Ismerd meg a klasszikus domina játékokat, ha a műfajban nem vagy jártas (a medical, toalett, stb. részekre itt nem térnék ki). Az itt leírtak nem tekinthetőek szentírásnak, csupán alapgondolatok. A lista sosem lehet teljes, hisz az emberi fantázián alapul, amelynek nincsenek határai.
Induljunk ki abból, amit a „domina” szó manapság egy átlagembernek jelent (eltekintve a hazai „domina egyenlő prostituált” ekvivalenciától): egy – a szolgáit testileg-lelkileg meggyötrő – lakk-bőrszerelésbe öltöző, tűsarkút, csizmát viselő, szigorú tekintetű nőszemély. Ha „lifestyle”, akkor magánéleti keretek között, életmódszerűen, ha „professzionális” akkor a téma rajongói számára is nyitottan, „jutalomért” cserébe, de magas színvonalon, hozzáértéssel (elvileg…), ha „amatőr”, akkor anyagi, vagy egyéb szempontok miatt, kevesebb eszközzel, felszereléssel. A köztük lévő különbségek, illetve az anyagi viták nem tartoznak jelen cikkembe, de erre is sort kerítünk a későbbiekben. (Megjegyzés: anyagias világban élünk, ezt el kell fogadni. Nem szabad a profikat hibáztatni ezért, sok amatőr is ugyanúgy elkéri a maga „jutalmát”. Kinek a pap, kinek a papné…) Kezdjük tehát azokkal a játékokkal, amik a közéletben is ismertebbek, elsődlegesen a testi, majd a lelki megpróbáltatásokkal.
A testi fenyítések (corporal punishment) célja bizonyos mértékű – eszköztől, technikától függő – fájdalom okozása a másik félnek. Alkalmazzák büntetésképp szerepjátékokban, felsőbbrendűség kifejezésére, esetenként megalázáskor is szóba jöhet, de lágyabb, erotikusabb formájában vágyserkentő hatással bírhat, illetve olyankor, ha az illető szereti a fájdalmat (mazochizmus különböző szintjei). Szerepjátékok során általában úgy keveredik bele a történetbe, mint az alany teljesítendő feladatáért kapott büntetés (esetlegesen lehet jutalom is), pl. a tanárnős/”pony-boy”-os fantázia során a pálcázás. Megalázó formája leginkább a klasszikus úrnő-szolga felállásnál, illetve a többszereplős szeánszok során érvényesül, esetlegesen nyilvános szituációban (public humiliation, azaz nyilvános helyen történő megalázás, pl. pórázon vezetés utcán, itthon még eléggé megbotránkoztató lenne, külföldön már semmin nem lepődik meg az ember). Használt eszköztől függően megkülönböztetünk pálcázást (caning, lovaglópálcával, nádpálcával), korbácsolást (whipping, korbácsokkal, ostorral), paskolást (spanking, talán a fenekelés lenne még jó szó rá, kézzel, paskolókkal), de gyakorlatilag bármi szóba jöhet, amivel ütlegelni lehet. Mókásabb verzióknál előfordul strandpapucstól kezdve, edzőcipőn át a fakanálig bármi. Egyén kérdése, hogy kinek mi jön be. Ami biztos: a vékonyabb pálcák pillanatnyi, csípős fájdalmat okoznak, amelyet bizonyos esetben jóval komolyabbnak érezhetünk, ám igazán nagyot odasózni a vastagabb nádpálcákkal lehet, ezeknek a nyoma sokáig megmaradhat. A korbácsok anyagtól és hossztól függően változóak, ha a kis gumikorbács szimbolizálja a lágy simogatást, akkor a hosszabb, bőrből készült darab a kemény büntetést. Nagy felületük miatt talán a paskolók a leggyengébbek (kivételek a szegecsekkel kivert példányok), viszont látványuk és nagyobb hangjuk által kiváltott pszichés hatásuk miatt kedveltek.
A fizikai fenyítésekhez sorolhatjuk még a farok- és herekínzást (CBT, Cock and Ball Torture), amely többnyire elkötözésből, pálcázásból, korbácsolásból, gyertyázásból, csipeszek és súlyok (keményebb esetekben akár tűk) alkalmazásából áll, valamint a rugdosást, a pofozást, és a taposást. Rugdosás felmerülhet a klasszikus szeánszok során, egyes szerepjátékokban, de létezik speciális válfaja is, pl. ballkicking (nem magyarítanám…). Csak óvatosan! :) Taposásnál (trampling) gyakrabban mezítláb, keményebb esetekben cipőben, tűsarkúban kóborolnak az alany hátán / mellkasán / egyéb testrészein, és ez igen szép nyomokat tud maga után hagyni. A pofozás (face-slapping) is önálló téma, van, aki csak ezt szereteti, épp az egyszerűségéből fakadó szépség miatt. És lehet ám kemény pofonokat is adni! Apropó, olvastam kedvenc hirdetőmnél, hogy eszközzel való pofozást is vállal. Javaslom, hogy próbálja ki, milyen, amikor arcon vágják egy korbáccsal… :-)
Tanács kezdőknek: első alkalommal – mondjuk pár megtekintett ilyen témájú film után – sose képzeljük azt, hogy mindent kibírunk! Kínos és fájdalmas szituációt eredményezhet, mely kellemetlen mindkét félnek. Egy megfelelő nádpálca például tényleg rohadt nagyot tud ütni hozzáértő kezekben… Bízzuk magunkat egy olyan dominára, aki már gyakorlottabb, és hagyjuk, hogy irányítása alatt fokozatosan kitapasztalhassuk határainkat.
A lelki része ezeknek a játékoknak már jóval összetettebb. A teljes alárendeltség (submission, ebből származik a szolgalelkűekre használ „sub” rövidítés) sokak szerint alapvető a femdom játékok során, de ez tévedés. Nehéz erről összefüggő képet adni, talán konkrétumokkal jobban meg tudom magyarázni. Tényleg vannak olyan szerepek, amik megkövetelik a teljes fegyelmet: ilyen a klasszikus értelemben vett domina-rabszolga felállás (alávetettséggel, fenyítéssel, kikötözéssel, stb.), a human object (nem magyarítanám, az alany tárgyként való kezeléséről szól, pl. fogas, ülőke, lábtartó, stb.), a nyilvános megalázás, vagy a smoking fetish (szájba, testre hamuzás, cigaretta elnyomása testen, stb.). De létezik egy olyan válfaja a lelki játékoknak, amit CFNM-nek hívnak (Clothed Female Naked Male), és aránylag új (nem tartozik a klasszikus dolgok közé), de egyre népszerűbb. A lényege, hogy a résztvevő hölgyek ruhában, a férfiak pedig nélküle szerepelnek, és a másikkal szembeni meztelenség, mint egyfajta sebezhetőség, megalázottság, teszi izgalmassá a szituációt, nem pedig a parancsszavak kiabálása. Másik, ennél ismertebb kör a szerepjátékokat takarja (roleplay), ahol a partnerek különféle szerepek átélésében találnak élvezetet, és fantáziától függően megjelenhetnek benne egyaránt testi és lelki elemek. Ám az, hogy valaki egy bizonyos szerepbe bújva szereti a megalázás valamilyen formáját, még nem jelenti, hogy az alárendeltséget más színezetben is elviselné. Konkrét példánál maradva lehet, hogy akinek a fantáziájában egy kutyusos szerepjáték él, amely során pórázra kötve vezetik, az egy klasszikusabb, teljesen szolgává lealacsonyító magatartást nem kedvelne. Mert ő egy bizonyos szerepet talál csak vonzónak. Hasonló a helyzet a cipő-, tűsarkú-, csizma- és lábimádattal (shoe-, high heels-, boot- and foot worship). Ebben az esetben egy szebb cipő, csizma, vagy egy gyönyörű női láb a vágyak célpontja, és sok esetben a lelki alárendeltség pusztán a szituációból következik.
Felejtsük el tehát, hogy a femdom csakis a parancsok és a fenyítések világa, már az itt felsoroltakból is kiderül, hogy ennél jóval sokszínűbb, izgalmasabb. Eresszük nyugodtan szabadjára fantáziánkat, domináns félként pedig figyeljünk oda a másikra, mert aki úgy reagál, hogy „kit érdekel, mit gondol a másik, majd jól elverem”, az sürgősen gondolkozzon el pár alapvető dolgon! A BDSM alapja a bizalom, hogy csak olyan dolgok történnek, ami mind a két fél számára örömet okoz, tehát valamilyen szinten a domináns fél is alá van rendelve a másiknak. Ha ezt sutba dobjuk, akkor szimpla erőszakká korcsosul a dolog, aminek ehhez az egészhez semmi köze. (További elmélkedés erről MiniMe83 „Gondolatok a dominanciáról” cikkében.)
Lehetne még oldalakat írni, de ez inkább csak egy áttekintés, hogy lehessen honnan elindulni. A teljesség igénye nélkül aminek érdemes még utánanézni az a bondage (speciális japán kötözési technikák), az anális tágítások, illetve a női szerepre való nevelés, kényszerítés (forced feminization), és a travinevelés. Ezekről, illetve a már felvázoltakról is több információt találhatsz a neten (keresőkbe érdemes beírni, ezért is adtam meg az angol neveket, illetve hasonszőrű weblapokat böngészni, képeket nézegetni), valamint egyes hölgyeknél is lehet informálódni az általuk vállalt szeánszokról.
