Cikk Dóka gabrielláról 2003-ban. A különféle aerobik-világszövetségek közül kétségkívül az a legrangosabb, amelyik a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) égisze alatt tevékenykedik, s ez a hét végén Debrecenben rendezi meg a 2003. évi Európa-bajnokságot. A magyar válogatottból éremre a legnagyobb eséllyel a korábbi kétszeres Eb-második helyezett Sipos Mónika, Lehoczky Adrienne, Dóka Gabriella trió pályázik. Utóbbi az első magyar lány, aki címlapra került a Playboyban – Dóka Gabi éppen három éve volt a „Miss Október”.

– Azt hiszem, jó előjelekkel várhatja az Eb-t, hiszen októbert írunk, ami az ön hónapja… – fordultunk Dóka Gabihoz.
– Jaj, a Playboyra-gondol? Az Eb kapcsán ez most nekem biztosan nem jutott volna az eszembe, ha nem mondja.
– Hogy került 2000-ben első magyar lányként a címlapra?
– A felkérés tulajdonképpen hármunk részére érkezett, de végül csak én vállaltam be a fotózást. Sohasem voltam az a kimondott zárkózott típus, s mivel jó képek készültek rólam, utólag sem bántam meg, hogy belementem. Ehhez az is hozzá tartozik, hogy sokáig, 14 éves koromig korcsolyáztam, és a német Katharina Witt volt a nagy példaképem. S előttem éppen ő szerepelt a Playboy nemzetközi kiadásában. Ezek után úgy voltam vele, hogy ha neki nincs takargatnivalója, akkor nekem sem kell, hogy legyen!
– A környezetében miként fogadták, hogy – a szavaival élve – semmit sem takargatott?
– Nem tagadom, akadtak, akik ezt nem nagyon fogadták el tőlem. Így ez a fotózás arra mindenképpen jó volt, hogy felnyitotta a szememet. Olyanokról, akiket nagyon közel tudtam magamhoz, kiderült, hogy teljesen más szemléletűek, mint én. Egyébként sohasem terveztem, hogy fotómodell leszek, tudtam, hogy ez csak egy kis epizódja lesz az életemnek. Az aerobik sokkal fontosabb, hiszen amellett, hogy versenyzek, edzőként is dolgozom.
– A triójuk Európa-kupán már nyert aranyat, Világkupán és két Eb-n ezüstöt, de igazából állandóan egy másik magyar csapat, a többszörös világbajnok Katus Attila, Katus Tamás, Szentgyörgyi Rómeó trió árnyékában volt…
– Amikor az aerobik igazából betört Magyarországra, vagyis a 90-es évek végén, mi a „krémbe” tartoztunk, de sajnos tudomásul kellett vennünk, hogy mi a férfiakkal is versenyzünk, s a pécsi „Sasok” mögé szorulunk. Így volt az 1998-as tokiói Világkupán és az egyik Eb-ezüstünknél is. S amikor a fiúk abbahagyták a versenysportot, sajnos Adrienn vállsérülést szenvedett, nekem pedig elszakadt a térdszalagom. Így hozzávetőleg másfél év kiesett a közös munkából. De az aerobikkal, a versenyekkel járó állandó jó hangulat, s nem utolsó sorban az, hogy idén Debrecenben lesz az Eb, visszahozott bennünket a sportágba.
– Az Eb-n mire számít?
– Első lépésként jussunk be a döntőbe, s ott már bármi megeshet. De szerintem mi semmiképpen sem jöhetünk ki rosszul ebből a versenyből, mert a pontozásos sportágakban a lojális közönség nem csak a helyezést nézi. Az sajnos tény, hogy az aerobikban a magyar sportdiplomácia jelenleg nem igazán erős, de ha mi magunkhoz képest hozzuk a száz százalékot, akkor a nézőktől megkapjuk azt az elismerést, amit a pontozóktól nem feltétlenül. S ha a közönség szimpátiáját kivívjuk, az kárpótol bennünket az esetleg elmaradó eredménytől. De persze bízom benne, hogy nem marad el!