A telefonom csörgése ébresztett. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, nem hogy azt, hogy hol a telefonom. Azért csak elindultam a telefonom szokott helye felé, és nagy örömmel tapasztalom, hogy most is ott van. Na de ki hív? Barbara az exem.
Megbeszéltük, hogy átjön tanulni.
Na jó akkor van fél órám, hogy megbizonyosodjak, hogy tényleg egyedül vagyok, és az ősök sem jönnek haza idő előtt. Kicsit rendet raktam, és felhívtam az őseimet ki mit csinál merre jár. Tényleg csak valamikor délután érnek haza. Nagyjából el is telt a fél óra, ami alatt használhatóvá tettem az asztalomat, ami szinte mindig úgy tele van papírokkal, hogy bár bőven két személyes és a számítógép monitorja mellett egy Tv is elfér, de a papírhalomtól én is szűkösen. Na most ezt a papírhalmot sikerült rendszerezve, de legalábbis kategóriánként el el forgatva egy másik polc bevonásával rendezetté tenni.
Csöngettek. Elindultam hát az ajtó felé a szokásos rövid ujjú pizsamámban. Gyorsan beengedtem Barbarát, nem volt hideg, de azért ilyen rövid pizsamában túl kellemes se volt. Így aztán a „welcome puszit” is az ajtón belül adtuk át egymásnak.
– Látom most keltél. – pillantott le Barbi olyan ráutalósan.
– Igen, de miből gondolod?
Válasz nem jött, mert már a cipőét húzta le, én pedig visszagondolva hogyan mondta lenéztem, és megértettem. Az agglegény élet és a korai kelés csalhatatlan jele árulkodott a pizsamám alatt, amit régen is előszeretettel csekkolt le, csak régebben még meg is simogatta. Hát igen nem állt, de azért fél merev farkam eltartotta a pizsama nadrágom. Mit van mit tenni, de nem igazán zavart. Előtte minek legyek szégyenlős, hiszen ismerjük egymást kívül belül. Fél évig voltunk együtt, aztán barátként váltunk szét. Igazából azt terveztem, hogy a szabad zavartalan délelőttöt kihasználva könnyítek majd magamon, mert így nem kell lenémítanom a számítógépet vagy a videókat, de hát a látogatás közbe szólt.
Felmentünk a szobámba. Tényleg hozott magával tanulni valót, és elő is vette. Kicsit még beszélgettünk, aztán azt kérdezte, hogy használhatná-e a számítógépem, mert lenne egy szöveg, amit ki kéne szótároznia, és a netes szótárral egyszerűbb.
– Persze miért ne én úgyis megyek fürdeni.
Ha már a maszti elmarad legalább az utána tervezett fürdést megejtem. Mindig a szobámban vetkőzök le, és onnan megyek a másik helységben lévő fürdőbe, pláne ha egyedül vagyok itthon. Nyáron nem is nagyon törölközöm meg, hagyom, hogy a párolgó víz hűtsön amíg tud. Barbi tudta ezt, de határozottan elkerekedett a szeme, amikor a mondatom befejezésével szinte egy időben bokámig toltam a nadrágom, és egy laza mozdulattal kiléptem belőle. Levettem a felsőm is, mire a szoba ajtóig értem. Ott volt egy szék általában arra pakolom a ruháimat.
Hmm…ez érdekes. Egész keményen áll a farkam. Úgy látszik, mégse hagy annyira már hidegen a lány, vagy csak azért mert mégiscsak egy másik ember egy nő előtt vagyok meztelen hónapok óta először? Nem tudom, majd kiderül. Nem fogom visszafogni magam az tuti. Az ajtót nyitva hagytam elkezdtem engedni a vizet a kádba. Barbi még kérdezett valamit, hát vissza sétáltam úgy ahogy voltam anya szült meztelenül álló farokkal. a kedvencek közül előkerestem a szótár oldalát, aztán vissza a kádban már egész sok víz volt, hát bele huppantam. Alaposan megfürödtem, amikor egy újabb kérdés ürügyén Barbi megjelent az ajtóban, ami nekem háttal volt, de neki tökéletes betekintést biztosított. Válaszoltam, de közben folytattam az alapos tisztogatást, ami konkrétan a farkam és a makkom tusfürdőzése, és tisztára húzogatása volt. Barbi kicsit az ajtófélfának támaszkodva elidőzött, majd mégiscsak visszament a szobámba. Megfordult a fejemben, hogy talán magához nyúlt, és le kéne buktatni, ha így van. Gyorsan kikászálódtam a kádból, és a törölközőmet magamhoz véve elindultam a szobámba.
Nem csalódtam. Barbi ball kezét tényleg a nadrágjából rántotta ki, amikor észre vett.
– Hát te mit csinálsz? – kérdeztem meztelenül, álló farokkal, és vigyorogva.
– Semmit.
– Aha, ismerem én a te kis semmijeidet. Mióta csinálod? Ennyire nem tudsz ellenállni?
– Na nem kell gonoszkodni.
– Nem gonoszkodom, csak érdeklődök. Látod én is itt állok, már reggel óta.
– Hát igen azt látom.
– Ezért jöttél át?
– Nem, nem ezért. Tanulni jöttem, ahogy mondtam, de mióta beengedtél nem tudok másra koncentrálni.
– Az kellemetlen. Én is unom már, hogy csak itt állok. Mi lenne, ha kölcsönösen segítenénk egymáson, és aztán mehetne minden ahogy kell?
– Okés én benne vagyok. – vágta rá Barbi, és az arcán látszott, hogy ő is pontosan erre gondolt.
– De így nem ér. Rajtad túl sok a ruha.
– Jól van na. Már veszem is le.
És tényleg. Egy laza határozott mozdulttal szabadult meg a toppjától, és eközben felkelt a székemből. Egy eddig még nem látott lila csipkés melltartó bukkant elő, ami a két szép formás markolni való cicijét takarta. Én közben a még mindig kezemben levő törölközővel kicsit szárítottam magamon, pontosabban a hátamon. Barbi pontosan tudta, hogy leginkább a meztelen testet szeretem, és hiába is szeretne valamit magán hagyni pillanatokon belül megszabadítom tőle, így kioldotta az övét és a nadrágja gombjait szépen lassan minden lépésnél egyet, ahogy felém lépdelt. Próbálta terelni a figyelmem, de láttam, ahogy ajkát óvatosan észrevétlenül nyalogatja. Ahogy hozzám lépett megvillant az új melltartó jó barátja, egy színben és csipkében tökéletesen passzoló bugyi.
Hopp nem csalódtam, tudtam, hogy erre vár. Marokra fogta a farkam, aztán szép óvatosan el is kezdte mozgatni. Itt az ideje, hogy a törölközőt a székre jutassam, és annak is, hogy befejezzem a lány kicsomagolását. A fenébe, hogy ilyen jól csinálja. Mindjárt ki is veri. Na ezt nem hagyhatom. Na szóval hol is tartottunk? Nadrágot vegyük már le, bár tény, hogy így is szép volt. De akkor is, én most puncit akarok nyalni. Két kezem két oldalon beakasztottam a nadrágba, és csak remélve, hogy időben elengedi majd a farkam egy határozott mozdulattal elkezdtem róla letolni a nadrágot. „Hű elengedte még éppen időben.” – gondoltam magamban.
– Szép ez a bugyi, és a melltartó.
– Köszi! Új. A hétvégén vettem.
– Megérdemelne egy fotót.
– Ha akarod.
– ÁÁ hát ennek nem lehet ellenállni.
Szerencsére nem kellett messzire mennem a fényképezőért és pillanatok alatt üzemkész is lett. Tényleg nem sokat csak egy 10 – 20 képek készítettem egy perc alatt, de Barbi már hozzá volt szokva. Több száz képem volt róla, így már rutinosan váltotta a pózokat, és a nadrágot is arrébb lendítette a lábával. Vicces pont ez lett az egyik legjobb kép. Aztán kioldotta a melltartóját és azt is eldobta, csinált cici takarós pózt is, ahogy szerettem, aztán jött a bugyi. Az a kis falatnyi tanga óvatosan és játékosan sőt nedvesen érte el a földet, miközben én folyamatosan kattintgattam.
Az ágyhoz lépett kezével rátámaszkodott és felém pucsított. „Katt” két kép aztán átfordult és az ágy szélére ült. Nem tudtam letenni a gépet. Minden pillanatot meg akartam örökíteni. Már rég sorozat készítés módban dolgozott hű társam. Felhúzta a lábait, és széttárta nedves kis punciját. Két ujjával remekül megmutatta a nagy ajkakat. Tisztán látszott, hogy már nagyon nedves. Aztán megnyalta két ujját és amennyire csak lehetett eltüntette benne. Arcán tisztán olvasható volt az Üzenet: „na mi lesz már?” Bármennyire is szeretek fényképezni a sűrűjében is szeretek lenni. Így a fényképezőm videó gombját megnyomva leraktam arra a helyre ahonnan már több házi videó is készült, és nyelvel előre bele vetettem magam az oly régen ízlelt gyönyörbe.
Még tán ízesebb, és nedvesebb volt, mint ahogyan emlékeztem. hatalmas fickándozó nyelvcsapásokkal kényeztettem, aztán a kis édes csiklóját vettem célba. Nagyon érzékeny volt, mindig felszisszent amikor először hozzáértem, és most is így tett. Kezeim közben dereka mellett felvándoroltak és a cicijeit vették kezelésbe. Édes kicsi bimbója már úgy állt mint a cövek, és öröm volt simogatni, morzsolgatni. Nyelvem hegye nem tágította csiklójáról, amit egyre hangosabb és kéjesebb nyögésekkel hálált meg, mígnem egyszer csak nagy hirtelen ráfogott a kezeimre magához szorított, teste minden porcikája megfeszült és egy hatalmas önkéntelen nyögéssel kísérve elment.
Amikor elengedte a kezem abbahagytam a nyalását, mert tudtam, hogy ilyenkor nem szereti, hát feljebb vándoroltam és két bimbó csók után megcsókoltam.
– Köszönöm. – suttogta.
– Nincs mit. – suttogtam.
És miközben ezt tettem éreztem, hogy a keze már rá is talált a továbbra sem nagyon lankadó szerszámomra. Már nem voltam annyira felpörögve, mint az előbb, így hagytam neki, hogy rendesen felállítsa, és egy kicsit szopogassa is, hisz tudtam hogy szereti. Közben kezem visszatért kedvenc nyílásomhoz, és két ujjam szépen lassan eltűnt benne, majd ütemesen elő-elő került.
– Húzok egy gumit. Jó?
– Jó.
– De akkor engedj oda a szekrényhez.
– Na jó engedlek.
Tényleg oda is engedett. Én elő vettem a szokott helyről egy gumit, amit óvatosan kibontottam, és felhelyeztem. Odaléptem hozzá, ős alaposan szemügyre vette, kicsit húzogatott rajta. Megtehette, mert sosem hordott gyűrűt így nem kellett attól félnem, hogy kiszakad.
Puncija még mindig az ágy szélénél volt, ez volt a kedvenc helyünk, mert pont lyukra állt a szerszámom, ha letérdeltem. Letérdeltem hát és óvatosan belehelyeztem, amit úgy tűni ő is olyan nagyon várt mint én. Szép lassan kezdtem el benne mozogni, és csak lassan erősítettem, és gyorsultam be. Szerette, és most is tetszett neki, de amikor látta, hogy fáradok azt mondta:
– Gyere feküdj le hadd lovagoljalak meg!
– Na ezt nem kell kétszer kérned.
Nekem a lovaglás volt az egyik kedvenc pózom. Olyan könnyen és gyorsan rám helyezkedett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Első ráülésre olyan mélyre tolta be magának amilyen mélyre csak be tudta. Aztán a lovaglásnál sokkal inkább a hegyét és a felső traktust ingerelte. Igaz ettől mindig féltem, hogy kicsúszik, és eltöri, de most valahogy hihetetlen jól csinálta. El is felejtettem korábbi félelmeimet, és mint egy megkoronázás képen a gyönyörű cicijei ringtak előttem, sőt időnként a kezemben. Fantasztikus látvány volt, ahogy letekintettem, és a gyönyörű szép teljesen csupasz puncijában eltüntette a most már igen-igen duzzadó farkamat. Nem volt kétséges, hogy rövidesen itt a vég, de szerencsére neki is.
Átfordítottam hát hogy ő kerüljön alulra, és mindezt úgy, hogy közben a lehető legmélyebben hatoljak belé, mert így szerette. Fejét a párnára tette, lábait pedig a nyakamba vettem, úgy neveztük magunk között, hogy a „végső döfés póz”. És tényleg minden egyes döfésem fájdalmasan mélyre ment, és mind ketten tudtuk, hogy már csak pillanatok vannak hátra. Kezével mutatta ujjain, hogy 5 aztán kicsivel később, hogy 4 és így tovább próbált visszaszámolni a kéjig, mert ilyenkor mindig csak nyögni, szólni sosem tudott. És én mindent megtettem, hogy amikor az utolsó ujja is eltűnik, akkor törjön elő belőlem a magma. És siker! Egyszerre nyögtünk fel, egyszerre mentünk el, mint régen fénykorunkban.
Óvatosan kihúztam a farkamat rejtő jól tele töltött gumit, majd mellé dőltem. Kicsit szuszogtam, aztán leszereltem, és a szemetes mélyére rejtettem védelmünket. Nem igazán tudtam hol vagyok, csak azt, hogy jól vagyok. Régóta most először. Mellé feküdtem, úgy csupaszon meztelenül. Ő felém fordult és átkarolt. Én pedig átnyúlva rajta betakartam magunkat, és így pihentünk egy órácskát.