Este 11 -kor: ajtó nyílik és te állsz mögötte, szűk farmer és póló, kiemeli tested körvonalait. Gyönyörű vagy, mint mindig. Beengedlek és a nappaliba kísérlek, hellyel kínállak és eléd térdelek. Egy pillanatra megilletődsz, nem tudod mi célom van ezzel. Nagyon izgató a helyzet, tudom a kettőnk között lévő korkülönbség aggaszt vagy inkább izgat. Te 29 éves vagy én pedig csak 20. De mikor elkezdem kibontani a cipőfűződet már tudod mi következik és elveszik minden korkülönbség. Szótlan vagy, de én sem szólok. Csendben vetkőztetlek egészen meztelenre, majd felállok és a fotelhoz lépek. Te ülve maradsz és mikor meglátod kezemben a vaskos bőr -nyakörvet összerezzensz a félelemtől és a kéjtől, ami hamarosan érni fog. Nagyon izgató vagy, imádom a csodás tested. Nem egy szálkás top -modell alkat, hanem pont a zsánerem. Szép fenék és kedves arc.
Oda lépek hozzád és a nyakadra csatolom, majd lakattal lezárom és láncot fűzök rá, hogy levehetetlen pórázodként szolgálhasson.
Lerántalak a földre és te engedelmesen követsz, bár gyors neked a tempó és lebuksz a földre. A lánc végét a súlyos márvány -dohányzó asztal lábához erősítem egy újabb lakattal és felállok. A lánc nem engedi a fejedet az asztal lapjánál följebb, de nem is kell, hogy felemeld a fejed.
Az emeletre indulok és téged otthagylak kiszolgáltatva. Lassan öltözködöm még te erotikus jövőképek fantáziálásaiddal múlatod az időt.
Visszaérkezek hozzád. Kedvenc necc -tangámban és necc -melltartómban, kezemben a lovaglópálcámmal, másik kezemben egy piperetáskával. Belépek és melléd ülök a kanapéra kényelmesen.
Négykézláb kutyaként pitizni próbálsz, de a lánc túl rövid, arcodon rémület, de várod mi fog történni.
– Kérlek, könyörülj rajtam! Megteszem amit kérsz, a rendelkezésedre állok! – ezzel töröd meg a csendet és bár jól esik ahogy mondod a vékony gyámoltalan hangodon mégsem ezekre a szavakra vártam. De túlléptem rajtuk. A piperetáskából előveszem a körömlakkomat, fekete.
Mint aki nem is hallotta a szavaidat, eléd teszem a lakkot még a pálca az ölemben pihen.
Kutyaként viselkedsz, bár nem vártam el de tetszik. Kinyújtott nyelvvel lihegsz és ijedten nézel rám.
– Elfelejtettem kilakkozni a körmeimet neked. Remélem meg tudod oldani! – majd a díványról egy bőrszíjat veszek elő és a csuklóidat a hátad mögött egymáshoz rögzítem. Majd a lakk ecsetjét a szádba teszem.
Egész testedben remegsz és én ezt élvezem, tudod nem hibázhatsz, először vagyunk így együtt és nem akarsz rossz benyomást kelteni. A jobb lában nagyujján kezded, de rettenetesen remegsz, akár egy kocsonya.
– Nyugodj meg! – simítom végig a hátadat a pálcával. És te jobban érzed magad, kicsit elernyedsz a kéjtől, az izgalomtól és kiejted a szádból az ecsetet.
Azonnal csattan a pálca a hátadon hosszú vörösen izzó csíkot hagyva maga mögött. Felnyögsz, de azonnal mentegetőzöl is.
– Úrnőm, nagyságod bénulttá tesz, egy rettegő kis kamasszá változtattál ezért remegek ennyire. Szívesen felnyalom neked a földről is!
Mosolygok és te felengedsz, idegességedben össze -vissza beszélsz.
– Nem baj Viki! Ez az első estéd nálam, most még választhatsz! Megcsinálod rendesen a segítségem nélkül vagy megcsinálom magam, de utána leverem rajtad!
– Segíts nekem, mert félek, hogy nem sikerülne egyedül! Minden porcikámmal alárendelem magam akaratodnak, azt teszel cserébe velem, amit csak szeretnél! – nem hatsz meg és ezt te is érzed.
– Rendben van! Akkor egyedül kell kilakkozzam a körmeimet. Te addig néz a padlót! – Nem mersz rám nézni mintha az életed múlna rajta olyan meredten bámulod a padlót magad előtt, közben hallgatom a nehéz szuszogásod. Élvezem a feszültséged és lassan dolgozom, jó negyed óra is eltelik mire végzek. Majd befejezvén az orrod alá dugom őket. – Tetszenek? – kérdem mosollyal az arcomon.
– Ó, csodálatosak! Ez egy mestermű, Úrnőm!
– Akkor ne habozz! Imádd őket! – A szavaim hatására hipnotikus lázban támadod meg ismét a jobb lábamon a nagyujjam. Nyalod és szopod az ujjaim, megpróbálod egészen a szádba tömni a lábfejeimet, mindkettőt felváltva bőségesen összenyálazva.
Tudom, hogy szereted ha nyálazhatsz és magát a nyált is, igazi perverz nyál fetisiszta vagy. Egy perverz szuka, aki úgy nyal mint egy igaz dög. – Szopjad, nyaljad! – Vezényellek. A lábujjaim között nyalogatod a lábam és az ujjaimat szopizod, miközben tűröd a körömlakk kellemetlen ízét a szádban. Már levegőért kapkodsz a hisztérikus nyalakodásban. De pár perc után megunom.
– Elég! – és te azonnal abbahagyod.
Ártatlen kiscicaként tekintesz rám a kerek szemeiddel.
Ahogy felállok összerezdülsz, majd én a lábaimról a nyáladat az arcodba, homlokodra és a hajadba kenem. Majd megemelem a láncnál fogva a fejedet és a szemedbe nézek.
Te megijedsz, de már tudod mi készül, mert a törölgetés alatt is már gyűjtöttem a nyálamat, hogy csak neked adhassam. Dülledt szemeiddel zakatoló szívvel figyeled ahogy megjelenik az első nyálcsepp ajkaimon. Hatalmas nyálcsomót engedek lassan a homlokodra, ami azonnal folyik le az orrnyergedre és a szemeid alatt fut le az arcodon. Meg sem moccansz, behunyt szemmel várod a végét, mg a nyál el nem éri a melledet és rá nem csöppen. Leveszem a szemüveged és az asztalra teszem és a kezeidet is eloldozom. Majd a láncnál fogva húzni kezdelek a fürdő felé.
Te négykézláb vakon követsz. Egyrészt a nyáltól, másrészt pedig a szemüveged hiánya miatt. Engedelmesen követsz egészen a fürdőkádig, amibe némi nehézségek árán, de belemászatlak. A láncot pedig a zuhanyrózsát tartó csőhöz rögzítem.
Te megrántod a láncot, de nem látsz menekülést. Megrettensz, tudod ismét az történik, amit én akarok és egy nyögésnyi ellenvetésed sem lehet.
Kezembe veszem a zuhanyt és a leghidegebb vízzel fröcsköllek le.
Te felsikítasz a hirtelen hidegtől és védekezni próbálsz, de valahogy mindig eltalál a vízsugár. Sikoltozol, egyre csak sikoltozol.
– Kussolj és mosakodj te koszos kis szuka! – hallgattatom el.
Csukott szemmel válaszolsz:
– Értettem!!! Rám fér már! Annyira, de annyira mocskos voltam. – Erőlködsz hogy kimondhasd, közben párszor a szádba is fröcskölök, hogy mindenhol tiszta legyél.
– Kihez beszélsz? Mondd hogy kihez beszélsz!! Minden mondatodban amit hozzám intézel szerepeljen kihez beszélsz! – kezdek belelendülni és egyre jobban felfakadni az apróbb hibákon. – Értetted?
– Igen, igen értettem ó hatalmas Úrnőm! – mondod és én elzárom a vizet.
– Mindjárt más.
– Tálcán kínálom a testemet, tégy amit kívánsz! – fohászkodsz, de még nem tudod mire vállalkoztál.
– Meg is teszem ne fél! – válaszolom, amitől téged ismét félelem fog el és elkerekedik a szemed.
A szennyes -tartóból egy jó két méteres gumicsövet veszek elő és melléd lépek.
– Tudod ezt mire fogom használni? – kérdeztem csillogó szemekkel.
– Úrnőm, nem tudhatom mi jár a fejedben!
– Magázd az úrnődet, szuka! Nem vagy vele egy szinten, hogy tegezd. – förmedek rád és te amennyire csak lehet összehúzod magad.
– Igenis, nagyságos asszonyom! – és te már sejted mire készülök.
– Told ki a segged, hadd lássam! – te félénken lehajtod a fejed és kitolod a popsi, a két farpofád szétnyílik és szabaddá válik a lyukad. Közben a gumicső egyik végét a csapra helyezem a másikat pedig a fenekedhez illesztem. Megremegsz ahogy hozzád ér a cső. Én a kád szélén lévő síkosítóval bekenem a végét, majd egyetlen gyors mozdulattal feltolom a csövet egy jó 5 -10 centi mélyre. Összerándulsz a csőtől és reszketni kezdesz. – Dugtak már seggbe?
– Felséges Úrnőm, még sohasem! – válaszolod remegő hangon.
– Akkor ez merőben újszerű lesz! – és ezzel megnyitom a csapot, amiből langyos víz kezdd áramolni a seggedbe. – Szólj ha feszít, kicsim! – A víz lassan de biztosan tölti fel a beleidet, neked rettenetesen furcsa érzés és nem bírod abbahagyni a remegést, majd sikítva próbálsz menekülni:
– Feszííííít!!!
Én pár pillanatig még eresztem a vizet, majd elzárom a csapot. Te megkönnyebbülten sóhajtasz, de érzed ahogy a víz kezdd kitüremkedni, és csak a cső áll az útjában.
– Ott a WC a csap mellett! Ha kivettem a csövet bírd ki addig, hogy ne ereszd ki, majd beleüríthetsz. – közben eloldom a láncot a nyakadról.
– Ahogy parancsolod, Úrnőm! – majd én ezzel kihúzom a csövet. Te gyors, de óvatos mozdulatokkal, leírhatatlanul szép grimasszal az arcodon kászálódsz ki a kádból és görnyedten a WC -hez lépsz. Gyorsan ráhuppansz és megkönnyebbülten szalad ki belőled a sár.
– Jujj, jujj, jujj! – nyögöd közben és csukott szemmel próbálsz mindent kinyomni magadból. Én végig figyellek és bíztatlak.
– Nyomj ki mindent! – te összeszorított fogakkal erőlködő fúló hangon nyögdécselsz, majd lassan végzel. – Ügyes kislány! – te megszeppent és szégyenlős tekintettel nézel rám. – Na mássz vissza! – parancsolok rád, de te tétovázol.
– Fenséges Úrnőm, a fenekemet kitörölhetem engedélyeddel? – kérdezed halkan.
– Azért mássz vissza, hogy kimoshassam! – és ismét a zuhanyrózsát veszem a kezembe. Sietve mászol vissza, szinte belevágódsz a kádba. Felemelem a rózsát és gyorsan leöblítem a segged ismét hideg vízzel, majd felállok és egy törülközőt dobok a fejedre. – Szárítkozz meg és egy perc múlva várlak a nappaliban. – majd ezekkel a szavakkal kimegyek a szobából.
Te sietve törlöd magad és utánam sietsz. Én a kanapén ülök, te odaállsz elém, közvetlenül. A feneked és a tested itt -ott piros a hideg víztől, dideregsz és csillog a tested a vizesen maradt részeiden. Hajad kócosan omlik a szemeid elé. Bimbóid keményen merednek előre. Hátratett kezekkel elém állsz, de én rád förmedek:
– Földre, szuka! – és te azonnal lerogysz négykézlábra és a padlót kezded bámulni. Felemelem a fejed és ráteszem a szemüveged. – Így jobb? – kérdem kedvesen.
– Ó, drága Úrnőm, így sokkal jobb, jobban látom a földöntúli szépségét is! – ismét mosolygok, szeretem amikor bókolsz.
– Dőlj az asztalra! – utasítalak és te rögtön cselekszel. Fenekeddel felém fordulva ráfekszel a hideg márványra. Én föléd emelkedek és a bal lábammal a hátadra lépek, hogy mindenhol érintsed az asztalt. A melleid oldalt kibuggyannak a nyomástól. – Jó nagy segged van! Mondták már? – kérdem, miközben leveszem a lábam és a pálcáért nyúlok.
– Ó Úrnőm, mondták már sokan, szégyellem nagyon, hogy így kell a szeme elé kerüljek. – mentegetőzöl.
– Szerinted hány ütést bír ki teljes erőből? – kérdem, közben cirógatva a feneked a pálcával.
– Amennyit csak kell, Úrnőm! – válaszolod helyesen.
– Helyes! De mondj egy számot! – és a pálcát a két farpofád közé dugom, megnyomva a segglyukad. Te félénken cincogod a választ:
– Tizenöt… – Kicsit fontolgatom, majd megvonom a vállam.
– Legyen hát tizenöt! – majd a seggednek illesztem a pálcát, hogy mindkét almát érje a csapás. Láthatóan beleborzongsz, összeszorított fogakkal vársz. Finoman kezdem legyezgetni a feneked, még a farizmod el nem ernyed. Majd abban a pillanatban teljes erőből rácsapok a seggedre. Te sikoltva ugrassz meg, de az asztalt nem tudod elmozdítani. Vékony hangon artikulálatlanul üvöltesz, miközben alig fogod fel, hogy újabb ütések érkeznek, cseppet sem visszafogott erővel.
Fájdalmasan nyögsz, az asztalba kapaszkodsz és vergődsz még el nem jutunk a tizenötig. Nem hagyod még abba a remegést. Csípő, égető, zsibbadó fájdalomba megy át az éles kín. Elterülsz az asztalon, sziszegve és lihegsz.
– Tudod miért kaptad? – Igen, nagyságos Úrnőm! – válaszolod fekve, elgyötört hangon.
– Éspedig?
– Azért, mert még arra sem voltam képes, hogy lelakkozzam a körmeit a meseszép lábán. Megérdemeltem! – szinte köpöd a szavakat.
– Úgy van! És örülj, hogy ennyivel megúsztad. Bár 10 -be is belementem volna, hisz csak annyi körmöt nem csináltál meg, de örülök, hogy nem mondtál olyan keveset.
– Ó köszönöm a jólelkűségét, Úrnőm! – büszke mosoly fut át az arcomon. A nyakörvnél fogvas felhúzlak, leülök és a fejedet az ölembe húzom. Felfekszel a kanapéra mellém, hanyatt és a fejed az ölembe rakod.
– Nem hasogat a hátsód? – kérdem kicsit meglepődve, hogy a hátadra feküdtél.
– Igen Úrnőm, de megérdemlem, bűnhődnöm kell!
– Rendben van, maradj csak így, de a büntetés az én dolgom! – majd a borotvált puncidhoz illesztem a pálcát és a nagy ajkaid közé túrok vele, finoman simogatom a csiklód. – Tedd szét a lábad! – és te amennyire csak bírod szétdobod a csülkeid. – Mikor basztak meg utoljára? – kérdem a puncidat matatva.
– Jelentem Úrnőm, nagyon -nagyon rég!
– Körül -belül? – most a szemeidbe nézek.
– Talán két hete is van.
– Milyen pózban? – érdeklődöm tovább.
– Kutyás pózban, vadul.
– Helyes!
– Közben végig nyüszítettem.
– Egy ilyen helyes szukát csak is így illek megbaszni.
– Ezt nem tagadhatom, Úrnőm. – majd én finoman a csiklódra csapok. Te felszisszensz.
– Kelj fel! – utasítalak. Kicsit görnyedten, de felállsz, közvetlen előttem, túlságosan is közel. Én erre azonnal a bal melledre csapok a pálcával és hátrébb tollak. – Hátrébb! – Te nyögve engedelmeskedsz. – Hiányzik, hogy megbasszanak?
– Ó Úrnőm, az Ön tiszteletére kínoztam magam a szexmentességgel! – válaszolod, helytelenül.
– Nem ez volt a kérdés!
– Nem hiányzik! – a kanapé párnája mögül egy 30 centis fekete műfarkat veszek elő és eléd ejtem a földre.
– Pedig én látni akarom! – felnézek a szemeidbe és figyellek. Te végig méred a hatalmas eszközt, majd sírásra görbült szájjal válaszolsz.
– Ahogy parancsolja Úrnőm! – én mosolyogva kényelembe helyezem magam és hátra dőlök. Tétovázva veszed fel a lőcsöt és kérdőn nézel rám.
– Mi van? Nem láttál még faszt?
– De igen, Úrnőm!
– Akkor dugd a pinádba és mutasd meg, hogyan járatják benned! – erre a hegyével a puncid bejáratához illeszted a szert és pofátlanul finoman kezded benyomni, majd ki is húzod, úgy teszel, mintha basznád magad, te végtelenül szerényen. Én ezt hamar megunom.
– Dőlj az asztalra, te szemtelen büdös picsa! – fakadok ki rád.
– Igenis! – válaszolod és rögtön felveszed a korábbi, fenyítésnél használt pózt. Kezedben tartod a brokit, amit én gyorsak kikapok onnan és a puncid bejáratának nyomom. Te végtelenül kéjesen, de halkan nyögsz fel ekkor, tudom, hogy csak erre vártál!
– Mivel nem tudod megmutatni hogy hogyan basztak meg, ezért nekem kell megmutatni, hogy hogyan kellene! – és én határozott mozdulattal erőltetni kezdem a pinádba a faszt. A puncid és a farod ösztönösen megfeszül, ami nem engedi a további nyomást. Mire én a pálcával nagyot csapok a hátadra. – Ne nehezítsd meg a dolgomat, szuka!
– Minden… ahh mozdulatommal… ííí a segítségedre leszek, Úrnőm! – nyögöd megszakításokkal a fájdalom hangjain és a kínok kéjes gyönyörével. Engeded a faszt, ami gond nélkül halad tovább és majdnem tövig beléd hatol. – Ahhh…. – hörgöl fájdalmasan egyre nagyobbra tátott szájjal. Mikor beér a méhszájadig, kihúzom a makkig, majd rögtön visszatolom. Te a karjaiddal az asztalt vered, az ujjaidat harapod és tovább hörögve nyögsz, már -már nem is emberi hangon. A hajdba kapok és hátrafelé rántom, te megugranál, de tartalak. – Isteneem! – kiáltod. Érezhetően fáj, de nem hagyom abba. Mi több, tovább szaporázom a tempót és irdatlan sebességgel kezdelek köpülni. Minden tömködésre belódul a tested és csak sikongatsz egyre, a tömködéseknél hallhatóan hangosabban. Pár percig csinálom, majd mikor tövig van egyszer csak megállok. Te az ujjaidat szopod és harapod kínodban.
– Kezeket hátra! Kinyújtott ujjakkal! – parancsolok és te azonnal engedelmeskedsz. Feszesen kitartod a két tenyeredet és én rögtön rácsapok a pálcával. Te az arcodhoz kapod a kezeidet és fájdalmasan kiáltasz, ami rögtön furcsa nyögésbe megy át, ahogy egy mozdulattal kirántom a faszt a pinádból és a földre dobom.
– Így szoktak megbaszni? – kérdem emelt hangon.
– Iiigen így, drága Úrnőm! – két újabb, de kevésbé kemény ütést mérek a seggedre, ami már vörösen izzik és jó pár hurka ékeskedik rajta.
– Akkor miért nem tudtad ezt csinálni? – kérdem és te azonnal válaszolsz:
– Mert egy eltaposni való, gyenge akaratú pondró vagyok!
– Folytasd! Mi vagy?! – bíztatlak.
– Nem érdemlem meg, hogy kínozhass, egy utolsó bárcás, szánalomra méltó ribanc, kéjelgő szajha, aki mindig csak a dugást keresi, de amikor igazán megmutatják, akkor viszont szenved! Az alattvalód vagyok! Szenvedek érted, rajongásom határtalan! – én felnevetek halkan ahogy önmagad alázod.
– Csókold meg a lábamat, hogy foglalkozom egy ilyen féreggel! – és kiteszem eléd.
– Lekászálódsz az asztalról és kéjes hosszú, meleg és nyálas csókot illesztesz oldalt a vádlimra és érzem a rajongásodat. Felhúzom a fejed és gyorsan a szádra köpök. Te meglepetten behunyod a szemed és nem mersz megmozdulni. Én pedig kiviharzok a szobából. Várakozol idegesen és feszülten. Majd hallod a lépcsőn felfelé haladó lépteimet. Miközben a sűrű nedű csak úgy csorog le a melleidre. Majd a hangomat is hallod:
– Gyere! – te gyorsan felállsz és borsódzó háttal tipegsz utánam, de amikor a lépcsőhöz érsz ismét én szólok. – De úgy mint egy jó szuka! – és te azonnal térdre rogysz és négykézláb mászol fel, nyelvedet kiöltve, lihegve a lépcsőn. Majd a tetejére érve, szemben a szobámban látsz ahogy az ágyon ülve várok rád. Te lassan odaérsz a küszöbhöz és megállsz.
– Okos kis ribanc! – te erőltetett mosolyt csalsz az arcodra. – Bejöhetsz! De csókold meg a küszöböt! Úrnőd szobájába léphetsz. – Nehezen hajolsz le, de szinte a szádba akarod venni a küszöböt, szenvedélyesen csókolod mag, felegyenesedsz és így szólsz:
– A lábad nyomába sem érek, amit a küszöbön hagytál! – én láthatóan élvezem a helyzetet és széles mosollyal várom, hogy végre belépj. Te felállsz és nagyon közel jössz, szinte ismét túl közel és ez haragra gerjeszt.
– Földre! – üvöltök rád és te azonnal a földre rogysz, térdre, a sarkaidon ülsz és a lábaimat nézed – A te helyed lent van! ezt jegyezd meg! A pondrók a földön csúsznak és csak engedéllyel kelnek fel!
– Értettem Úrnő! – suttogod az orrod alatt.
– Nem hallom!
– Értettem úrnőm! – kiáltod, mint egy kamasz és cserébe hatalmas pofon csattan az arcodon.
– Nem a földszintről beszélek hozzád! – förmedek ismét rád. Könnyek szöknek a szemedbe és lassan fordítod vissza az arcodat. Majd rám nézel és parancsra vársz könnyes szomorú szemekkel. – Tanulj rendet, megértetted? – folytatom anyáskodó, meleg hangon és végigsimítom a pofon helyét.
– Igenis Úrnőm, köszönöm, hogy ilyen jó vagy hozzám! – letörlöm a könnyeidet és folytatom.
– Remélem tudod, hogy a büntetéseknek célja van!
– Tisztában vagyok vele, Úrnőm! – válaszolod illemtudó hangon.
– Tudod is hogy mi ez a cél? – kérdem mélyen a szemedbe nézve.
– Az alázat megtanulása, az engedelmesség és az idomítás! – válaszolod, kicsit összeszedetlenül.
– Többek közt! – egészítem ki – És hogy megváltozzon az a kép amit magadról kellett mondanod! Szeretnél rendes szuka lenni?
– Ó Úrnőm, most világosodtam meg, hogy mennyire jó vagy hozzám! Tiszta szívemből szeretnék megváltozni! – arcodon boldogság robog keresztül.
– Helyes! – te lágyan mosolyogsz, mintha minden kínt elfeledtél volna. – Kinek a szukája akarsz lenni?
– Egy életre az öné úrnőm, amiért ilyen jó volt hozzám, hogy megvilágosított! Érted való rajongásomat még a kínok sem törték meg! – válaszolod, szinte büszkén.
– Remek! – mosolyodok el ismét. Majd felállok. – Feküdj hanyatt! – és felkapok egy jelölő -hennát, amit a tetoválók szoktak használni. Te hassal lefekszel a földre, széttárt karokkal és széttett lábakkal. Én meglepődöm a félreértésen, de kijavítalak. – Hanyatt! – szinte betűzöm neked. Te hihetetlenül gyorsan fordulsz át zavarodban. Mosolygok, majd végig mustrállak, majd föléd térdelek és a szemérem dombodra kezdek írni. Kicsit csiklandoz, de nyugton maradsz. – Most már nem felejted el, hogy ki vagy és, hogy kié!
A puncid fölött a: „Viktória Szuka” felirat volt látható, alatta pedig, hogy: „Bloodgirl Tulajdona”.
– Ígérem sosem feledem! – válaszolod boldogan.
– Sajnos ez nem tetoválás és pár nap múlva le fog kopni.
– Milyen kár… – szomorodsz el őszintén és sóhajtasz. Leveszem a bugyimat és ledobom a tollat, majd a csillogó, teljesen átázott illatozó bugyit a szád elé tartom! Te mélyet szippantasz belőle.
– Nyisd ki a szád! – utasítalak és te azonnal a lehető legnagyobbra tátod. Belerakom a bugyit, úgy hogy ne lógjon ki, majd ismét szólok: – Csukd be! – nem tetszik a bugyim a szádban, mintha ki akarnád köpni. Ezért gyorsan a szekrényemről ragasztó szalagot veszek elő és letapasztom egy csíkkal, hogy véletlenül se köphesd ki. Majd egy újabb csíkkal lefedem a puncidat, a felirat alatt kezdve a segglyukad előtt befejezve, szorosan tapad rád, az izzadtságod ellenére is.
– Hogy tetszik? – kérdem mosolyogva. Te a bugyitól fojtott hangon nyögdécselsz és szuszogsz halkan, majd bólogatsz más lehetőséget nem látva. Egy hosszú csókot nyomok a szádon lévő szalagra, majd utasítalak: – Feküdj hasra! – utasítalak ismét, lágy hangon. Te félénken és komótosan fordulsz meg. Simogatni kezdem a feneked és a hajadat, te pedig mosolyogsz a szalag mögött. Bal kézzel megragadom a hajadat és kicsit erősebben hátrahúzom, ahogy a hátadra ülök. Majd te érzed a meleg puncim és a nedvességét a feneked fölött. Egy perc néma csönd és motoszkálás. Egyre szaporábban kezdem venni a levegőt és erősebben húzni a hajad. Lassan pedig te is rájössz, hogy maszturbálok a hátadon ülve. Te amint ezt felismered finoman mozogni kezdesz, próbálod felvenni a ritmusomat. – Imádlak! – nyögöm és élvezettel lélegzem egyre mélyebbeket, nyelek nagyokat és kéjesen nyögdécselek tovább. Pár perc, nem kell sok és elélvezek, majd ismét és elernyedten rogyok melléd és fekszem le. Te a szemembe nézel a szalag mögül és én mosolygok. Te kérdőn várakozol, miközben én pihegek a hatalmas orgazmusom után. Majd magamhoz húzlak és szorosan átölellek. Beléd csimpaszkodom és ki akarom szorítani belőled a szuszt úgy árad belőlem a szeretet. Te bátortalanul ölelsz vissza, alázatosan és mély szeretettel. Majd elengedlek és letépem a szádról a szalagot és kiveszem a bugyimat.
Te sikoltanál, ha nem lenne a bugyi a szádban még a tépéskor. Te összezárod az ajkaidat és nyalogatod a kipirosodott szád szélét.
– Élvezted Viki? – kérdem kedvesen, a hajadat simogatva.
– Úrnőm, bármit teszel velem megváltás számomra! Minden percét élveztem! – de érezhetően a „minden perc” -et zavartan mondod.
– Imádtam, hogy egy ilyen érett nőt is a magamévá tehettem!
– Köszönök mindent! Köszönöm, hogy a szolgálatodba állhattam, megtanultam a leckét! Sokat tanultam Öntől!
– Örülök! Boldoggá tettél!
– Ennek pedig én örülök úrnőm, mint eddig semmi másnak! – mosolyogsz, őszintét és derülten, tudva, hogy túl vagy rajta. Én felkelek és téged is felsegítelek. Majd az ajtó felé mutatok és így szólok:
– Lefürödhetsz a fönti zuhanyzóban, utána öltözz és lódulj! – mondom ismét kemény hangon.
– Köszönöm, hogy megosztja velem a fürdőhelyiségeit is! – Bátortalanul botorkálsz ki a szobámból, én pedig amint kiértél kulcsra zárom mögötted a szobám ajtaját.
Te belépsz a fürdőbe és gyorsan lemosakszol. Fájdalommal ugyan de a puncidról is letéped a szalagot. Majd lesietsz felöltözöl és kilépsz az ajtón. Az órádra pillantasz. Lassan 3 óra.