I.

„Hogy is van ez? Arra akar rávenni, hogy menjek fel és dugjunk egyet. Beszélgetés, áludvarlás, jópofizás és legfőképp kérlelés nélkül. De hogyan lehet ezzel megbékélni? Egy „rendes lány” biztosan nem csinál ilyet, nem kínálja magát egy alkalmi szeretőnek… Van kedvem?- Van. Miért? -Azt nem tudom, nem hiszem, hogy rossz dolog lehet összefeküdni egy szimpatikus szeretővel. Akkor mi a baj? – Hogy csak ennyi, csak az ösztönök, az állatias reakció, a testi kielégülés keresése…stb. Ennyi, és ez nem elég. De miért nem elég? Mert azt sugallja a neveltetés, a konzervatív barátnők, a romantikus amerikai ponyvák.”

II.

– Akkor jössz?

– Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá. Csak azért menjek, hogy dugjunk?! Ekkora ribanc lennék?

– Igen, és ezt te is tudod.

– Hányra menjek?

III.

„Térdelj fel az ágyra, négykézláb! Jó így, jó. Ne, ne próbálkozz, előbb kérem a kezed. Tedd hátra őket, gyerünk. Nem, addig nem duglak, hiába mozgolódsz. Kérem a kezeid