Nocsak, hökkent meg hátrálva és lőcsömre meredt, ahogy az vigyázba vágta magát előtte.
– Jaj szegény kisfiam, szenvedsz ugye így egymagadban. Na de a mama segít rajtad ha nem árulsz el,- mondta most már ő is remegő hangon és közelebb lépett. Elkezdett előről is szappanozni, majd tenyerébe vette a dákómat, alá nyúlva a tökeimnek. Elkezdte szappanozva simogatni. Felnyögtem.- Csak engedd el magad kisfiam, hát nincs abban semmi, ha a feltőrő gőz kiszabadul a fazékból, -mondta, de én már spricceltem is, részben a kezébe, részben az előgombolós ruhájára, ami már úgyis vizes volt, láttatva, hogy nincs alatta semmi.
– Jaj mondta, ha nem zavar akkor belépek melléd a kádba, mert már csöpög rólam, hogy mi azt nem mondta. – Jó, mondtam az izgalomtól elváltozott hangon . Elém térdelt és azt hiszem már ő is eszeveszett volt, mert farkamat tenyerén hordozva, azt a másik kezével simogatni és becézgetni kezdte. – Hát szenvedett ez a kis Pistikéd ugye? – Nem volt aki rendbe tegye, ugye? Szegényke, hát akkor én most megszabadítlak a sok szenvedéstől és – édes istenem- a szájába vette – a mama… A történet teljes egészében itt olvasható.