Álmomban a Nap fényes, forró sugarai öleltek át. Simogatták lusta, kéjben fürdő testemet .Védtek minden rossztól, s a szépet, jót, a gyönyört engedték csupán hozzám. Forróság volt, nagy forróság. Ekkor még nem vettem észre, hogy ez a forróság a gyönyörök fellegvárához vezet. Álmomban csókoltam vissza. Azután hirtelen rájöttem, most ébren vagyok, és nem álmodom! Édes, izmos, puha nyelv simogatta a vörös selyemköntös alól kikandikáló mellbimbóimat. Andris volt, a kedves Andris.
Szeretem, ha kényeztet. Jól esett. Felsóhajtottam, és végigfutott rajtam hideg és forróság egyaránt. Megremegtem, és András ajkait még jobban melleimhez vontam.
– Édesem, csináld! Már alig vártalak. Lehunytam a szemem, és torokból nyögtem.
– Ez az a dolog, amihez nem kell biztatás nekem… – emelte fel a fejét.
Ujjaimmal a tarkójával babráltam, és szemébe néztem. Kamaszosan elvigyorodott, és kedvesen lefejtette kezeimet a nyakáról, majd elindult lefelé. Két mellem között ösvényt húzva bele nyalt a köldökömbe, majd egyre lejjebb haladt.. Én a padon lustán nyújtózkodtam, szinte doromboltam. Andris állt, úgy hajolt le hozzám. Fallosza feszült már, előnedvei csillogtak az üvegházba be-becsillanó napsütésben. Áramütésként ért, ahogy bele nyalt kelyhembe. Összerándultam, és reflex-szerűen bele markoltam csupasz fenekébe..Éreztem a nyelvcsapásokat, és ahogy a kis gyöngy, és bensőm felforrósodik.
Kezem hirtelen előre csúszott, és megmarkolta Andris felém meredező farkát. Lassan húzogattam a rajta feszülő bőrt, mire Andris felnyögött. Fejem hátra vetettem, ahogy megéreztem a forró párát a combjaim között, és ahogy a kéjnedv lefolyik egészen a fenekem vágatáig.
Játsszunk édes, gondoltam, és masszírozni kezdtem a golyóit. Szinte már morgott a puncimba. Majd hogy megbosszuljon, két ujját belém vezette. Hírtelen azt hittem, elájultam… Már nem bírtam tovább.
Ellöktem magamtól, felpattantam. A köntös lehullott a bokámig, és a pamlagra nyomtam Andrist. Leguggoltam elé, és kezembe fogtam a falloszát. Bekaptam a hegyét, majd hírtelen az egészet bevettem a torkomig. Szívtam, szorítottam, mozgattam rajta a fejem. Andris finom farka majd szétdurrant. Abba hagytam a kényeztetést, és gyengéden nyalogatni kezdtem a vöröslő makkot.
Megjelent rajta az első gyöngyszem. Andris szemébe néztem, és lassan végighúztam rajta nyelvemet.
– Lassíts Vikikém! Nem akarok még elmenni – lihegte feszülten.
Elmosolyodtam és egy puszit adtam a fallosz hegyére.
– Én sem, válaszoltam, és elemelkedtem. Andris lábai mellé térdeltem, és megfogtam a kéjrudat. Gyengéden a makkot a pinusom bejáratához illesztettem, de azután meggondoltam magam. A csillogó részét végighúztam vágatomon. Finoman kőröztem vele a csiklóm körül, és miután tényleg elvesztettem az önuralmam, hírtelen tövig engedtem magamba.
Lovagoltam Andráson, mint egy vad amazon a paripáján. Tövig engedtem magamba, majd szinte felugrottam róla. A hátam mögé nyúltam, és amikor kicsusszant nedves vágatomból a kemény szerszám, megtartottam, hogy vissza tudjak ülni a nyeregbe. Andris a mellemre hajolt és nyalogatta, szívta, szopogatta. Hatalmas tenyereivel fenekem bronzbarna gömbjeit masszírozta. Hátra vetettem a fejem, aranyló hajam egészen befedte hátamat. Nyögtem, sóhajtoztam, aprókat fujtattam, reszkettem a gyönyörtől. Elengedtem Andris farkát és átfogtam nyakát. Az ajkához hajoltam és szenvedélyes nyelvjátékba kezdtünk. Egészen tövig engedtem magamba, amikor a szemem tágra nyílt.
– Jó Isten!
Levente és az a nő pontosan ránk meredt a télikert üvegén át. Mindkettő ledöbbenve figyelte szeretkezésünket. Pulzusom megtriplázódott, és hatalmasat nyögtem kéjesen, olvadozva, hogy odakinn is meghallják.
Vadul kezdtem el táncolni Andrásom farkán. Amilyen gyorsan és élvezetesebben csak tudtam, kőröztem rajta. Nyögéseim sem halkultak, sőt, elnyújtottabbak, hangosabbak és vibrálóbbak lettek. Közelgett a bozót-tűz és óriási sikollyal élveztem el. Reszkettem, sóhajtoztam hangosan, kéjesen. Ez egy igazi orgazmus volt.
Andris vállára hajtottam a fejem, és szeretkezésünk utójátékaként élveztem, ahogy fallosza ontja magából az édes nedvet, majd a forró sperma lassan, lustán csordogál ki pinusomból a még mindig kőkemény fallosz találkozásánál.
Verejtékben úsztunk mind a ketten.
[Történetek]