Betiltották az állatszexet Dániában, mert túl sokan utaztak oda állatokkal szexelni. Eddig lehetett szexelni az állatokkal, ha nem fájt nekik. Az a baj, hogy ezt nehéz volt eldöntetni. Dániában kedden elfogadtak egy törvénymódosítást, ami betiltja az országban a bestialitást. Megerősítettek vele egy korábbi törvényt, amivel kapcsolatban az állatvédők aggódtak, hogy ösztönözheti az állatszexturisták vándorlását az országba. A dán képviselők 91-76 arányban, öt tartózkodás mellett megszavazták az állatszexet tiltó törvényt, hogy elejét vegyék az országba irányuló állatszex-turizmusnak, írja az Independent.
Korábban csak akkor tiltották a szexet az állatokkal, ha az fájt nekik. A mezőgazdasági miniszter szerint túl nehéz volt bizonyítani, hogy fáj az állatnak a szex.
„A mostani szabályozás nem védi eléggé az állatokat. Nehéz bizonyítani, hogy egy állatnak fáj, ha szexel vele egy ember. Ezért meg kell adnunk a lehetőséget a kételkedésre”, írta korábban a miniszter.
Dánia volt az utolsó olyan európai ország, ahol legális volt az állatokkal szexelni. Németország, Norvégia, Svédország és Nagy-Britannia viszont már korábban betiltotta.
A dán állatjogi szervezet tiltakozott a törvény ellen, mondván, hogy bőven elegendő a mostani szabályozás, ami nem tiltja az állatszexet, kivéve azokat az eseteket, amelyekben az állat bizonyítható módon szenvedett az aktus miatt. A dán mezőgazdasági miniszter, Dan Jørgensen szerint:
– A jelenlegi szabályozás nem védi eléggé az állatokat. Nehéz bebizonyítani, hogy egy állat szenved, amikor egy ember közösül vele, ezért kell kétség esetén az állatok javára döntenünk.”
A dán kormány egy 2011-es jelentése szerint minden ötödik állatorvosban felmerült már a gyanú, hogy egy általa kezelt állat korábban emberrel közösült.
Annak ellenére, hogy a hazai állatvédő szervezetek hosszú évek óta követelik a szigorúbb szabályozást, Magyarországon az állatszex nem bűncselekmény, csupán szabálysértésnek minősül, és 150 ezer forintig terjedő pénzbírság szabható ki miatta. A szexuálpszichológus néhány éve azt mondta, hogy az állatokkal szexelők:
– Azt élvezik, hogy ebben a helyzetben ők a magasabb rendű lények, és maximálisan ők az irányítók és a dominánsak. A férfiaknál ez legtöbbször egy aktus, amit egyszer-kétszer kipróbálnak, a nők viszont könnyen függők lehetnek.
A legtöbb londoni kiakadt, amikor egy újonnan megnyílt galéria kirakatában megláttak egy kecskével szexelő férfit. A képet Robert Lenkiewicz, különcségéről híres festő készítette.
Újabb ellopott, meztelen sztárfotó került nyilvánosságra, de Tamara Mellon szerencséjére, a legtöbben azt hiszik, Lindsay van a képen.
Chad Ward gyermekkorától fogva vonzódott a normálistól eltérő, magyarán végletesen 
A herélés többnyire háziállatok hímjeinek ivartalanítása, kasztrálása. A herélés célja az alkalmatlan egyedek kizárása a tenyésztésből, ill. a munka- és haszonállatként tartott jószágok vérmérsékletének megváltoztatása. A herélt állat kezesebb, békésebb, hízékonyabb. – A herélés különféle eljárásai közül legarchaikusabb a herék szétroncsolása, „kitörése”. Ez a módszer régebben Eurázsia nagy részén ismert volt; a máramarosi ukránok még századunk elején is alkalmazták. Nálunk Baranyában, Somogyban vannak emlékei a ló töréssel való herélésének. – A herélés másik eljárása a herék elkötése. Régebben elterjedtebb lehetett, mint századunk derekán. Ma már csak a moldvai magyarok, csíki, gyergyói, bukovinai székely csoportok alkalmazzák, s kizárólag juhok esetében. Az ily módon ivartalanított kost fordított berbécsnek nevezik. – Az egész magyar nyelvterületen elterjedt, legáltalánosabb herélési mód a metszés. Ehhez a műtéthez a mén lovat ma is úgy döntik le, mint egykor a szkíták. Hurkot vetnek a négy lába csűdjére, majd kötéllel két hátsó lábát és egyik első lábát előre húzzák, a másik első lábát pedig hátrafelé. A talajt vesztett állat előkészített szalmára dől, lábait összekötözik. Két kis csíptető fácskával (cserepcsík) összeszorítják a herezacskó tövét, majd a heréket éles késsel kifejtik. A csíptetőt csak másnap veszik le. Ezt a műtétet sok vidéken hivatásos herélők végezték, manapság állatorvosi feladat. – A bikaborjú ledöntése szintén lábaira kötött kötelekkel történt, de a műtét egyszerűbb volt, akárcsak a disznóherélés. Gulyások, csordások, hozzáértő parasztok is elvégezték. – A juhászok a kosbárány heréit fogukkal húzták ki a felmetszett zacskóból. Ez a nagy szakértelmet igénylő eljárás az ország számos vidékén századunk derekáig gyakorlatban volt (Kiskunság, Nagykunság, Hortobágy, Bakony, Palócság). A herélésnek ez a módja elterjedtségéből következtethetően igen nagy múltra tekint vissza. Ismerik az ural-altáji népek csakúgy (pl. lappok, mongolok), mint a Ny-európaiak (németek, svájciak, franciák). Feltűnő, hogy a merinótenyésztő spanyol pásztorok nem szokták herélni, hanem külön nyájakban tartották a kosokat. Az erdélyi magyar juhtartásban is hiányoznak az ürünyájak; az erdélyi pásztorok általában nem herélik a juhokat. – A herélést rendszerint ivarérés előtt végzik el az állatokon. Lovak, szarvasmarhák és juhok herélését tavasszal, hagyományosan nagypéntek napján ejtik meg; feltehetőleg kultikus okokból. Ugyancsak a húsvét előtti pénteken kurtítják meg a nősténybárányok (jerkék) farkát. A pásztorok a kivágott heréket tojással megsütve elfogyasztják. – A herélést követően megváltozik az állat megnevezése. Ló esetében csődör – paripa, herélt; szarvasmarhánál bika – tinó, ökörtinó, ökör; juhnál kos – ürü, ürütoklyó; sertésnél kan – ártány; baromfinál kakas – kappan. Előfordul, hogy a herélés nem sikerül. A rosszul herélt állatok neve: butacsírás vagy komor ló, komor bika. A későn herélt kos neve cap. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Györffy István: Gazdálkodás (A magyarság néprajza, II., Bp., 1941–43); Szebeni Géza: A csíki juhászat (Ethn., 1962); Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Debrecen, 1965).