Megdöbbentő helyzetmagyar diákokról! – Anyagi kényszerből vagy luxusjavakért lesz másodállásban prostituált egyre több magyar diáklány. Pontos becslések nincsenek arról, hány egyetemista dolgozik szextündérként, de legalább egy jut minden masszázsszalonra. Sokan a diploma után sem tudnak kiszállni az ördögi körből, a lányok ugyanis a testükkel alkalmanként akár százezer forintot is megkereshetnek.
Franciaországban a kormányig is elértek annak a botránynak a hullámai, amelyet egy 19 éves diáklány könyve váltott ki: Laura D. spanyol-olasz szakon járt egyetemre, mellette másodállásban telefonos ügyfélszolgálaton dolgozott, a pénze viszont így sem volt elég az albérletre és a könyvekre. Mivel a szülők éppen a minimálbér felett kerestek, a lány szociális támogatást sem kapott, ezért gondolt egyet, és amint nagykorú lett, áruba bocsátotta a testét. Ebbéli tevékenységéről és partnereiről írt nemrégiben megjelent Az én drága tanulmányaim című könyvében, amely hatalmas botrányt kavart Franciaországban.
Laura a könyvben többek között arról számol be, hogy ügyfelei jellemzően házas, gazdag férfiak voltak, akiktől átlagosan 400 eurót (több mint százezer forintot) is voltak hajlandóak fizetni egy-egy alkalomért. Franciaországban becslések szerint 20-40 ezer egyetemista él abból, hogy az órák után vagy mellett alkalmi prostituáltként dolgozik.
A jelenség Magyarországon sem ismeretlen, és egyáltalán nem meglepő – magyarázta a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének vezetője. A rossz anyagi életkörülmények, a szülői támogatás hiánya, az alacsony ösztöndíjak és a gyenge szociális támogatási rendszer ugyanúgy felelőssé tehetők ezért, mint a gyors pénzkereseti lehetőség csábító ígérete.
Ám mindkettő nagyon veszélyes a lányokra nézve, mivel a diploma megszerzése után könnyen beleragadhatnak ebbe – a hazai törvények miatt különböző árulkodó fedőnevekkel körülírt – munkakörbe. Vannak, akiknek sikerül mégis időben abbahagyniuk, de a prostitúció a legtöbbször nem ereszt: a bérnőstények vagy szextündérek (így nevezik őket azokon az internetes fórumokon, ahol a kuncsaftok kendőzetlenül véleményezhetik a hölgyek munkáját) az egyetem elvégzése után sokszor nehezen találnak végzettségüknek megfelelő rendes állást, ha ez mégis sikerült, azonnal jön a keserű felismerés, hogy a napi robot embertelen, a fizetés pedig kiábrándítóan kevés. Ahhoz tehát, hogy az albérlet díját és az egyre dráguló számlákat továbbra is fizetni tudják, ezek a lányok az esetek többségében inkább visszatérnek a korábbi foglalkozásukhoz.
A prostituálódó diákok másik csoportját azok a lányok alkotják, akiknek nincsenek megélhetési gondjaik, és tisztában vannak testük „piaci” értékével, amit egy magasabb életszínvonalért cserébe nem átallnak áruba bocsátani. Ezek a lányok a különböző erotikus masszázsokból és escortmunkákból befolyó nagyobb összegeket (amelyek alkalmanként tizenötezer forinttól több százezerig is terjedhetnek) éppen ezért leginkább drága ruhákra, ékszerekre, külföldi luxusutazásokra vagy menő gépkocsira költik.
Konkrét számokat és arányokat mégis nehéz volna mondani, mivel hazánkban nem készültek még felmérések ez ügyben, tette hozzá Földi Ágnes, de annyi azonban mégis biztosnak tűnik, hogy minden ilyen jellegű masszázsszalonban dolgozik legalább egy olyan lány, aki emellett főiskolán vagy egyetemen tanul, esetleg nemrég fejezte be felsőfokú tanulmányait.
A legnépszerűbb alkalmi társkereső portálokon sok olyan lány hirdet fényképpel, akik valamelyik felsőoktatási intézményben tanulnak, legalábbis erre utal, hogy bevallásuk szerint több nyelven is folyékonyan beszélnek. Szép számmal akadnak olyan hirdetések is, amely kifejezetten a diáklányokat kedvelőket célozza meg, mint az is, amely így szól: „19 éves, mosolygós, nagyon kedves, pajzán egyetemista lány lenne a szexpartnered meglepően sok mindenben.”
Címke: prosti
Prostitúció
A boldog békeidők Krúdy, Ady és Popper által megörökített bordélyházakhoz hasonló rangos műintézményeket nemigen találunk. Miután a kommenista erkölcs éber őrei fél évszázaddal ezelőtt megtiltották a nyilvános házak működését, a prostitúció elsődleges terepe a közterület lett. Nem mintha az utcai strichelés legális lenne, de hát a legősibb mesterség művelői által kínált szolgáltatásokra mindig is jelentős igény mutatkozott akár prűd emberek között is. Milyen is a kínálat?
Útmenti pillangók
Az időpont szombat délelőtt fél tíz, a helyszín a 4-es főút Hajdúszoboszló felé vezető szakasza, kevéssel a Nádas csárda előtt. Az út mellett fekete bőr miniszoknyában és piros bőrdzsekiben pompázó szőkített hajú hölgy integet flegmán. Ötven méterrel az állomáshelye után állok meg, a magas sarkú cipellőjéhez mérten rendkívül fürgén szökell hozzám. Lehúzom az ablakot, hogy közelebbről megnézzem a kurvát. A negyven körüli, kreol bőrű, telt keblű (enyhén molett) nő arcán elkenődött a smink – nincs benne semmi kívánatos. – Szexelni akarsz? – kissé komoran kérdezi, mint aki nem bízik benne igazán, hogy összejön a „fuvar”. – Attól függ, mibe kerül ez nekem – mondom, némi mosolyt erőltetve az arcomra. – Gumival három-, gumi nélkül ötezer. – Az sok, mondom, nem lehetne alkudni? Kétezerért leszoplak, jó lesz? – Le is nyeled? – Az háromezer. O.K.? – Ne haragudj, nem vagy az esetem, szia – mondom és már indítom is az autót. A kurva káromkodik, én tovább megyek, pár száz méterrel odébb egy másik nő is integet, az mintha jobban nézne ki és fiatalabb is lenne, de úgy döntök, hogy nem kísérletezem tovább. Megfordulok, irány a belváros!
Tízezerért mindent
Az egyik sétálóutcáról nyíló belső udvarban peep-show várja az úri közönséget. Lépcsőn kell lemenni a kissé hűvös alagsorba. Mit akarsz? – kérdezi egy kedves, közvetlen férfi. Ez egy peep-show lenne vagy nem? – De igen. – Jó, akkor megnéznék egy lányt, ahogy táncol. Mennyibe kerül egy perc? – Kétszázért öt perc, rendben? – Nagyszerű, mondom e méltányos árat hallva.
Fülke nincs, sem lehulló függöny, a produkció testközelből élvezhető. A lány legföljebb húszéves lehet, kifejezetten jó alakú. Vetkőzni viszont nincs kedve. Nágyon hideg ván itt, megfazik a cicijeim – mondja tört magyarsággal. – Dé ha akarod, felmegyünk fűtött szoba, ott mindent lehet. – Mennyiért? – Áz áttól függ. Ha csak fogdosni akarsz, kétezer tíz perc. Há bászni szeretnél, ötézer. De ván extrá is, kedvezményes. – Miféle extra? – Tízezret fizetsz es egy órát aszt csinalsz velem, amit te csak ákarsz. – Bármit? – Persze, hogy barmit. Ámit csak ákarsz! – Jó van, menjünk! Főnök úr lesz egy extra, mondom és a copfos hajú férfi kezébe csúsztatok egy tízezrest. A lakás valóban fűtött, a bútorok a hetvenes évek ízlésvilágát tükrözik. A konyhában még egy lány. Szandi vagyok, mondja, akarod hogy én is beszálljak? – Benne van a tízesben? – Persze, persze, minden benne van. – Akkor még szép, mondom, és a magyar nyelvet enyhe akcentussal beszélő Anna szelíd erőszakának engedve vetkőzni kezdek. – Ide teheted, a hokedlire a ruhádat – mondja készségesen Szandi. Néhány perc és máris hármasban fekszünk egy zöld plüss franciaágyon (lepedő nincs). Anna tényleg profi: figyelmes és odaadó. Szandi már nem annyira: negyedóra múltán kimegy a szobából, aztán a lakásból is. Különösebben nem bánom: a Kárpátaljáról érkezett lány egészen érzéki és minden olyan kezdeményezésemet szívesen fogadja, amitől a Szilvási regényein vagy a Kiskegyed románcain nevelkedett hölgyek többsége, mint perverziótól, szinte undorodik. Nem pusztán a gátlástalanságról van szó, az egy örömlány esetében mondhatni természetes: Anna láthatóan (hallhatóan) élvezi is a szexet. Hamar eltelik az egy óra. Gyorsan kihasználom a bónuszként kapott tíz perc ráadást, s már lenn is vagyok az utcán.
Egy tisztességes utcalány
Ideje ebédelni, így aztán egy belvárosi hotel étterme felé veszem az irányt. A választást természetesen a szakmai érdeklődés motiválja: arra számítok, hogy a szállodában találok hölgyeket is. A kiadós ebéd elköltése után jön a kellemetlen meglepetés: a pénztárcámból eltűnt a pénz! Szandi, Szandi, Szandika, mondom félhangosan, miközben azon gondolkodom, hogy visszamenjek-e reklamálni. Aztán megnyugtatom magam: végül is az a pénz arra volt szánva. Bankkártyával fizetek, bízva abban, hogy arról Szandika nem tudta lehúzni a pénzt. Így is van. Mondom a pincérnek, hogy kávé helyett egy hölgyet szeretnék. A bárba irányít, egy láthatóan komoly súlyfölösleggel küzdő úrhoz. Mennyit szánsz rá? – ezt kérdezi tőlem az irdatlan hústömegű strici, miközben telefonon is beszél valakivel. Visszakérdezek: – Mit tudsz ajánlani? Közben megérkezik egy húsz év körüli, dekoratív szőkeség. Őt viheted – mondja. Húszas egy félóra szobával együtt. Jó lesz? – Nagyon sok – mondom. – Sok? Akkor menjél a 4-esre, b… meg, ott tízért kapsz tripperes románokat! Olyat akarsz? – Nem, dehogyis – mondom, s kicsit hezitálok, hogy a pénzkiadó automata felé vegyem-e az irányt vagy befejezettnek nyilvánítsam a szakmai utat és hazamenjek. – Legyen tizenöt – mondom, mert a szöszi valóban ígéretes. A válasz kicsit indulatos: – Én nem alkudozok, b… meg! Ha kell a csaj, adjad a húszast, Csabi odaadja a kulcsot és már mehettek is szobára! Ha nem kell, ne húzzuk egymás idejét. – Jól van, mondom, mindjárt hozom a pénzt, csak ki kell vennem az automatából.
A patinás szálloda szobája elegánsnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető. Mónika, a szöszi rutinos versenyző. Az én ízlésemhez képest túlságosan is az. Olyan hangokat hallat, mint a harmadosztályú német szexfilmek hősnői. És ami a legkellemetlenebb: nem enged mindent. – Ha a fenekemet is akarja – mondja –, az plusz ötezer. – Ne viccelj velem Mónika – győzködöm –, a fiúd azt mondta, hogy te análisan fixált vagy, azért is választottunk téged. De hiába beszélek neki, így inkább azt csinálom, ami benne van az árban. Végül is nem rossz, de messze elmarad Annától – főleg ami a lelkesültséget illeti. – Ha megint akar – mondja befejezésül –, csak szóljon telefonon és odamegyek, ahová kell! Erre nem mondok semmit. A hallgatásomból talán Mónika is sejti, hogy nem leszek állandó kuncsaftja. – Szia Mónika, mondom, és elindulok hazafelé. – Viszontlátásra! – mondja a szöszi, aki szoros kapcsolatunk ellenére sem mert visszategezni. Búcsúzáskor az arcát jobban megnézve úgy találom, hogy van valami a tekintetében, ami becsületről és tisztességről árulkodik. A mosolyában ott bujkál az a nehezen megfogható vonás, ami alapján oly könnyű megkülönböztetni az ártatlan, rendes lányokat a lelketlen, önző riherongyoktól.
A szellemi világosság mozgó akadémiája
Mit tanulhatunk az örömlányoktól? Mindenekelőtt filozófiát. Ahogyan arra oly sok filozófus felhívta már a figyelmet, a szkepticizmus legegyszerűbb, legkevésbé dogmatikus teremtményei a kurvák. De tanulhatunk tőlük toleranciát és alkalmazkodódépességet is. Egy kurvának par excellence nyitottnak kell lennie, alkalmazkodnia kell a körülményekhez. Akkor is muszáj neki nagy műgonddal sóhajtozni, ha éppenséggel teljesen közömbös a kliense iránt – márpedig ez a szellem olyan viselkedési modelljét testesíti meg, amit a régi görögök méltán neveztek bölcsnek. De talán mindennél fontosabb az, amit Emil Cioran, a nagy román bölcselő fogalmazott meg: „Akár a világgal, akár saját magunkkal szemben bármiféle hit vagy erkölcsi skrupulus nélkül élni – ez a legfontosabb dolog, amire megtaníthat minket a prostitúció, a szellemi világosság mozgó akadémiája, amely éppen úgy a társadalom peremén helyezkedik el, mint a filozófia.”
Kurva lettem – ez volt a legkönnyebb út…
Vannak az életben olyan nehéz időszakok, amikor nehezen látunk túl a problémáinkon. És ha ezek anyagi természetűek, mi pedig anyák vagyunk, egyedül, két gyerekkel, akkor még nehezebb a kilábalás. Néha annyira, hogy a testünket is hajlandóak lennénk eladni.
„Prostituált lettem, mert ez volt a legkönnyebb… 30 elmúltam, elvált nő vagyok. Nagyon korán mentem férjhez, mert akkor azt hittem, ez a megoldás a szülői ház elhagyására. A volt férjembe soha nem voltam szerelmes, csak szerettem, de azt gondoltam, hogy a biztonságot, anyagi jólétet majd biztosítja számomra egy életen át. Komoly kapcsolatom nem volt és nem is lehetett (mindössze egy 3 hónapos előtte), hiszen 18 éves voltam.
A középiskolát az érettségi előtt hagytam ott. 20 évesen, fejeztem be a maradék egy évet, akkor érettségiztem le és kezdtem el egy üzleti iskolában tanulni külkereskedelmet, valamint vámügyintézést. Sikeres vizsgáim és az otthon eltöltött hosszú évek után vágytam már arra, hogy valóban kezdjek valamit az életemmel. Imádtam a gyerekeimet, a házasságunk elég sokáig működött is, ami azért nem volt példaértékű, mert a férjem gyakran kimaradozott „üzleti” ügyei miatt. Aztán a munkába állásom megváltoztatta az életünket. Vámügyintézőként indultam a cégnél, de nagyon hamar – igaz kőkemény munkával és bizonyítási kényszerrel – középvezető, majd felsővezető lettem 30 beosztottal és milliárdos árukészlet felelősségével. Óriási kihívás volt, és „lubickoltam” az elismerésben, megbecsülésben. A munkahelyemen. Otthon viszont semmiben. A volt férjemnek becsődölt a vállalkozása, kénytelen volt kamionosként folytatni, egy ideig itthon, azután pedig külföldön. Közben folyt az életünk, építkeztünk, és én, mivel iszonyú jól kerestem, kölcsönöket vettem fel, hogy minél szebb otthonunk legyen. Idáig teljesen átlagos a történetem. A csavar egy telefonbeszélgetéssel kezdődött. Teljesen véletlenül hallgattam végig, hogy a férjem azt ecseteli rólam, mekkora szemét, meg nem értő feleség vagyok. Természetesen nem egy haverjának, hanem egy nőnek. Napi 12 óra munka, két gyerek és háztartás mellett ezt már nehéz volt benyelni úgy, hogy akkor épp nem is dolgozott. Innentől már sodort az élet. Egy hónapon belül beadtam a válást, a munkahelyemen pedig egy nős beosztottammal jöttem össze. Közel két éven át tartott a kapcsolatunk, de a végén én nem bírtam, és kiléptem az egészből. Úgy értem, mindenből. Hónapokig voltam az idegeimmel betegállományban, ment a válásom, és életem legnagyobb hibája, hogy a „tuti” állásom otthagytam a sértett büszkeségem miatt.
Társkeresőkkel próbálkoztam, de az eredmény mindig az volt, hogy a férfiak csak szexet akartak. Én viszont egy válás és egy viharos kapcsolat után egyáltalán nem alkalmi kalandokra vágytam. Közben kimondták a válást, megítéltek valamennyi gyerektartást, amit persze soha nem fizetett. A biztos állás feladása után éppen arra volt pénzem, hogy fenntatsam a megszokott életszínvonalat. A csekkek viszont érkeztek, és egy idő után nem tudtam fizetni. Ekkor ismertem meg egy korombeli férfit, aki elhívott randizni. Beszélgettünk, de már az első találkozásnál éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Mikor harmadszorra találkoztunk, mondtam, mondja el, mit akar, ne szédítsen, nincs rá szükségem. Végül is őszinte volt. Elmondta, hogy egy roppant dekoratív, intelligens, kedves nőt lát bennem, amit én abszolút tudnék kamatoztatni, és ebből óriási pénzt lehet kihozni.
Nyilván volt agyam, és abban a pillanatban, amikor ezeket elmondta, mérhetetlenül felháborodtam. Soha nem ítéltem el a „lányokat”, illetve nekem az annyira kiesett az életemből, hogy valójában soha nem is foglalkoztatott a kérdés. Ítélkezni lehet, de mindenki törjön saját maga felett is pálcát. Egy hónapon át sírtam minden éjjel, és járt az agyam, hogy mit csináljak? Új állásom már volt, de a tizedét sem kerestem annak, amit előtte. A számlák pedig csak jöttek, segítségem nem volt.
Belevágtam. Házhoz jártam vele. A fele pénzt elvette, plusz fizetni kellett a benzint, amit felszámoltam a vendégeknek. Egy hónap után befejeztem az ő „segítését”, határozottan megmondtam neki, hogy nincs rá szükségem. Kibéreltem egy lakást, és egyedül dolgozom. Persze volt fenyegetés, ez és az lesz, de ő nem az a tipikus strici volt, aki elintéztet egy szextündért. Okosan csinálta és csinálja, addig édesget magához egy nőt, amíg az belé nem szeret, onnantól nyert ügye van. Sok nő bedőlt neki, a kevesek közé tartoztam, akik nem, mert nem érdekelt a nyálas dumája. Azt hiszem, sőt tudom: talán megbotránkoztatónak tűnök, de soha annyi kedvességet, szeretetet, sőt, nem egy példa volt rá: szerelmet kaptam és kapok a férfiaktól, mint a 16 év házasság után. Hölgyeim, lehet ítélkezni felettem bátran! De azt gondolom, hogy ha mi mindent megadnánk a férfiaknak, akkor a hozzám hasonlók előbb-utóbb szó szerint éhen halnának. A szórásból kiveszem azon férfiakat, akikben egy örökös kényszer van arra, hogy bizonyítsanak és zsákmányt ejtsenek. Ők azok, akik soha nem változnak. De, a pasik alapvetően nem erre vágynak. Sőt! Talán inkább mi vagyunk azok, akik természetesnek vesszük: ha már a felesége, élettársa vagyok valakinek, nem igazán kell tenni azért a kapcsolatért. Fel nem foghatom, hogyan születhetnek olyan párkapcsolatok, ahol a szex nem dominál, és úgy gondolja két ember, hogy majd összecsiszolódnak. Ennyi tapasztalattal és millió beszélgetéssel a hátam mögött úgy gondolom, hogy mi nők rengeteget hibázunk! Hangsúlyozom, hogy az én házasságomban soha semmi probléma nem volt a szexualitás terén – ami megölte a kapcsolatunkat, az a férjem őrült féltékenysége volt, és az, hogy nem ismert el.
Nemrég kezdtem el ezt az egészet, büszke nem vagyok rá. Időközben elveszítettem 25 kolléganőmmel egyetemben még azt a kevéske fix jövedelmem is, ami volt, így jelenleg csak a vendégeimből próbálom magm eltartani, de nem erre az életre vágyom. Szeretnék minden nap a családi házamban lenni, normális munkával megélni és nem regisztrált munkanélkülinek lenni, és vadászni az állásokat. Túlképzett vagyok rengeteg állásra, a szakmáim pedig jelenleg haldokolnak. Egy éve van egy tartós párkapcsolatom, ami rengeteg konfliktussal jár, pedig ő is így ismert meg, vendégként érkezett. Olyan vendégként, aki az eljegyzésen is túljutott kapcsolatában nem kapta meg azt, amire vágyott. Megcsalni nem akarta a párját, és azt látom, hogy a férfiak zöme egy ilyen fizetős légyottot nem vesz megcsalásnak. Hiszen érzelmileg nem kötődik hozzám, egy nyers kielégülés a részéről az egész. A baj akkor kezdődik, amikor két év után is visszajár. Ez már elgondolkoztató.
A történetemet olvasva valószínűleg senki nem fog megérteni, és mindenki azt mondja, ja, lehetett volna más kiút is ebből az egészből. Törekedtem rá, és valóban akartam, de teljesen egyedül, milliós adósságokkal a fejemen? Talán ez volt a legkönnyebb út…”
A bárból a kurvát basztam
Nem mennék bele a részletekbe, lényeg annyi, hogy egy jól menű bár külföldi tulaját véletlenül ismerem így normál áron fogyaszthatunk ott ezért oda mentünk. Nem mindegy hogy a kis üveges sör 2000 Ft vagy 300!
Baszdmeg, teljesen új lányok voltak mióta ott jártam legutóbb. Döbbenetes élmény ez a hely, úgy érzem mindig hogy itt vagyok otthon. Bepunnyadok a puha plüss fotelbe kortyolgatom az italom, beszélgetünk a haverokkal és közben másfél méterre túlünk gyönyörű testű istennők meztelenkednek vagyépp egymással huncutkodnak. Ha létezik mennyország a számomra, az tutti egy meghitt striptese bár.
Igen, néha lejönnek a dobogóról és az ölünkbe ülnek, erkölcsileg megkérdőjelezhető ajánlatokat tesznek. Persze ez nem egy kupi, szóval a szex a bárban szóba sem jöhet. Égi áldás azonban és egyúttal furcsa véletlen, hogy épp a bárral szembe az utca túloldalán van egy gyengén megcsillagozott hotel ahol tök véletlenül nem csak egész éjjelre, hanem 1-1 órára is lehet szobát foglalni. Döbbenet !
Úgy 11 felé úgy éreztem hogy életem mit sem ér ha a Szandra nevű sztriptíztáncoslány nem lehet az enyém, így jeleztem neki hogy igen, szívesen átsétálnék vele az út túloldalára és bérelnék szobát egy órára. Egyeztek céljaink így hamarosan egy középszintű szobában találtam magam egy üveg pezsgővel és egy olyan gyönyörű lánnyal hogy legszívesebben csak néztem volna napokig.
Magas volt, darázsderék, hosszú comb, rövid barna haj, dús keblek, kerek popsi. Kicsit beszélgettünk, itta a pezsgőt (én utálom a pezsgőt). Elmesélte hogy lassan szeretné abbahagyni a sztriptízt és ingatlanos vállalkozást szeretne. Jeleztem neki hogy én véletlenül pont vezérprofi vagyok ingatlanban és szívesen megtanítanám a szakma csínjára-bínjára. Erre megcsókolt… Karrierista.
Beszélgettünk erről még egy kicsit, közben masszírozta a farkam. Végül lezárta a szócséplést :
– Szeretnék tanulni tőled – mondta lágyan, és tövig bekapta a farkam.
Mit szépítsem, őrült baszás volt. Leszakadt az ágy, a mennyezet, az égbolt. Vagy nyolcféle pózban megdugtam. Szergej barátom – a cégem kommunikációsa – is így csinálja, csak ő minden póz után elélvez egyszer…
Rettentő vadkan módjára basztam Szandrát. Végül a hasára vertem, de oly erővel lövellt a sperma, hogy jutott a melleire és az arcára is. Ennek kevésbé örült, jelezte is jobb lett volnah a geci a helyén, a kotonban marad. De engem mindez már hidegen hagyott. Flegma arccal kipengettem a fájót 25ezret ezért az órácskáért, plusz az 5ezret a szobáért. Felírtam Szandra mobilszámát, majd visszatértünk a bárba.
Hazafelé láttam egy elég satnya prostit az út mentén dideregni a hidegben és csodák csodája éreztem hogy merevedik a farkam.
Nem is variálom, rövid tépelődés után felszedtem, leálltunk a dunaparton egy sötét placcon. Csúnya arcú, harmincas nő volt, istentelenül jó seggel. Én nem tudom, minden kurvát Ilonának hívnak, de ez is Ilona volt.
Mivel csak a segge volt kívánatos illetve annyira fázott már és vágyott a meleg kocsira hogy bármire képes volt, felvettünk egy igen kényelmetlen pozíciót : anyósülés hátradöntve én előtte térdeltem ő pedig kipucsított nekem háttal.
Úgy tűnik változik az időjárás, merevfront van, mert farkam egy gránit keménységét vette fel, ahogy hátúlról behatoltam a ribi hüvelyébe. Azonban itt nem egy luxuslányról volt szó, pinája oly tág volt hogy az öklöm is befért volna, ráadásul a póz is igen fárasztott.
Így inkább egy laza csuklómozdulattal kihajítottama kotont a kocsiból, és akár egy igazi angol gentleman, pucér fasszal telespricceltem a száját. Szépen keresett 4000 ft volt a komplett, és rádobtam neki még egy ezrest mert lenyelte. A legtöbb ribi kiköpi a fenébe az értékes spermát de Ilonát nem olyan fából faragták. Olcsó, csúnya, de remekül szopik és lenyeli. Még látjuk egymást – búcsúztam tőle teátrálisan.
Prostitúció Csehországban
Csehország nagyvárosaiban, különösen Prágában és Brünnben, valamint a cseh–német határvidék északi szakaszát átívelő E 5-ös főút számos pontján szinte elválaszthatatlan része a környezetnek a strichelő, lenge öltözékű, retiküllel hadonászó prostituáltak látványa. A turisták százezreit vonzó arany Prága városatyáit nagyon aggasztja, hogy a Vencel tér és környéke valóságos szexipari központtá „fejlődött”. A tér központi részét jobbára bolgár, felső szakaszát és a kapcsolódó utcákat ukrán és cseh prostituáltak, illetve az őket felügyelő futtatók uralják. Becslések szerint ezerre tehető a Vencel tér környékén „cirkáló”, szexuális szolgáltatásokat kínáló örömlányok száma, s az alkalmi örömtanyákért, azaz a bérelt lakásokért, szobákért, ágyakért havonta közel félmilliárd – adózatlan – koronát zsebelnek be a prostituáltak futtatói. Érthető tehát, hogy a cseh főváros önkormányzati szervei, pártállásra való tekintet nélkül, nagy várakozással tekintenek a kormány által nemrég jóváhagyott, a prostitúció szabályozására vonatkozó törvényjavaslatra.
A javaslat, amelynek kidolgozása során a szakemberek elsősorban a holland, az osztrák és a magyar tapasztalatokat tanulmányozták, több, a prostitúcióval összefüggő probléma megoldását vagy legalább enyhítését célozza. Ilyen probléma például a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem összefonódása a kéjiparral, a prostitúcióra való kényszerítés, majd a lánykereskedelem (amit a csehek „fehér hússal való kereskedelemnek” neveznek.) A gyermekprostitúció fenyegetően növekvő arányai is hatékonyabb intézkedésekre ösztönzik a cseh hatóságokat a 18 éven aluli ifjúság egészségi és erkölcsi védelmének terén. A törvény szabályozná az erotikus munkahelyek, a különféle szalonoknak, kluboknak stb. álcázott örömtanyák működési feltételeit, s mindenekelőtt legalizálná, hogy a legősibb szakmát űző személyek társadalombiztosításra jogosult és adózó vállalkozók legyenek. A tervezetből kitűnik: kötelezővé válna a prostik nyilvántartása és havonkénti orvosi ellenőrzése. A különféle erotikus szolgáltató üzemek tulajdonosai nem lehetnének a vállalkozó lányok munkaadói, csupán a bérleti díjat szedhetnék be tőlük, s ellenőrzik, rendben vannak-e vállalkozói és egészségügyi papírjaik.
Évi sokmilliárd adózatlan jövedelem
Az önkormányzatok „türelmi rendeleteinek” megszegése akár 10 ezer korona bírsággal is járhat, s nemcsak a testét kínáló örömlány, de szolgáltatásait igénybe vevő ügyfele kárára is. Sajtóértesülések szerint ezt az ellenőrzést a hatóságok a türelmi zónákon kívüli, s a prostik által megszállt helyeken magát ügyfélnek kiadó ügynökök bevetésével végeznék.
A törvény tartalmazza a prostitúció definícióját is. Ez így szól: „A prostitúció a szexuális igények közvetlen kielégítésére irányuló fizetett szolgáltatás, ha annak során közvetlen testi kapcsolat jön létre a szolgáltatásokat nyújtó és a szolgáltatásokat igénybe vevő személy közt.”
Az illetékes helyhatóságoktól – amelyeknek fontos szerepe lesz a törvény alkalmazásában – szexuális szolgáltatások nyújtására feljogosító engedélyt, kétezer korona illeték befizetése után, tizennyolc évét betöltött, büntetlen előéletű, egészséges személy kaphat. Az engedély – a bárca – egy évig lesz érvényes.
Az önkormányzatok saját hatáskörükben be is tilthatják, illetve korlátozhatják a közerkölcsre, különösen a fiatalkorúak nevelésére káros hatású nyilvános szexszolgáltatási kínálatot. A városok és községek nem engedélyezik nyilvánosházak létesítését óvodák, iskolák, nevelőintézetek, játszóterek, egyházi épületek, temetők és krematóriumok közvetlen közelében. Bordélyház üzemeltetésére szigorú feltételek mellett tíz évig érvényes engedélyt adnak ki a helyhatóságok. Az engedély nélküli prostitúció akár 50 ezer korona bírsággal járó kihágásnak minősül.
A cseh belügyminisztérium széles körű felvilágosító kampányt tervez a szexszakmában azzal a céllal, hogy az érintettek megértsék: a regisztrálás az ő érdekükben történik, s a különféle erotikus szolgáltatások szabályozása, amellett, hogy enyhíti a lányok kiszolgáltatottságát, meggátolhatja a prostitúcióhoz kötődő leánykereskedelmet, zsarolást és maffiatevékenységet.
Egyes felmérések és statisztikai számítások szerint a tízmillió lakosságú Csehországban 25 ezerre tehető a szexuális szolgáltatásokat hivatásszerűen űző személyek száma. A statisztikai hivatal adataiból kitűnik, hogy Csehországban a prostitúció tetemes bevételek forrása. Például 2003-ban a csehországi prostik bevétele elérte a 8,7 milliárd koronát. Jellemző adat, hogy e hatalmas adózatlan jövedelem keretében 5,5 milliárd korona külföldiektől származott. A csehországi szexiparban nagyszámú külföldi – elsősorban ukrán, bolgár és szlovákiai – örömlány dolgozik. Becslések szerint a Csehországban tevékenykedő külföldi prostituáltak két évvel ezelőtt hozzávetőlegesen 400 millió koronát utaltak át hazájukba, ami nagyjából megfelel évi keresetük egytizedének. A nem legális, fekete gazdasági tevékenység keretében a prostitúcióból származó jövedelmek elérik a cseh bruttó termék 0,2%-át.
Politikusok strici szerepben?
A prostitúciót legalizálni kívánó törvényjavaslat azonban nem váltott ki általános egyetértést. Nemcsak az ellenzéki polgári demokratáknak (ODS), de a kormánykoalíció tagjának, a KDU– Csehszlovák Néppártnak is fenntartásai vannak a jogszabállyal szemben. Úgy látják, hogy ez a törvény végeredményben dicstelen szerepbe juttatja az államot és az önkormányzatokat. Amint rámutattak, amikor a hatóságok e tevékenység legalizálásával tetemes bevételekhez jutnak, az állam a prostitúció támogatásával, képletesen szólva, a kerítők, felhajtók és stricik szerepét vállalja magára. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat a közvéleményben kedvező fogadtatásban részesült, az egyes politikusok ellenvetései inkább az aktuális politikai küzdelem eszköztárába tartoznak.
A Paroubek-kabinet a prostitúciót szabályzó törvénnyel egy évtizedek óta rendezetlen, se nem tiltott, se nem engedélyezett, ám közrendi, közerkölcsi és gazdasági problémát jelentő szférában kísérli meg a rendteremtést. De egyúttal szembesülni kénytelen a törvényjavaslatot érő hazai és külföldi bírálatokkal is. Nemrég az amerikai külügyminisztérium évzáró jelentésében bírálta Csehországot, hogy sikertelenül küzd a prostitúcióval összefüggő emberkereskedelem ellen.
A prostitúció témaköréhez tartozik a 90-es évek legelején Csehországban alakult Kockázat nélküli gyönyör (Rozkoš bez rizika) nevet viselő civil társulás tevékenysége is. E szervezet a ragályos nemi betegségek és az AIDS megelőzésére összpontosítja figyelmét a nagyon kockázatos szexuális viselkedésű és életvitelű – pl. utcai prostik, s kisebb mértékben fiatalkorú hajléktalan nők és drogfüggő személyek közt, főképpen a nagyvárosokban, elsősorban Prágában és Brünnben. A cseh és a morva metropolisban, nőgyógyászok bevonásával európai színvonalú egészségügyi és tanácsadó központot hozott létre. Az ügyfelek száma jelenleg meghaladja a három és fél ezret. A társulás munkamódszerei változatosak: az utcákon és a különféle erotikus munkahelyeken végzett terepmunkától kezdve szinte minden nemi betegség és női betegségek gyógyításáig. A dr. Hana Malinová által létesített társulás díjtalanul végzi a nemi betegségek gyógyítását. Esetenként a rászoruló ügyfeleket ingyenes terhességmegelőző oltásban részesíti. 1998-ban mozgórendelőt állítottak munkába, amelynek „legénysége” – nőgyógyászok, venerológus szakemberek – vidéki helységekben végzi küldetését, a rászoruló prostituáltak kivizsgálását. A mozgórendelő munkájának következtében háromszorosra nőtt a kivizsgálások száma. Fontos eleme e civil szervezet tevékenységének a prostituáltak reszocializációja, például meggyőzésük a szakma megváltoztatására, családjukkal való kapcsolatuk javítására, s esetenként a kábítószer-függőségtől való megszabadulásukra összpontosuló tanácsadói segítség.
A prostitúció szabályozását felvető cseh politikusok azonban tudják, hogy egy jogszabály még kevés a legősibb szakma felszámolásához. – Nincsenek illúzióim az iránt, hogy képesek lennénk teljesen eltüntetni környezetünkből a szép fővárosunk hírnevét rontó prostitúciót, de mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ez az „iparág” ne szennyezze a város központját. Reméljük, hogy a törvény hamarosan hatályos lesz, s hozzájárul legalább a prostitúció kordában tartásához nemcsak a fővárosban, de az egész országban – nyilatkozta a törvényjavaslatról Jan Bürgermeister, Prága alpolgármestere, a Polgári Demokrata Párt (ODS) egyik vezető tisztségviselője