moziszex – Oldal 14

Moziszex: Gryllus Dorka, Parti Nóra – Zuhanórepülés 2007

A 2007-es Zuhanórepülés is azt az örökzöld témát boncolgatja, hogy drogozni, bűnözni, lopnicsalni alapvetően csúnya dolog, ráadásul az egészségünkre is káros, ám a fenti jelenet azt a néhány percet villantja meg, ami miatt mégis megéri lepaktálni az ördöggel. Nagy Zsolt ezúttal Parti Nórát csábítja el egy csipetnyi vagányul felkínált kokóval, hogy utána maga Geszti Péter ex-neje, Gryllus Dorka is csatlakozzon a partihoz. Lesütött szemmel ugyan, de be kell ismernünk, hogy mennyire jól áll Gryllus művésznőnek ez a kurvás stílus, a hatalmas műkörmökkel, csípőtetkóval és orrpirszinggel.

Tartalom: Kőkemény börtönjelenet, és a szabaduló, szeretnivaló zsivány. Egy bár, drogok, művészek, gazdagok, bűnözők – Theo (Nagy Zsolt) „hazaérkezik”. Ostoba módon… olyannyira, hogy szinte azonnal visszazüllik, beleszeret az egyetlen lányba, aki abszolút tabu, és egyetlen eltűnési megoldásként bevállalnak egy önmaguk határait igencsak meghaladó akciót. Ám mindezek mellett – és ellenére – a film önéletrajzi ihletettségű. Nagy Viktor forgatókönyvíró Novák Erik rendezővel filmsztorivá egészítette ki életútjának egyes elemeit, ami a filozófia-teológia szakról, a drogos alvilágon keresztül, egészen a börtönig vezetett.
Kritika: „Az igazi alvilág, ahogy eddig még sosem láttad” – hirdeti büszkén a Zuhanórepülés plakátja. Már ebből is látszik, hogy ez a film nagyon zorall…szeretne lenni. De megmondom Nektek a frankót, Tesókáim, ez a téma ez nem így műkszik, mer’ ilyet csak habiszti emberek mondanak. Él a Nagy Vízen túl egy rendező bácsi, úgy hívják, Martin Scorsese. Ha van valaki, aki kitehetné a filmjei plakátjára ezt a mondatot, hát akkor Ő az. Mégsem teszi, mert az olyan klasszikusok, mint a Nagymenők vagy a Casino magukért beszélnek. Az, hogy magasra tették a lécet Novák Erikék, nem is a legjobb kifejezés: a reklámkampány alapján egyszerűen egy komolyan nem vehető filmre számítottam – pedig, ide a rozsdás bökőt (a filmben meg is kapnám, bele a nyaki ütőerembe), ők minden percét komolyan gondolták.
Adott egy forgatókönyvíró, Nagy Viktor, aki már a Nyóckerben is hatalmas dumákkal kápráztatta el Novákot – és nem mellékesen minket – , most pedig saját önéletrajzát adaptálta a szélesvászonra; ez eddig nem is hangzik rosszul. Csakhogy a logikátlanságok, amik egy animációs filmben nem tűnnek fel, netán még jól is állnak neki, egy játékfilmet már meglehetősen súlyosan érintenek. Ugyanígy, akármilyen ügyesen alakítgatta is az egyáltalán nem kamu-zorall Nyócker sztoriját a Zuhanórepüléssel rendezőként debütáló Novák, ebbe az élőszereplős moziba bizony beletörött a bicskája.
Igen, ezt a balhét nekik kettőjüknek kell elvinniük. Mert hiába nem vagyunk híján most sem az eszméletlen szövegeknek (a havannás beszólás iszonyat nagyot ütött…), és hiába kapunk egy-két tényleg emlékezetes figurát a mozitól, történet- és színészvezetésnek a nyomát sem lehet felfedezni. Ki-belépkednek mindenféle arcok, dörrennek egyet, aztán csákány. Közben egyre csak rángatózik a kamera és belassul a hang, valahányszor a night clubba lépünk – márpedig oda sokszor betérünk. Egyedi látványvilág? Nem mondanám… Viszont, ha már itt tartunk, azt muszáj megjegyeznem, Vecsernyés János operatőr egy-két valóban remek képet is prezentál nekünk, a művészieskedő-zorallkodó vizuális zűrzavarért pedig sokkal inkább a direktor a felelős
S akkor vissza a főbűnösökhöz. A forgatókönyv egyik legfurcsább kitalálmánya a Casino „Back Home” jeleneteinek reprodukálása, lepukkant, bajszos-borostás ruszki tengerészekkel; aminek az értelmét avagy jelentését azóta is hiába kutatom – s mely okosságnak a csúcspontja mindenképp az a szcéna, amiben „Eder mester” és hajleszkinézetű segédei egy limóban osztják az észt Igornak, a makulátlan öltözetű életcsászárának. Ja, és ha mindez nem lenne elég, mindeközben ott csücsül Igorunk mellett a hallgatag szamuráj, aki csak annyiszor nyilatkozik meg, mint Néma Bob; és szabadidejében harcművészeti bemutatót tart az úszómedence partján. Gyász.
Egyszóval, azon túl, hogy az utcaduma kétségtelenül ott van minden megnyilatkozásban, sokat nem nyertünk az überhiteles Nagy Viktorral; mert tényleg hibát hibára halmoz, és kész csoda, hogy egyedül pont a(z amúgy a magyar film legnagyobb problémájának számító) befejezést nem cseszte el, sőt.
És akkor Erik fiú. A cronenbergi naturalizmus egyszeri megvillantásától eltekintve egyáltalán nem mutat semmi olyat, ami miatt tűkön ülve várnánk a következő moziját. Az még hagyján, hogy a csodásan megkomponált szexjelenet a Reprevüésatöbbi c. borzadályt idézi, mert minden rendezőnek meg kell tanulnia egyszer szép testeket megmutatni a kamerának; és ha ez egy vizsgafilm, a direktor dícséretesen működött együtt az operatőrrel. Ha nem az, és úgy hiszem, nem az, akkor viszont nagyjából annyi keresnivalója van a moziban ennek az összefonódásnak, mint az angyal a diszkóban-jelenségnek – ami minimum egy „Ez mi volt, ember?!?!” felkiáltásra ösztökéli az ízlésvilágát féltve óvó mozibarátot.
Aztán egyszercsak lövöldözni támad kedvünk a mélygarázsban, van ilyen. Klisének klisé, dehát úgy is lett elővezetve, gond egy szál se. Félig profi, félig túl lett spilázva, lesz ez még jobb is. De nem csak autókat és töltényeket kell ám mozgatnia egy rendezőnek, hanem jelen esetben elsősorban egy szimpatikus főszereplőt és sok-sok brutálisan hiteles mellékfigurát. No, ez az, amit leginkább hiányolok a Zuhanórepülésből. Nagy Zsolt, akármennyire is szeretjük amúgy a tehetségéért, Theoként tenyérbemászó és „csicskanyitogató”. Első komolyabb mozis szerepében Törköly Levente szintén kicsit sok, Derzsi Jánost pedig csont nélkül az amatőrök (vannak bőven) egyikének lehet nézni, a sokszor bántóan sablonos szövegét bődületes hangsúlyozási hibákkal mondja fel, mint egy leckét. Ő ennél sokkal többet tud, amit egy jobb és tapasztaltabb rendező be is tud nekünk bizonyítani.
A fent említett amatőrökről szólva: én mindenképp sokallom a számukra kiosztott szöveg terjedelmét. Egy mondat a maximum, lehetőleg az is álljon egy szóból. Mert a kétmázsás kopasz csak addig félelmetes, amíg nem kezd el egy ovis versszavalási szintjén „keménykedni” a komolyabb színészi kvalitásokért kiáltó monológjával. Kevesebb Tarantino, több Kevin Smith (nem a rendező, a színész!) – ezt tudnám javasolni az alkotóknak.
Lukáts Andor, akit az utóbbi időben legalább egy évben egyszer láthatunk moziban (sajnos már ez is nagy szó…), nos, ő az egyedüli, aki rendezői segítség nélkül is kifogástalan játékkal ajándékoz meg minket. Nagy kár, hogy az ő figurája lóg ki leginkább az egész moziból. Barátaim szerte az éjszakai életben, csumidázlak Titeket, eskü’ nincs mit tenni: ez tényleg, frankón zuhanórepülés. Már csak abban reménykedhetünk, hogy a gép jó helyre csapódik be…
[Videók]

Moziszex: Tóth Ildikó és Bodó Viktor – Jadviga párnája

A Jadviga párnájá-ból származó részlet remekül demonstrálja, hogy milyen nehéz lehetett annak idején egy jó kis spontán szexet összehozni, amikor a hölgyek még minimum hat szoknyát viseltek és különféle borzalmas harisnyával is rendesen fel voltak szerelve. De Jadviga (Tóth Ildikó) és Ondris (Bodó Viktor) nászéjszakája nem a szoknyák miatt nem sül el úgy, ahogy a fiatal férj akarná! A fenti együttlét kettejük egész viszonyát sűríti néhány percbe a húzódozástól kezdve az őrült szenvedélyen át a szánalomig. Az a részlet pedig igazi klasszikus, amikor Bodó Viktor arcot mos kedvese fürdővízében. Bár a fenti jelenetből nem ez derül ki, de Jadvigát alakító Tóth Ildikó a filmben tud felszabadultan is szeretkezni, csak egy megfelelő partner kell hozzá (nézd meg!). Ha már a Jadviga párnájá-nál tartunk, kötelező megemlíteni (az akkor elsőfilmes) Hámori Gabi nem túl hosszú jelenetét Bodó Viktorral, melyben egy igen ritkán látott fordított pozitúrával kápráztatják el a nagyérdeműt

Tartalom: Nincs boldogabb ember a legénybúcsúját és lakodalmát tartó Ondrisnál, hiszen legszebb álma teljesült be: elnyerte szerelmének, apja gyámleányának, a Németországban taníttatott Jadvigának a kezét, és hazacsábíthatta ezt a delejesen vonzó, de veszedelmesen titokzatos nőt. De hamar elkezdenek összekuszálódni a szálak…
Kritika: Házasságra készül a szlovákok lakta kis falu egyik birtokosa, Ondris. A fiatal férfi Jadvigát, a külföldön neveltetett és nővé serdült szépséget vezetheti az oltár elé, hogy azután szerelmük beteljesülésének gyönyörűségében fürödve éljenek, amíg az élet közbe nem szól. A Závada Pál regényéből készült film történetéről többet elmondani rosszindulatnak minősülne a nézőkkel és a készítőkkel szemben egyaránt. Aki olvasta a regényt, az kellemeset fog csalódni, hiszen Deák Krisztinának sikerült a lehető legtöbbet átmentenie a mű alapjaiból, bonyolult történetéből, felkavaró érzelemvilágából, ügyes fordulataiból, drámaiságából és hitelesen megrajzolt környezetéből. Valljuk meg, ez keveseknek szokott sikerülni, általában a jól megírt regények döbbenetesen lehangolókká válnak, ha a filmszalagra kerülnek, nem így ebben az esetben.
A film tengernyi érzelem egyetlen metamorfózisa, egy nagy szépségáradat, amelybe pontosan annyi drámát, vidám pillanatot, elgondolkodtató képsor préseltek az alkotók, hogy épp csak meg ne fájduljon az ember gyomra. Néhányszor olyan félelmetes kötéltáncot járnak a giccs és a művészet határán, hogy erősen meg kellett fognom a székem karfáját, ha nem akartam ki és leesni. Ez persze korántsem baj, sőt, a magyar filmalkotókra egyáltalán nem jellemző merészségről tanúskodik, megpróbálták a kommerszebb szórakoztatást vegyíteni a művészi érzékenységgel, és úgy látszik ehhez az alapregény a lehető legmegfelelőbb táptalaj volt. A színészek legjobb tudásukat olykor láthatóan túlszárnyalva teremtik meg az emberi alakok hiteles képét, mindenkinek vannak gondolataik, érzéseik és ami a legfontosabb meglehetősen teljes személyiségük, ami olyan határozottan látszik a jelenetekben, hogy képesek vagyunk pillanatok alatt azonosulni mindenkivel, persze, csak ha elég nyitottak vagyunk. Minden elismerésem Tóth Ildikóé, aki Jadviga figurájába annyi érzékiséget és nőiséget öntött, hogy külön fejezetté vált minden színrelépése. Az Ondrist alakító Bodó Viktor is megtett mindent, ami tehetségéből kitelt, sajnos meg kell állapítani, hogy az a tehetség kicsit véges, remélhetőleg tud még a későbbi szerepeiben alakítani színészi érzékenységén, s akkor egy igazán erős karakterszínésszé válhat majd.
A mű egyetlen hibája a túl merev kameraállásokban keresendő, Balogh Gábor operatőr igazán felfedezhette volna kamerájával a remekül díszletezett szobákat, az eredeti környezetet, a szereplők apró arcmozdulásait. Összességében azonban a Jadviga párnája egy szépen elkészített mű, hiteles rajz, erőteljes karcolat, amely az emberi lét nehézségeiről szól, megközelítőleg abban a formában, ahogyan azt a Körhinta vagy az Emberek a havason tette. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt pár év magyar filmművészetének egyik legjobb alkotása.
[Videók]

Moziszex: Szirtes Ági és Mucsi Zoltán Roncsfilm, 1992

Ahogy az egész Roncsfilm-ben, ebben a méltán legendássá vált jelentben is van valami gyomorszorító szomorúság a karikatúra mögött, ahogy azt a szerencsétlen sánta Gizit (Szirtes Ági) megkívánja Kapa (Mucsi Zoltán), a nyócker Alain Delonja. Mindezektől függetlenül az ugráló mosógép szexuális segédeszközként való bevonása tízpontos ötlet, olyannyira, hogy egy kisebb vagyon fel merünk rá tenni: a fenti képsor generációk számára nyitott új távlatokat a nemi örömök terén.

Tartalom: 1989-ben vagyunk, a kelet-európai szocializmusok összeomlásának nevezetes esztendejében. Mindazonáltal a film egyetlen mozzanata sem utal e történelmi pillanat magasztosságára, ellenkezőleg, a vásznon burjánzó burleszk mozzanatfüzérek mintha csak szamárfület akarnának mutatni a politikai felhőrégiók gőgös színjátékának. A film kópés gesztussal fordul a politikák számára megközelíthetetlen, profán, hétköznapi létezés misztériuma felé. A színhely egy lerobbant, ételszagú lakótömb Gólyának nevezett kocsmája és annak közvetlen környéke. A chaplini kisemberek világa ez. Bizonytalan, lecsúszott egzisztenciák élnek errefelé: munkanélküliek és alkalmi munkások, zöldségesek és taxisok, melegszívű svihákok és alkalmi szeretők. Csúfak és gonoszak, lágyszívűek és hirtelen haragúak. Csupa kedves csirkefogó.
[Videók]

Moziszex: Kerekes Éva és Nagy Ervin Szezon 2004

Azok kedvéért, akik még nem látták a Szezon című filmet: a fenti jelenet egy meglehetősen klasszikus szituációból bontakozik ki. A fiatal, csóró, de annál rámenősebb pincérfiú (Nagy Ervin) ráhajt a szállodában unatkozó asszonykára (Kerekes Éva), akit látványosan hanyagol a rettentően fontos férje. A végeredmény természetesen nem lehet más, mint egy kissé nehezen induló, de annál hevesebb párnacsata. Sajnos a remek kezdés után a lényegről ezúttal is lemaradunk, de Nagy Ervin üveghez nyomódó vonalkódos feneke így is telitalálat.

Nagy Ervin MILF-vadászata mellett a Szezon tartogat még egy olyan jelenetet, amit nem tudtunk kihagyni a válogatásunkból, annál is inkább, mert profi pornós is szerepel benne. A férfi főhős ezúttal is Nagy Ervin, aki úgy dönt, hogy a vendéglátózás mellett kipróbálja magát szexiparban is, és elmegy egy pornófilm próbafelvételére. A vicces jelenetet több sztár teszi még hitelesebbé: a Nagy Ervin bájos hölgypartnere ezúttal nem más, mint Varga Kinga, akit Lisa Sparkle néven tart számon a pornóipar. A kiállhatatlan operatőrt sem egy beugró statiszta alakította, hanem egy vérprofi, ugyanis Mundruczó Kornél forgatja a kamerát a szeretkezni próbáló párocska fölött. Szintén érdekes adalék, hogy Nagy Ervin egy későbbi interjújában* meglehetősen pozitívan emlékezett vissza Lisa Sparkle művésznőre, akivel a forgatás után állítólag befejezték a félbehagyott jelenetet. Fejet kell hajtanunk az ilyen mértékű szakmai elkötelezettség előtt.

Tartalom: Nyáron három huszonéves fiatal – Guli, Virág és Nyéki Peti – tengődik Karcagon, a kelet-magyarországi kisvárosban. Néhány éve végeztek a debreceni vendéglátó-ipari szakközépben, s most a helyi Flash diszkóban dolgoznak pultosként. A történet főszereplője Guli, nehezen találja helyét a sivár kisvárosi közegben. Anyja, aki férje halála miatt, születésétől kezdve egyedül neveli a fiút, a kabai cukorgyár üzemi fogorvosa. Guli utálja a cukrot. Andi, Guli volt szerelme most a Flash diszkó tulajával jár. Guli mosogatás közben eltör egy poharat, s egy vendég elvágja a száját, emiatt pedig kirúgják a diszkóból. A fiú az anyja pénzéből tengeti eseménytelen hétköznapjait. A srácok a karcagi strandon megismerkednek három fiatal lánnyal, elhívják őket bulizni a Flash diszkóba, Guli volt munkahelyére, ahol Virág és Nyéki még mindig pincérként dolgozik. Guli viszi ki a lányokat kocsival és jól indul az este, Virág áll a kapuban, Győri a pultos, nem kell semmiért fizetni. Váratlanul azonban betoppan a főnök társasága.
[Videók]

Moziszex: Lucia Brawley és Nagy Péter – Lora 2006

Ha eltekintünk a körítéstől, ez a szexjelenet igazából olyan, mintha csak egy túlfűtött whiskey reklám lenne az ilyenkor kötelező klisékkel: köldökbe löttyintett ital, szaténlepedőn hempergő párocska, cigarettafüst, érzelmes klampírozás a háttérben és már-már monokróm színvilág. Annak, hogy ez a jelenet mégis befért a legjobb húsz közé, csupán egy oka van: Lucia Brawley elképesztően szép teste. Bizony, bizony, mondjuk ki bátran: ezek a keblek olyan tökéletesek, mintha csak a Jóisten esztergálta volna őket.

Tartalom: Lora érzékeny lány, évek óta egyedül él, magányát csak egy öntörvényű macskával osztja meg. Három évvel ezelőtt boldog volt és szerelmes, kiállítás-szervezőként dolgozott. Élete azonban egyik pillanatról a másikra gyökeres fordulatot vett, amikor egy balesetben elvesztette szerelmét, Dávidot. Ekkor megszakította minden fontos kapcsolatát Bettivel, legjobb barátnőjével és Cérivel, Dávid öccsével sem találkozott azóta. Geri távolról szerette Lórit, de nem akart, vagy nem mert a bátyja és a lány közé állni.
Három évvel késöbb Lora egy borásznál dolgozik, és egy koncerten borkóstolót tart. A színpadon a szaxofonos Geri és zenekara játszik, és amikor megszólal a jól ismert régi szerelmes dal, Lora felfigyel, és Geri újra meglátja a lányt. Lora először futva menekül, de a fiú utána rohan. Feltámadnak benne a régi érzések, és minden alkalmat megragad, hogy újra találkozzon a lánnyal. Az eleinte távolságtartó együttlétek után egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Összeillenek, ez nem kétséges, de a lelkiismeret-furdalás, a csalódás és az önvád nehezíti a közös pillanatokat. A gondokon átsegíti őket a humor, az őszinteség és a mindent elsöprő szerelem.
[Videók]

Moziszex: Nemes Wanda és Nagy Zsolt – Panel 2009

A Panel című rövidfilmet végignézve önkéntelenül is felmerült bennünk, hogy egy hasonló jelenetnek már réges-régen le kellett volna mennie a magyar királyi tévében. Tessék csak elképzelni, ahogy az éppen pityókásan hazatérő Vágásiferi összefut a liftben a hamvas kis Julcsival és hirtelen elszabadulnak a vágyak! Ugye, hogy mennyire jó lett volna egy ilyen életszagú kis ügyetlenkedés a Szomszédok-ban is, amely a valóság megragadása helyett csupán távolságtartó és kiherélt módon mutatta be a panellakók tengődését.

A Panel utóhatásként egész délután mosolyogva jártam-keltem, és arról győzködtem kedves, lehangolt ismerőseimet, hogy az élet talán mégsem olyan szar, amilyenre a Szemlén nem kevés film lefesti. Nyolcpercnyi felszabadult kuncogás, egy fiú és egy lány hamvában holt egy éjszakás, nagyon szerethető, végtelenül egyszerű története, hangos röhögés a csattanón. Hájos Zsolt Panel című kisfilmje több mint egypoénos szkeccsfilm. Már csak azért is, mert karaktereknek ilyen rövid idő alatt, a nélkül, hogy érdemben megszólalnának, még nem sikerült annyira közel kerülniük hozzám, mint a Panel, vihogó, szerencsétlenkedő, hihetetlenül bájos párosának. A fiút a film harmincadik másodpercében szerettem meg, ahogy a kocsmában, orrán sörhabbal szenved, de úgy igazából. Nagy Zsoltnak egyébként még a szempillája is hitelesen rezdül (többi testrészének leírásától szemérmességből eltekintek). Minden apró mozdulata a fiút jellemzi: ahogy a saras- esős lakótelepen, kezében a kiflis szatyorral, amúgy is csuromvizes nadrágszárát kétségbeesve rángatja, vagy mikor a lány szobájában álló beazonosíthatatlan állatszobor (pelikán, majom fülekkel) látványától kibuggyan belőle a nevetés. A kocsmai megismerkedés első pillanatától kezdve hihetetlen az összhang a páros két tagja között, és ebből semmit sem von le az ágyjelenet szerencsétlenkedése. Lassan feladom a reményt, hogy rájöjjek, mitől működik, vagy éppen nem működik egy szexjelenet filmen. Azt hiszem a Panel-lel vált teljessé bennem a zűrzavar. Részeg, burleszkszerű bénázás, ahol a fiú, a lány (Nemes Wanda) fejét véletlenül a falnak csapja, majd ő rúgja orrba a fiút, aki előbb majdnem megfullad vetkőzés közben, majd begörcsöl a vádlija. És annak ellenére, hogy mindezt még végig is röhögik, a jelenet elképesztően intim, és érzéki. Külön ajánlom a filmet megtekintésre annak az embernek (férfi), aki egyszer hosszan magyarázta, mennyire oda nem illő szeretkezés közben nevetgélni.
A film végi csattanó már csak hab a tortán, bár a mozi közönsége meglepően lassan reagálta le, amit ráfogok a blokkban ezt megelőző elképesztően lehangoló kisfilm (fiatal fiú egy sötét pincében tesz magáévá egy hatvanas prostituáltat) tudatmódosító hatására.

[Videók]

Moziszex: Marozsán Erika és Joachim Krol Szomorú vasárnap

Némileg kakukktojás a lenti jelenet, mert pont akkor lesz vége, amikor elkezdődne bármi izgalmas, de ettől függetlenül helye van a válogatásban, hiszen ki ne szeretne egy kádban ücsörögni Marozsán Erikával aki a Pannon töredékekben vállalt erotikus jelentet. A fürdőkád amúgy is csupán az előjáték színtere lehet egy nagyszabású szexjelenetben, aki már túl van azon, hogy eláztatta a fürdőszobát és a lenti lakókat néhány köbméternyi kilötykölt vízzel pontosan tudja, hogy mennyivel egyszerűbb puha párnák között hemperegni, mint nyomorogni, csúszkálni és kék-zöld foltokat begyűjteni egy gyorsan kihűlő túlméretes lavórban. Persze ettől függetlenül kötelező kör, legalább egyszer.

Tartalom: Budapest, a harmincas évek vége: Szabó László vendéglős szép szerelmével, Ilonával egy kitűnő kis éttermet vezet. A teljességhez csak egy zongora és egy zongorista hiányzik. Vesznek is egy zongorát és szerződtetnek egy halk szavú zongoristát, Aradi Andrást, aki hamarosan beleszeret Ilonába. A nő viszonozza a szerelmet és kialakul hármójuk különös kapcsolata.
Ilona születésnapján András egy dalt ajándékoz a nőnek, első és egyetlen szerzeményét: a „Szomorú vasárnap”-ot. Az étteremben tartózkodik egy fiatal német kereskedelmi utazó, Hans Eberhard Wieck, aki Szabó zseniális göngyölt húsától és András csodálatos zenéjétől elragadtatva szintén beleszeret Ilonába. A nő azonban visszautasítja őt. Amikor Wieck ittasan és boldogtalanul a Dunába veti magát, Szabó megmenti és elkíséri a Németországba induló vonathoz.
Egyikük sem sejti, hogy a „Szomorú vasárnap” ezen a napon túl is összeköti majd sorsukat. Kitör a háború és Hans Eberhard Wieck SS-Brigadeführerként tér vissza Budapestre azzal a megbízatással, hogy a „zsidó gazdasági javakat vegye nyilvántartásba”. Barátként megy az étterembe, és először megóvja a zsidó származású Szabót az internálástól, de később durván és kegyetlenül visszaél hatalmával. Lászlóék idillikus háromszög-történetéből kegyetlen-ádáz négyszög jön létre. Ilona kísérletei, hogy Lászlót megmentse, egyre kétségbeesettebbek és reménytelenebbek, ahogy a háború a vége felé közeledik. 1945. Szabó László és Aradi András halott – Ilona terhes – Wieck „nácitlanítva” új életet kezd. 1998. Wieck 80. születésnapját ünnepli Budapesten, a Szabó Étteremben. Az ünnepségen a zongorista a „Szomorú vasárnap”-ot játssza. 50 évvel később a híres dal bosszút áll.
[Videók] Marozsán Erika videók itt, további moziszex

Moziszex: Liptai Claudia és Szabó Győző, Valami Amerika 2002

A Valami Ameriká-ból származik Liptai Claudia lent látható megdugása. A szerencsés férfialany ezúttal Szabó Győző, akinek a filmbéli lelketlenségét csak még jobban kihangsúlyozza, hogy ezt a bombázót is kizárólag érdekből cipeli ágyba. Amúgy a jelenet sajnos nem egy nagy kunszt, Liptai Claudia playmate mostanság már mindent megmutatott, sőt adásban is fogdosták a mellét, de a filmben művésznőből szemérmetlenül keveset mutatnak, pedig jót tett volna a film hangulatának, ha kivillant volna egy vagy két azóta már tudjuk milyen, szeplős cici. A Valami Ameriká-ból meg kell még említenünk Oroszlán Szonja és Varga Zsuzsa éneklős, vetkőzős, egymást simogatós klipszerű jelenetét is, de az idomok sajnos itt is takarásban maradtak. Szintén említést érdemel még Szabó Győző félbeszakított irodai hódítása is (nézd meg!), ám ez annyira életszerűtlenül próbál vicces lenni, hogy akár Tahi Tóth László is előadhatta volna Nyertes Zsuzsával.

Tartalom: A történet valahol Ausztriában kezdődik, a hegyeshalmi határátkelő felé vezető úton, de ez talán kevésbé lényeges, mint az érkező személye. Ő az „amerikai”, aki egy jobbkormányos luxusautóban szivarozva, Alex Brubeck néven érkezik Magyarországra, szülőföldjére, amit még fiatalon hagyott el. Neki ez az utazás a rég várt hazatérést, egy magyar reklámfilm-rendezőnek, Tamásnak pedig a „nagy lehetőséget” és a talán még nagyobb kalamajkát jelenti. Tamás bátyját, Ákost – a menő építési vállalkozót – és öccsét, Andrást – a világban helyét keres művészlelket – hívja segítségül. Az a tervük, hogy elszórakoztatják az európai ügyeit intéző amerikai producert, hogy megnyerjék Tamás filmjéhez, mint tőkéstársat. Alex, amíg lehet, titkolja származását és azt ígéri, beszáll a produkcióba a filmhez szükséges pénz felével. Az összeg másik felét – ami ez esetben hatvan millió forint – viszont a testvéreknek kéne előteremteni. Mégpedig hat nap alatt. Megszerezhetik a pénzt, de vajon mi lesz az ára? A pénzügyi dolgok gyakran érzelmi problémákkal járnak együtt, a férfiak meg többnyire nőkkel, de még milyenekkel. Tamásnak ott van Eszter, Ákosnak pedig Timi, a nőiesség két markáns képviselője, akiket még véletlenül sem lehet összetéveszteni. Terka néniről, a bejárónőről nem is beszélve, akit mint anyjukat tisztelik a fiúk. Természetesen ebben a történetben is ők, a nők állnak mindennek a hátterében és mint általában, a megoldást is bennük kell keresni a felmerülő problémákra. Abból pedig akad bőven, pláne ha vígjátékról van szó.
[Videók]

Moziszex: Oroszlán Szonja, Herendi Gábor, Valami Amerika

Nem érdemes elemezgetni, hogy a Valami Amerika annak idején miért robbant olyan nagyot, hiszen egy ilyen kicsi és gyorsan változó országban nincsenek biztos receptek, tény azonban, hogy butaság lenne veszni hagyni a történet jól eltalált és alaposan megkedvelt karaktereit. Az általában alkotói válságban szenvedő Tamás (Pindroch Csaba), a nőbolond Ákos (Szabó Győző) és a művészlélek András (Hujber Ferenc) most nem filmet, hanem színdarabot eszkábálnak a nagyérdemű legnagyobb örömére, és nem utolsósorban anyagi megfontolásból. A lottópénzből forgatott Bűnös város a sejtelmes búzamező és az öngyilkos Kovács Lajos ellenére ugyanis bukás volt, a fiúk ezért elfutottak Alexért (Szervét Tibor) New Yorkba, de pénz helyett egy újabb szerződéssel tértek haza. A Producerek című Mel Brooks-film alaphelyzetéből Herendi és csapata csinos kis vígjátékot rakott össze, melyben a három testvér papagájként folytatja a már ismert civakodást, a csajok megint megvillantják nőiességüket, és feltűnik Bala, a pocakos maffiózó (Csuja Imre), aki titkos megbízóként kislányát (Tompos Kátya) nyomja be a darabba, és közben a film legjobb pillanataiért felel. A Valami Amerika 2. van olyan jó, mint az első rész, legfeljebb kicsit széttartanak a szálak, de igazodik a korszellemhez, és szűk két óra alatt felvonultat mindent – világot jelentő deszkáktól bögyös macákig.

[Videók]

Eredendő bűn Angelina Jolie meztelen

Original Sin – Erendendő bűn, erotika a művészfilmekben. A 2001-ben készült filmben, Antonio Banderas és Angelina Jolie több jelenetben is pucérkodnak. A filmforgatás alatt természetesen több pletyka is keringett arról, hogy a két színész a kamerák leállta után is folytatta az ágyjeleneteket. Antonio Banderas akkoriban már bőven Melanie Griffith férje volt, és az egyébként is híresen féltékeny színésznő, tajtékzott az Angelina Jolie és férje viszonyát firtató történetek hallatán. Griffith féltékenykedése a filmbéli ágyjeleneteket látva nem is csoda.

Az eredendő bűn története szerint Antonio Banderas egy gazdag kávéültetvényes (Luis Antonio Vargas), aki levelezés útján szerez magának feleséget, olyat, aki elég fiatal ahhoz, hogy gyermeket szüljön neki. Vargas nem szenvedélyre vagy szerelemre vágyik, gyakorlatias céljai vannak leendő nejével: legyen jó társaság, és hozza világra örököseit. Amikor megérkezik az Angelina Jolie által játszott, postai úton szerzett menyasszony, Julia Russell, a férfi elámul érzéki szépségén. Ez a nő nem az a szerény lány, akire a küldött fénykép alapján számított. Csakhogy a fiatalasszony, nem sokkal az esküvő után rejtélyesen eltűnik. Angelina Jolie fake pornó itt.
Kritika: Az Eredendő Bűn egy sokat sejtető cím, úgyhogy lesz nagy meglepetés, amikor a film utolsó percéig nem sikerül kapcsolatot találnunk a filmbeli történések és a cím tartalma között. A film nagyobb érdeklődésre tarthat számot, mivel két sztárszereplővel dolgozik: Angelina Jolie és Antonio Banderas most szerepel először együtt egy filmben, ehhez képest rögtön elindultak a pletykák kettejükről, miszerint nemcsak a filmben lettek szerelmesek. Ezek a híresztelések jót tettek a film reklámjának, (persze mindkét fél tagadja a vádakat), de azért ne várjunk nagy szerelmi beindulást, mivel egy kosztümös, XIX-ik századi és Kubában játszódó történetről van szó.
Senor Vargas (Antonio Banderas) egy kubai kávéültetvényes, aki levelezés útján talált magának feleséget, és a film legelején épp a frissen importált feleség-jelöltjét várja Amerikából. Elvileg egy csúnya lány a választottja, mire-nagy meglepetésünkre- Angelina Jolie (Julia Russell) száll ki a hajóból, és elkezdődhet a románc, vagyis a bonyodalmak kezdete. Láthatjuk a pár mézesnapjait (egy jelenet erejéig a szeretkező házasokat is), aztán lassú kibontakozás indul ebből az idilli alaphelyzetből. Az első gyanús momentum, hogy Vargas -ismeretlen okokból- a magánvagyonán kívül a céges bankszámláját is meg kívánja osztani az újdonsült feleségével, amitől minden mozinéző egyből a fejéhez kap. Angelinát a sejtelmes titokzatosság lengi körül, amivel meg kell addig elégednünk, mígnem egy nap el nem tűnik, a férje összes pénzével együtt. Vargas átalakul a házasságban, megváltozik a véleménye a szerelemről (eleinte nem hisz benne), és elkezd nyomozni az eltűnt felesége után. Vissza akarja kapni, de nem a pénzét, hanem a nőt. Ekkor már felmerül a második gyanú is a nézőkben, miszerint egy olyan filmet látunk, ami két, maximum három szereplős lesz. Így is van, a harmadik főszereplőt Walter Downs-nak (Thomas Jane) hívják, ő a magánnyomozó, aki elvileg segít Vargasnak felkutatni a feleségét. Tehát időnk nagy részében őket látjuk a vásznon, a többi felbukkanó karakter csak statiszta-szintű közreműködő a filmben. A történet nagy vonalakban kiszámítható, de azért folytonosan érdekessé tudja magát tenni egy-egy jókor jött fordulattal. A film vége tartogatja a legmeglepőbb csavarokat, úgyhogy érdemes nyugodtan kivárni, hogy végülis mire megy ki a játék. Mivel kevés szereplő vállán nyugszik a film, ezért nekik, Jolie-nak és Banderasnak kell mindent megtenniük, hogy ne lankadjon a nézők figyelme. Angelina Jolie a rutinszerű „rosszlány” karaktert nyújtja, olyan természetességgel alakítja a csábító és ellenállhatatlan rafinált nőt, amilyen magától értetődő egyszerűséggel mindig őt választják ki a producerek ezekre a szerepekre. Banderasnak van néhány valóban pontos megnyilvánulása a filmben, a „latin szerető” ismét jól teljesít, de azért az az érzésünk, hogy neki sem lett a kedvenc filmje az Eredendő Bűn.
A rendező, Michael Cristofer színészként kezdte a pályáját, forgatókönyvíróként folytatta (Az Eastwicki Boszorkányok) és végül filmrendező lett. Az első rendezése egy tv-film, a Gia (Kifutó A Semmibe) volt, ami egy 80-as évekbeli topmodell (Gia Carangi) tragikus sorsáról szólt, és aminek a címszerepe Angelina Jolie számára meghozta az első komolyabb szakmai elismerést, a Golden Globe-díjat. Cristofer ezután még egy nagyjátékfilmmel rukkolt elő, Pár-Baj (Body Shots) címmel, ami egy kicsit zavaros összeállítás volt az ezredvégi fiatalok csajozási-pasizási szokásairól. Az Eredendő Bűn a harmadik filmje, és ezúttal – a Giához hasonlóan – a forgatókönyv is az ő munkája volt. A film sztorija egyébként egy Cornell Woolrich nevű írótól ered, akinek a Valcer A Sötétségbe (Waltz Into Darkness) c. regényét már 1969-ben is feldolgozták, pontosabban Truffaut adaptálta a A Mississippi Szirénje c. filmjében, amiben Belmondo és Catherine Denevue játszották a főszerepeket.
Az Eredendő Bűn elvileg egy szerelmes film, hiszen Banderast (Vargast) egy beláthatatlan szenvedély kerget zavaros vizekre, de a szónak a szoros értelmében véve mégsem szerelmesfilm, mivel egyetlen nyugodt és érdek nélküli pillanat sem történik a film ideje alatt. Inkább hangsúlyosan kosztümös filmről van szó, XIX-ik századi erkölcsről és szokásokról, amibe Angelina Jolie alakja csak némi erőltetéssel fér bele. Trailer videó itt:

Port: Luis Antonio Vargas, a gazdag kávéültetvényes levelezés útján szerez magának feleséget, aki elég fiatal ahhoz, hogy gyermeket szüljön neki. Vargas nem szenvedélyre vagy szerelemre vágyik, gyakorlatias céljai vannak leendő nejével: legyen jó társaság, és hozza világra örököseit. Amikor megérkezik a postai úton szerzett menyasszony, Julia Russell, a férfi elámul érzéki szépségén. Ez a nő nem az a szerény lány, akire a küldött fénykép alapján számított. Csakhogy a fiatalasszony, nem sokkal az esküvő után rejtélyesen eltűnik. Angelina Jolie szexvideók itt, és egy szexjelenet a filmből:

[Babes – Hírküldő] További moziszex

Grotesque – Pornó és szadizmus a művészfilmekben

Grotesque (2009) Ez egy beteg, öncélúan erőszakos film, amelynek kb. a 70%-a kimerül a testi és lelki kínzásokban. Tömören ennyi. Aki ennyivel nem elégszik meg, annak ott a tovább gomb. A készítők nem teketóriáznak, fél perc alatt előkerül egy kalapács, amivel egy andalgó párocskát meg is támad egy csúnyán néző úr. Majd egy kis kocsikázás után megkötözve, függőleges helyzetben, szájpecekkel elnémítva térnek magukhoz egy lerobbant szobában, természetesen rosszul kivilágítva. Nem kell sokat várnunk elrablójukra, aki egy -nincs jobb szó- szadista állat. A szituáció adott, kezdődik a móka, ami alatt hosszú, fájdalmas kínzások veszik kezdetét. Csak néhány említésre méltó: ujjak láncfűrésszel történő eltávolítása, kasztrálás, zsigerelés.

grotesque

A történet kb. ennyi, szerintem a forgatókönyv és a szövegkönyv két összekapcsozott A4-es lapból állt, de hát egy ennyire nyíltan torture porn filmnél mit várunk? A karakterek nem tudnak igazán kibontakozni, vannak pillanatok, amikor el akarják velünk hitetni, hogy pedig igen, mi megmutatjuk, hogy miről is van szó, de azok is felemásra sikeredtek. Igaz, volt egy-két igazán szép pillanat -itt a szó romantikusabb értelmére tessék gondolni-, amikor azt éreztem, hogy ez a film több annál, aminek látszik, hogy kicsit romantikus, kicsit bájos, de ezek sem voltak kellően mélyek. Ráadásul tegyük hozzá, hogy ennek a párocskának ez az első randevúja, de már a srác kész lenne meghalni érte… Jó, értem én, más kultúra, a becsület náluk sokkal többet jelent, mint pl. kis hazánkban, amit, khm hagyjunk is, na de akkor is.
Igazából a cím roppant találó, groteszk minden ízében, nagyon jól kihasznált lehetőségekkel, amit leginkább a zenével érnek el a készítők. Ne, ne aláfestő zenére gondoljunk, olyan igazán nincs is, a zene itt magnóból szól, és nem azért, hogy az esetleges szomszédok ne hallják a síkoltásokat, hanem mert hóhérunk egész egyszerűen beteg, aki élvezi, ha klasszikus zene keveredik a fájdalom hangjaival. Igen, szexuálisan izgatja. Szexualitás is van ám biza’, sőt. De még maradjunk a groteszk megjelenésére, ami ott van minden apró részletben: az alkotók képesek voltak még (számomra) egy elég durva poént is belerakni, sőt, még egy eltúlzott, már-már mangás erőszak jelenetet belecsempészni a filmbe. A befejezés meg már egészen abszurd, én azon is felnevettem (de nem csak én).
Az igyekezett abban is megvolt, hogy meglepő fordulatokkal tarkítsák a történetet, csak ez sem sikerült, az nem igazi fordulat, amit az ember jó eséllyel számításba vesz. Ha érthetőbben akarom leírni, hogy miről is szól a film, akkor úgy mondanám, hogy ez olyan, mintha egy átlag horrorfilmben a szokásos, 2-3 percnél nem hosszabb haláltusát kihúznánk másfél órára. Maguk a visszaemlékezésekről szóló felvételek is csak ugyanannak a napnak a történéseiről szólnak. Így nem csak a szereplők, de a néző is be van zárva, nem tudjuk az előzményeket, nem ismerünk senkit -és nem is fogunk-, továbbá a végén szembesülünk azzal, hogy csak annyi történt, amit egy negyedórányi filmbe bele lehetett volna sűríteni.
Nem tudom, hogy hazánkban ki fogják-e adni valaha DVD-n, nem hiszem, még X-kategóriás lógóval sem. Miért? Mert az angoloknál sem adták ki. Nálunk meg már a Fűrész VI.-t se lehet majd látni a mozikban a brutalitása miatt. Megvágni meg szinte lehetetlen lenne ezt a filmet, hiszen akkor jóformán nem lenne mit a mozikba/DVD-re rakni. Kiknek ajánlom? Elsősorban azoknak, akik szeretik a torture porn műfajt, másodsorban pedig azoknak, akik gyakorta látogatnak valódi halálesetekről beszámoló oldalakat. Figyelem! Az egyik tesztalanyom majdnem elhányta magát a film nézése közben és nem is volt hajlandó tovább nézni, szóval tényleg csak saját felelősséggel tessék fogyasztani.

[Videók] További moziszex

Zongoratanárnő – Pornó a művészfilmekben

La pianiste – Ha meg akarjuk tapasztalni a francia filmek „sötét oldalát” is, akkor semmiképp nem szabad kihagynunk a Zongoratanárnőt, ami a jófajta francia vígjátékok ellentéteként fájdalmas, véres, drámai és igen nehezen fogyasztható. Persze egy művészfilmről van szó, ami egyedi elbírálást igényel, de még ha ezt meg is adjuk neki, a végeredmény akkor is negatív. Ezzel nem áll szemben az a tény, hogy a film tavaly Cannesban 3 díjjal távozott (közte a Zsűri Nagydíjával), ezenkívül pedig kapott még egy César-díjat, és egy Európai Film Díjat is. A szakmai zsűri bizonyára értékelte a komoly témát, már ha egy mazochista középkorú zongoratanárnő vergődésére ez a legjobb szó. De jussunk túl a nehézségeken, és lássuk, mire számíthatunk a Zongoratanárnőtől.

zongoratanarno

Isabelle Huppert egy Erika nevű, 30-as évei végén járó nőt alakít, aki amikor éppen nem zongoraleckéket ad, akkor vagy az anyjával veszekszik, vagy peep-show-kat látogat. Szánalomra méltó élet az övé, mert egyetlen percet sem érez igazán a magáénak, idegenül mozog a saját testében, és mindez elvileg az anyja miatt van. A történet kifejtése elég lassú, a film 130 percbe bírta sűríteni Erika történetét, ami azt jelenti, hogy aprólékos figyelemmel követhetjük őt a mazochizmus, a gonoszság, féltékenység és beteg viselkedés útján. Erikának egyáltalán nincs magánélete, mivel nemcsak egyszerűen az anyjával él, hanem még egy ágyban is alszik vele, ráadásul a kíváncsi természetű Anya (Annie Girardot) a lány minden mozdulatát figyeli, úgyhogy Erika – jobb híján – magába fordul és átmegy perverz-mazochistába. Sem a nappalai, sem az estéi nem stimmelnek: napközben túl szigorúan és ellenségesen kezeli a tanítványait, akik esélyesek lehetnek arra, hogy túlszárnyalják az ő karrierjét, esténként pedig olyasfajta furcsaságokat művel, amik miatt 18 éven aluliak nem nézhetik meg a filmet. (Még az idősebbeknek sem esik jól végignézni, amiket a hősnő az üvegszilánkokkal és magával művel). Aztán a film kb. egyharmadánál felbukkan egy lehetséges szerelmi szál egy helyes és tehetséges fiatal srác (Walter Klemmer/Benoit Magimel) személyében, aki első látásra beleszeret a zongoratanárnőbe, és így pillanatokra minden addigi problémánk megoldódni látszik. Csak pillanatokra, mert egy súlyos francia művészfilm nem végződhet vér és fájdalom nélkül, úgyhogy a rajongásból csalódás, a gyengédségből erőszak lesz, mi pedig ezalatt egyre zavartabban fészkelődünk a székünkön.
Isabelle Huppert több filmből is ismerős lehet számunkra, legutóbb például a 8 Nő-ből, ahol a vénlány karaktert játszotta. A 47 éves színésznőnek van egy erős művészfilmes vénája, ahogyan ezt klasszikus formában láthattuk Hal Hartley Amatőr c. filmjében, amiben Isabelle egy Isabelle nevű ex-apácát játszott, aki pornó-regények írásával szórakoztatja magát. A színésznő a Zongoratanárnőben borzasztóan hűvös, olyannyira, hogy már a filmbeli őrültségeit sem tudjuk teljesen komolyan venni, azt pedig, hogy szenvedélyt is tudna érezni bárki iránt, még nehezebben hisszük el neki. Ez persze nem Isabelle Huppert színészi gyengesége, hanem a rendezői koncepció eredménye, vagyis Michael Haneke német rendező találmánya. Vannak jó pontjai is a filmnek, ilyen például Annie Girardot szerepeltetése, aki valóban félelmetes élethűséggel játszotta el a zsarnok anyát, de hasonlóan jól működik a Klemmert játszó Benoit Magimel beválogatása is, aki számunkra teljesen ismeretlen arcként feltűnően érzékeny színészi játékot nyújtott.
A film legnagyobb gyengéjének magát a történetet neveznénk, amit Elfriede Jelinek regényéből maga a rendező adaptált forgatókönyvvé. Nemcsak drámai, de már-már bántó is Erika érzelmi-szexuális ámokfutása, ami persze alátámasztható az anyjával való nem-normális kapcsolatával, mégis túl erősnek tűnik ennek a nézőre gyakorolt pszichikai hatása. A művészfilmek kedvelőinek valószínűleg nem lesz ezzel sok bajuk, és hogyha a súlyos mazochista-vonalon kicsit túl tudunk jutni, akkor egy érzelmeket felkavaró, valódi Isabelle Huppert-típusú filmként fogunk a Zongoratanárnőre emlékezni.
Port: A negyvenéves Erika Kohut (Isaabelle Huppert) a bécsi Zeneakadémia zongoratanára. Édesanyjával él, aki szeretetével zsarnokoskodik fölötte, nem hagy számára semmi önállóságot. A megközelíthetetlen és hideg fiatal nőnek van egy szenvedélye: szabad idejében titokban pornómozikat és peep show-kat látogat. Elfojtott szexualitása önpusztító és mazochista jellemvonásokat hoz felszínre. Egy nap azonban egyik tanítványa elhatározza, hogy meghódítja.
[Iq] További moziszex