Volt azonban olyan is, aki nyíltan bevállalta az egyediséget. A képen látható Berta Szófia és partnere, Rózsahegyi Tamás az Operabál ruha szponzoraiként is funkcionáltak, Grandi Firmi nevű üzletük segítségével megpróbálva olaszos eleganciát vinni az eseménybe.
„Egyedi stílus egyéni embereknek!” – ez az ő mottójuk, és mondanunk sem kell, ez a fekete-vörös mintás ruha még a vörös-szőke haj nélkül is az egész este egyik legfontosabb darabja lett volna. Így meg végképp az elsők között volt, akikhez odamentünk fotót kérni ehhez a heti trend összeállításhoz.
A 15. Budapesti Operabál sztárvendége: José Cura és Komlósi Ildikó volt. A Pavarotti, Domingo, Carréras tenor-triumvirátus után szabadon a negyedik tenor elnevezés illeti meg az idén negyvenhetedik életévébe lépett argentin születésű José Curát. 1994-ben a Placido Domingo Nemzetközi Énekverseny győzteseként tűnt fel a ma Madridban élő kiváló tenorista. Cavaradossi, Cheniér, Nabucco, Sámson, Otello: csupa fenséges hőstenor-szerep kíséri közel húszéves énekesi pályafutásán. Számos helyen felkínálták neki a zeneigazgatói posztot, de ő sikeresen ellenállt a „kísértésnek”. Operaénekesként a világ legnevesebb operaszínpadain szerepel, emellett karmester és tanár is. 1999-ben fellépett a New York-i Metropolitan nyitóelőadásán, így Caruso után (1902) ő a második tenor a Metropolitan történetében, aki szezonnyitó estén debütált. José Cura a bál megnyitása mellett természetesen szerepel is az est műsorában is. Az Operabál másik sztárvendége és Cura partnere, a világhírű magyar mezzoszoprán: Komlósi Ildikó.
Komlósi Ildikó 1984-ben diplomázott a Zeneakadémián, majd Milánóban és Londonban folytatta tanulmányait. Ugyanebben az évben szerződtette a Magyar Állami Operaház, ahol 1994-ig tag volt. 1986-ban megnyerte a Pavarotti-énekversenyt, s ezzel elindult nemzetközi karrierje: Verdi Requiemjében Luciano Pavarotti mellett debütált. A New York-i Metropolitan, a bécsi Staatsoper, a milánói Scala, a veronai Aréna, a drezdai Semperoper és a londoni Covent Garden visszatérő vendége.