdekében kellően kihajoltak ahhoz, hogy zavartalan belátást biztosítsanak a szoknyák alá, vagy a nadrágok szépen gömbölyödjenek. Ennél jobb kifejezést én sem találnék, mint a Sanyi által használatos, egyénien és kellően népies „hutyutyu!”
A tanár után nyitva maradt ajtón túl Anettot pillantottam meg, Nettit, ahogy már mindenki hívja. Idejét sem tudom, mikor beszéltünk utoljára – dehogynem: holnap lesz egy hete! -, s akkor is csupán érdektelen iskolai dolgokról.
Belépett az ajtón, s ahogy az már szokás, mindenki elhallgatott és tetőtől talpig, vagy inkább talptól tetőig végigmérte. A srácok elővették vetkőztető tekintetüket, a lányok pedig vihogható hiba után fürkészve szemlélték. Egy-két eltévedt pillantást magamon is éreztem…
– Komolyzenei koncertsorozat lesz a művházban, kedd esténként, összesen hat előadás. Itt a program leírva, és háromféle áron nálam lehet bérletet igényelni. – Mindenki kissé közelebb húzódott, nem mintha ekkora érdeklődést váltana ki a komolyzene. – Más. Zenebarát szakkör indul, terveink szerint közös zenehallgatással, beszámolókkal, koncertlátogatással, vendégeket hívunk…
Röpködtek a meghívandók nevei, főleg tengerentúli előadóké.
– Ezt majd azokkal megbeszéljük, akik tagok szeretnének lenni! – hárította el Anett a keresztülvihetetlen javaslatokat, és kinyújtott tenyerével határozottan visszatartotta Sanyi közeledését, aki már a feszülő ciciket érintve magyarázott.
– Írjál fel, légy szíves!
– Engem is! – hangzott innen-onnan.
– Neveket mondjatok, mert nem ismerek mindenkit, és azt, hogy koncert, vagy szakkör! – csitította a tömeget.
Eddig a helyemen ültem, most töprengve felálltam: melyiket válasszam?
– Téged már felírtalak! – nézett rám Anett.
Hang nem jött ki a torkomon. Tekintetem azt kérdezte: melyikre?
– Mindkettőre. A bérleted hatodik sor középre szól, a zenebarát szakkör pedig holnap 4-kor alakul.
– Köszi…
Tibi keresztülverekedte magát a csoportosulókon, egyenesen hozzám, és összeráncolt homlokkal, súgva kérdezte:
– Nem kedden esténként kíséred a kiscsajt a buszhoz?
Arra az ismerős lányra célzott, aki hetente kétszer, szakmai gyakorlat miatt estig kényszerült a városban maradnia, s ilyenkor találkoztunk.
– Jól ismered a programomat, alkalmazlak személyi titkárnak! Kedd, csütörtök.
– Akkor ennek lőttek! – vigyorgott.
– Mindegy, marad a csütörtök.
– Átpasszolhatod nekem a kiscsajt, te nem érsz rá csütörtökön sem! Tudod, Anett felírt zenebarátnak!
– Viheted… Úgy hívják: Anna – közöltem lemondóan.
Nem volt még időm mérlegelni, hogy a kész tényekként beállított két új program, vagy a korábban kialakított, ugyanazon időpontra eső, általában kapkodó kielégülést célzó napirend a fontosabb. Erősen gyanítottam, hogy bármennyit törném a fejem, a mérleg mindig abba az irányba billenne, amerre Anett tartózkodik.
Tibi komolyan gondolta, ilyen egy önfeláldozó barát:
– Összehozhatnál bennünket! Minden kedden és csütörtökön elintézem Annácskát helyetted, amíg téged lekötnek az intellektuális-kulturális programok.
Fülig vigyor nézett szembe velem.
– Anett! Légy szíves Tibi bácsit is felírni! – kiáltottam keresztül a tömegen.
Anett mutatta: oké!
– Hülye! – bökte felém, és ezzel otthagyott a legfrissebb komolyzenei bérlet-tulajdonos, aki egyben vájtfülű zenebaráttá is vált e pillanattól.
A következő óra elején egy cédula érkezett gyorspostával, megismertem Tibi írását:
„A tesómék is jönnek mind a 2-re!”
Kissé pukkadoztam a röhögéstől, amikor megértettem e rövidke mondatba rejtett, mélységes emberi tragédiát. Szegény Tibi! Mindkét nővére jelentkezett a koncert-sorozatra és a szakkörre is, ott áll majd üresen a lakás… Tényleg üresen, mert Tibi ahelyett, hogy kihasználná a zavartalanságot, és behatóan foglalkozna akár naponta másik csajjal, inkább a zenével barátkozik.
Majdcsak túléli!
Szünetre már ő is másként látta a perspektívát:
– Majd ott fogunk csajozni! – lelkesedett. Úgy látszik, átgondolta a lehetőségeket. – Úgyis ott lesznek a legjobb csajok!
– Meg a legjobb pasik! – vágott hátba egyszerre bennünket Sanyi, elcsípve a mondatot.
– Köszönjük az elismerést! – mosolyogtam.
– Nem rátok értettem, én is megyek zenélni! Minden hangszer érdekel… A furulya, a szaxofon, az oboa… hutyutyu
Mi lesz ott?! A zenebarát szakkör alakuló ülése elfeledtette minden oktalan aggályomat. Elsőként – mikor koppanásra beléptem a klubhelyiséggé kinevezett terembe – az okozott kellemes meglepetést, hogy Anett széles mozdulattal invitált a mellette parlagon heverő székre. Szorosan mellé húzódtam.
Egy pillanattal később belépett a karból talán legkedvencebb tanárom, aki egyébként nyelvek tanításával brillírozott, s akiről köztudott mély zeneszeretete. Elmondta, hogy nem felügyelni vagy beleszólni szeretne, hanem segíteni, amennyiben erre igényünk van. Felsorolt néhány ötletet, mely kisebb-nagyobb hírességet tudná rávenni, hogy meglátogassa szerény társaságunkat, hegedűművésztől zeneszerzőig, sőt még egy ismert énekesnőt – sztárt – is említett, akiről én tudtam, hogy kedvenc tanárom ifjúkorábban menedzserelte őt.
Jólesett Anett közelsége, összeért a vállunk. Mindenki megnevezte egy kedvenc zeneművét, szerzőjét vagy előadóját, akit következő találkozásaink egyikén szívesen bemutatna Cd-ken keresztül a társaságnak. Tetszett a játék!
– Melyiket mondjam?… – kérdezte hozzám hajolva Anett.
Lehelete, mint mézédes érintés lehetetlenné tette, hogy megértsem, s főleg beazonosítsam azt a három vagy négy nevet, akiket felsorolt.
– A másodikat – válaszoltam találomra, míg egy pillanatra a térdünk is összekoccant.
– Jóóó! – súgta ismét, ahogy puszi lebbenne a fülemre.
El kell tekintenem a zenebarát szakkör megalakulásának minden részletre kiterjedő ismertetésétől, ugyanis döntően arra tudtam koncentrálni, Anett válla mikor van tőlem 1 centire, mikor csak félre, s végre mikor ér megint hozzám.
Egészen közelről mosolygott rám, megérintette a kezem, éreztem az illatát, s amikor megrázta a fejét, hosszan szálló haja az én vállamat is simogatta. Amikor pedig játékosan letette a fejér az asztal lapjára, s a szeme sarkából nézett fel rám… Ugrálni tudtam volna örömömben!
Egyszer még – ahogy katicabogárként átgördült az ujjam hegyére – egy könnycseppet is elsimítottam óvatosan a szemem sarkából… Olyan nagyon boldog voltam!
Péntek délelőtt. Nevezhetnénk szombatnak is, hiszen már semmi értelme – ha korábban volt is egyáltalán jelentősége -, amit B tanár úr rajzol a táblára. Kicsit hasonlítana a puncira, ha nem rontaná el mindenféle görög betűkkel.
Úgy éreztem, valamiből kimaradtam. Jöttek-mentek a cetli-levelek, s engem elkerültek. Duzzogva becsuktam az amerikai telepesekről szóló könyvet a pad alatt, és 3 levél-váltás feladói és címzettjei alapján leszűrtem, hogy bulit szerveznek. Nélkülem?
Szünetben a kitóduló fejek fölött megpillantottam a várakozó Anettot. Intettem neki – mindjárt! -, és Tibihez léptem, aki élénken sugdolózott Gabival.
Elhallgattak egy pillanatra, ám a látszatát is kerülve annak, hogy ki akarnának hagyni valamiből, egymás szavába vágva elhadarták:
– Gabiéknál üres a kéró, délutántól akár reggelig. Összeszedünk egy pár belevaló csajt és havert és kiélvezzük a hétvégét. Nem akartunk ezzel izgatni, mert neked biztos más programod van, de azért tudj róla, hogy megvan a helyed, ha leereszkedsz a régi barátok közé…
– Köszi, ez jólesett! – Otthagytam őket. Rohantam. Várt Anett!
– Csak azt akarom mondani, hogy ebéd után muszáj hazautaznom. Ugye, nem haragszol? – Lehet haragudni valakire, aki ilyen szépen néz és mosolyog? – Családi program.
– Akkor csak hétfőn találkozunk? – fakadt ki belőlem keserűen.
– Hétfőn a tiéd vagyok!
Dolgozatírás következett, talán a péntek és a szombat krónikus összetévesztésének megelőzését célozta az időzítés. Soha nem okozott gondot akármilyen fogalmazást összeütni bármilyen témáról és stílusban, meg is írtam gyorsan. Egyetlen mondatára sem emlékeztem tovább, ahogy becsuktam a füzetet, sőt napokkal később, amikor fel kellett olvasnom – mint legjobbat -, idegenként ízlelgettem a szavakat. Két szó volt ismerős csupán, s ezek többször is visszatértek a 3 oldalas irományban: „egyszál magam”.
Így is éreztem egész péntek délután és este, szombaton és vasárnap. Egyszál magam.
Hétfőn reggel – életemben először – én léptem be elsőként a néma terembe. Jó tíz perc telt el a következő sors- és osztálytársig. Éva érkezett sebbel-lobbal, s mintha ezért sietett volna, már ablakot nyitott a fényes, jó szagú reggelre, és derékig kihajolva szemlélte a beton-tájat.
Sanyi azt mondaná: Hutyutyu!
A méretes fenék egészségesen duzzadó félgömbjei közé betűrődött az egyébként sem extraméretű tanga, kétszer kellett odanézni, mire egyáltalán megláttam, hogy visel azért bugyit a felcsúszó szoknya alatt.
– Jön a barátnőd, Netti! – szólt hátra, meg sem moccanva. Meg volt győződve róla, hogy a panorámától földbegyökerezve állok és állok mögötte.
– Hoool? – kérdeztem, s olyan lassan közelítettem meg Évát, mintha valahonnan a terem másik végéből startolnék. Nehogy azt képzelje már, hogy az ő fenekét bámultam!
Nehéz vállalkozásnak bizonyult kinézni mellette az alakon, hiszen a közepét foglalta el, s egyik oldalon sem maradt egy egész hely. Félkönyékre támaszkodva, baljára befurakodtam, és onnan néztem ámulva, ahogy Anett lépdel felém.
Nem tekintett fel – ahogy a legszebb lányok látszólag nem bámészkodnak, hiszen nem az ő dolguk: nem ők nézelődnek, hanem őket nézik -, de mind közelebb került hozzám.
– Hogy rázza a picsáját… – jegyezte meg Éva.
– Szerintem egyáltalán nem rázza! – tiltakoztam hevesen. Nem akartam illetlenül emlékeztetni rá Évát, hogy ő viszont tényleg rázza, amikor nem éppen az ablakban teszi közszemlére kiadós hátsóját.
– Nem baj, ha rázza – tartott ki az álláspontja mellett -, azok mozgatják jól az ágyban is. Szeret lovagolni, mi? Az ilyenek szeretnek!
Fejét felém fordította, úgy várta a választ, mintha valami köze lenne hozzá. Közben az ablak-közepi állásából felém közeledve, lábaim közé helyezte szinte pucér fenekét, s a „rázást” illusztrálva rezegette.
Több csapatban megérkezett az osztály háromnegyede. Éva az ablakban hagyott, én is elléptem onnan, mert nem maradt az utcán látnivaló számomra.
– Irigyellek – jelentette ki Tibi köszönés gyanánt.
– Mert?
– Biztos jobban sikerült a hétvégéd!
Ha már ilyen hangsúllyal mondja, nem lehetett egy nagy szám az a pénteki buli, s talán tényleg irigyelhet egyszál magamban töltött hétvégémért! – gondoltam, némi kárpótlást érezve a visszakapott, és mégis Anett nélküli napokért.
– Milyen volt? – kérdeztem.
– Egyszóval: szar.
– Részletesebben?
– Nagyon szar.
– Még ha kicsit megerőltetnéd magad? – biztattam.
– A csajok bepiáltak mielőtt odaértek volna, egyik nonstop okádozott, a másik összetört egy képet keretestől, Gabi tiszta ideg volt, mit szólnak a szülei. Összevesztek, de úgy képzeld el, hogy hajtépésig, egy cipzáros bugyin, hogy melyiküké volt, ez a tehén Éva kiment meztelenül, megnézni, milyen szórólapot dobtak be a postaládába, alig bírtuk visszarángatni az utcáról, másik az ablakban akart táncolni és integetni az arra járóknak… Elég ennyi?
– Jobban meg kell válogatni a résztvevőket – szűrtem le a tanulságot.
– Sokkal jobban… Sanyi érezte jól magát egyedül, volt ám hutyutyu meg hutyutyu, amikor a csajok hol itt estek el, hol ott. Éjfél felé Gabival kitaláltuk, hogy vége a bulinak, mert váratlanul mégis hazaérnek az ősök… De mit mondjak? Cseppet sem bántam, hogy nem tartott reggelig ez a hülyeség… Neked?
– Köszi, jó volt – Nem vette észre a hangomon az őszinteség hiányát.
– Emlegettelek, hogy milyen jól csináltad, hogy biztosra mentél, nem részeg csajokat ápolgatni.
– Hutyutyu?
– Sanyi nagyon maradt volna, még nem tapogatta meg az összes pinát. Még amelyik öklendezett a WC-be, annak is segített hátulról, a seggét markolászta.
– Van egy ötletem… – kezdtem, de megérkezett a hét első napjának legelső tanára.
Óra közben könnyedén ki tudtam válogatni, kik voltak a pénteki buli résztvevői: mindegyikük kissé letörten sajnálta a történteket. Sanyi kivételével, aki a szokottnál is élénkebbnek bizonyult.
Évával és Erikával több levelet váltottunk, majd mire kicsengettek az első óráról, összeállt a megvalósítható terv.
– Legalább feldobjuk egy kicsit a csapatot… – helyeselt Tibi, aki padtársként elolvasta az Évának címzett leveleimet, s így mindennel tisztában volt..
Éva és Erika sürgősen elvonultak a csaj-vécébe, én egy percre kiszaladtam a teremből Anettal megbeszélni, mikor találkozunk.
– Szeretnék veled sokat sétálni! – mosolygott a szemembe.
– Megmutatom a városnak, ki a legszebb lány…
Siettem vissza a terembe, s elfoglaltam a helyemet az eddig Tibi által őrzött ablakmélyedésben.
Sanyi vidáman közelített.
– Milyen volt a buli? – kérdeztem szerepem szerint, mintha még nem hallottam volna felőle semmit.
Sanyi széles mozdulatokkal ecsetelte – hutyutyu! – az élményeket, közben két csaj arrébb tolt minket, hogy ki tudjanak könyökölni az ablakba. Egyikükből, Évából máris több lógott az utcára, mint amennyi testéből – vaskos lábait is beszámítva – bent tartózkodott.
Sanyi előadása közben ügyelt a részletekre, s nem akarván elszalasztani a nyilvánvaló látnivalókat, ügyes tánclépésekkel úgy araszolt, hogy tökéletes belátása lehessen az ablakban tartózkodó csajokhoz. Osztálytársaink közül a beavatottak – főleg, akik csalódtak a pénteki buliban – észrevétlenül gyülekeztek körülöttünk.
Sanyi hirtelen egy mondat közepén elfelejtett mindent, izgatott pirosan meresztgette a szemeit, még megkísérelte a legutoljára elhangzott szó ellebbenő hangjait rekonstruálni, de csak ennyit tudott kinyögni: Dugj!
A kifelé tekintgető, ám félfenékkel szélesen befelé mosolygó Éva félgömbjeit szokás szerint nem takarta el semmi. Arányosan kétfelé elosztva, szemceruzával többször áthúzva, rúzzsal megerősítve ezt olvashattuk az izgő-mozgó női testrészen: Dugj meg!

A Puruttya véleménye Kiszel Tündéről

További Kiszel Tünde szex, erotika, bulvár: Kiszel tünde baráti buliban mutatta be naptárát – Ganxsta pofán baszta Kiszel Tündét – Kiszel szőrös pináján gúnyolódott Hajdú – Pucér képeit mutogatta Kiszel, míg a lánya kórházban volt – Kiszel Tünde dominaként pózol naptárán – Kiszel Tünde szőrös pináját imádja a Napiszar – Kiszel álszeretőkkel baszta át a népet és a médiát – Kiszel Tünde csak nem bír a pinájával – Kiszel Tünde az Operabálon is kavar – Kiszel Tünde ápolatlan pinája és haja – Kiszel Tünde fiatalkori szexképei – Kiszel Tünde állatpornóval alázva – Kocsis Orsi és Kiszel Tünde képeire verik a faszukat a diliházban.

Kamasz tavasz 4

Felengedett a föld, és tűnyi vékonyságú zöld szálak könyököltek ki egyik napról a másikra. Gyerekkocsis anyukák lepték el a parkot. A padokat átfestették, foghíjaikat pótolták.
B tanár úrnak is vadonatúj bal 3-as csillant meg a szájában, miközben széles lendülettel magyarázta a fizika rejtelmeit. Sanyi szerint B tanár úr valami hajnövesztőt is használ, mert a fején tárolt készletéből az a néhány szál vészesen rákapcsolt.
Beindulni látszott az a néhány srác is az osztályból, akik eddig a szüzesség nyűgjét és kínját nyögték. Reggel kézen fogva láttam andalogni – mint két vaklégy – Lajost és egy ismeretlen, nem túl mutatós csajt, és látszott elvarázsolt arcukon, hogy vagy már átvezették egymást a tűzkeresztségen, vagy éppen oda tartanak, csak közben útba ejtik egy kicsit a sulit is.
– Nem kell válogatni, annak is van pinája! – nyugtatott lekezelően Tibi, amikor megjegyeztem, hogy Lajos csaja nem éppen svájci óra.
Sanyi majd’ minden napra tartogatott számunkra valami sürgős mesélnivalót, amikor összegyűltünk a tornaterem előtti félhomályos folyosón. Már irigykedtem is, sokalltam is a hirtelen támadt élménydömpinget, amely megszállta az utóbbi időben.
B tanár úr hirtelen elhallgatott, és a körözésbe beleszédült vércse hirtelenségével összeszedett egynéhány kószáló levelet a padokról. Ezeket osztálytársnőink írták egymásnak, mert a lányoknak sosem elég a szünet hossza az élmények részletes előadására.
Mi, srácok, akik főleg és másodsorban is saját dolgainkkal foglalatoskodtunk, nem sok információt csíptünk fel a csajos dumából, de az köztudott volt, hogy közülük utolsóként Rita is megismerkedett végre a szex-szel.
Tibinek persze ehhez is akadt hozzáfűzni valója:
– Biztos leitatott valakit!
Ő persze könnyen beszél, két olyan szuper csajjal – nővéreivel – , és főleg mindkét csaj, ha lehetséges fokozni, még szuperebb barátnőivel a háttérben.
Fizika óra volt éppen.
Fizikailag régen találkoztam már Tibi nővéreivel, főleg Timi emlékei égtek élénken emlékezetemben. Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb megízlelhetem azokat a titkokat, amiket nem is annyira rejteget.
Indokoltnak tartottam magam előtt, hogy – bár még Anettal látszólag együtt járunk – gondoskodjak tartalék résről. Ugyanis Anett az alig 1 héttel korábbi, egész éjszakás, kollégiumi kalandunk óta egyre kevesebbet ér rá. Mintha kerülne! Nem úgy, hogy nem lehet vele beszélgetni, ami egyértelművé tenné a borús helyzetet, hanem nem segít alkalmat találni újabb együttléthez.
Egyszer a zsúfolt folyosón elszólta magát:
– Olyan nagyképű lettél…
Puff! Zsigerből sértődés, de csupán egy percig… Valami igazsága lehet Anettnak!
Ő az oka! Az iskola szépével járni és vele együtt elveszíteni a szüzességet, ez – akárhogy is nézzük – büszkeségre ad okot. Csak természetes, hogy ha a topcsaj az enyém, gőgösen viselem az állapotot! Vagy mégsem? Az a baj, hogy éppen neki nem kellene észrevennie, vagy ha már feltűnt is, lehetne ő is büszke az én büszkeségemre…
Véget ért a fizika…
Elgondolkodva lépkedtem lefelé. Sanyinak kivételesen nincs megtervezett élménybeszámolója, ilyenkor vagy Anettal nézzük egymást egy sarokba húzódva, vagy Tibivel körözünk az udvaron. A tuják körüli beton „O” nemcsak számtalan és értelmetlen körbefutkosás színtere, hanem szünetekben ott lehet sütkérezni az ablakokból lefelé irányuló lányszemek sugaraiban.
– Egyedül? – vigyorgott a szemembe Zsolti.
Mit mondja erre?
– Szoktatok ablakot nyitni? – kérdezte, cseppet sem zavartatva magát. Ez megint egy nagyon fontos kérdés lehet az ő szemszögéből.
– Sanyi mesélte a bulit? – fuldoklott a röhögéstől, bár én még nem találtam benne egy morzsányi humort sem.
– Elmondta. Jó lehetett – válaszoltam tettetett közömbösséggel. Valójában a sötét folyosón elhangzott élmények óta többször is megfordult a fejemben az a bizonyos buli, s nem is a csajok vagy az események miatt, hanem élőben látni egy ilyet, az nem lehet semmi!
– Hazafelé a legelső megállóban leszállt mindenki, csak Sanyi maradt a buszon – hahotázott remegve.
A poént még mindig nem találtam meg, s ez látszott is rajtam.
– Áh, ezt nem mesélte?
Vállat vontam, jelezve, hogy nem is érdekel.
– Akkor várj! – Megállt a betonon, és szemeiből könnycseppek gurguláztak, végre valakinek elmesélheti… – Felszálltunk a buszra, és Sanyi kigombolta a bőrkabátját. A sok kómás utas, akik éjjeli járaton előfordulnak, mind szimatolni kezdtek, és kinyitották az ablakokat. Majdnem kivitt a huzat mindent, de a szag maradt.
– Mi volt az? – Mégis érdekes sztori.
– Sahanyihi pohólóhójaha! – Meg lehet halni röhögéstől? Zsoltit kerülgette a vég!
– Beleizzadt?
– Dehogy! A …hihi… félrészeg csaj, akit mindenki… haha… megdugott, minden menet után megtörölte a buleszt valamivel, hát az Sanyi pólója volt! Aztán, amikor végeztünk több soron, Sanyi felöltözött, és akkor kezdett párologni a sok nedű, amikor a buszon kigombolkozott… haha!
A szebbnél szebb lányfejek az ablakokban nem tudták eltalálni, hogy két dülöngélő, szemmel láthatólag gyomorgörcsben szenvedő alak, akiknek a szeméből könny patakzik, miért ad ki nyerítéshez hasonló hangokat fuldoklás közben.
A következő – történelem – órán többször megcsíptem a saját karom, majd valamit gyorsan leejtettem, hogy a pad takarásában kíséreljem meg elfojtani fel- és kitörő jókedvemet.
Elég volt csak a szemem sarkából meglátni Sanyit, amint a telefonján netezik – talán pólót vásárol online? -, vagy éppen az ablak felé tévedt a tekintetem – „Szoktatok ablakot nyitni?” kérdezte Zsolti pár perce az udvaron…
Anettot ezen a napon csak egyszer láttam – messziről. Úgy gondoltam, akár van oka rá, akár nincs, majd abbahagyja a hisztit, én nem fogom keresni.
Sokat lendített a mellőzési taktikámon, hogy az épületből kilépve Timit értem utol, ahogy több toplistás csajnak int búcsút éppen.
– Jössz? – mosolygott.
– Veled? Bárhová! – zárkóztam fel mellé.
– Régen jártál már nálunk…
– Tudod, a sok tanulnivaló… – kezdtem, magamnak sem elég meggyőző módon. Nem csak a hangsúllyal akadtak gondok, de a tartalom is labilisnak hangzott az én számból.
– Anettal tanulsz? Megértelek! Hol tartotok már? – nézett rám huncutul.
Kicsit zavarban voltam, mert egyik csajnak nem szabad a másikról beszélni, mint tapasztaltam, mert bekövetkezik a két szék esete,a melyik között nagy a rés.
– Vagy tőlem ijedtél meg? – folytatta, eltérve Anett irányából. – Nem harapok ám!
– Nem vagyok én olyan félős, te meg nem vagy ijesztő… sőt!
– Nem harapok ám! – ismételte meg a kiemelt ismérvet. Lehet valami titkos jelentése? No nézzük:
– Nem hiszem, hogy megharapnál… már ha közel kerülnék a szádhoz… – Hogy kellene kijönni ebből a mondatból vereség nélkül?
Timi értette:
– Amire máskor is szükség lehet, azt nem eszem meg… – mosolygott változatlanul.
Legszívesebben valami ilyet kérdeztem volna: „Jársz valakivel?” Csakhogy ha azt feleli: igen, akkor nem tudom folytatni a beszélgetést. Haragudtam magamra! Mi ez a gyámoltalankodás?
Tibitől – Timi testvérétől – naponta azt hallom, hogy a csajok ugyanúgy akarják és szeretik, mint mi, de még nem tudatosult eléggé… Valami mondani vagy kérdezni kell sürgősen, mert kínos a csend!
– Szereted? – dobtam fel a talányos kérdést, melyről mindketten tudtuk, mire vonatkozik.
Timi következett a zavarba jövéssel:
– Hát… nem… sokat… próbáltam még, de nem rossz.
Nem volt szándékos és tudatos, hogy visszaadtam neki a kínos csendet. Egyszerűen nem tudtam mit válaszolni a nyílt kérdésemre adott nyers vallomására. Azóta pontosan ismerem már a csend hatását és a marketing számos ezzel rokon eszközét.
Lépkedtünk egymás mellett.
Némán kapaszkodtunk fel a harmadikra. Timi elővette a kulcsát.
– Szia! – rikkantott az előszobában.
Válasz nem érkezett. Egyedül álltunk a lakásban.
Megszokott mozdulattal kigombolta a farmerjét, ahogy mindig tette. Merész mozdulattal én is az enyémet, mire felnevetett.
Karját a nyakam köré vonva – enyémek abban a pillanatban a derekára pattantak -, puhán megcsókoltuk egymást és ismerkedtünk az illatokkal.
Erről persze eszembe jutott Sanyi esete a saját pólójával… elmeséltem, név nélkül, mint egy távoli ismerőssel megtörtént sztorit.
– Hogy hívják azt a kis fekete osztálytársatokat? – érdeklődött Timi. – Sanyi! Nem? Vele is valami ilyen…
Puff!
Sanyi rovására legalább felengedett a feszültség közöttünk, és neki köszönhetően izgatottan, de vidáman és játékosan lehúztuk egymás cipzárját.
Csintalan mozdulattal nekitolt egy fotelnek, és elém térdelve elővette harcias fegyveremet.
– Tényleg szereted? – kérdeztem.
– Most ne beszéltess!
Bőréből kibújó kígyó jutott eszembe, amint egy másik kígyó szó nélkül – mert miért is beszélnének a kígyók, amikor minden egyértelmű? – elnyeli…
Kis fészkelődéssel elértem a ciciket, kibontogattam, és markomban méregettem.
Mintha sok apró nyelv ostromolna, pedig csak egy pirosat láttam, amely szárnyaló-fürgén siklott és csapkodott…
– Nem sok időnk van – jelentette ki végül, amikor a fürdőszobába kísért. – Mindjárt jönnek a többiek!
– Akkor mire volt jó? – értetlenkedtem.
– Nem volt jóóó? – Mű-felháborodás.
– Nem azt mondtam… de neked?
– Mondtam… vagy nem mondtam, mert akkor már tele volt a szám… nekem az az élvezet, hogy látlak elélvezni.
– De nem bárkit… – Meg is bántam, hogy ennyi kicsúszott a mondat elejéből, de Timi nem sértődött meg.
– Nem, nem!
Tibi érkezett nagy ajtócsapódással. Cseppet sem csodálkozott, hogy előbb értem „haza”, hozzájuk, mint ő, még azon sem, hogy nővérével a fürdőszoba ajtajában beszélgetünk.